A távolság és a számtalan közelebbi jó lehetőség valahogy úgy adta ki a dolgot, hogy még soha nem jártam itt.
A hosszú hétvége négy napját azonban ezeken a pályákon töltöttük (jórészt elkerülendő a kokárdás síelők hadát). A választás utólag tökéletesnek bizonyult.

Nagyszerű terep a Zillertal Arena. Mivel elég magasan fekszik, a felső pályák még délután is kiváló állapotban voltak, simák és kemények, amilyen a legtöbb síelő álma. Pedig a hőmérő mutatott 13-14 fokot is pluszban, 2000 méter magasan, délben félmeztelen söröztem a hütte teraszán. A középállomások alatt és főleg a déli lejtőkön kezdett erősebben buckásodni kora délutánra, de az az általam nagyon kedvelt kicsit felolvadt, kicsit firnes tavaszi hó alkotta a huplikat, amin olyan jó veretni lefelé :)
Reggelre pedig a ratrakok és az égiek végezték dolgukat, a pályák szépen kifagytak, csak úgy sercegtek a lécek kb 10 óráig.

A felvonók egy-két ódivatú darabtól eltekintve elég modernek és ezzel együtt gyorsak is. A pályák összeköttetése nagyon logikus és követhető, alapvetően lineáris. Mi Krimml felől közelítettünk és vagy Gerlosplatte-n vagy a Königsleitenen szálltunk be a rendszerbe. Egyik nap elcsúsztunk egészen Zell am Zillerig és vissza, szépen követve a liftek útját, egy rövid hüttével fél 3-ra értünk vissza, a SkiData 53 kilométert jelzett.
További nagy előnye a terepnek, hogy freeride lehetőségekben kimeríthetetlen. 11 után, amikor a nap már felpuhította az éjszaka durván kérgesre fagyott havat, a felsőbb részeken gyakorlatilag bárhol biztonságosan tudtunk kikalandozni a pályákról.

A látvány külön érdemel egy elismerő mondatot, lenyűgöző a körpanoráma, főleg nyugatra a Hochzillertal felé tekintve csillogtak megkapóan a hegyoldalak a felhőmentes napsütésben.
Elnézve a jelenlegi viszonyokat, egy pár hétig még egészen jó kondíciókkal szolgál a Zillertal Aréna. Biztosan megyünk még.

Nálam csillagos ötös.