Szia Lackó!
Sok okosságot mondasz a hegytámaszról.
Részemről a vége a legkedvesebb, amit a „Mint sítechnika:” részben írsz. Ezt egy az egyben én is így gondolom.
A előtte leírtakkal vannak fenntartásaim. Ezek leginkább gyakorlati dolgok. Nekünk el kellene érnünk, hogy a tanuló egy idő után már mindenféle támasz nélkül is be tudjon fordulni a kanyarba. Ehhez vannak ilyen – olyan technikák, (hegytámasz), melyeket alkalmazunk. A tanulónak ebben a fázisban azonban a legnagyobb problémát a korábbihoz képesti nagyobb nehézségi erő, és az ennek következtében fellépő nagyobb gyorsulás KEZELÉSE jelenti. És ebből a szempontból nézvén én nem látok nagy különbséget a hóekés vagy hegytámaszos befordulás között.
Mint mondtam, ezek gyakorlati dolgok. Van ugye a szépen felépített tematika, ami nagyon jól működik papíron, jól működik jól síelőknél, amikor bemutatjuk egy lehetséges tematika egymásra épülését. És még működhet az un. jó képességű, (értelmezésemben bátor és hiszékeny) tanulóknál is.
De van itten némi foghíj, hiányzik néhány lépcső a két emelet közötti lépcsőházban. És ezek a hiányzó lépcsők elrettentő módon befolyásolják a gyakorlati síoktatás tanulók szempontjából történő megítélését. Mert tanítani és megtanítani nem ugyanazt jelenti. Előbbihez elég egy jól síelő oktató egy tematikával és egy hibajavítási listával felvértezve. Utóbbihoz szükségeltetik egy oktatási technológia.
Miért mondtam el mindezt?
A hegytámasz olyan értelemben, ahogyan te azt leírtad, hatékonyság szempontjából (legalább is nekünk), nem jött be.
Maradok síbarátsággal:
Replaci
Hatékony síoktatás csoportoknak!
https://www.kanyarsiklub.hu
Keresés
