Szlovákiai körjáratunkon ide is eljutottunk. (A környéken sehol nem találtunk nekünk megfelelő terepet)
Az útról lekanyarodva egy aszfaltozott keskeny erdei út vezetett felfelé. Az út kezdetén egy sorompónál egy kedves bácsi figyelmeztetett bennünket, hogy 13 óráig csak felfelé lehet menni, aztán már csak lefelé. Lelkesen vágtunk neki az útnak, mert akkor még nem sejtettük milyen hosszú lesz. Nagyon keskeny volt az út, nem ártott az óvatosság az üzemeltetők részéről, Én szeretek hegyen vezetni, s tudva, hogy szemben nem jön semmi élvezetes utunk volt. Megjegyzem kint volt a hólánc tábla, de szerintem nem volt indokolt, nem is kérték. 800 méteres magasság fölött el kezdett csúszni az út. Az a négykerekes amit korábban utolértem, most szusszanhatott egyet. 1150 méterig kellett kapaszkodni, s a végén már gyakran egy helyben pörgött a kerék.
Még nem mondtam, de rendkívül nagy köd volt. Felérve semmit sem lehetett látni, Nem ismertük a terepet, s a tájékozódás érdekében senki nem helyezett ki egy táblát sem. Találtunk az épületek között vakon kanyarogva valami parkírozó helyet, s körülnéztünk.
Piszok hideg volt, mert fújt a szél is keményen. végül találtunk egy pályát amelyen a ködben vakon csúsztak lefelé néhányan. Pénztárt felvonót nem leltünk.
(végül kiderült, hogy ez egy kék pálya volt, ami levezetett az ülőszékes felvonóhoz. Mondjuk azt nem tudom, mi van, ha valaki lelkesen lecsúszik, s lent nem lel pénztárat, mert azt nem jelölte a térkép. Felengedik?) Volt egy körbár, tömve, aztán egy önkiszolgáló étterem, ahol nem áruétek alkoholt, s így végül egy másik étteremnél kötöttünk ki, ahol volt sör és helyi Apeh ellenőrzés.
Közben láttunk pénztárra emlékeztető faházikókat is. Nagyon kevés hó volt. Lehet, hogy jó időben ez egy remek terep, de mi ebből a ködben semmit sem fedeztünk fel.
Megvártuk a 13 órát s békésen lecsúsztunk a hegyről, kocsival.
Csabor az élvezeti síelő
Keresés
30 cm
