Freeride sorozat: Kis lavinaismeret

A freeride története gyakorlatilag egy idős a síeléssel, hiszen több száz, sőt ezer évvel ezelőtt szó sem volt kezelt pályákról, akkor mindenki, kicsik és nagyok egyaránt a frissen lehullott hóban síeltek, úgy ahogy azt a természet megalkotta. Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a pályán kívüli síelés. Az érintetlen táj, a mély porhó, és a természet közelsége minden síelő és hódeszkás szívet megdobbant. Sokszor örömittasan, ujjongva rajzoljuk az első íveket a piha-puha porhóban. Ez eddig mind szép és jó, csakhogy a legtöbben mindenféle felszerelés és tudás nélkül teszik ezt, holott nem árt tisztában lenni egy-két alapismerettel.

A lavinákat többféleképpen is csoportosíthatjuk; a hó állaga, a lavina mozgása vagy éppen formája szerint. Általánosnak tekinthető a következő besorolás:

Porhó Lavina

A porhó lavinák nulla fok alatt keletkeznek. A hó ezeknél frissen esett puha és könnyű porhó, ami nagyobb mennyiségben a meredek hegyoldalakon megindul. Az ilyen lavinának az elindulása két okra vezethető vissza. Egyrészt a régi és az új hó rétegei között még nem jött létre megfelelő kapcsolat, másrészt a két hóréteg közti hőmérsékleti különbségek. A porhó lavináknál elsősorban nem a hó súlya lehet veszélyes, hanem a lavina sebessége és az ebből fakadó nyomáskülönbségek. Az ilyen hógörgetegek akár a 400 km/h-ás sebességet is elérhetik. A nagy sebességű lavina valósággal összenyomhatja a téli sportoló tüdejét.

Vizes hó vagy ún. alap lavina

A tavaszi időszak lavinája. Ez a hógörgeteg saját súlyánál fogva indul lefelé. Többnyire tömör és nedves hóról beszélünk, ami súlya miatt fákat és sziklákat is magával ragadhat, ami még veszélyesebbé teszi.

Táblalavina

A táblalavina esetén, ahogy nevében is szerepel egy hótábla szakad le a lejtőn. A leszakadási vonal, akár kilométeres szélességű is lehet. Táblalavina esetén az egymás felett elhelyezkedő hórétegek közti kapcsolat egyenetlen. Ezek a hórétegek külső hatásra egymáson elcsúszhatnak, és a mélybe zúdulhatnak. A táblalavinákat gyakorta a síelők és a hódeszkások indítják el.

Rutschblock teszt

Mielőtt a pályán kívülre merészkednénk, mindenképpen tájékozódjunk az aktuális hóviszonyokról és lavinahelyzetről. Általánosnak mondható, hogy négyes és ötös lavinaveszély mellett nem megyünk freeride-olni. Természetesen, ha ennél alacsonyabb a veszély, akkor is mindig óvatosan síelünk, hiszen statisztikák szerint a legtöbb baleset hármas fokozat mellett történik. Sok baleset történik az erdőből kisíelve, az alpesi réteken, tisztásokon. Amennyiben nem rendelkezünk pontos információkkal és helyismerettel, úgy egy ilyen szakasz előtt nem árt egy hó próbát végezni, hogy megbizonyosodjunk annak stabilitásáról. Ezt a próbát Rutschblock tesztnek hívják. Íme egy rövid videó róla.

Ha megtörtént a baj: hogyan viselkedjünk, amennyiben lavinába kerülünk.

A síelők közt megannyi tanács kering. Az egyik ilyen, hogy az esésirányban, tehát toronyiránt lefele síeljünk, lehetőleg minél gyorsabban. Ez a megoldás, már azt a tényt tudva kétségessé válik, hogy egyes lavinák a több száz kilométerórás sebességet is elérnek. Túlélők szerint ugyanígy lehetetlen a lavina felületén való úszás. Ugyanakkor hasznos lehet, ha lavinába kerülve a síbotokat eldobjuk magunktól, esetlegesen lecsatolunk, ugyanis mind a síléc, mind a botok mélyebbre húzhatják az embert a lavina belsejében. A hó alatt feküdve teljesen elvesztjük a tájékozódási képességeinket, azaz merre van fel, és merre le. Ezt a legegyszerűbben úgy tudhatjuk meg, hogy elkezdünk könnyezni, és mivel a gravitáció a hó alatt is működik, így a könnycseppek útvonalából megállapíthatjuk, hogy merre kellene ásnunk. Sokszor életet mentenek az olyan speciális hátizsákok, mint az ABS és az Avalung. Az ABS-nél két légzsák nyitódik ki, amik így megakadályozzák, hogy a téli sportoló nagyon mélyre kerüljön. Az Avalung egy pipa segítségével a légzést teszi lehetővé, így a megfulladás veszélye jelentősen lecsökken.