Előzmény és válaszok a Kanyarsí programok - Replaci topikja topikból

Szia Lackó!

Sőt örülök, ha tudunk érthetően érvelni, az előbbre vihet. Előre bocsátom, maximálisan tiszteletben tartom MINDEN GYAKORLATTAL BÍRÓ síoktató – edző kipróbált, működő rendszerét. Mert a biztonságosan eredményes síoktatás végső soron nem az okoskodásból nyert eszmélkedésből, hanem a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismeretéből, és a hozzájuk való alkalmazkodások alkalmazásszintű (edzésjellegű) begyakorlásából áll össze. Legalább is az általam összerakott síoktatási technológiának ez a jellemzője.

Ez a technológia a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek mentén, a lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolultan összerakott, a könnyűtől a nehéz felé elvek maximális figyelembevételével lett összerakva.

No most ugye, (hozzászólásod eredményeképp), az a kérdés merül fel, hogy mivel is érdemes elkezdeni a síelés tanítását? Pontosabban az a kérdés, hogy mivel folytassuk a felszereléshez szoktatás utáni tanítást?

1. Te azt mondod, hogy kanyarral. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.) - írod.
2. Én meg azt mondom, hogy enyhe lejtőn, a lejtő irányában történő olyan egyenes irányú gyakorlatsorral, melyben a síelés fizikájának a legfontosabb alapjai, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben – gyakorolhatók be. Úgy vélem, hogy a lassútól a gyors, egyszerűtől a bonyolult, könnyűtől a nehéz felé elvek szerint összeállított tanulási sorrendben ezek előrébb vannak a kanyarnál. Mert a kanyarban már ott vannak, (ott kellene legyenek), az addigiakhoz képest + bonyolultságot jelentő összetett alapfunkciók, (az alapszintű élezések, terhelések, forgatások). Ezt szakmai érvnek szánom, ha a laikus síelő kevéssé érti, az érthető természetesen..

Az első ponthoz feltennék mindjárt egy kérdést. De, hogy az olvasó előtt is világos legyen, hogy a kérdés mire vonatkozik, tisztázni szeretném a következőt: ahhoz, hogy a síelő a hegy felé kanyarodással történő lassítására szükség legyen, kell előtte a völgy felé befordulás közben létrejövő gyorsulás. Mert, ha gyorsulás nem volt, akkor természetszerűleg lassításra, (hegy felé kanyarodásra) sincsen szükség. (Sebességszabályozási szempontból természetesen, ha akadályt kell kerülni, akkor kanyarodni is szükséges.)

Az 1. kérdés tehát: hogyan kezelitek (te és a tanulóid) a kanyar elején bekövetkező gyorsulásos hátrakerülés jelenségét?

Kérdéseim lennének még, de majd csak azután, ha ezt az elsőt már megnyugtatóan kitárgyaltuk.

Síbarátsággal:
Replaci

Szia Laci!

Ha szabad leírnom a véleményemet, akkor én mindenképpen az első helyre tenném (és teszem is mindig)a hegy felé kikanyarodást. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.)
Tapasztalatom szerint ugyanis ez visz jó felé, így rögzül a tanulóban, hogy bármilyen gond, veszély esetén nem fékezni, hanem a helyzetet kikerülni kell elsősorban.

Ezek után jöhetne a csúszó-fékező hóeke, ha már minden áron erőltetni akarjuk. Véleményem szerint egyébként nem kell, szinte felesleges, a tanulók ösztönösen fogják használni akkor, amikor szükség van rá. (De ezek semmiképpen sem vészhelyzetek, hanem lassú sebességből megállások, kis tempóban, szűk helyen lassítgatások.)

Tehát én semmilyen módon nem gondolom "elsőszámú" sebességszabályozási módnak a csúszó-fékező hóekét.

