Sziasztok!
Nos tényleg minden nagyon frankó volt! De hát ugye semmi sem lehet tökéletes. :-) Lackó mindenre kiterjedő magyarázatának magunkévá tétele után simán a szállásra jutottunk, alig hittük, hogy a GPS szerint lementünk a térképről. Másnap sem volt ez másként, ott annyi módosítás történt, hogy mindezt a Lackó személyes közbenjárásával sikerült elérni. Igazán nem volt baj a szerpentines utakkal másfél órán keresztül, alig fogyott pár zacskó a kocsiban, a táj is szép volt, igaz az idő teltével kezdett kicsit unalmassá válni a forgolódás az autó hossztengelye körül. Megmondom a frankót, titkon arra számítottam, hogy kicsit közelebb van a sípálya, és nem kell ennyit utazással tölteni, így bőszen elkezdtem imádkozni, és csoda történt másnapra az égiek közelebb hozták a sípályát, így már 20 perc alatt elértük az életet jelentő havat.
A pálya teljesen jó volt, igazi szlalom élmény, csak nem kapukkal, hanem kövekkel, de nem kell annyira finnyáskodni, a lényeg hogy csúsztunk. A szél sem volt erős, csak annyira, hogy tudatosítsa bennem, hogy a nadrág aljából kivágott hófogó nélkül mennyire is lehet fázni. Pályáról hazafelé –nem, nem a Lackó ment elől- irány a bolt, pozitívum, hogy akciósan jutottam egy nekem kedves márkához, mármint nadrág terén.
Végül is Én nagyon élveztem, a visszajelzések hagytak maguk után kívánni valókat, mert kissé terhesen nehezedett a társaságra, Lackó és még valaki állandó vitája a K, M, L, X betűkről, meg a sípályás sztorikról. De hát nem mindenki ilyen, állítólag vannak olyan egyszerű létformák, akik szimplán síelni járnak a sípályára, hogy mik vannak!?
Volt is olyan csoporttag(ok), aki menekült a csapat elől, csak onnan tudtuk, hogy léteznek, amikor vacsinál taliztunk velük.
Összevetve minden jól sikerült, kaptunk napfényt, ködöt, esőt, szelet, szűzhavat, de semmi sem szegte kedvünket, csak az, hogy haza kellett menni.
Köszönjük Lackó!
Ui: az hogy te bizonyos dolgokkal nem tudsz megbarátkozni, még attól léteznek és működnek! :-)
Keresés
25 cm
