Sellaronda Hero-t teljesítette a Hegyimazsolák SE különítménye a hétvégén.
Nagyon nehéz és nagyon kemény kihívás volt. 4200 méter szint. Eddigi versenyeim közül ez viselt meg a legjobban, aminek oka részben egy vállsérülés miatti egy hónapnyi kényszerpihenő, részben a pálya adottságai. A hírhedt szilvásváradi hosszútáv, ami 117 km, egy kellemes vasárnapi túra a dolomiti versenyhez képest. Kilenc óra felett sikerült teljesíteni a 82 km-t, ami 10 km/óra alatti átlag. A salzkammerguti 211 km-en 15 feletti átlagot tudtam menni és vidáman értem a célba. Itt most nem. Volt benne 1 óra tolás folyamatosan felfelé szörnyen köves talajon, volt bringacipelés sziklákon lefelé...
A frissítőpontokon csak víz, hígított izo, banán és néhol szendvics volt, ami nem baj, ha tudom előre. Láncolaj sehol, pedig jelölve volt, hogy hol vannak szervizpontok. A lánc 5-6 órán keresztül sírt.
Ennek ellenére a hangulat remek volt. A táj lenyűgöző. Jók az ilyen túrák, ajánlom mindenkinek, csak szem előtt kell tartani, hogy ebben a sportágban kiemelten fontos a fokozatosság.
Jó volt, legyőztük a hegyet, visszavágó nem lesz.
Kattints a képre a videó megtekintéséhez:
ui.: foltokban volt már csak hó a 2000 méter feletti részeken, rengeteg felvonót és liftet láttam, valamint újak építése, vagy cseréje is történik a nyári hónapokban.