Nekem a Dolomitok a kedvencem. Ezen a síterepen két napot síeltünk, és nagyon jól éreztük magunkat. A Passo San Pellegrino kék pályái, tányéros felvonói megfelelőek voltak a teljesen kezdő (egy napos sítudással rendelkező), négy éves kisfiamnak. Önállóan felvonózott, és jött lefelé a kék pályákon, mint a golyó. :) Ezeken a pályákon is van azért egy-két meredekebb letörés, ami kell a lendületes síeléshez. A pályák többi része zömében piros és fekete, mindegyik kiválóan kezelt. A feketék közül a Cima Uomo alól induló, 52-es pálya komoly felkészültséget igényel, mert igen meredek letörések is vannak rajta, amik délutánra jegesednek. A Col Margherita 41-es fekete pályája szintén kiváló, nincs olyan meredek, mint az előzőekben írt 52-es, így délután is vállalható. Az ide vezető 100 személyes felvonó gyors, hatékony, nem jellemző a várakozás. Szinte az összes pálya 2000m feletti, széles, élvezetes vonalvezetésű és lejtésű. Kipróbáltuk a Col Margheritaról induló, 10km hosszú 20-as pályát is (Innamorati). Igen élvezetes az eleje, később néhol lökni kell magunkat, de nem vészes. Félúton le kell csatolni, hogy átmenjünk a műúton, de aztán megint lehet csúszni. A végén, Falcade előtt van egy piros szakasz, mely elég szűk, technikás. Nagyon élveztük ezt is, de egyszer elég kipróbálni, inkább a felső szakaszokat ajánlom. Elég sok ember megfordul itt, de a várakozás nem jellemző, ahogyan a tömeg sem a pályákon, egyrészt a hatékony felvonók miatt, másrészt a széles pályák miatt. A jegy nem olcsó, de egyszer érdemes ide is ellátogatni, ajánlom mindenkinek.