Élménybeszámolók

Szerdától hétfő délelőttig megint itt tartózkodtam, ez nettó 4 sínapot jelentett.
Érkeztemkor még a kempingben is volt 3cm hó, 1000 méteren, ami aztán csütörtök délre eltűnt. Fentebb: 2000 méteren 2m, háromezren 3m. Viszont a hőmérséklet még egész fent is májusi jellegű volt csütörtökön és pénteken, szombaton 1800 méterig esett az eső, vasárnap 15cm friss hó a ratrakolt pályákon - tökély. Szóval minden volt.
Érdekes módon csütörtökön irdatlan volt a tömeg, azután teljes béke.
Csütörtökön Stuben-Sankt Anton-Sankt Christoph volt soron, pénteken körbejártuk a Weisserringet (Zürs-Lech-Zürs), szombat-vasárnap a Sonnenkopf következett.
A magasban még porhó is volt, viszont 1700 méter alatt a 2-3 méteres latyak igyekezett a kedvünket szegni - hiába: vasárnap kiváló körülmények voltak.
És: a sonnenkopfi nagy hüttében nincs szükség idegennyelv tudásra, a főszakácstól kezdve a mindenesig jóformán mind magyarul beszélnek 😀. Sőt már van néhány hazánkfia a liftkezelők között is. Igaz, a sítanulást csak jövő szezonra tervezik...

Bokaműtétem miatt csak a múlt héten mertem elkezdeni az idei síszezont, igaz, jól belevágtunk a közepébe 😀 Szerdától hétfőig voltunk az arlbergi régióban.
- utazás: arrafelé gond nélkül, vissza felé Salzburgtól eső és mínusz 1 fok, így időnként ónos eső... Hallván a hírekben, hogy Bécs környékén felborult egy kamion, inkább Sopronnál léptük át a határt, így jóformán üres utakon értünk haza (a kései indulás miatt negyed kettőkor...)
- időjárás: érkezéskor plusszok, csütörtökön köd, péntek reggel -15 fok, délutánra kiderült és maradt az igazi szép tél. A csütörtöki latyakot este ratrakolták, azután betonná fagyott és hullott rá 5-10 centi hó, így tökéletes pályák voltak 2-3 méteres hóval borítva 😉
- pályák: csütörtök-péntek-vasárnap Sonnenkopf, szombaton Zürs. Szombat-vasárnap dugig voltak a parkolók (szombaton a zürsi buszfordulóban hagytam az autót tapasztalt barátok tanácsára, megúszam büntetés nélkül...). Aki már járt arra, tudja: rengeteg a pálya, osztrák színvonalon kezelve, a sok autó ellenére a sorállás max. 3 perc.
- árak: jobb nem ragozni. A vénember bérlet is 60 eur fölött, hütte-sör bő 6 pénz. Ez van, a sízés úri mulatság, viszont nélküle mély depresszióba zuhannék!

Szervezési problémák folytán elmaradt az idei, januári, dél-tiroli program, ezért pénteken elhúztam egymagam Wald am Arlbergbe, a kempingbe, ahol már vártak az ellenkező irányból jövő/lakó bajtársaim 😉. 8 óra alatt oda is értem, visszafelé 7 és negyed óra volt, pedig Bécstől hazáig valami irdatlan forgalom volt.
Szombaton, vasárnap és kedden a Sonnenkopfon síztünk. 20-50 cm hó volt, szokás szerint jól kezelt pályák, és csak természetes hó (mivel ott hóágyúnak nyoma sincs!). Mivel a kevés hó miatt csak félútig lehetett lemenni, valami irdatlan tömeg gyűlt össze zárás előtt, főleg vasárnap. Inkább leültünk egy padra és napoztunk amíg megszűnt a hektika...
Hétfőn felmentünk Zürsbe, akkor már békésebb világ volt (és 1 méternyi hó a híradásokkal ellentétben). Volt egy néhány pálya, ahol rajtunk kívül 1-2 ember bóklászott, így kiválóan lehetett repeszteni fél háromig. Mert miden délután befelhősödött, megszűnt a kontraszt, ránk tört a hóvakság. Emiatt a Seekopfnál akkorát vágódtam egy meredek részen, hogy az egyik lécemet több száz méterről hozták le az együttérző sporttársak...
Ősszességében jókat csapattunk a reggeli -10/15 fok ellenére - végül is tél van. És reménykedjünk, hogy csak megérkezik a hetente jósolt méteres hó!

