Miért szeretem / nem szeretem Szlovákiát?

Sajnos kezd beérni a szlovák kormánypolitikának a nyelvtörvénnyel elérni kívánt célja: azaz az élet minden terűletén visszaszorítani a nemzetiségi nyelvek- főleg a magyar - használatát.Remélem az alábbi eset nem lesz általános.
Ezen a héten történt Tótgyarmaton /Slovenské Darmoty/:
A magyarországiak egy jó része gyakran jár autóját javíttatni ide. Így történt ez az egyik ismerősömmel is, aki már évek óta itt cserélteti ki a nyári gumiját a télire. Nyelvi probléma sohasem volt, hiszen a szervíztulajdonos jól beszél magyarul /lehet, hogy az is /,de ez nem is meglepő, hiszen a mai Tótgyarmat 1920.június 4-e előtt Balassagyarmat város része volt, és Trianonban úgy jelölték ki "igazságosan" a határt, hogy a város 1/5-öde került az Ipolyon túlra, lényegében majdnem színmagyar lakossággal, kettészakítva egy várost, rokonokat, barátokat.
Nos,tehát ismerősöm megjelent az autószervízben, és, ahogy szokta évek óta, magyarul szólította meg a szervíztulajdonost.A javítóműhelyben rajtuk kívül még két fő, feltételezhetően a tulajdonos számára is addig ismeretlen, szlovákul beszélő személy is volt.A műhelytulajdonos, aki addig kiválóan beszélt magyarul, most csak intett a fejével az idegenek felé, és ennyit mondott ismerősömnek: Nie vijem po madarski. Azaz: Nem tudok magyarul.Azaz nem mert idegenek előtt megszólalni magyarul saját műhelyében a nyelvtörvény miatt, félve a rá nézve esetlegesen hátrányos követkeményektől.
Ez a szituáció a határmentén lakóknak szinte már "déjavu" a hetvenes évekből.A történelem újra megismétli evonatkozásban önmagát ?
Milyen konklúzió vonható le ezen esetből ? A Fico nevével fémjelzett és Slota árnyékába burkolózott sovén szlovák kormány a felállított nyelvrendőrség és a "renitensek" számára kilátásba helyezett magas pénzbírság útján, fortélyos félelem keltésével kívánja felborítani, és ténylegesen korlátozni a területén élő nemzetiségek nyelvének, főleg a magyarnak, a használatát az élet minden területén.Mi ez, ha nem erőszakos asszimiláció ? Ráadásul történik mindez a XXI. században, s ehhez az Európai Unió statisztál.
Persze jó lenne, ha a fenti eset csak elszigetelt jelenség maradna, s a Felvidéken élő valamennyi nemzetiség - magyar, ruszin, német stb. - a nyelvtörvény ellenére félelem nélkül használhatná büszkén édes anyanyelvét.