Előzmény és válaszok a Melyik a jobb: a karving vagy a párhuzamos-farolós technika? topikból

"Képzeld el, hogy rézsút haladsz párhuzamos léceken és fordulni szeretnél. "

Ha a hegy felé akarok kanyarodni, akkor elbillentem a lécet a hegy felé és a léc kanyarodni fog a hegy felé, amíg meg nem áll. Ugyanezt megcsinálom a másik irányba is. Többször megismétlem a gyakorlatot mindkét irányban, majd összekötöm a két ívet. Ez alapgyakorlat. Én nem látom bonyolultnak.

"Bokáiddal kell élére állítani a léceket, ami nagyon szokatlan mozdulat."

Réges-régen, amikor még alacsony szárú bőrbakancsban síeltünk, akkor valóban bokából kellett élére állítani a lécet. Mikor katona voltam, akkor magasabb szárú surranót használtam, és talán még erre is igaz volt, hogy bokából kellett élezni vele. De a kemény műanyag bakancsban ez nem így van. A bokám meg sem mozdul benne, lábszárral billentem el a cipőt és vele a lécet is. De ez ugyanígy van a sodródásos élezésnél is.

"Ehhez tehermentesíteni kell a léceket először, lábhajlítással. "

Szerintem nem kell feltétlenül tehermentesíteni, de lehet úgy is. Élre billenteni tehermentesítés nélkül is lehet. Biztosan láttál már olyan videót a YouTube-on, amikor guggolva carvingolnak, szinte a lécen ülve. Ebben a testhelyzetben lehetetlen tehermentesíteni, mégis tudnak élen menni, és az élváltás is működik. Tehermentesíteni csak a hagyományos fordulóhoz kell, mert teher alatt lehetetlen elfordítani a lécet. De carvingnál nem te fordítod el.

"Ez nehéz dolog, úgy érzi az ember, mintha elvesztené uralmát a lécei fölött."

Én még sohasem éreztem ilyet.

Képzeld el, hogy rézsút haladsz párhuzamos léceken és fordulni szeretnél.

Ha innen egyből élezni tudsz anélkül, hogy lábaiddal elrugaszkodnál a lécektől, akkor van esélyed egy optimális karcolásra. Egy ilyen élezés eléggé bonyolult. Bokáiddal kell élére állítani a léceket, ami nagyon szokatlan mozdulat. Ehhez tehermentesíteni kell a léceket először, lábhajlítással. Ez nehéz dolog, úgy érzi az ember, mintha elvesztené uralmát a lécei fölött. Vigyáznod kell az új ívbelső léceddel, nehogy túlterhelődjön, vagy előrerohanjon a tested elé. Bátornak is kell lenned, mert beindulnak a lécek a sípálya oldala felé, pont arra, amerre te nem szeretnél tovább haladni, neked pedig be kell dőlnöd az ívkülsö léc csőre felé, ami egy lezuhanás érzését szokta kelteni.

Egy jó optimális sodródásos kanyarnál elrugaszkodik az ember lábaival (lendületvétel), valamennyire az esésvonal irányába, majd teker egyet mindkét lécén. Innentől beindul a sodródásos kanyarív. Itt is van egy lezuhanásos érzése az embernek az elrugaszkodás közben. Ez a közepes nívó, ahogy én látom.

A kezdő nem rugaszkodik el, csak csavar egyet a vállaival, vagy a fenekével és így könnyen bajba keveredik, mert elveszti a bakancsai nyelvén a nyomást.

"Én úgy gondolom, hogy a sodródásos kanyaríveket sokkal könnyebb megtanulni és megcsinálni, mit a karcolásosakat. "

Csak néhány okot mondjál röviden, hogy miért.

Én úgy gondolom, hogy a sodródásos kanyaríveket sokkal könnyebb megtanulni és megcsinálni, mit a karcolásosakat.
Ennek meg vannak az okai, amiket itt most nem fogok felsorolni, mert nagyon hosszúvá tenné a válaszomat.
Azok akik haladók voltak a régi léceken, azok szerintem legtöbben karcolnak ma egy ilyen pályán amiről itt szó van.
Egy ilyen kivétel, 10 évesek, amit írsz, azoknak nem kell a hóekekanyar sem. Egyből karcolhatnak, csak ez nagyon nagyon ritka dolog a gyakorlatban.
Szerintem, akik a mai modern síléceken biztonságosabbnak érzik a sodródást pont az itt leírt pályákon, azok nem lehetnek haladó síelők még. De persze haladókká fejlődhetnek...

"Aki egy ilyen pályán, amit itt leírsz sodródással síel, az nem lehet haladó síző, csak maximum közepes, vagy kezdő nívójú. "

Mielőtt a carving megjelent, mindenki a sodródásos technikát használta (kivéve aki hóekézett), és már akkor is voltak haladó sízők, profik is és versenyzők is. És síeltek piros és kék pályákon is.

"... a karcolásos kanyarívek, ha eléggé optimálisan csinálja az ember, sokkal biztonságosabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, gyorsabbak, könnyebben irányíthatók, kellemesebbek mint a sodródásosak."

