Szia!
Látom, közben fellángolt a vita a hóekével és a rádiusz összefüggésével -meg általában mindennel :-) - kapcsolatban.
Megpróbálom leírni azt, amit próbáltam, hogy egyértelmű legyen, mire gondolok.
Szándékosan kiemeltem, hogy -ahogyan ezt írtam is- amikor hóekéről írok, akkor szó sincsen "pizza" jellegű fékező hóekézésről.
Írtam, és ez a lényeg, hogy a mai modern síoktatásban mindenkit egyből kanyarodni tanítunk.
Nem tanítunk hóekében fékezést. Egyrészt gyakorlatilag szart sem ér, ha komolyabb meredeken vagy tempóról kell fékezni, másrészt a tanulás szempontjából teljesen haszontalan helyzet.
Sőt, ami a nagyobb baj, hogy kimondottan rossz dolgok ragadnak a tanulóra, főleg amikor túl meredek pályára keveredik "pizzázás" közben.
A pizza fékezésből nem igazán lehet a jó sítechnika felé fejlődni.
Csúszkálni, sodródni, flatterolni, hátra terhelni, hegynek betámasztani meg lehet tanulni, de ez nem lehet cél.
A cél minden kezdőnél már a legelső lépéseknél is az, hogy KANYARODNI tanuljon.
Ezért -megfelelő körülmények esetén- egyáltalán nem tanítunk pizza hóekét, szakmai nevén szimmetrikus csúszó-fékező hóekét, mert ez nem alkalmas kanyarodni tanulni.
Amit tanítunk, az az úgynevezett aszimmetrikus hóeke. Ez nevében hóeke, de valójában nem az. Tehát nem toljuk vele a havat, nem fékezünk vele, hanem a külső sít élen vezetve síelünk.
A belső sí viszont a kis sebesség miatt szükséges támaszként (is) LAPHELYZETBEN ott marad.
A hóekehelyzet a kezdőknél olyasmi, mint a gyerekbringán a támasztó kerekek. Amíg nincs sebesség, valahová be kell támaszkodni. De ha már van tempó és egyensúly, akkor a támaszkerekeket leszereljük.
A belső sínek a hóekeívekben (is) persze sokkal több szerepe van, mint csak a támasztás, de ebbe most nem megyek bele, mert most fő kérdés a léc rádiusz és hóeke kérdése.
Az aszimmetrikus hóeke tehát egy olyan helyzet, amiben nagyon kis sebességnél és nagyon lapos pályán is meg lehet csinálni azokat a legfontosabb mozdulatokat, amikre a síeléshez szükség van.
Mert hogyan is néz ki egy forgatott kanyar? A lényeg:
ÉLEZ - TERHEL - FORGAT
Ebben a sorrendben, egymásra épülve jön létre a kanyar. NEM más sorrendben. A modern síelésnél már ez a sorrend. Már tanulóknál is. A korszerű soktatásban már a kezdőknek is azokat a mozdulatokat tanítjuk, amik később is használatosak.
Nem tanítunk később elfelejtendő "szükségmegoldásokat", amik magasabb szinten már javítandó hibának számítanak.
(Igen, sajnos még manapság is látni olyan oktatásokat, ahol kihajolós, fékezős, kicsavarodós hóekéket és egyéb borzalmakat síeltetnek a tanulókkal. Ez szakmai szemmel szomorú látvány.)
Régen, a carvingsík előtt amatőr szinten más volt a sorrend. A terheletlen, szándékosan tehermentesített síket kezdtük forgatni, (mint manapság mélyhóban), a mai sorrendben csak a legjobbak tudtak síelni.
A jó (aszimmetrikus) hóeke tehát egy eszköz, amit teljesen kezdő szinttől egészen az erős haladó szintig használunk, hogy lassabban tudjunk síelni eldőlés nélkül.
A jó hóeke alkalmas a kezdőknél arra, hogy megtanulják azonnal a forgatást, tehát a sebességüket rögtön kanyarokkal szabályozzák.
Nekik nagy segítség, hogy a V helyzet miatt a külső léc eleve valamennyire szögben van, tehát nem a nulláról kell megindítaniuk a kanyart.
De haladó szinten egy rövidlendületet sem igazán lehet megtanulni megfelelő hóeke, az úgynevezett hóekecsóva nélkül. Ez gyakorlatilag egylábas síelést jelent, nagy terhelésekkel, komoly forgatásokkal. A nyitott léchelyzet miatt már kisebb sebességgel is meg lehet csinálni, és a belső támasz is segítség, amíg még nem megy egyszerre két lábbal a forgatás.
Szóval a lényeg, hogy a kezdőket forgatni, kanyarodni tanítjuk. Ideális esetben nem tanítunk fékezést. A pizzát meghagyjuk arra, hogy ácsorogjunk egy helyben a lejtőn, vagy odacsússzunk laposon a felvonóhoz.
De ezt nem kell külön tanítani, amennyi kell, azt mindenki magától is megtanulja.
Kanyar és rádiusz.
Tehát a cél a kanyar. Mondom kanyar. Tehát nem "farolás" "sodródás" "flatterolás" "síkanyar" "fordulás" és egyebek, hanem íven kanyarodás.
Eleinte forgatással, ami mindennek az alapja. Azt kell megtanulni.
A forgatás nem egyenlő a sodródással, kifarolással, lapján rángatással, testből vagy térdből csavarással.
A forgatott kanyarodás lényege, hogy a sít a leendő kanyarba a csőrével irányítva vezetjük be. Mindezt tesszük úgy, hogy a sít legalább valamennyire élére billentjük.
Az élére billentett -és jól terhelt- léc eleje a szélessége miatt "megakad" a hóban, és elkezdi a sít abba az irányba vezetni, amerre a csőre görbül.
Minél inkább babapiskóta alakú a léc, az eleje annál szélesebb a közepéhez képest, tehát annál inkább magától "akad bele" a hóba, kezdi el a kanyart, és az egész kanyar folyamán annál inkább magát vezeti a kanyarban, annál kevésbé kell rádolgozni a forgatással.
A kis rádiusz, tehát széles csőr a tanulók kis sebessége mellett is működik, vezeti a sí elejét ívben a kanyarban.
Nagy rádiuszú léc ugyanígy működik, vezeti magát befelé a kanyarba, de nagy sebesség kell hozzá, ami nyilván nem egyeztethető össze a tanulókkal. Jó esetben... :-D
Tehát a kis rádiuszú léc lehetővé teszi a tanulóknál azt, hogy nagy tempó nélkül is tudjanak technikailag jó kanyarokat csinálni. Pontosabban egyáltalán tudjanak jó kanyarokat csinálni.
A külső sí élezését hóekében az aszimmetriával érjük el, tehát a test nem a külső, hanem a belső sí fölött próbál maradni, ezáltal létrehozva a külsőn automatikusan az élhelyzetet.
A régi dióverőkkel, amiknek hatalmas rádiusza volt, egy tanulónak a mai forgatást megtanulni esélytelen, mert a léc eleje nem fogja megkezdeni a kanyart és a forgatás közben sem fog segíteni. Sőt, a kanyarból kifelé fogja vezetni, nem pedig befelé, ívben.
A carving, de nagyobb rádiuszú léc valahol félúton van. Kicsit vagy nagyon szenvedve, sok kudarccal lehet vele tanulni a modern tematika szerint. Nem is sikerül mindenkinek, csak a sportosabb tanulóknak.
Nagyon bízom benne, hogy kellően összefüggéstelen voltam, és azokat, akik eddig valamit is értettek, most sikerült összezavarnom. :-)
Keresés
