A héten megnéztem az új munkám révén "hazainak" nevezhető új terepemet. A pálya völgyállomása a szállásomtól mintegy 3 km-re található de mivel a szállás hegyen van így tökéletesen látható a Goldeck csúcsa is. A völgyből egy meglehetősen régi de meglepően gyors 37 személyes kabinos lift -tervezte:Jozef Svoboda :)- indul az 1640-es középállomásra. Innen átszállással egy kisebb kb 18 személyes kabinossal juthatunk fel majdnem a hegy tetejére. A terep nem nevezhető bonyolultnak de én helyismeret hiányában mégis a közép állomáson találtam magam az első csúszás alkalmával. Sebaj ,bemelegítettem aztán újra fel a hegyre. A bemelegítésre amúgy is szükség volt mert a térképen jelöltekkel ellentétben én nem igazán találtam itt kék pályát -vagy én máshogy színezném - csak pirosakat azokból is inkább sötétpirosat. Kéknek talán az átkötőket és a kabinoshoz vezetőt nevezném ezért én Goldecket inkább a rutinosabb, tempós pályákat kedvelő síelőknek ajánlanám. A pályák mellett ülős és csákányos liftek vannak. Itt találkoztam életem leggyorsabb csákányosával amibe még a beszállás sem volt könnyű.Figyelni kellett rendesen. A pályák hosszúknak nevezhetők mivel a legrövidebb is min. olyan 1,5 km lehetett és mint feljebb írtam nem egy lankás pályák voltak és az enyhe plusz fokok ellenére is jól tartották magukat, kivéve a déli fekvésű kétülős melletti. A hütte árak igen barátságosak. Pl. egy sör 2,9 euró. A síterep csúcsát jelző keresztfeszülethez felmászva gyönyörű körpanoráma tárult elém. Körös-körül hófedte hegycsúcsok, lent a völgyben pedig a Millstatti tó és az azt körülvevő települések láthatók. A helyet mind a kirándulók, mind a jól síelők számára ajánlanám.