Az elmúlt években inkább síeltem, hanyagoltam a deszkát. A fiam 16 éves, jól síel, erős, úgyhogy inkább a sí volt a közös program.
Most elhatároztuk, megtanulunk snowboardozni. Befizettem egy páros SB órára Eplényben. Levinek kölcsönöztük a felszerelést, nekem volt saját puha cuccom.
Jött az oktató és meglátta a +35 / +10 fokba állított kötéseimet és azonnal állíttatni akarta kacsába, nagyjából +/-25 fok . Én még ódzkodtam: Biztos? Egészen? Nem hagyta magát, ő így oktat, állítsam így. OK, hallgattam rá és nagy kerek szemekkel néztem a már-már Chaplin-t idéző kacsa állású kötésekre.
A fiam 0 km-es, én azért lejöttem már piros pályán is deszkával.
Az alapokról keztdtük, falevél, keresztcsúszás, súlypontgyakorlatok, beforgatás esésvonalba és vissza. Mire leértünk a pálya aljára létrejött pár összefüzött kanyar Levinek is.
Nem szaporítom a szót, a nap végére, elképesztő, de megkedveltem a kacsa állást.
Előnyei számomra:
- Bármelyik irány lehet "előre"
- A szimmetrikus állásnak köszönhetően a felsőtest fel-le mozgatásával nem vándorol a súlypont.
- A kanyarodásom a jó oldalra, gooffy-ban (a jobb láb elöl ) gond nélkül mindkét irányba (lábújjról sarokra és sarokról lábujjra is) talán még könyebben is ment, mint korábban. Azért ebbe benne vannak az oktatói intelmeknek, gyakorlatok is.
- A rossz oldali kanyar is ment laposabb részen először lábujjról sarokra, majd végül összejött pár sikeres frontos kanyar úgy, hogy a bal (ügyetlenebb) lábam volt elöl.
- A combok terhelése szimmetrikus, lehet váltani a terhelt első lábat.
Összességében nagyon örülök, hogy kacsába állítottam a kötéseket, jobb lett a deszkázásom!