vanczi:
Az élezés lényegét nemigen lehet pár mondatban összefoglalni, de ökölszabályként elmondható, hogy a hegyesebb (kisebb) élszög élesebb kantnit produkál, ami viszont hamarabb csorbul. A szöget talp felől nemigen lehet túlzottan "hegyezni", max. 1 fok a standrard, de a spílereknél inkább 0,5 fok, azaz talp felől a versenyzőknek csak tompul a szög. Oldalról lehet igazán hegyezni, a standard a 2-3 fok, de pl. Stöckli SL FIS síléceknél, a Fischer FIS SL léceknél 5 fok. Történelmileg is a verseny léceknek volt először döntött az oldalfala, hogy jobban dönthetőek és jobban szögbe élezhetőek legyenek.
Ha már oldalfal: sz@rt sem ér az élszög, ha a léc kantniját nem stabilizálja valami. Ha kantnit nem támasztja felülről egy stabil megoldás, akkor kemény pályán a kantni néhány fokot ki tud "fordulni", azaz hiába minden élezés, kicsúszik alólad. Leginkább ezt az oldalfalas szendvicsszerkezettel oldják meg, üdítő kivételként a top Atomic léceket lehetett említeni (tavalyig, idén már ők is beálltak a sorba), illetve a top Völkl léceket, amik bár nem szendvicsek, de a héjszerkezetben a kantni felett végigfut oldalanként egy-egy függőleges fa "léc".
Még fontosabb a léc torziós szilárdsága, azaz hogy minél kevésbé csavarodjon. Amint kemény pályán (és ehhez nem kell jég sem) elcsavarodik a léc, a dolgozó élhossz kb. 70%-al rövidül, a léc csak a csőr és a far legszélesebb részén érintkezik a felülettel, azaz garantáltan kivágódik alólad.
Szintén sokat számít, hogy a léc mennyire van végigélezve, az átlag használónak a léc első és hátsó részén a kantnit le kell élezni, hogy ne bukjanak át a lécen a kanyar kezdetekor, ne "harapjon" annyira a léc. Versenyzőnek natürlich végig van élezve.
Minél puhább a hó, annál inkább tök mindegy, milyen szögeid vannak. Szűzben inkább már magának az oldalfalnak a szöge számít (ami gyártáskor már adott), hogy a feltorlódott hóréteg ne tudja "megütni" a lécet oldalirányba, illetve az egész lécnek könnyűnek, szélesnek, és felhajtott csőrűnek kell lennie, hogy fel tudjon "úszni" a hóra.
Keresés
