Ma ezen a terepen csúszkáltunk. Most írhatnám hosszú tömött sorban a dicsérő felsőfokú jelzőket, de minek. (részletes beszámoló természetesen később) Nagyon jó volt, még Első tetszését is megnyerte. Az ember akármerre megy mindenhol pálya van, vagy valami más csúszható havas dolog. Féltem Első sérült lába(i) miatt, de bírta a terhelést, s végre megbékélt az új bakijával is.
Kellemes hó, kemény alappal, széles pályák, kevés ember. Remek.
Délutánra az addig borongós jellegű idő komolyan romlani kezdett. Nagy köd, s szapora hóesés. A látótávolság jó esetben a léc csőre volt. Komoly kihívást jelentett visszatalálni az autóhoz.
Három után visszavonultunk, de nem bántam, mert a héten még jövünk ide.