Ami nekem működik ívek húzásánál, az az, hogy a külső lábamat kicsit előrébb húzom, ezáltal nem annyira a csörére esik a súly, nem akad le a latyakban. meg kell próbálni olvasni a pálya felszínét, és kanyarról kanyarra akár változtatni, hogy melyiket hogyan lesz érdemes terhelni. Ehhez sok rutin kell leginkább. a nagy latyakban könnyen lesz a pálya buckás, ahol szerintem kiemelten fontos, hogy még ha nehezünkre is esik, akkor is igyekezzünk lejjebb guggolni, de ezt ne úgy érjük el, hogy csak a térdünket hajlítjuk, és a hátunkat görbítjük, mert úgy a csipő mozgását nem tudjuk kihasználni. nézd meg a buckasíelőket, milyen tartásban mennek. na valahogy úgy kell megpróbálni követni a a buckákat.
Emellett a legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a sebességet, és ritmust ami az adott pályán működik. Most megint csak buckás pályáról beszélek. ha úgy érzed nem oké, nézd meg lassabban milyen, ha elvész teljesen a dinamika, kicsit gyorsíts, kísérletezz milyen sűrűséggel esik a legjobban a kanyarok váltása. Érdemes ezt úgy megválsztani, hogy egy kanyaron belül ne kelljen többször is a különböző hóviszonyokhoz alkalmazkodni. mondjuk ez latyakban más, de nagyon fontos egy normál porhavas pályán, ahol a puha összetúrt foltok váltják a kifékezett kemény fogós havat. Ilynekor meg kell szépen tervezni az útvonalat kanyarról kanyarra, és lehet hogy az egyik egy ilyen tömör hóra esik, a másik egy puhább szakaszra, de ha tényleg nyomni akarod, akkor ez kulcskérdés, mert attól nincs rosszabb, mikor egy kanyaron belül változik a hó minősége. És itt is megint csak előjön, hogy az iylen foltok méretének megfelelően kell tempót és ritmust választani. Most nyilván nem a kék tingli-tanglizós pályákról beszélek, hanem a meredekebb lejtőkről, ahol muszáj vagy odatenni a lábad keményen, és netán nem csak arra mész, hogy lejuss valahogy, hanem szeretnéd a legtöbbet kihozni a lejtőből. Ne légy rest pihenni csúszás közben, akár fél percenként, ez kemény munka, de a helyes techinkából, és testtartásból nem szabad engedni.