Nos, megvolt tegnap az annabergi út....hát, fantasztikus volt.
Telefonos érdeklődésemre, meg az oamtc.at oldalon szerencsére láttam, hogy megnyitották a szerpentínt pénteken délután, így elhárult az utolsó akadály is.
A 2méteres hó bizony nem vicc, a szerpentínutat úgy marták ki, kétoldalt a hófal jóval magasabb volt, mint az autó, a pályák pedig...pfff, ragyogó napsütés, isteni porhó, nulla sorbanállás (pedig voltak jópáran a pályán), és számomra hatalmas fejlődés, mivel legutolsó 98/99-es szezonbéli ittjártamkor még csak 1 ülőlift, és pár csákányos lift volt összvissz.
Hatalmasat síeltünk, kellemesen melegített a napsütés, de nem ment napközben sem -5 fölé a hőmérséklet, szélcsend volt, szóval olyan viszonyok amelyek között ritkán síel az ember.
Lehetett mélyhavazni, az alsó széles pályákon "fekve" kanyarodni, a hüttéknél napozni, síelés közben pedig a mélyhóban egymást betemetni:-))
"Vérző szívvel" síeltem egész nap, mivel a fényképezőgép otthonhagyásának tényét Mosonmagyaróvár térségében fedeztem fel, már nem volt értelme visszafordulni, természetesen ebből szükségszerűen következett, hogy pompás képeket lehetet vola készíteni a hatalmas hóról, a csillogó hómezőkről, a fehérbe öltözött fenyőkről, fantasztikus kék éggel a háttérben.

A másik észrevétel, ha az ember a pálya legcsúcsáról elcsúszik a másik oldalon lévő csákányos felé, remekül látni az impozáns ötscher mellett azt a rádióátjátszó állomást a sok antennával, ami bizony a hochkar-i pályák mellett van, egy karnyújtásnyira, a pályákat mégsem látni, ugyanis az említett átjátszóállomás hegye teljesen eltakarja azt a gerincet.