Ebben egyetértek veled, de van aki a sodródásost érzi biztonságosabbnak.

"De ehhez haladófokú síelő kell, aki tudja, hogy mikor mit kell tennie és miért! "

Én már láttam 10 éves körüli gyerekeket, akik a hóekézés után rögtön carvingot tanulták, és ösztönösen jól csinálták. Anélkül, hogy tudták volna, hogy mit kell tenni és miért. Szerintem a carving mozgása egyszerűbb mint a sodródásos, ezért könnyebb is megtanulni. Mert carvingnál igazából nem is kell a tanulónak rábírni a lécet, hogy kanyarodjon, ha élre teszi akkor az alakja miatt "magától" kanyarodni fog. Csak az egyensúlyozást kell megtanulnia ugyanúgy, mint biciklizésnél. Szóval szerintem nem feltétlenül kell haladónak lennie annak, a carvingozni tanul.
Persze a soródásos technika megtanítása is elengedhetetlen, hiszen a sebesség szabályozásához és a hirtelen megálláshoz mindenképpen szükség van rá.

Aki egy ilyen pályán, amit itt leírsz sodródással síel, az nem lehet haladó síző, csak maximum közepes, vagy kezdő nívójú.
Az sem lehet kétséges, hogy a karcolásos kanyarívek, ha eléggé optimálisan csinálja az ember, sokkal biztonságosabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, gyorsabbak, könnyebben irányíthatók, kellemesebbek mint a sodródásosak. De ehhez haladófokú síelő kell, aki tudja, hogy mikor mit kell tennie és miért!

Nem is hinném, hogy ezzel az ominózus versenyléccel kellene Bélapónak carvingolnia (mivel legfeljebb "félcarving" lécnek nevezném, valóban 21,5-es rádiuszú, de azért lehetett vele "carvingolni"). Magyarán szólva nem sarok-kitolással, hanem élváltással síztem vele. Azért szerintem a "szép síelés" nem a léccel kifarolással felszórt hófelhő, hanem a testsúly megfelelő kezelése és az élen siklás. Mondom annak ellenére, hogy talponsíelőkén én is azt vallom, nem kell mindent élére állítani. WFeri
P.S.: Bélapó nem ma kezdte a síelést, van némi előélete, sőt! A bordozást "kényelemből" választotta, ha jól tudom.

Ne a Feribátyától kapott léctő akarj carvingot várni, az egy 21-es rádiuszú, ha jól rémlik, nem is puha darab, a bordról átállást sem biztos, hogy azzal kellene kezdeni!

Az igaz, hogy mindkét tecnikát lehet szépen is és csúnyán is művelni. Én is láttam már olyan hagyományos sízőt, aki teljesen hátra dőlve, összeszorított lábakkal rángatta maga alatt a lécet. De a carvingnál is van aki szebben és van aki kevésbé szebben csinálja.
Azonban a carving mozgása nekem folyamatosabbnak tűnik. Egyik kanyarból ki, a másikba be. Nincsenek hirtelen mozdulatok, és ezért nekem a carving mozgása szebbnek tűnik.
Ha a biztonságos csúszást nézzük, akkor úgy látom, hogy nálad a farolós a nyerő. Ezt érzed biztosabbnak. Én éppen az ellenkzőjét tapasztaltam. Amióta használom a carving technikát, én biztosabbnak érzem magam. Talán azért, mert terpeszben, mindkét lécet terhelve könnyebben lehet korrigálni. És így merek gyorsabban is menni.
Abban egyetértünk, hogy ahol van rá mód, ott használjuk ki a lehetőséget és "karmoljunk rendesen", még akkor is ha a pályának csak egyes szakaszain lehet ezt megtenni. Mert ez olyan plussz élvezet, amit a hagyományos technika szerintem nem tud megadni.

Mikor mutatják, hogy három lépésből hogyan tanulj meg "carvingolni", akkor feltételezik, hogy a farolós már megy. Pedig az sem mindig szép. Főleg a csípődobálós. Ám mert a leceket már erre a technikára alakították és ilyenre, hát élre kell állni. Igaz a farolós az még biztonság, de a carvinggal gondolhatod hogy "szintet" lépsz. És tényleg. Valójában a magam biztonsága annyira nem érdekel, mert látom, hogy sokan vannak itt akik azelőtt is sportoltak olyan módon, ahol meg kellett tanulniuk esni,(kézisek, motorosok,stb..) így az itt is a játék része.

Hacsak két kanyar erejéig is karmoljunk rendesen! ☺

"Eldönteni, hogy mi a jobb - arra ott a terep."

