A "mindent frontálisan"-nak viszont van egy nagyon nagy veszélye.
Mégpedig az, ha a sízők ide-oda síelnek a léc csőre után.
Én inkább annak a híve vagyok, hogy a sízés az a sport, ahol az ember lefelé halad a hegyről a völgybe, miközben a lécei íveket rajzolnak a lejtőre.
Ebbe viszont lényegesen több lehetőség van, mint egy folyamatos frontális helyzetben követni a lécek kialakítása álltal meghatározott ívhosszt.
A lényeg, hogy minden elemnek meg kell legyen a funkcionális helye.
Nyilván nem 120-nál kezdjük "betörni" a térdeket...
A "térd döntés" bemutatása nélkül nagyon kevés tanítvány tudná leképezni és ráérezni a léc élentartásának valós történéseire, holott valójában ennél lényegesen egyszerűbb mozdulatokról és izomfeszülésekről van szó.
A foto az akciófotó. Pont annyit sejtet, amit előbb leírtam, hogy hol járhat az ív kivitelezésében. Ez valóban karcsú infó ahhoz, hogy ítélkezz egy folyamatról.
Kicsúszás nem gáz?
Dehogynem! Világkupákat lehet elveszíteni vele! Ezen a szinten ez a legfontosabb. A kockázatból eredő esés meg a velejáró rizikó. :)