Nos, hát alighanem véget ért a pécsi síszezon... de ne legyen igazam (bár a meleg és a hétvégére ígért eső nem sok esélyt hagy). Azért összegzek egy gyorsat.
Szombaton voltam utoljára, és mikor délelőtt odaértem, szomorúan láttam, hogy az előző este pompás hóviszonyok között hagyott pálya bizony egyre több sebből vérzett. A plusz fokok betettek, jött elő foltokban a hó alól a föld. "Ha már itt vagyok" alapon csatoltam csak fel, gondoltam csúszok néhányat, aztán szvíthóm.
Aztán nem így lett. Nagyon tapadt ugyan a hó, de nem volt latyakos, és mivel fogott, egész jól lehetett gyakorolni az élen fordulás technikáját (vagyis inkább kellett: csak így lehetett érdemben haladni).
Így történt, hogy arra is rájöttem, hogy a farolgatás az igazi lécgyilkos, nem az a néhány barnás folt. Persze, hallottam én már ezt, de most jött ki a lépés, hogy megtapasztaljam, hogy (1) rövidlendülettel egész jól el lehet szórakozni a földfoltok között, és (2) ha mégis úgy jön ki a lépés, élre téve a lécet minimalizálni lehet a kikandikáló fűcsomók rejtette kárveszélyt is. Oké, ehhez néhyánszor lassan is végig kellett menni a pályán, hogy kiszúrjam a sziklás olvadásokat.
Annak ellenére, hogy szombaton többször estem ki a felvonóból, mint az előző öt alkalom során (egyszer még a huzal alá is beszorultak a léceim - az a csodás reszelő hang!;), azt kell mondanom, hogy perfekt búcsú volt ez a három óra a Misinától.
És végül a pécsi tévétorony árnyékában síelt hat alkalomból desztillált hét pont:
- a felvonó egy jó munkáskesztyűvel síelőknek gyerekjáték
- a pálya néhány nap alatt kiismerhető annyira, hogy
- megfelelő technikával (élezés, rövid lendület) a lécnek se essen nagy baja
- a síházban abszolút baráti a hangulat
- boardosok és síelők jól megvannak, pláne, hogy
- szánkósok mindig lesznek a sípályán is, amit
- 10-15 ember 1-2 rolózós menettel egész szépen rendbe tud tenni.
Örültem.
Keresés
