Kedves Melinda!
A szoktatásról van szó. Egy óra,két óra, kinek mennyi. Aki sok idöt tölt sípályákon,látja,hogy az egyik gyerek hamarább tanul, a másik késöbb. A Kreischbergen a gumiszönyegre, ami felefelé viszi a kicsit 8 méteren keresztül, majd mellette tud lefelé csuszni elöször természetes csak segítséggel, éppen csak járásban elindult piciket is látni. Van pici, akinek 2 -3 csúszás már elég az örömböl. S van, aki nam tud betelni s az eleséseket is kacagással veszi tudomásul.
Én sok 3 - 4 évest látok a havon. Minél elöbb kezdödik az ismerkedés, annál hamarább fog jönni az eredmény.
Jánosnak:
Azok a picik,akik sok hetet töltenek ebben a környezetben, azoknak a srácoknak is volt elsö alkalom. Anélkül nem megy, hogy nem kezdjük el. A belsö motivációt pedig a szülök és más gyerekek példája jelenti és táplálja.
Az egy hét utáni fekete pályáról:
Egy hét alatt csak az egészen alapvetö egyensúlyozás és un. durva koordináció sajátítható el. A fekete pályán párhuzamos léccel történö lejövetel magas szintü, gyakorlott egyensúlyozási készséget, a beforduás és irányítás szintén nem alapfokú tudását követeli meg. Mindezek miatt képzett és gyakorlott sítanár nem visz fekete pályára egy hetes képzésben részesült tanulókat még akkor sem, ha azok egyetemisták.
Síelös üdvözlettel:
Repárszky László
Kanyarsí Klub
https://www.kanyarsiklub.hu
Keresés