Csütörtöktől hétfőig tanyáztam Arlbergben.
Kifelé még megérdeklődte az osztrák határőr, hova igyekszem, mondtam Vorarlbergbe. Jött a válasz: siessek, mert messze van...
Hó van bőven, a völgyben legalább fél méter, 2000 méteren 2m. A pályák rendben, pénteken és szombaton érződött, hogy német sívakáció volt.
Első két nap a Sonnenkopfon voltunk, élvezvén a kizárólag természetes havat!
Vasárnap Zürs volt soron. Az idei szezonom legélvezetesebb sínapja volt. Jól ismert pályák, kiváló hóviszonyok, jól síző társak, -6 fok. Mi kell több?
Szombaton meszűntek a korlátozások, ezáltal Kelobar visszaállt a régi üzemmódra 🙂

A pályarendszer összességében hatalmas, sok lehetőség van pályán csúszni, és még több pálya melletti jelölt és jelöletlen freeride részeken. Nagyon jó, hogy magasan van a teteje, és így még melegebb időben is található jó minőségű havas rész. Viszont ami nem tetszett, hogy sok helyen nincs következetesen megcsinálva a pálya. Rettentő idegesítő, hogy ha még hatalmas lendületet is veszel a pálya tetején, még akkor sem tudsz át(el-, fel-)csúszni a pálya végéig. Azaz mehet a lecsatolás, séta, esetleg lépegetés. Emiatt boarddal azért annyira nem jó. Viszont jó helyismerettel gyönyörű részeket lehet szűz(ies) területeken becsúszni! :)

Úgy alakult, hogy a kemény kezdés után (Ischgl, Evasion Mont Blanc, Kronplatz) egy darabig csak a Mátrában voltam 1-1 napot februárban és márciusban. Ezért egy épkézláb szezonzárás vált szükségessé. Tehát múlt csütörtökön elrobogtunk Arlbergbe.
Az időjárás volt a meghatározó tényező: pénteken ráültek a felhők a hegyekre. Gondoltuk föléjük megyünk, ezért Zürsig mentünk, de ott is 20-30 méternyi volt a látótávolság. A Trittkopfon is csak a tetőn volt némi látótávolság, ezért erre a napra csak Zürs maradt (ha először jártunk volna arrafelé, biztos korán abba hagytuk volna). De meg kell jegyeznem, a pályák tökéletesek voltak, még délután is lehetett ratraknyomon menni - igaz, nagyon kevesen voltak, és 2-3 méteres hó mindenhol). Szombat reggelre elhúzott a köd, csak kevés felhő dekorálta az eget. Így csak Stubenig autóztunk, ott köröztöük néhányat a helyi pályákon, majd körbejártuk a Weisseringet (=Zürs-Zug-Oberlech-Lech-Zürs)). 2300 méteren még finom porhó is volt, lentebb, főleg Lechben, kásás műhó, de lazán át lehetett menni rajta.
Összességében a szombati nap méltó befejezése volt a szezonomnak (persze, lehetett volna 4 nap is, de az idén ennyi jutott...)
Aztán vasárnap reggel leszedtem 5 centi havat az autóról és visszatértünk a szomorú hétköznapokra...

2 napot síeltünk itt kislányommal. St Anton és Zürs pályáit próbáltuk. Sajnos "hátrébb" már nem jutottunk el, pedig ott a sítársak elmondása szerint kevesebben voltak.

A St Anton-i részen elég sok ember volt, ahhoz képest, hogy ünnepek előtt, hétköznap voltunk. A pályákat gyorsan lesíelték. Jegesedni nem jegesedtek, de ratraknyomot már 10 órakor sem lehetett látni.

Stubenből Zürsbe az átkötés odafelé ok (2 kabin 1 átszállással mindkettő felfelé majd hosszú csúszás). Visszafelé már kabin fel, kabin le, ülős lift fel. Inkább liftezés, mint síelés. Volt pár, elsősorban összekötő pálya, ahol azért botozni is jócskán kellett.

A hó minősége nagyon jó volt. Sok a nagyon hosszú pálya. Volt pl. egy 9km-s csúszási lehetőség. Ennek ellenére én inkább freeride-osoknak ajánlanám. Rengeteg a jelölt, kezeletlen út. A pályák mellett "ellenőrzötten" használható hómező.

