Aztért a jó kötésbeállítás nem jelent 100% megoldást a sérülések kivédésére, különösen nem a versenysportban, anno Janica Kostelic is esett akkorát edzésen, hogy az egyik térdében 5-ből 5 szalag szakadt el, mégis felépült, sőt, utána következett az olimpiai rekord éremszerzés.
Amekkora erők hatnak lesikláskor verseny közben a lécre, a beállítás tényleg arra jó, hogy a kanyarokban a pattogó számunkra elképzelhetetlenül nagy pofonokat kapó lécet a lábon tartsa, ha azonban elszáll a síző, hosszú léc mellett lomhán csavarodő lábbal bizony gyakorlatilag letekerheti a versenyző lábát a léc, mielőtt leold, számtalan tényező van még, amikor az erők nem csak az oldás irányába hatnak, hanem a léc felé, nem oldalt vagy felfelé amerre old a kötés, hiába jó a platni, vagy az oldalirányú oldást elősegítő mechanika.
Itt a legfőbb probléma szerintem mégiscsak a készenléti herlikopter hiánya volt, ezen felül persze még a véletlenek szerencsétlen együttállása.
Megoldás, a jövőben lehet az, hogy a térdizület környékét a ruhába épített, vagy külön használható adapter figyeli, azaz egy speciális térdre húzható "ruha", amely érzékeli a térd csavarodását és kritikus érték elérése esetén jelet küld a kötésnek, amely kiold, akár aktívan (azaz rásegítéssel), a mechanikai részt persze nem elektromos úton érdemes elképzelni, inkább pl. sűrített levegővel, vagy széndioxiddal (lásd a megoldás elvét a pirotechnikai övfeszítőknél, ezek persze sajnos csak egyszer használhatóak).
Aztán hogy ez mennyire a távoli jövő, sejteti, hogy 20 évvel ezelőtt furán néztünk volna az autóiparban ma használatos követőelektronikákra, aktív fékasszisztensekre, menetstabilizátorokra stb...
Arra fogadni mernék, hogy ez lesz a fejlődés iránya, a fejlődés gyorsaságát pedig a piac fogja meghatározni.
Keresés
