Szia Lackó!
Sőt örülök, ha tudunk érthetően érvelni, az előbbre vihet. Előre bocsátom, maximálisan tiszteletben tartom MINDEN GYAKORLATTAL BÍRÓ síoktató – edző kipróbált, működő rendszerét. Mert a biztonságosan eredményes síoktatás végső soron nem az okoskodásból nyert eszmélkedésből, hanem a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismeretéből, és a hozzájuk való alkalmazkodások alkalmazásszintű (edzésjellegű) begyakorlásából áll össze. Legalább is az általam összerakott síoktatási technológiának ez a jellemzője.
Ez a technológia a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek mentén, a lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolultan összerakott, a könnyűtől a nehéz felé elvek maximális figyelembevételével lett összerakva.
No most ugye, (hozzászólásod eredményeképp), az a kérdés merül fel, hogy mivel is érdemes elkezdeni a síelés tanítását? Pontosabban az a kérdés, hogy mivel folytassuk a felszereléshez szoktatás utáni tanítást?
1. Te azt mondod, hogy kanyarral. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.) - írod.
2. Én meg azt mondom, hogy enyhe lejtőn, a lejtő irányában történő olyan egyenes irányú gyakorlatsorral, melyben a síelés fizikájának a legfontosabb alapjai, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben – gyakorolhatók be. Úgy vélem, hogy a lassútól a gyors, egyszerűtől a bonyolult, könnyűtől a nehéz felé elvek szerint összeállított tanulási sorrendben ezek előrébb vannak a kanyarnál. Mert a kanyarban már ott vannak, (ott kellene legyenek), az addigiakhoz képest + bonyolultságot jelentő összetett alapfunkciók, (az alapszintű élezések, terhelések, forgatások). Ezt szakmai érvnek szánom, ha a laikus síelő kevéssé érti, az érthető természetesen..
Az első ponthoz feltennék mindjárt egy kérdést. De, hogy az olvasó előtt is világos legyen, hogy a kérdés mire vonatkozik, tisztázni szeretném a következőt: ahhoz, hogy a síelő a hegy felé kanyarodással történő lassítására szükség legyen, kell előtte a völgy felé befordulás közben létrejövő gyorsulás. Mert, ha gyorsulás nem volt, akkor természetszerűleg lassításra, (hegy felé kanyarodásra) sincsen szükség. (Sebességszabályozási szempontból természetesen, ha akadályt kell kerülni, akkor kanyarodni is szükséges.)
Az 1. kérdés tehát: hogyan kezelitek (te és a tanulóid) a kanyar elején bekövetkező gyorsulásos hátrakerülés jelenségét?
Kérdéseim lennének még, de majd csak azután, ha ezt az elsőt már megnyugtatóan kitárgyaltuk.
Síbarátsággal:
Replaci
Keresés
37 cm
