Február 15.-től 21.-ig voltunk kint, kezdő-haladó 8 éves kislányommal együtt... Nagyon örültem a mostani időjárásnak, mert végre együtt tapasztalhattuk meg, hogy a hegyen nem csak ragyogó napsütés és tökéletesre ratrakolt pályák léteznek, hanem a természet is keményen bele tud szólni a viszonyokba... És ez így volt jó, volt részünk szűzhóban, 5 méteres látótávolságú ködben, verőfényes napsütésben, full kijegesedett pályában, tökéletesen ratrakolt első csúszásban, versenynéző élményben, és végre élvezhettük az új kabinos felvonó által kínált 18-as pályát és a rengeteg idő megtakarítását, ami ennek a felvonónak köszönhető... Ennél már csak az lenne a tökéletesebb, ha legalább egy enyhe emelkedésű csákányos épülne az új 6a-ban végződő állomás és a Rosenkranz között, hogy a régi ülőliftet és az iszonyatosan hosszú csákányost kiküszöbölve tudna az ember a hátsó (gyönyörű és tökéletes vonalvezetésű) pályákra átjutni... De nem vagyok telhetetlen, így is nagyságrendekkel élvezhetőbb volt ez a hét, mint a korábbi években, habár akkor az volt számunkra a non-plus-ultra... Tehát a fejlesztés miatt inkább plusz egy csillag, mint sopánkodás a korábbi amúgy, is teljesen rendben lévő pályarendszer miatt... azon is 5 csillagosakat csúsztunk, nem beszélve a Skischule Mayer színvonalas gyerekoktatásáról (külön köszönet Kardos Esztinek és Piroskának, na meg természetesen Csumpinak - ha még ott van (hajrá Kozármisleny :) ). Szóval aki sokat síel, annak meg kell tanulnia, hogy a hegyen nem ő, hanem az időjárás az úr, ami ellen az ember (és a pályafenntartó is) vajmi keveset tehet, de nem is biztos, hogy kell, érdemes azért kipróbálni a síutak magazinjaiban látható reklámképektől eltérő csúszásokat is, én mondom, nagy élmény, nekünk nem rontott az 5 csillagon! :)
Keresés
38 cm
