Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Zarándy András a Himalájában csatol deszkát

2007. november | Szerző: Lipiczky Ágnes
Hogy milyen lesz életünk nagy "fotóalbuma"? Sokan megelégszenek azzal, amit a jó sors vagy éppen "fintora" szán nekik. Mások azonban nem nyugszanak: újabb és újabb utakat keresnek és járnak be. Igazi felfedezők ők, akiket a tudatalattijuk, szívük, megérzésük, szellemiségük vezet. Pontosan oda, ahová a lelkük mélyén jutni akartak.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
Amikor legutóbb Zarándy Andrással beszélgettem, éppen az olimpiai részvételért volt nagy versenyfutásban. A zakopanei Universiade snowboard versenyének ezüstérmese körbeautózta Európát, lázasan magyarázott pontokról, esélyekről, no és arról, micsoda élmény lenne "csúszni" a Salt Lake City-i játékokon. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) azonban "hipererős" kvalifikációs kritériummal rukkolt ki, legjobb férfi deszkásunk, "Zaza" pedig lecsúszott az olimpiáról. A magyar alpin versenyző ugyanezzel a lendülettel "dobta" a FIS-viadalokat is, úgy döntött, nem áll rajthoz többé a nemzetközi porondon.

Azóta öt év telt el. A pontvadászat, az igazi versenysport már a múlté. Igaz, a maga kedvére és örömére még mindig rajthoz áll a murau-i magyar bajnokságon, amelyen például az elmúlt két szezonban ő szerezte meg az aranyérmet a párhuzamos óriás-műlesiklásban. "Nem engem minősít, hanem a magyar mezőnyt. Ma már kevés fiatalt izgatnak az alpin számok, minden srác a freestyle-ban akar babérokra törni" - mondja Zarándy, aki vállalkozóként egy schladmingi síházat vezet, és szinte minden évben belebújik a nagy felfedezők bőrébe. Jövő tavasszal például a Himalája meghódítására indul - pontosabban Indiába, a Kasmír tartománybeli Gulmargban csatol léceket.

"Ennek az útnak a különlegességét az időjárási viszonyok adják, no és az, hogy négyezer méter feletti magasságban, vagyis már jócskán oxigénhiányos terepen fogunk snowboardozni. Ez India egyik legjobb adottságokkal rendelkező és legjobban felszerelt síterepe, a felvonó egészen 4100 méterig szállítja a deszkásokat, síelőket" - mondja Zaza, aki elárulja azt is, hogy ez az egyenlítőhöz legközelebb eső síterepek egyike, ahol kiváló minőségű, többségében szűzhó várja a freeride szerelmeseit. Azt azonban már nem ecseteli, hogy ez a terület a Pakisztán és India között fennálló feszültség miatt, évek óta úgymond háborús övezet, igaz, a turizmus érdekében rendkívül biztonságossá tették, és fegyelmezetten őrzik a gulmargi síterepet. Vagyis különleges körülmények várnak Zazára és barátaira, akik azonban vallják, elsősorban nem a különleges helyszín, hanem a kiváló minőségű, friss hó határozza meg a snowboardozás élményét. Igaz, a megismerés ösztöne új területek és felfedezetlen hegyek felé vezeti őt.

Az első ilyen különleges útja öt esztendővel ezelőtt Kamcsatkán volt. "Izgatott a szocreál egzotikum" - mondja. - Én abba a korosztályba tartozom, aki még beleszagolhatott a szocializmusba, ráadásul ennek a vidéknek a fejlesztésébe a hidegháború idején alaposan pumpálták a pénzt, ám a változások egyik napról a másikra elzárták a forrást. Olyan érzésem volt, mintha a munkások két szög beverése közben hagyták volna el az építkezéseket és egyben Kamcsatkát. Ha deszkázás szempontjából akarom jellemezni a területet, akkor azt kell mondjam: igazi különlegesség. Egyáltalán nem magasak a hegyek, ám egészen az óceánig le lehet csúszni - hasonlatos a skandináv fjordokhoz. Liftek nincsenek, igaz, mi heliboardozni érkeztünk. Az orosz snowboardos ismerősök egy harminc éves kiszuperált katonai helikoptereken szállítottak bennünket a csúcsra. Felejthetetlen, bizsergető élmény, ahogy a rotor alatt desszantos módjára kiszállsz a gépből, majd a zúgás elhalkul, és hirtelen rádtelepszik a csend." Két évvel később ugyanannak az orosz cégnek az irányításával, amellyel Kamcsatkát fedezték fel "Zazáék" a Kaukázusban csatolták fel deszkáikat. Három ország határán, az Elbrusz lankáin siklottak, igazán vadregényes területeket vettek célba. Persze a jó heliboardozásnak is kritériumai vannak.

