Világosan látszik, hogy a tehetős síterepek könnyen megengedhetik maguknak, hogy új sílifteket vásároljanak, illetve gyakori esetekben lecseréljék a régieket. Természetesen a régivel is valamit csinálni kell, gyakran egy másik síterepen „kezdenek új életet”, akár a világ másik végén.
A felkapott, népszerű síterepek egyre jobban megújulnak. Tehetik, hiszen forgalmuk garancia arra, hogy az új liftek árát törleszteni tudják a hitelezők felé. Több évre előre ismert a forgatókönyv, hogy melyik szezonban melyik liftet váltják le modernebbre, igaz ezen néha egy-két gazdaságilag nehezebb év módosíthat. Ezeket a terveket mások is figyelik, hiszen ilyenkor felszabadul egy-két még sokáig használható ülőlift.
A fejlesztések elsődleges oka, hogy néhány fontos, sokak által használt lift kapacitása már nem elég. Senki sem szeret sorban állni, két-, három- vagy négyszemélyes sílifteket a kényelem és az arculati imázs miatt is szívesen cserélik le hat- vagy nyolcszemélyes ülőszékesre. Nem is beszélve az utóbbi évek legnépszerűbb típusáról, a tízszemélyes kabinosokról, mint pl. Kreischbergen.
Ahogy a használt autók is megtalálták a közép-európai piacot, úgy a használt sífelvonók is. Jutott belőlük Szlovákiába, Lengyelországba, de leginkább a csehek jártak élen a használt liftek újra hasznosításában. Hazánkba is jutott használt lift, pl. Eplényben „egykori” osztrák liftek már régóta üzemelnek. Saját élmény volt egyik szezonban a négyszemélyessel Hinterglemmben (Saalbach) utazni, majd a következő szezonban ugyanezen Eplényben.
Galsterberg: így néztek ki Ausztriában
Nem mindegyik elbontott lift kel életre egy másik síterepen. Sokszor meg lehet vásárolni a forgalomból kivont kabinokat vagy székeket, amelyek hüttékbe, kocsmákba vagy akár egy rajongó kertjébe kerülnek. Az áttelepített lifteknél megszokott forgatókönyv, hogy az áprilisban elbontott régi lift máshol decembertől már üzemel. Kivétel, ha a hosszú utazás után nem sietik el az engedélyezést és az üzembehelyezést.
A schladmingi sírégióhoz tartozó Galstenberg síterepének régi kabinos liftjét az alaszkai (USA) Eaglecrest vette meg, és a sílift kabinjai és alkatrészei kb. 16 ezer kilométert utaztak. Először Stájerországból a rotterdami kikötőbe szállították el, ahonnan hajóval vitték tovább az USA keleti partjára. Itt vonatra rakták őket, és átszelték az országot Seattle-ig. Innen újra hajóval Juneau kikötőjébe, ahonnan 25 teherautóval a 20 kilométerre található síterepre.
A helyi síterep szerint a sílift és a szállítás 1,8 millió euróba került nekik, egy hasonló vadonatúj felvonó akár 4-8 millióba is kerülhet, azonban a megépítése hosszú évekbe telhet. Az amerikaiaknak sem idejük, sem pénzük nem volt új liftre, így lecsaptak az osztrákok ajánlatára. Az egykori osztrák lift három hónap alatt érkezett meg, az előző szezon előtt már nem volt idő felépíteni és engedélyeztetni, leghamarabb idén decembertől szállíthat utasokat az új helyén.
A Schladming környéki használt síliftek nem először indultak világkörüli útra. Planai 2019-ben egy
tízszemélyest adott át az egykori hatszemélyes helyén. A régi lift a dél-amerikai Las Lenas síterepére került, ahol az argentinok még legalább 15 évnyi üzemeltetést terveztek vele.