Szia, értem az álláspontodat,van is benne logika, ugyanakkor elég nagy különbségek vannak az osztrák (vagy szlovák) és a magyar lehetőségek és síoktatói életpálya között.
Nézzük, Ausztriában hogyan néz ki az egész:
- aki síoktató akar lenni, az elvégez egy Anwärter képzést, ez 10 nap (snowboarddal együtt 14 nap) és 1000 euro körül van (ezt 50-80%-ban téríti a munkaügyi központjuk munkanélkülieknek vagy bizonyos feltételek alapján). Itt kap mindenki egy gépies tematikát, valamennyit fejlődik a sítudása, úgy 98%, hogy átrugdossák a végén a vizsgán.
- ezután mindenki (_mindenki_) elhelyezkedik valamilyen síiskolában, de ez nem nagy gond, mert van belőlük dögivel: hegyen, havon, a többségnek lakhely közelében - ha valaki 100-150 kilométerre lakik, az is minimum hétvégén haza tud ugrani -, a többiek pedig 20 körüli fiatalok. Havonta 1000-1200 euro a fizetés plusz magánórákkkal fel lehet tornázni, nem helyieknek biztosítanak szállást, esetleg étkezést is.
- az Anwärterrel elvileg támasztott lendületig lehetne oktatni, ezt sokszor nem tartják be.
- nyáron ezek az emberek szintén helyben, szintén valami turisztikai területen tudnak dolgozni.
Ehhez képest magyar síoktatóként a következő történik (persze lehet itt is már máshogy, de ez a normál):
- 1-3 év alatt elvégzi az ember az OKJ-s képzést, ennek költsége az időtartamtól és szükséges táboroktól függően többszázezer forint, nem beszélve esetleg a sífelszerelés frissítéséről (széttaposott decathlonos középhaladó bakancsban például nem könnyű jól lehozni minden vizsgafeladatot).
- oktatóként Magyarországon síiskolánál elhelyezkedni vagy műanyagpályás helyen lehet illetve van kettő szinte teljes szezonban működő terepünk és több kicsi.
- ki lehet menni külföldre is síiskolához, ha az ember csak magyarokat oktat, akkor is tudni kell a helyi nyelvet (legalábbis Ausztriában), hogy kolégákkal, főnökkel, nem saját vendégekkel is szót értsen. A teljes szezonos - négy-öt hónapos kintlét nem túl ideális magánélet szempontjából, a nyári elfoglaltságot és pénzkeresetet pedig ezen kívül is meg kell oldani. Ezt az életvitelt kevesen viselik el hosszútávon.
- még van lehetőség valamilyen klubhoz, egyesülethez tartozni, akik folyamatosan táborokat szerveznek - ekkor legalább gyakrabban itthon van az ember, de ezek a társaságok csak a síelők töredékét érik el.
Ilyen lehetőségek mellett elég irreális elvárás azt mondani, hogy alapfokú síoktatói végzettséggel csak síiskolai keretek között oktathat bárki (pláne, hogy nagyrészt a határokon túl kellene ezt betartatni). Ha itt is egy 10 napos tábor adna végzettséget, a magyar síoktatás nagyobb része akkor is ilyen hobbi-síoktatókból állna. Egész egyszerűen itt sokkal nehezebb teljes életvitelt felépíteni síoktatásra, mint hegyekkel bőven ellátott országokban. Igen, a hobbi-síoktatók tapasztalatai elmaradnak az azt hivatásszerűen űzőkétől, de ahol dolgoztam, ott pl. snowboardos fiatalokból képzett síoktatók vittek haladó gyerekcsoportokat - na az sem a szakmai igényesség csúcsa a havon töltött hetek ellenére sem. A lelkiismeretes hozzáállás nem professzionális síoktatókat is alkalmassá tehet a feladat ellátására. (Speciel én pont ugyanúgy dolgoztam korábban az iskolai csoportommal, mint tavaly síiskolai oktatóként az osztrák/holland gyerekekkel - a tematika persze változott az évek során, de nem csak nálam nem volt meg az a tudás 3-4 éve, amit mondjuk idén használtam. ;-) ) Azt semilyen vizsgarendszer nem tudja szűrni, ki mennyire linkel aztán a munkájában.
Abba érdemes energiát fektetni, hogy az ügyfelek - leendő tanítványok - minél tájékozottabbak legyenek arról, ki is számít síoktatónak, mit várhatnak tőle.
Keresés
