Murau 2015.12.29.

Azért csak írok egy pár sort.
A tegnapi Fanningberben elvégzett testgyakorlás után (amiről Klaci oly megkapó részletességgel írt) elhatároztuk, hogy igyekszünk később kezdeni. Igyekezetünket siker koronázta.
10 óra előtt 20 perccel érkeztünk a pénztárhoz, s feltűnt, hogy hatalmas sor áll a beléptető kapuknál. A sor egészen a kölcsönző kapujáig ért. Aki ismeri a terepet az tudja, hogy ekkora hosszban majd annyian voltak itt, mint ahányan a Blahánál szoktak állni.
Több mint egy óráig tartott, míg a küzdőtér közelébe jutottunk. Igen a küzdőtér közelébe, mert az alsó kabinos, és mint később láttuk a 18-as beszállójánál keretharcra emlékeztető jelenetek voltak. Nem csak viselkedni nem tudunk (most nem magyarokról, hanem síelőkről írok), de rendesen használni a kényelmünket szolgáló eszközöket sem. Rendezetten minden egyszerűbb lenne. Nem lehet senkit eltiltani a síeléstől, de talán mindenkivel valamilyen módon tudatosítani kellene az alapvető síelésre vonatkozó közösségi tudnivalókat. Egyre többen síelünk, s sajnos –ne vegyétek nagyképűségnek- egyre hígabb a mezőny. A síelés szerelmeseinek tömegét felhígítja a divatból, önmutogatásból, kivagyiságból síelők hada.
Ha egy szóval akarnám jellemezni Murau mai helyzetét az az egy szó: tömeg, tömeg, tömeg. (ez egy szó)
Később kicsit szétoszlott a pályákon a nép, de a 18-as vége 11 előtt már totálkáros volt, s valamennyi pályán jellemző volt a buckásodás. Néha elgondolkodom, hogy az új felvonó felépítése mennyire javított a pálya rendszeren. A pénzügyi helyzetén biztos, de a használhatóságán, biztonságán szerintem nem.
A tömegre jellemző, hogy valamennyi vendéglátó helyen hatalmas sorok alakultak ki. Nekem a panoráma hüttében több mint fél óra alatt a pultnál állva azt sem sikerült elrendeznem, hogy a személyzetből valaki rám nézzen. Régen szerettem oda járni. Csinosak voltak a csajok, lehetett normálisan inni, mert kaja az nem igen volt. Most átszervezték az egészet, sok kiszolgáló van, sürögnek, forognak, de szervezetlen az egész, s nincs egy jó nő sem. Levettem róluk a kezem. Több hüttét megnéztünk, de időmet nem akartam sorbanállásra vesztegetni, így a kabinos középső állomásánál lévő gombában tudtam csak magamhoz venni egy fröccsöt.
A tömeg elől a Rosenkranzra menekültünk. Itt változatlanul csak a 8-as ment, de legalább nem volt tömegnyomor, s a liftnél is rövidebb volt a sor.
Csináltam néhány képet. Lefényképeztem 3 síterepet is (csak mobillal), kiváncsi vagyok ki ismeri fel őket. Lehet tippelni!
Talán legközelebb Karácsony és Szilveszter környékén valami melegvízű tengerre megyek, de mit csinálok ott síbakancsban?

Csabor az élvezeti síelő