63 éves voltam, amikor utaztunk Schladmingba a lányomékkal, barátokkal, és a fél éves unokával. Feladatunk volt a feleségemmel a kicsi unokánkra vigyázni, míg a többiek síelnek. Egy nap múlva béreltem felszerelést, vettem 6 napra bérletet, és a sípályán voltam a Planai pályarendszer közepe körül. Életemben először volt síléc a lábamon. Nehézségek árán, de a hetet végig síeltem, a továbbiakban már a Hochwurzen kék pályáin. Hazajövet után vettem felszerelést, jártam, a Mátrába, és Ausztriába. Már lejövök bármelyik pályán, de valójában nem tudok síelni, inkább csak szeretek, szeretnék. Az eddig eltelt idő /és a 60 év feletti síelés kezdés/ nekem nem volt elegendő ahhoz, hogy szépen megtanuljak síelni, valószínűleg már nem is fogok megtanulni. Az élen sízés nem az erősségem, inkább szó szerint talpon síelek, de vannak ott is hiányosságaim.
Egy nagyon jó csapattal néhány éve egy hét alatt végig síeltük Haustól Tux-ig /Hauser Kabling-tól Hintertux-ig/ szinte minden pályát, ami közte volt. Ez nagy élmény volt.