Autós példánál maradva, az nagy baj, ha valakiben az rögzül, hogy ha előtte zűr van, akkor a féket kell nyomni, de marha erősen. Féktávon belül is. Akkor is, ha kis lassítás közben -vagy akár anélkül!- kikerülhető lett volna a nagy baj, de legalábbis nagyban csökkenthető lett volna a következmény.

Én így látom ezt a kérdést. Csak ennyit akartam írni.

További szép nyarat!

Lackó

Ui: Annyit még, hogy igen, időnként egyes tanulóknál kényszerből szükség lehet az első 1-2 nap a tanuólejtőn csúszó-fékező hóeke tanítgatására, de ezt mindenképpen minimalizálni kell, ne nagyon szokja. Azt meg főleg ne, hogy ez bármilyen biztonságot ad. Én mindig belemosom a tanulóim agyába, hogy a hóekefék csak lassítgatásra és helyben ácsorgásra való, de semmiképpen sem rendes tempóból történő megállásra. (fékező hóeke nincsen, csak "lassító hóeke")

Jó reggelt, vasárnap!

A síeléstanítás biztonságának, - ha a fogalmat nem lózungként akarjuk használni, - jól meghatározható kritériumait szükséges meghatározni, illetve figyelembe venni:

I. A síelés biztonsága szoros összefüggésben van azzal, hogy a síelő milyen szinten van birtokában a síelés kontrolltechnikáinak. Amikor a síelés kontrolltechnikáiról beszélünk, akkor valójában a síelés sebességszabályozásairól beszélünk. A síelés sebességszabályozásainak a tudatos „leltárba vételénél”, megkerülhetetlen a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismerete.

II. Évtizedek óta van egy megegyezés arról, hogy a síelés tanítása során a „lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolult, a könnyűtől a nehéz felé” elv mentén célszerű haladni.

"Műveleti sorrend" a síoktatásban
Az itt tárgyalt síoktatási technológia következetesen ragaszkodik az elsődlegesen BIZTONSÁGI SZEMPONTOK szerint meghatározott oktatási sorrendhez.

1. A síelés sebességszabályozásainak az 1. számú eszköze a csúszó – fékező hóeke
A síelés fizikájának a legfontosabb alapjait, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben - egy olyan GYAKORLATSORRAL lehet megértetni és begyakoroltatni, mely GYAKORLATSORBAN a csúszó - fékező hóekének FŐSZEREPE van.

2. A síelés sebességszabályozásainak a 2. számú eszköze a hegynek kanyarodás
A kanyarban érvényesülő fizika megértése érdekében osszuk fel a kanyart esésvonal előtti, és esésvonal utáni szakaszokra:

2. /a. Esésvonal előtti, (völgy felé kanyarodás) szakasz
A síelőnek az ív elején tudatosan kell bevállalnia, hogy amikor befordul a kanyarba, akkor történik egy gyorsulás. Hiába vállalja azonban be, ha nem tudja kezelni a gyorsulás jelenségét. Jómagam már sokszor láttam, hogy kezdő síelők, amikor gyorsulnak hátra esnek, (kimegy alóluk - a köznyelv szerint "elszabadul", - a sí). A biztonság szempontjai szerint felépített technológiai sorrendben, amikor a síelni tanuló idáig elér, MÁR VAN EGY BEIDEGEZETT ELŐKÉPZETTSÉGE a gyorsulásos hátrakerülés jelenségének a kezelésében.

2. /b. Esésvonal utáni, (hegy felé kanyarodás) szakasz
Amikor a síelő az esésvonalból továbbkanyarodik a hegy felé, az addigi gyorsulást lassulás váltja fel. Ha ezt a hegy felé kanyarodást a síelő kellő ideig tartja, megállás fog bekövetkezni.

Értelmező szótár
Esésvonal: amerre lejtőn a labda gurulna, amerre a kiöntött víz folyna.
Műveleti sorrend, (matekból): ha nem vesszük figyelembe, a biztonság szempontjából kétséges eredményt, (hanyatt esés veszélye) kapunk.

(Folyt. Köv)

Szép napot az olvasóknak, Replaci