Úgy érzem, hogy egy kicsit különböznek az igényeink, amiben nincs semmi meglepő. Te egy 48 éves fiatalember vagy, én pedig egy 63 éves kissé szívbeteg, kissé gerincsérves idősödő síbolond, aki fél éve kapott csípőprotézist. De annak nagyon örülök, hogy a sízést mindketten imádjuk. Én is minden lehetőséget megragadok, hogy síelhessek és még néhány új helyet szeretnék megismerni én is.

Ha annyi idős lennék, mint te, akkor veled értenék egyet. 15 éve még nekem is fontosabb szempont volt a síterep mérete, magassága, hóbiztossága a pályák hossza, száma, nehézségi foka. Nem problémáztam azon sem, ha a reggeli tömegben egy állós felvonóban kell féllábon állva fél órán keresztül utazni felfelé (mint leutóbb). Vagy egy nyitott libegőn mínusz 15 fokban ücsörögni a szélben és hóesésben.

Ma már nekem fontos a kényelem is. A lecsúszás után jólesik leülni és pihenni egy kicsit, legalább a felfelé úton, egy szélvédett kabinban. Sajnos Franciaországra az a jellemző, hogy vagy nyitottak a libegők, vagy ha zártak, akkor állni kell bennük. Vagy ősrégiek, mint az említett 51 éves lift, amibe cipőkannállal kell beküzdeni magad.

Ennek ellenére Briancon tetszett nekem, és valószínű, hogy jövőre ide szervezik az éves francia sítúránkat. Majd beszámolok a technikai fejlődésről.
További jó sízést kívánok, és sok-sok szép élményt.