Sziasztok!
Ez a sebesség dolog elég érdekes. Szerintem nagyon függ a pályakörülményektől. Egy összetúrt, nehéz havas pályán már egy 50-es tempó is durva lehet. Ugyanez frissen ratrakolt jó havon fel sem tűnik.
Egyébként ezeket a fotocellás "whisbi" pályákat szándékosan úgy alakítják ki, hogy ne lehessen túl nagy lendületet összegyűjteni. Mi is mindig próbálkozunk, de 80 körül van a plafon. Legalábbis, ahol én jártam.
Meg persze sífüggő is. Nagyon más egy piskóta, rövid szlalomsí, vagy egy hosszú, nagy rádiuszú léc. A lesikló versenysík minimális rádiusza 40 méter (ha pontosan tudom), nem véletlenül.
Persze tudás, és rutin is kell a tempóhoz. Főleg a nagyon piskóta lécekkel. Én eddig kb 100 körüli tempóig merészkedtem szlalomsível, de ott már kicsit "tele volt a gatya". Nem maga tempó, hanem az, hogy bármikor váratlanul élt foghat a léc, és akkor századmásodpercek alatt elindul valahová. És akkor nagy szerencse kell, hogy az ember lábon maradjon. A másik, hogy ilyen tempójú egyenes siklásból átváltani nagy kanyarokra, szintén veszedelmes, mert ha túlzottan élre rakom, akkor egyszerűen "alámkanyarodik" a sí, és szinte biztos a perec.
Ha valakit vonz a tempó, akkor az én tanácsaim:
-megfelelő tudás, kondíció, és rutin nélkül életveszélyes lehet a mutatvány
-csak olyan pályán, ahol kifogástalan a hó, gyakorlatilag nincs ember, van kifutója a pályának, és nincs erdő vagy szikla a pálya szélén!
-nem belátható részre (kanyar, bukkanó) csak olyan tempóval szabad érkezni, hogy korrigálni tudj (pl ott hever egy elesett kolléga)
-és bizony érdemes elővenni a régi, hagyományos, 2 méter körüli léceket (ha még megvan), sebességben verhetetlenek
-ja, és a bukósisak! csodát az sem tesz, de már sok fejet megmentett
-és ne a brahiság legyen a lényeg, hanem a "fíling". Ne a havernál akarj gyorsabb lenni, hanem érezd jól magad! És egészben menj haza.
Sziasztok