Február 27.
Egynapos csúszás két kollégával - megmutatni nekik a chopoki freeride szépségét.
Nem a klasszikus jasnai időjárás, ugyanis szikrázó napsütés, nulla felhő és szél. Emiatt az ideálisnál kissé melegebb hőmérséklet, így gyorsan buckásodó pályák. De mi aznap nem azokért mentünk.
Az északi oldalon pályán kívül reggel kicsit kemény-karcos, de 1-2 kör múlva javul a helyzet, ahogy melegszik az idő. A régi kettes ülős túlsó oldalán - a már nem működő tányéros alatt-mellett - találunk még érintetlen sávokat.
Ebéd után visszamegyünk a déli oldalra. Jár a Deres tányéros (C6)! 3 éve várok arra, hogy újra kipróbáljam gyerekkorom ikonikus liftjét, Az induláskori dupla rántás még mindig megvan, a helyi freeride-os srácok látványos ugrásokkal szórakoztatják a lift aljában lévő retro "bár" közönségét :-). Szerintem ez a lift majdnem annyival megy, mint egy hagyományos ülős lift, így hipp-hopp fent vagyunk a csúcson.
Irány a lift fentről nézve jobb oldalán lévő szabad hómező. Kifejezetten élvezetes: nincs összejárva, és délutánra kellően megolvadt, olyan, mintha olvadt vajon csúszna az ember. Azért figyelni kell, mert időnként kicsit megfogja a lécet, deszkát. De nagyon élvezzük. Lejjebb a törpefenyők szinte teljesen hó alatt vannak, így a buckák-dombok között az útvonalvariációk száma szinte végtelen. Csak arra kell figyelni, hogy ne csússzunk túl, időben kanyarodjunk vissza bal felé a tányéros indulásához.
Teli szájjal vigyorogva megyünk vagy 3-4 kört. Az utolsó lecsúszás a parkolóhoz a pályán térdig érő kásabuckák között felejtős, de ez nem rontja el a kedvünk.
Küldetés teljesítve, sikerült 2 újabb embert megfertőzni a Chopok freeride "vírussal".