2017/2018-as szezonba sikerült, már pár napot csúszni itt 12.21 óta, heti 5-6-ot.
Nehéz a helyről röviden írni, a hely óriási méretű, szerintük a világ 5. legnagyobb (Ausztria legnagyobb sícentruma) pályahossz alapján. Létezik 309-es számú pálya is!
Igazából tényleg szinte végtelen pálya van és hozzátartozik, hogy rengeteg síút (vmi 200 km), amit havazások után, ha már szétcsúsztak ratrakolnak is, szóval ez a kb. 300 km sípálya csak még több. Plusz végtelen terek freeride-ra.
Valójába minden egyes hely (St. Anton, Zürs, Lech, Warth) külön külün is megállja a helyét 1-2 napra.
Azok fogják nagyon élvezni a helyet akik szeretnek kalandozni , úgymond "haladni" síelés közbe. Lech-be átjutni minimum 20-30 "sí" km. Felvonók nagy része gyors, buborékos, vagy kabinos, csákányosoknál meg nincs senki ,annak is megvan a varázsa. Sorállás elmúlt közel egy hónapba csak a 2811m-re menő Valluga I-II-ön alakult ki, esetleg, ha vmi felvonót megnyitnak, ami addig lavina veszély miatt zárva van akkor hirtelen pár 100 freeride-os megjelenik. Hómennyiség végtelen.
Egy nagy negatívuma van a helynek, 1300-1500 m-ről indulnak felvonók és pályák nagy része nagyon magasan van, ahol szinte csak a hó az úr , tehát a látási viszonyok havazás esetén nem túl jók. Természetesen ez az ára , hogy végtelen mennyiségű hó van. Másik negatívum , hogy 55-56-os pálya mindig zárva van, konkrétan sorra rakódnak rá a lavinák 2-3 hete. Így 52-es feketén jönnek le emberek, napközben és főleg nap végén, így az jegesedik/buckásodik , plusz fekete, tehát meredek. Amúgy reggel én imádom azt a pályát ,mert 100 m széles jól ratrakolt hosszú fekete az ritkaság azért.
Ha vki tömeget akar kerülni, bár nem mintha nagyon lenne akkor Rendl oldalt ajánlom, Gamberg Bahn 4 perc alatt fenn vann, kb 400m szintet tesz meg, kezelt fekete és meredek piros is van hozzá. Aki sportolni akar 30p alatt 5 kört le lehet nyomni, plusz freeride is jó környéken.
Másik hely, ahol el lehet világ elől bújni az Albona I-II-Grat liftek, igaz nem mind modern, de tömeg/bucka/lesíelt pálya nem nagyon van arra. És komplett Warth olyan mintha nem akarna ott senki síelni, ratrakos pályák délután.
Egész Ski Arlberg kicsit olyan vadregényes, sokkal kevésbé van "egész hegy" leratrakolva, mint mondjuk Flachau/Obertauern, arra akarok utalni, hogy ha akarnák még 200km pálya és még 20 felvonó gond nélkül elférne rendszerbe, nem lennének túlzsúfolva a dombok. Talán Lech és Sankt Antonhoz közeli részek vannak , ilyen módon kiépítve csak.
Vannak pályák ,ahol kicsit korcsolyázni kell sível, de nagy lendülettel sok snowboardos is át tud siklani. Táj magashegyi, csodálatos hegyek mindenfele.
Hüttékről tapasztalatom nagyon nincs, táskás, reggel/uzsonnára sokat evős síelő vagyok, Ullmer Hütte elég menő helyen van szép idő esetén kb 2200m-en. WC lehetőség rengeteg van(felvonóknál/hüttékbe), mind tiszta, már-már luxus.
Sankt Anton-ról sok mindent elmond, hogy csak ott 5 intersport van. Persze még vagy 20 másik síbolt is van.
Lech, pedig maga a luxus.
Síbuszok, ha lezárják az átkötéseket 5 eur-ért járnak, de ilyenre ritkán kerül sor, meg szólnak előre, nyilván nem mindig vesszük komolyan :D, és van, hogy tényleg lezárják délutánra lifteket.
Összességében , elmondható , hogy csodálatos hely, az "adatok" 88 felvonó, 300km pálya 200 km síút (összesen 309 db "pálya") tükrözik a valóságot.

