Mit várunk el egy oktatótól?

Feladatokhoz mindjárt csatoljuk oda, hogy mi a felelősége! Ha ezt a kettőt összekötjük akkor mindjárt kicsit bonyolultabbá tettük a kérdést.

Ez egy nagyon találó idézet!

Azzal meg mélységesen egyet értek, hogy egy síoktatónak pedagógus vénával kell rendelkeznie ahhoz, hogy az ismereteit át tudja adni a tanítványának.

Persze ez minden más sportág oktatóira is vonatkozik.

Az oktató egy tanár, egy tanító. Mindenével oktat: a mondataival, a kiállásával, avval amit mond, avval is amit nem mond. És nem tudhatja, hogy melyik oktatványának mikor talál a szíve közepébe. Szóval résen kell lenniük.

Talán ismerős, szerintem az okatatókra is igaz.
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Nagyon tetszett a "Hát akkor most ..." című cikk. Gratulálok írójának. Példa arra, hogy őszinte beszéddel is meggyőző lehet lenni! Így kellene ezt az élet más problémáival is.

Bélapó! Ha "csak" egy síelő véleményeként olvastad volna akkor szerintem eszedbe sem jutott volna e rovatot (évekkel ezelőtt itt megígértem, hogy ezt magyarul nevezem!) indítani. De egy "oktatóval" szemben már mások az elvárások, más szerep eljátszását várjuk (várják) tőle. Én arról az oldalról közelítem a problémát, hogy megengedhető-e egy oktatónak az, hogy egy balesetvédelmi eszköz használatához fűződő privát véleményét nagy nyilvánosság előtt fejtse ki? Esetünkben olyat, ami nem esik egybe a "hivatalosan" hirdetett biztonsági javaslatokkal. Én úgy gondolom, hogy nem volt szerencsés. Mert más oktatók, nagyon felkészült, gyakorlott síelők társaságában ez egy vitára, megbeszélésre okot adó álláspont lett volna, de itt ennél sokkal "tágabb" a kör. Én hosszú évtizedekig "sapkaproblémás" síelő voltam. Egyik fazont sem tartottam minden helyzetben alkalmasnak. Aztán kíváncsiságból kipróbáltam egy bukósisakot. Hazaértem után rögtön vettem egyet. Azóta abban síelek. Mellékhatásként védőeszköz funkciója is van, amire szerencsére eddig nem volt szükségem.

Sokan elfelejtik:

A síelés megtanulása nem csak csupán cél, hanem sokkal inkább egy ragyogó eszköz arra, hogy gyermekeinkkel ( és a +18 is ) megismertethessük a sportmozgás élményét, a versengés örömét, a viselkedési alapnormákat, a természet szeretetét, a hegy tiszteletét, hosszan sorolhatnánk...

Amióta a sízés ( szerencsére ) tömegsporttá vált - és ezzel egy időben megszűnni látszik a " fehér sportok " egyfajta sajátos státusza - ez egy egyre jobban felmerülő kérdés ( már, hogy mit várjunk az oktatótól ).

Ha az oktató erre a kérdéskörre kellőképpen rávilágítana, esetleg példát is mutatna, akkor szerintem egyrészt hitesebbé válhatna, másrészt bizonyos körökben a saját maga piaci árát is növelni tudná:) A vevő ( oktatott személy ) sokszor nem csak azt értékeli, hogy hogy oktat az oktató, hanem azt is, hogy mit hasznosíthat az emberi kvalitásából, tudásából, ismeretiből.

Én úgy gondolom, hogy nem az alapján kell egy oktatót megítélni, hogy használ avagy nem sisakot. Megannyi osztrák oktatót, köztük kiképző oktatót ismerek, aki többnyire nem sisakban síel.

Természetesen a gyerekek vegyék és hordják, felnőtt ember meg döntsön saját belátása alapján. Nyilván a gyerekek mellett az idősebbeknek is ajánlott, akik már némileg csökkent motorikus és reflex képességekkel rendelkeznek, mint ifjú korukban.

Egy jó oktató és sítudáson és a szakmaiságon kívül udvarias, segítőkész, jó pedagógus, pszichológus, óvóbácsi/néni, türelmes, toleráns, tud egy kezdő fejével is gondolkozni, idegenvezető, beszéli az adott ország idegen nyelvét (nem köhögve), ismeri az adott terepet ahol oktat és nem viszi a tanulót olyan pályára, ami tudását meghaladja.
Ezek mellett igényes saját magára és környezetére, pl oktatás közben nem gyújt rá és nem cigivel a szájában fogadja a vendéget és még lehetne hosszasan sorolni...

Nem rossz cikk! Sok-mindennel egyetértek!

Igazából nem az a célom, hogy az ottani felvetéssel vitatkozzam, ezért csak jeleztem, de nem kívántam konkrétan hivatkozni rá! És nem kifejezetten a sisak hasznos, vagy haszontalan volta izgat, (ezt a témát már több topikban is kiveséztük) hanem kifejezetten az, - amit a cím is jelez - hogy a szűken vett technikai fejlődésen kívül van-e egyéb elvárásunk az oktatóval szemben.

Mindenesetre érdekes felfogás és megközelítés.
Több év után vettem magamnak sisakot (a fórumon nyert utalványnak is része volt benne :) )Kb a harmadik nap megszolgálta az árát.Pedig igen lassan síeltem sűrű ködben hóesésben,mégis olyat pukkantam, hogy sisak nélkül min. agyrázkódásom lett volna.Na azóta is áldom az eszem (meg a szerencsémet),és ajánlom mindenkinek ezt a max néhány tízezres beruházást.

Egy jó alapos cikk a bukósisakokról:

http://www.skiculture.hu/Biztonsag/Hat-akkor-most-beszeljunk-a-bukosisakrol.html

És hogy legyen elég olvasni való: 15 előadás a balesetvédelemről:

http://skioutlet.hu/hirek.php?kod=95

szerintem ere a topikra gondolt:

https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=5401

Hát így elég bajos lesz visszakeresni. Üzenet azonosítóra nem dob ki semmit a kereső. ( pontosabban a te topikodat). Odáig megvan, hogy dec 12 délutáni hozzászólás lehet. Sajna elég terjedelmes lista van belőle.
Dobj még infót hozzá.

A topikot azért indítom, mert az elmúlt napokban egyik fórumozó társunk - aki oktatónak vallja magát - számomra igen meglepő nyilatkozatot tett a sisak használatáról! (üzenetazonosító:145922)Felvetődött bennem a kérdés, az oktatónak csak az a feladata, hogy megtanítson a tökéletes léc-deszka kezelésére? Vagy netalán-talán az is feladata, hogy a viselkedési morálból, a hegy, a természet szeretetéből, az egymásra való figyelésből, a baleset-megelőzésből is átadjon valamit. Én elvárnám egy oktatótól, hogy a felszerelésemet átvizsgálja és nem csak a lécre-deszkára gondolok!

Induljon a topik! Remélem a rendszeresen fórumozó oktatók is megszólalnak!