Vasárnapra igazi síelő időt ígértek az időjósok, nem tévedtek. Korábban itt nyertem Rezsőéktől két órás VIP jegyet nem volt kérdés, hogy megyünk. Az előrejelzések szerint ezen a hétvégén Visegrád volt számunkra a tuti. Szikrázó napsütés, szuper porhanyós hó. Néhány nap alatt remekül beágyúzták a pályákat, azért volt egy-két síelő aki szóvá tette, hogy a tányéros tetején már egy kicsit kopottabb. Nade nem kell zokon venni az ilyet, fanyalgók mindig is voltak, vannak és lesznek. A lényeg, hogy nekünk és szerintem a többségnek nagyon tetszett!
9:30-kor a parkolóba már jócskán voltak, szerencsére sokan szánkózni jöttek, így reggel az első órában még nem volt vészes a sor. Az idő 70-80%-át a tányéros mellett töltöttük, valamiért ez a pályaszakasz jobban tetszik a fiamnak és szerintem a sor is rövidebb na meg magasabbról egy kicsit meredekebbről is lehet indulni (304m!). A tányéros felvonó kényelmesebb, persze nekünk nincs bajunk a tolókarossal se, leszámítva, hogy van egy síkesztyűm amit csak itt használok. Az 1-es fő pályán csak a változatosság kedvéért csúsztunk, vagy egyszer amikor egy “őrült biciklist kergettünk” (lefotóztam). Lesiklóban a tányéros tetejéből az 1-es aljáig a 66 km/h-t is elértük (anyádnak, hogy fogjuk ezt otthon elmondani?!). Ettől kezdve kiadtam a parancsot, hogy tesség szép kanyarokat csinálni, így 40 fölé nem ment a sebesség, azért így is kis túlzással egy levegővel lementünk a tányéros melletti 3-as pályán.
Félidőben mivel az asztaloknál rengetegen voltak és a covid miatt mi nem ülünk most oda senkihez, a pályától eltávolodva sétálgatás közben még Rezsőre is rátaláltunk (tényleg Rezső felirat van a kabátján). A TV-s interjúja után, odamentem hozzá megköszönni a jegyeket.
A magunkkal hozott keksz félidőben elfogyott és a liter teát is megittuk egy órára, így kettő óra előtt valamivel hagytuk abba a síelést, a 2-es “tanuló” pályán jöttünk le ahol akkora sor volt, hogy felkanyarodott a dombra :-)
Sajnos a tubling most nem ment, pedig lógok a fiamnak egy hófánkkozással már lassan egy éve...