"Csapatvezetőként az ilyen utak előtt általában úgy válogatom össze a csoportot, hogy közel azonos tudással rendelkezzenek. Ha ez nem jön össze, akkor Schladmingban felkészítő táborokat szervezünk, és ha még mindig vannak különbségek, akkor úgy választok terepet, hogy azt a csapat leggyengébb embere is élvezetesen teljesíteni tudja. Így lesz mindannyiunk számára kielégítő az élmény - magyarázza a magyar deszkás, aki azonban a helyi viszonyok feltérképezéséhez minden esetben helyi szakemberek segítségét kéri. A terep - és időjárási viszonyokról mindig kikérem a helyi vezetők véleményét, tanácsát, persze, így is adódnak váratlan szituációk, amelyekkel meg kell birkóznunk." A kiszámíthatatlanságot amúgy is kedveli Zaza, aki mindössze három nap leforgása alatt intézte el, hogy Iránban snowboardozzon.

"Egy horvát barátom említette, hogy Iránba megy versenyezni, és megkérdezte, nem akarok-e vele tartani - meséli. Iránban még sosem jártam, de izgatott az a gondolat is, hogy három nap alatt képes vagyok-e vízumostul, repülőjegyestül megszervezni ezt a kiruccanást. Nos, azonnal telefont ragadtam, a konzult is személyesen meglátogattam, és olyan szerencsésen alakult minden, hogy még Dubaiban is el tudtam tölteni két napot, ami fantasztikus élményt jelentett számomra. Jó volt látni, hogy a médiákban sugárzottakkal ellentétben, nagyon kedvesek és békések az iráni emberek. A helyi versenyzők szinte zavarba ejtő módon kedvesek. Ezt jól példázza, hogy az első este máris egy snowboardos srác házibulijában találtuk magunkat. Irán az egyik legjobb snowboard terep, amit valaha láttam. A hegyoldalak egy végtelen játszótérre hasonlítanak." Zaza természetesen deszkát csatolt a világhírű fedett síterepen, a Ski Dubaiban is. A Mall of Emirates bevásárlóközpontban, körülbelül három focipálya területén létrehozott sivatagi síparadicsomot több mint hat ezer tonna hóval fedik be, a hó vastagsága 50 centiméter, és a pályák esése alapján ugyanúgy el lehet különíteni kezdő és fekete pályát is. A síarénában, amely 85 méter magas, öt különböző pályát lehet használni, amelyek közül a leghosszabb 400 méteres - és ami külön érdekesség: nem csak húzóliftek vannak a csarnokban, hanem egy négyszemélyes ülőlift is szállítja a síelőket.

"Hihetetlen, hogy mennyi fantázia, szakmaiság és persze pénz kellett ahhoz, hogy a sivatag kellős közepén ilyen létesítményt alkossanak meg" - mondja Zarándy, aki szerint az utazásai megszervezésében nem elsősorban a pénz dominál, sokkal inkább leleményességre, rátermettségre és rugalmasságra van szükség. És persze mérhetetlen kíváncsiságra. "Mivel egyelőre nincs feleségem és gyermekem, így senkinek sem kell tolerálnia a kalandozásaimat - magyarázza. - Nagyon jól érzem magam a bőrömben, és mivel alapvetően nyughatatlan srác vagyok, úgy hiszem, még számos ilyen nagy utazás vár rám. Szeretnék minél többet látni, megismerni ebből a világból, és minél több síterepet meghódítani. Igazából nem lehet megfogalmazni ezt az érzést: ott vagy te, a deszkád és a természet. És tudod, hogy menned kell..."
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 34 vendég és 5 regisztrált felhasználó látogatja.