Egy szlalomsí revolúciója - Atomic S9 Revoshock

Megtévesztésig hasonlított egy Atomic S9-re – különösképp, miután a grafikája is épp ezt sugallta, de mégis… mégis valami más volt. Tudom, ismerem az S9-et, használom, szeretem, sőt, írtam is róla. Ez… ez a ’valami’ itt szintén egy S9, illetve az is… meg nem is. Ekkor eszméltem, rá, hogy eltelt 3 év, lefutott egy széria, az Atomic pedig kijött egy új, egészen eltérő technológia mentén kialakított szlalomsível, borzolgatva kicsit a sítechnika iránt érdeklődők kedélyeit. Nem volt hát kérdés, hogy záros határidőn belül rá kell állnom erre a lécre.

A lécgépek kora

Az Atomic a felső kategóriába pozícionált síléceit majd 15 éve összetett, "szerelt" technológiával készíti. Ezek a sílécek több, független darabból állnak, melyek aztán használat közben egymásra hatva, egymásnak feszülve, a tervezők szándékainak megfelelően befolyásolják az alapléc, és ezáltal az egész szerkezet menettulajdonságait, egyedi síélményt biztosítva a használóiknak.

A történet 2008-ban kezdődött a Variocut és a Varioflex modellek megjelenésével. Az előbbi esetében a terhelés hatására a sí csőre és vége, egy hosszirányban elhelyezett hasíték bővüléséből adódóan szélesedett, aktívan csökkentve a síléc rádiuszát. Ez a technológia, bár érdekes, és a gyakorlatban is működő megoldásnak bizonyult, végül nem állta ki az idő próbáját, és kikopott a fejlesztők eszköztárból, míg a Varioflexnél megjelent, egymáshoz feszített felszínek interakciójából kialakuló, változó léckeménység egy évtizeden át uralkodó ’paradigmává’ erősödött. Ezzel az eljárással készültek a VF 73/75 sík, majd később a D2 redsterek generációi. 2018-ban ezt a nagy sikert hozó technológiát váltotta föl a Servotec rendszer. A két struktúra viszonyát az Egy szlalomsí lélektana című cikk mutatja be.
A Revoshock technológia gyártásba helyezésével az Atomic – sajnos – elköszönt a szerelt sík világától, és visszatért a kompakt lécek gyártásához. A "lécgépek" kora – a Jedikéhez hasonlóan – lejárt.

A Revo világa

A D2 rendszerben, és az ezt követő Servo technológia esetén a cél megegyezett, nevezetesen a konstruktőrök a ráhelyezett erőhatásra arányosan reagáló struktúrát kívántak kialakítani. A D2 esetén ezt egy bizonyos erő után felkeményedő, míg a Servo-nál egy bizonyos erőhatásig rásegítő rendszer alkalmazásával érték el. A Revo esetén az alapvető cél változott meg, a léckeménység helyett – elsődlegesen – a vibrációt, illetve annak elfojtását helyezve a fókuszba. A gondolat nem új, a Salomon gyár már a ’90-es évek második felében rugós pálcákat helyezett a sí első harmadára ezzel a céllal, a Völkl pedig közel 10 éve használja a tömegtehetetlenség elvén működő UVO elemet a sí csőre alatt. Ehhez az irányhoz csatlakozott az Atomic, - részint már a Servo fejlesztésénél is - egész más módon közelítve meg a problémát.

Ragadjunk le egy kicsit a Servo technológiánál. A sí csőre alatt egy fémpálca kapcsolódik a lécfelszínhez, ami a platni alatt elhelyezkedő előfeszített gumiegységben ér véget. Az így kialakuló rendszer - fő funkcióját tekintve - húzásával segíti a léc meghajlítását, ugyanakkor épp ez a húzásra előfeszített gumiegység képes tompítani vagy elnyelni a lécben keletkező rezgéseket is. Látható tehát, hogy a szemléletváltás már a Servo tervezésekor elkezdődik. Ezt a folyamatot viszi tovább az új Revo technológia.

