Sziasztok!

Friss infók: a pályákon bőségesen van hó, és a nagy meleg ellenére is egész tűrhető, jól síelhető állapotban voltak még tegnap is – a friss hó és a hideg azért nyilván itt sem ártana. A hely sajnos csalódást okozott nekünk: megerősítve a korábbi véleményeket, kék pályák kedvelői felejtsék el ezt a terepet. Nem is elsősorban a meredek letörések miatt, hanem mert egyszerűen nincs egy igazi, hosszabb, széles kék pálya. A 3-as számú családi pályának nevezett, 3 km hosszú pálya egy marketing fogás.

A 6-os ülőssel a hegy tetejére megérkezve egy felvezető szakasz után egy letöréshez érünk: jó lejtésű, még a szélessége is rendben – szóval eddig ok. Innen viszont következik egy keskeny átkötő szakasz (mivel sokan csúsznak rajta, így már délelőtt jeges, széttúrt – nem nagy élmény.) Aztán megérkezünk a 10-es kabinos tetejére. Hogy ennek a lejtőnek a bal oldalát kinevezték kék pályának, az egy vicc. Ha már enyhe lejtésű részt keresünk, az amúgy inkább a hüttétől indulva található meg. De ez a pályaszakasz egy hosszú, meredek lejtő. Igaz, hogy nagyon széles, és ha nem fagyos-jeges a pálya, gond nélkül síelhető, de egy kék lejtőre vágyó sízőnek azért ez munkás. Jó hír, hogy akit megijeszt a lejtő, kikerülheti egy kis erdei úton (bal oldalon, a pálya kb. 1/4-énél indul). De ugye akkor megint egy szűk erdei úton haladunk… és ráadásul ennek az alján egy kis domb fogad minket, tehát nem árt megereszteni a léceket – de annyira nem tudjuk, hogy ne legyen botozás a végén. Innen jobbra tarva egy szinte vízszintes szakasz következik, ez azért letudható botozás nélkül. És akkor végre felcsillan a remény, hogy megérkezünk egy kellemesen széles és kellemes lejtésű részhez – ez tart is vagy 200 méterig. A végén letörés, de ez is kikerülhető. Utána még egy enyhe lejtésű szakasz, és már lent is vagyunk a 10-es kabinos aljában. Szóval ezért a két jó szakaszért egyszerűen nem éri meg erre jönni. (A középállomásig vezető kék pálya is kellemes.) Marad a tanulópálya (14-es), ami szintén egy elég meredek lejtő, viszont nagyon széles, és alig lézeng rajta néhány ember – egész nap csákányozni ezek szerint senki sem szeret. Így még ebben az őrült januári tavaszban is jól tartotta magát a pálya.

A pályarendszer központi fennsíkja nagyon hangulatos, de a sok botozás után a szépségét már nem igazán értékeli az ember…

Tömeggel mi nem találkoztunk, igaz, a gigantikus parkolónak alig a harmadában voltak csak autók. A parkolás elég érdekes, én még eddig nem jártam olyan síterepen, ahol a reggel érkező népeket ne terelték volna a parkolóban.

A korábban már emlegetett szállásunk szuper volt, a környék tényleg szép, összességében nagyon jól éreztük magunkat, mert síelni jó – de többet itt nem tesszük.