Barátommal a mai nap úgy döntöttünk ( 01. 24, vasárnap ), hogy megelőlegezett bizalmat szavazunk az eplényi síarénának, így hát felkerekedtünk elvetve eredeti tervünket, Maribort, és Eplény irányába vettük utunkat. Előlegben summázva a tapasztalatainkat, most már bánjuk.
Ahelyett, hogy terjengősen és pikírt módon jó adag szubjektummal bő lére ereszteném mondanivalómat, inkább megpróbálok távirati stílusban tárgyilagos maradni.
1: Érkezés:
Parkírozó helyből már egyáltalán nem volt 9.40-kor, így kénytelenek voltunk az úton parkolni, lehúzódni, ameddig lehet. Így jó 300 métert kellett síbakancsban megtenni a pénztárig.
A parkolók mellett elhaladva láttuk, hogy sok autó másfél helyen áll, úgy számoltam, hogy a P3-s parkoló még legalább 50 autó befogadására képes lett volna, ha a parkoló autókat egy célszemély irányítja, akiből egy darabot nem láttunk.
2:Pénztár:
A pénztár előtt 10 órakor már 50 méteres sor állt, csak később mondta egy síelő, hogy a Fogadóban is lehet kp-ért jegyet venni, ahol két nő ügyetlenkedett a jegyekkel, nyugtákkal, fejben számolással.
3:Szent sólyom felvonó:
Magasztos a cím, de inkább göthös veréb illene rá, mert itt igen sokat bosszankodtunk. A szombati honlap bejegyzése szerint 0 perc várakozás. Hát ezt kötve hiszem, a legkevesebb várakozásunk 14 perc volt, a legtöbb 30 perc.
Ha összevetem a várakozást a 3 perces lecsúszással, nagyon elkeseredek.
A jegykezelő kapuknál a bal oldali nem működött, se reggel, se délután, a kutya nem tett rá egy sajtpapírt se, hogy hiába dugod a pass-odat, te barom, mert nem engedlek be. Másrészt egy liliputi ember magasságának felelt meg, de ilyenből igazán nem sok volt, de a többség csak görnyedezett rendesen.
Az indlásnál a személyzet ostoba, én inkább parkoló őröknek gondoltam őket, morogtak és nógatták a népet, hogy gyorsan, gyorsan, a foghelyeket is kitölteni, maga ott miért nem megy az a másik mellé, stb....
Néha a szék olyan sebességgel döntött le a lábadról, hogy összenyeklettél az ülésen, de azután meg jó esetben csak cammogott a felvonó, néha hatszor is megállt, míg felért.
A pályák felső része jónak mondható ( első 1,5 perc ), az alsó részek zsúfoltak, tele fegyelmezetlen, a pálya közepén álldogáló boardossal, síelővel. Az alsóbb szakaszok délre eljegesedtek, elbuckásodtak.
4:Csákányos felvonó:
Ilyen buckás, kényelmetlen csákányossal még Szlovákiában sem találkoztam, miért nem lehet azt lesimítani?
5:Hangosbemondó:
Minden 4. percben egy antipatikus fruska bemondta, hogy ezt vagy azt ne csinálja a tisztelt vendég. Komolyan vártam már az úszósapka viselése kötelező terminust. Úgy éreztem magam tőle, mint valami strandon a 80-as években.
6:Büfék:
1/2 2 felé ki szerettük volna próbálni a vendéglátást, mert megéheztünk. Mind a külső büfé előtt, mind a Fogadóban iszonyú sorokat láttunk, és fordultunk is ki gyorsan.
Hát ez a sör nem szállt a fejünkbe, és ez a virsli nem feküdte meg a gyomrunkat.
Egy utolsót még síeltünk ( 30 perc várakozás a felvonónál ), de éhesen és keserű szájízzel távozunk 1/2 3 -kor odaadva a jegyünket egy sorban álló fiatal párnak.
Hiába, lovas nép a magyar, nem kell nekünk síarénákkal próbálkozni, hagyjuk ezt a profikra. Az autóhoz ballagván valahogy nem éreztem azt, mint Pelikán József gátőr, hogy ha kicsit sárgább is, ha kicsit savanyúbb is, de a miénk.
Horváth Barnabás
Pécs
2010.01.24.
Keresés