A Revoshock rendszerű síléceken (így az S9-en is) a lécfelszínben 5 (a G9-en 6) hosszanti irányban elhelyezkedő téglalapnak tűnő fém elem található. Ezek az elemek, mélységükből adódóan belesüllyednek a sí szerkezetébe, így a téglatest kifejezés találóbb. Nem kevésbé fontos, hogy az említett fémtestek közti teret erős elasztomer (speciális gumi) tölti ki. Ez a gumielem hivatott elnyelni a tervezés fókuszpontjául választott rezgéseket. Lépjünk azonban vissza egy kicsit, afölött ugyanis nagyvonalúan átsiklottunk, hogy valójában miért is fontos mindez, mi a gond a rezgésekkel egy síléc esetén. Síelés közben a legnagyobb stabilitást - elméletben, ideális pályaminőség mellett(!)- élen vezetett, karcolt ívekkel érhetjük el. Ekkor a sí egyenletesen meghajlik, az él belevág a hóba, és a léc teljes hosszában - mintha csak sínen futna - ugyanazon a ponton halad el a pálya felszínén. A rezgések, a vibráció azonban kimozgatja a sít ebből a nyomból, jelentősen csökkentve a mozgás stabilitását. Különösképp igaz ez, ha belegondolunk abba, hogy a léc különböző pontjai jellemzően eltérő ütemben, esetleg eltérő amplitúdóval (kilengéssel) rezegnek, tovább erodálva a mozgás pályájának tarthatóságát. Mindez a gyakorlatban is megfigyelhető az ISE Ronin 7(1) demócsapatának felvételén: Az élváltás során (f)elszabaduló erők hatása alól a léc egyre nagyobb vibrációval szökik ki, mely fokozott hibalehetőséget rejt magában, és növekvő korrekciókra kényszeríti a sízőt. A rezgéscsillapító rendszerek ezen folyamatok ellen hatnak, a biztonságos, stabil mozgás elősegítését célozva ezáltal.

A Revo rendszert átgondolva egy fontos dolog tűnik fel. Míg az UVO a felszínnel párhuzamos, és az arra merőleges amplitúdót is képes korrigálni, addig a Revoshock rendszer elsődlegesen a lécfelszínre merőleges, a léc meghajlásával megegyező irányú, jellemzően épp ebből a meghajlásból, megfeszülésből felszabaduló erők hatására keletkező rezgések tompítására fókuszál.

Az alapgondolat igen egyszerű: a felszínre merőleges rezgés nem más, mint apró meghajlások, gyorsan váltakozó, a lécfelszín és a léctalp irányába történő kilengések sorozata. A lécfelszín irányába történő kilendüléskor, meghajláskor a léctestbe épített fém elemek közelebb kerülnek egymáshoz, a köztük lévő elasztomer réteg összenyomódik, az ellenkező irányba történő kilendülésnél ugyanezen elemek távolodnak, így az elasztomer kitágul, nyúlik. Ennek a gumielemnek az tágulása és összenyomódása nyeli el végül azt az erőt, mely a rezgéseket fenntartaná. A működés elvét - Öveges professzor módjára - házi körülmények közt is modellezhetjük. Helyezzünk egy szépen csengő kristálypohárra egy befőttesgumit, vagy jelölő szilikont, és nézzük meg, mi történik a csengésével. A hangot a pohár rezgése okozza, helyesebben jelen esetben csak okozná.

Elvben az elasztomer betétnek lehet a D2 esetében használt, terhelésre összenyomódó betétekhez hasonló, keménységfokozó hatása, ez azonban a gyakorlatban nem eredményezhet szignifikáns hatást.

Hogy lesz ebből mese?

A liften fölfelé az iménti adatok, jellemzők, gondolatok káosza töltötte meg a fejem, már-már elnyomva a felfokozott várakozást… nevezetesen, hogy milyen is mindez, ha csúszik, én pedig állok rajta. A pálya tetejére érve már türelmetlenül fúrtam ki magam a tömegből, és léptem bele a kötésbe. Kíváncsian fűztem az első kanyarokat, húztam meg az első íveket, vártam, és… … és nem történt semmi. A sí szinte unottan tette a dolgát. Az élváltások és kikormányzások kisebb bizonytalanságát betudtam a normális reggeli "rutinhiánynak", és már-már kétségbeesetten kerestem, miben is más ez a léc, miközben az jellegtelen magabiztossággal rombolt előre. Az égből pottyant Levente Péter járt csak a fejemben, és az ő örök dilemmája: hogy lesz ebből mese?

Az S9 örökség

Kétség sem férhet a Revo és a Servo közeli rokonságához. Ugyanaz az élváltás, ugyanaz a bekormányzás, nagyon hasonló ívvezetés. Két napos intenzív keresgélés után sikerült árnyalatnyi, hangolásbeli különbségeket találni, melyek azonban némiképp eltérő személyiségeket sejtetnek.

