Szia!
Ha jól értem, akkor azt írja, -de kérlek javíts ki, mert gyenge az angolom- hogy amennyire lehet, kerüljük a "csípőszöget" (anguláció), de a nagy tempójú, nagy terhelésű kanyarokban szükség van a külső sí nagyobb élszögére és nagyobb terhelésére a belsőhöz képest, és ez szerinte valamennyi csípőszöggel jobban kiállható.
Ha jól értem, akkor azt mondja, hogy valamennyi csípőszöggel kisebb a -főleg külsőn megjelenő- terhelés, és könnyebben kezelhető.
Mindezt, ha jól fordítom.
Amúgy én is úgy látom, hogy mintha már az ív elején is tudatosan csinálná a csípőszöget, amikor is még szerinte sincs rá szükség. Ez kicsit ellentmondásosnak látszik elsőre.
Nem véletlenül dobtam fel a témát, mert számomra sem egyértelmű a dolog, hogy mikor mennyire van szükség csípőszögre, meddig hasznos, honnan haszontalan vagy esetleg egészségtelen. Régóta tartó vita ez síelős berkekben, hogy kell-e vagy sem, ha igen, akkor meg hogyan, mennyit.
Természetesen megvan a saját elképzelésem, véleményem, de az egy dolog, nem biztos, hogy az az igaz.
Greg jól nyomja, Pallander pláne, és tényleg egy stílus. Valaki másolja a másikat. :-D Nekem is tetszik, bár ezeken a videókon nem síelnek akkora élszöggel. Megnézném, amikor Pallander azzal szórakozik, hogy pályán kívül maximális élszöget passzíroz ki magából, hogy akkor vajon marad-e így, vagy ő is elkezd csípőszögelni.
Sajnos nem találtam olyasmi videót róla.
Keresés
