Hétvégén a Gastein völgybe indult itt a fórumon szerveződött öt fős társaságunk (későbbiekben Kovács család).
Pénteken reggel végig hóesésben, felhős időben haladtunk, de amint befordultunk a völgybe, kisütött a nap, mintha csakis nekünk rendelték volna. 11 óra körül parkoltunk le a dorfgasteini lift aljában. A pályák elég jó állapotban voltak, azért látszik, hogy kevés még a hó, itt-ott kikandikált az apró kavicsos aljzat. A minősége azonban tökéletesnek mondható, mínusz 4 fokot mértek.
A Grossarl oldal jobban tetszett, elképzelhető, hogy csak azért, mert ezt sütötte a nap. A Talabfahrt-ok jó hosszúak (közel 1000 méter szint), helyenként elég meredekek.
Nagyon kevesen síeltek aznap.
Szombaton reggel Sportgasteinbe indult a Kovács család, a kabinos lift sűrű felhők fölé emelt minket, meseszép volt minden. A hó álomszerű, a középállomásig vezető 3,5 kilométeres kék pálya kifejezetten élvezetes, változatos (inkább sötétkék), a pirosak is nagyon jók. Közben esni kezdett a hó, és feltámadt a szél is, a felhők fel-le mozogtak, így fél kettő körül bezárták a felső pályákat. Utána az alsó feketén síeltünk, nem túl hosszú, de nagyon szép pálya.
Nekem egyértelműen tetszett Sportgastein, ugyan kevés pálya és lift van, de azokra semmi rosszat nem lehet mondani, jót annál inkább. Olyan, még fekvését nézve is, mint egy picike Zauchensee.
Egyikünk sífutott, a körülmények (pálya, kölcsönző, öltöző, melegedő, stb) elmondása szerint nagyszerűek voltak, talán a mínusz 8 fok nem tetszett annyira neki.
Hazafelé még tettünk egy kitérőt a hofgasteini termálfürdőbe, ajánlom mindenkinek, több mint kulturált, főleg a szauna részleg pazar.
Vasárnap Angertal, még a liftek indulása előtt érkeztünk. Praktikus megoldás, hogy ebből a parkolóból a hofgasteini és a bad gasteini pályák is elérhetők, gyors, hosszú liftekkel, így igen könnyű oldalt váltani. Odafent szinte ember sem volt, és sütött a nap a felhők felett, asztal simaságú pályákon karistoltuk az első íveket. A völgylesiklások felhőrétegen át vezettek, egészen misztikus hangulatot teremtve az elhagyott erdei pályákon. Lent ismét jók voltak a látási viszonyok. Egyik oldalról a másikra csúsztunk és vissza, kedvenc pályáink a B19-B20 piros/fekete és a másik oldalon a H32 piros.
11 körül azért megjöttek a népek, itt-ott összesűrűsödtünk. Az egész Gastein völgyben rengeteg az orosz vendég, a pályákat is ellepik, közülük sokan sítudás (és síkultúra) nélkül száguldoznak, elhagyott
gyerekhez és a pályáról az erdőbe repülő felnőtthöz egyaránt volt szerencsénk. Azt a taktikát választottuk, hogy csakis a nehezebb pályákon síeltünk, így sikerült elkerülnünk a kiszámíthatatlanul kavargó tömeget.
Összeségében szuper "családi" hétvége volt, minden időjárásból jutott (nap, hó, szél, köd), nagyszerű pályákon, nagyszerű társaságban.
Hajrá:
a Kovács család :)
Íme néhány mobiltelefonnal készült kép, csakis a hangulat érzékeltetésére
Keresés
