Előzmény és válaszok a Biztos, hogy mindenbe bele kell szólni? topikból

Szia Soma!

Jórészt azért parttalan ez a vita, mert (szinte) mindenki a saját vagy megélt, vagy csupán gondolt véleményét mondja el. És ez ugye, erősen a szubjektív kategória.

Természetesen a hivatásos oktatók véleményében is ott van a szubjektivizmus, de a megélt esetek száma (nagy számok törvénye), valamint a kollektív tapasztalatok inkább tükrözhetik az objektív valóságot.

Hogy mi a kezdő alapvető vágya, az alighanem nagyon egyéni. Az biztos, hogy a Kreischbergen immár 3 síiskola előtt állnak sorban reggelente a tanulni vágyók. Nyilvánvaló, hogy ők a szakértelem előtt teszik le a voksot.

„és szerintem nem is akar mindenki fantasztikusan, gyönyörűen, szuperül, stb... megtanulni, pontosan elég számára, ha nem túl nehéz pályákon viszonylag biztonsággal le tud jönni.”

BIZTONSÁG! Ez annyira nyilvánvaló, hogy nem hiszem, hogy bárki másként gondolná. A biztonság szükségességét józanésszel, senki nem vonhatja kétségbe. Az a kérdés, hogy a síelő hogyan jut el ide. VAGY, HOGY EGYÁLTALÁN ELJUT – E IDE. A biztonság kérdései közé tartoznak, hogy a síelő birtokában vannak –e a sebességszabályozás (megállás) alapvető eszközei.

Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy a szakszerű síoktatásban nem részesült síelők csupán „kapisgálják” ezt a fontos területet. Így volt ez most is a Kreischbergen, amikor összevontuk a két haladó csoportot (a csoport felét korábban egy olyan síelő tanította, akit egy versenyző tanított) és szóba (és gyakorlatba) került ez a fontos téma. Mielőtt ebbe valaki beleköt, kérem végiggondolni, hogy miről is szeretne szólni, a téma komolyságához a „vaker” nem illik.

Magam jó néhányszor megállok, de néha még a csoportot is megállítom, és együtt figyeljük, hogy a csőlátásban szenvedő és nagy önbizalommal száguldó „versenyző” megússza-e az aktuális menetét.

És ez itt a lényeg. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a „megúszás” = a biztonsággal.

„a fantasztikusan gyönyörűen, szuperül, stb..” pedig igen szoros összefüggést alkot a biztonsággal, ATTÓL ELVÁLASZTHATATLAN.

Maradok továbbra is megkülönböztetett figyelemmel hozzászólásaidhoz, hiszen szinte mindig „úgy nyúlsz bele”, hogy rendkívül hasznos részletek kerülnek fókuszhelyzetbe.

A legtöbbünk azért lett oktató, mert szenvedélyesen szereti a síelést. És azért marad oktató, mert azt szeretné, hogy hogy másoknak is segítsenek megélni ezt az örömöt, és mindezt biztonságban. Vajon miért van az, hogy a tanítványok többnyire csillogó szemmel vannak ott az oktatáson, és nem egyszer azt mondják, hogy jobb velünk együtt síelni, mint egyedül? Azért mert a jó technika fényévekkel nagyobb örömöt okoz. Arról ne is beszéljünk, hogy a balesetek, sérülések nagy része elkerülhető, ha valakit jól vezették be a síelésbe. A nehézségekkel küzdő tanítványaink nagy része pedig elmeséli, hogy a barátaival kezdte a síelést, és a félelmeinek nagy része ebből az időből származik...

Ezzel együtt én sem megyek oda senkihez ismeretlenül, és kezdem rányomni az elveimet (pedig valószínűleg kicsit többet tudok a síelés és a tél világáról nála). De ha valaki kíváncsi a véleményemre, nyilván elmondom.

Egyetlen kivétel van: ha valaki olyan dolgokat csinál, ami veszélye magára vagy másokra. Ebben persze nehéz határvonalat húzni. De az tény, hogy akinek nincs nagy tapasztalata a síelés tanításáról, nincsenek naprakész ismeretei, az el sem tudja képzelni, mennyi hibát lehet elkövetni. Időnként égnek áll a hajam, hogy a legnagyobb jó szándék mellett miket mondanak vagy mutatnak a pályán egymásnak az emberek, miközben fogalmuk sincs róla, hogy mi a következménye ennek.

A szülők, rokonok és barátok esetében sokszor jobb járna a tanítvány, ha valóban csak jó hangulatban síelnének együtt, és nem akarnák az egyik a másik tanítgatni...

Én is ezt szerettem volna megfogalmazni, bocs ha nem így jött át.

Én is inkább csúszok rossz technikával mint sehogy...

Sajnos megint a kell oktató vs. nem kell oktató irányba mentünk el. Ha már itt tartunk én is oktató párti vagyok, de ez is két oldalú. Nem biztos, hogy minden kezdő alapvető vágya, hogy oktatóval kezdjen tanulni, nem kevés pénzért, (és mégis csak az ő igényét kell figyelembe venni), és szerintem nem is akar mindenki fantasztikusan, gyönyörűen, szuperül, stb... megtanulni, pontosan elég számára, ha nem túl nehéz pályákon viszonylag biztonsággal le tud jönni. De jó levegőn van, a barátaival tölti az idejét és így is JÓL ÉRZI MAGÁT! Szóval nem csak az oktatóval tanult síelők élvezhetik a siklás örömét. Egyébként szerintem, ha arányaiban nézzük, biztos, hogy sokkal kevesebben tanulnak, tanultak síelni oktatóval mint fordítva.