A Servo esetében az egyik legmarkánsabb benyomás a csőr kontrollált terhelésének szerepe a bekormányzás első pillanatától kezdve. A léc precíz ’megsíelésének’ elengedhetetlen feltétele, hogy abban a pillanatban, amikor az élváltás fázisát lezárva, a sí ívkülső éle elemelkedik a pálya felszínéről, a léc csőrének precíz terhelés alatti kontrollban kell irányítania a sí előrehaladását. Ehhez a terhelést már az élváltásban, esetleg előtte fel kell építeni. A Revo-nál mindez fokozottan jelen van. Elengedhetetlen, hogy precízen felépített csőrterhelés mellett fűzzük be a kanyarba, ellenkező esetben a sí jó eséllyel egész mást fog csinálni, mint amit várnánk tőle, A Servo megfelelő csőrterhelés mellett pontos, határozott kontúrokkal jellemezhető élváltást produkál. Ezzel szemben a Revo élváltása a fokozott csőrterhelés mellet is kissé bizonytalannak tűnt. Néhány órás barátkozás után ez a bizonytalanságérzet megszűnt, és inkább egy lágyabbnak, elkentebbnek ható érzéssé szelídült. Ez a lágyabb érzet jelen van az ív későbbi szakaszaiban is. A Servo a kikormányzás kezdetén felépülő, talp felől támadó erőket egy határozott tolással, esetenként szinte rúgással jelzi. Mindez logikusnak tűnik az előfeszített Servo rendszer működési elvének fényében, ami az élhelyzet kialakulásának pillanatától nagyságrendileg a bekormányzás végéig aktívan segíti az ívek megsíeléséhez szükséges lécgörbület kialakulását, viszont a kikormányzásban felépülő erőkre már közvetlenül reagál. Ezzel szemben a Revo a kikormányzásban is tapintatosabb, kerekebb reakciókat mutat, melyek az ív teljes hosszában megmaradnak. Hogy ez kedvező, vagy kedvezőtlen eltérés az elődjéhez képest, az mindenképp egyéni ízlés, stílus kérdése.

Az iméntinél lényegesebb különbséget tapasztalhatunk a hosszabb, forgatott ívek felépítésénél. A Revo -t érdemben könnyebb kimozdítani az élváltásban és a bekormányzás elején kialakított karcolt ívszakaszból, egyszerűbb a kötés előtti szakasz fokozott terhelésével forgásba hozni, és ezt a forgatott ívet fenntartani. Forgatásban is jelen van a karcolt íveknél említett lágy, kenődő érzet, itt azonban mindez kezelhetőbb, kényelmesebb, pontosabb visszajelzést biztosít. Fokozottan igaz ez meredekebb pályaszakaszon, ahol meglepő könnyedséggel lehet extrém szűk ívekbe forgatni a lécet. Mindez azt sejteti, hogy a rezgéscsillapításra épülő technológia hatékonyan működik egy elkerülhetetlenül rezgő lécállapot mellett megsíelt mozdulatsorban. A Revo az elődjénél jobban reagál a kikormányzás végén felépített, impulzusszerű terhelésekre is, melyek hatására, határozottabban repít át az élváltáson keresztül a következő ívbe… feltéve, hogy közben sikerül megfelelő terhelést kialakítani ebben a szakaszban is.

Az iménti jellegzetességeket számba véve nem kérdés, hogy az Atomic ismét egy élvezetesen megsíelhető, stabil, pontos, jellemzően kiszámítható reakciókat biztosító, kellemes szlalomlécet készített. A Servo és a Revo megegyező alaptulajdonságai mellett tapasztalható másodlagos különbségekből adódóan egyértelmű azonban, hogy megosztja a használóit: lesz akinek jobban, és lesz, akinek kevésbé igazodik a stílusához az új modell. A határozottabb, ’agresszívebb’ visszajelzéseket kereső sízőkhöz a Servo, míg a lágyabb, visszafogottabb reakciók kedvelőihez a Revo áll közelebb. Hiba lenne azonban túldramatizálni ezeket az eltéréseket, a két sí rokonsága, hasonlósága ugyanis sokkal dominánsabb érzet.

Mire gondolt a költő?

A fentiek után egy kérdés azonban továbbra is foglalkoztat: mi volt a gyártó célja az összetett lécek kivezetésével, milyen sít álmodtak a tervezőasztalra, majd a gyártósorra az Atomic mérnökei? A korábbi élményt akarták visszaadni egyszerűbb gyártástechnológia mellett? Netán fordítva: egyszerűsített gyártási folyamatban akartak egy jó lécet adni a sízőknek? Erre a kérdésre a teszt napjai nem adtak egyértelmű választ. Az igazság persze lehet, hogy ennél is prózaibb. Ami biztos, a terhelés fokozására adott lécreakciók aktív befolyásolása helyett a rezgéscsillapítást helyezték a fókuszba, és így készítettek egy jó sílécet. Arról azonban, hogy ez a váltás helyes irány volt e… nos arról – egyetemleges válasz híján - mindenkinek saját véleményt kell kialakítani.