Nyilván van olyan eset, amikor a terep mondja meg, hogy melyik technikát kell használni. Ebben természetesen igazad van. De a kérdésem nem is arra irányult volna, hogy melyiket célszerűbb alkalmazni más-más terepen. Inkább arra, hogy azonos feltételek mellett melyik a szebb, biztonságosabb, élvezetesebb technika.
Hogy érthetőbb legyen: adott egy széles erős kék (vagy gyenge piros) pálya, jó minőségű simára ratrakolt hóval, és kevés síelővel. Vagyis ideálisak a feltételek, egyaránt alkalmazhatod mind a hagyományos farolós technikát mind a carving technikát. Ebben az esetben te melyiket választod? Te melyik technikával érzed a siklást elegánsabbnak, biztosabbnak, kellemesebbnek?

Ez lett volna az eredeti kérdésem, de lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen.

Jaj Bélapó! Kellet neked engedned a sötét oldal csábításának :-)
Deszkán nincs ilyen flancolás, hogy párhuzamos vagy carving :-D

(fogadatlan prókátorként.) Szerintem aki csak elmegy hogy sízzen és nem akar tanulni csak lejönni az már öreg húszévesen is. Úgy gondolom, hogy mindig érdemes valami újjat kipróbálni, valamivel érdekesebbé tenni, mert tanulni mindig fárasztó és kudarcokkal teli, de az eredmény az ami kárpótol. Példa: voltam kezdő társakkal egy pályán amin éppencsak le tudtak - a sízni az túlzás - csúszni. Mikor harmadszor jöttünk volna közölték, hogy ez már unalmas keresnek egy másikat. (A nekünk tanácsot adó profinak nem volt az.) Nos a rózsszínnek gondolt pálya meghaladta a tudásukat és húszharapásos lett belőle. A miért: nem tanulni akarnak, csak sízni. Nem tudnak, de majd magától megy az. Mitől? A sok esés közben majd megvilágosodnak? Bizonyára eljutnak majd egy olyan szintre amit még nem nevezünk sízésnek, de már esés nélkül le fognak tudni jönni.
A témához kapcsolódva úgy gondolom, hogy minden pálya és nem pálya kínál lehetőséget hol az egyik, hol az ezer másik féle sízésre. Eldönteni, hogy mi a jobb - arra ott a terep. De hogy ne akarjon valaki tanulni? Én nem értem meg.

Ja, a szuper léccel könnyű lesz. Az már be van tanítva, csak rá kell állnod és magától húzza az íveket.
Arra azért vigyázz, nehogy ledobjon a hátáról. A lécnek lelke van. Ha észreveszi, hogy nem a régi jól megszokott gazdája hajtja, megmakacsolhatja magát. :)

Na én is ilyen vagyok! Teljesen felesleges nekem a carving léc! (Bár most kaptam WFeribá-tól egy szuper lécet, talán még carvingolni is megtanulok)

Szia Zoli!

Igen, én is azt látom, hogy még a fiatalabbak sem nagyon akarják fejleszteni a mozgásukat. Egyszerűen csak ki szeretnék használni azt az 1 hetet, és élvezni a csúszást. Van egy csapat, akikkel évek óta együtt járunk Franciaországba. Többnyire hozzám hasonló korúak, de vannak fiatalabbak is. Az egyik fiatal lány (30 egynéhány éves), hosszú egyenes léccel síel mind a mai napig, de azzal nagyol jól. Hagyományos stílusban, összezárt lábakkal, szép kígyózó mozgással. Néhány éve kapott egy carving lécet, és azóta 2 léccel jár a túrákra. De hiába próbálom rábeszélni, hogy a carvingot használja. Egy napig azzal síel, de másnap visszaáll az egyenes dióverőre.
Van egy másik fiatal lány, aki piskóta léccel síel, de nem élen, hanem a régi farolós technikával. Megkérdezte tőlem, hogy neki még érdemes-e megtanulni az új stílust. Persze, hogy érdemes, mondtam.
A csapat idősebb tagjai pedig már nem is érdeklődnek a carving iránt, csúsznak úgy ahogyan évtizedeken keresztül megszokták. Így érzik biztonságosnak. Őket jobban megértem.

Ahogy elnézem a pályákon ezt a tömegturizmust, úgy látom többnyire nincs semmilyen stílus.
A piskóta lécek megjelenésével nincs 2 hét alapozás meg hogy kanyarodjak. Egyszerűen csak ráállnak a lécre és utaznak. Néha bedőlnek és a léc viszi őket. A többség elmegy a szezonban 1 hétre töltődni. Első nap léc, második nap kék pálya, a harmadik napon lejön a piroson és kipipálva a síelés.

Én még úgy tanultam a hagyományos stílust, hogy:
- zárt láb, a térdek összeérnek
- csak a völgysín van testsúly, a hegysí csak követi a "levegőben"
- a léc vége farol a kanyarban
Mivel ezeket a szabályokat igyekeztem betartani, nekem nem volt egyszerű átállni a carving mozgásra, ahol:
- terpeszben kell álni, a térd nyitott
- mindkét lábon van testsúly
- a léc vége nem farol, csak siklik élen
Persze az átállás alatt nem azt értem, hogy a hagyományos technikát többé nem kell használni. Hiszen néha a hóekét is elő kell venni.
Csak azt mondom, hogy nekem nem volt egyszerű az új mozgást megtanulni. De érdemes volt.