Miáltal januárban az időjárás (magyarul rendes tél) megszakította a sízésünket, illett folytatni. Csütörtökön megint "elugrottam" egy szál magam Ausztria legnyugatibb csücskébe:
- utazás: most is 850 km a célfalu - Wald am Arlberg, az Arlbergtunnel túlsó végén
- időjárás: 1000 méteren a nemrégi esőzés már csak hófoltokat hagyott. Innsbruck környékén 21 fok volt, ami meghülyítette az autóm guminyomás érzékelőjét, mert nyomásvesztést jelzett, de lebeszéltem róla... Fent a hegyen 1-2 méteres hó
- sízés: pénteken az öcsémmel kettesben nyomattuk: Stubenben parkoltunk, a régi 2 személyes ülőlifttel felmentünk a helyi pályákra, a hó korai tavaszi volt (tehát nem olvadt túlzottan). Néhányszor körbejártuk a helyi terepet (ezt muszáj, mert nagyon kellemetes pályák), aztán kipróbáltuk az új összeköttetést (Flexenbahn) - kb. egy fél éve alatt építették, két kabinos lifttel létrehozták St. Anton és Zürs kapcsolatát (itt, Hunniában elképzelhetetlen egy ilyen beruházás megvalósítása ennyire rövid idő alatt...)1374 m tengerszint fölötti magasság alatt meglehetősen latyakos volt, de fennebb kellemes tavaszi firn és jó gyors (mértünk sebességet, a max. 102 km/h volt, így vén fejjel ez elfogadható - biztos besegített a Montanasport által felkent Wachs). Másnap felautóztunk Zürsbe, ahol a tömeg miatt bezárták a parkolókat. Áthídaltuk: a benzinkútas 5 pénzért megengedte, hogy a területén hagyjuk az autót
- Hütte Kultur: most már valóban arrafelé is rengeteg a magyar vendégmunkás. Első este, vacsorakor az egyik vendéglőben a meglehetősen csinos pincérnő, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, egyből odakiáltott a bárosnak: Magyar vendégek vannak! Ezáltal normál árért dupla adagot kaptunk. Aztán, más helyen, az is bevált, hogy a dugig telt Hüttében hangosan magyarul társalogtunk (nem kiabáltunk), rögvest felfigyelt egy magyar pincér és sürgősen helyet szerzett nekünk
- medicina: 2 héttel az indulás előtt rám tört valami irdatlan lumbágó (eszméletlen derékfájás), emiatt már azon voltam, hogy nem reszkírozom meg a túrát (a gondolattól is könnybe borult a szemem). Aztán mégis elindultam, útközben folyamatosan szenvedtem, érkezéskor alig tudtam kiszállni az autóból. Aztán kezeltem magam némi szteroid és nem-szteroid tablettákkal + keményen síztem, és láss csodát, már néhány csúszás után alig volt fájdalmam! (rövidesen, mint nem gyakorló reumatológus, dolgozatot fogok írni a jelenségről :))

Ma megvolt St. Anton napfényben. Ilyenkor febrruárban főszezon van, a legtöbb nyugat európai országban téli síszünet az iskolákban. Ez szerencsére a sípályán nem látszott. Az autópályán a forgalom alapján lehetett látni, hogy turnusváltás van meg főszezon. -3C volt 1400 méteren ma reggel, ragyogó napsütés. Azért elég sokan voltak mert a parkolók mind megteltek, a tömeg valahogy eloszlott. Várakozni lifteknél nem kellett igaz időben indultunk. Nagyon szuper hely ez a Sankt Anton. Reggel pl. mikor az első felvonóval felmentünk és lecsúsztunk a 100-as pályán akkor még senki nem volt rajta. Lehetett ereszteni, az élmény megfizethetetlen minden másra meg ott a Mastercard :)Dél körül meg kiürültek a pályák mert sokan napoztak vagy a lesiklást nézték Sankt Moritzból. Annyira üresek voltak a pályák, hogy pl. 14 órakor a 104-es és 105-ös pályán összesen hárman csúsztunk: a két lányom és én. Szóval főszezonban is meg lehet találni a jó helyeket.

"Ich bin so schön, ich bin so toll. Ich bin der Anton aus Tirol" énekli DJ Ötzi az Anton aus Tirol című számában. Miért idéztem ezt a számot? Azért mert tegnap Sankt Anton am Arlbergen síeltünk, amely Tirol tartományban található. Ez a hely amivel már régóta szemezgetek de eddig még nem látogattam meg. Sankt Anton am Arlberg Innsbruck és Bregenz között helyezkedik, mikor utaztam hazafelé Svájcból mindig a sípályák mellett mentem. Illetve mikor Ischglbe mentünk síelni akkor is itt utaztam át. Láttam nyáron, hogy épülnek az új liftek amelyek Lech-Zürset kötötték össze Sankt Antonnal (mivel legtöbbször a Voralberg hágon mentem nem az alagútban). Szóval jó helynek tűnt Sankt Anton csak eddig nem volt hó. Mikor nyitottak december 2-án akkor is csak a 10% volt nyitva a pályarendszernek, szilveszterkor is csak a 30% volt nyitva a pályáknak.Azt mondtam akkor megyek ide ha legalább egy fél méter hó leesik. Szerencsére a héten ez megtörtént a környéken, tehát lehetett ide menni síelni.

A terepről annyit kell tudni, hogy idén ezt Ausztria legnagyobb síterepe a 305km sípályával, és az ötödik a világon km hosszban számolva. A síterep Voralberg és Tirol tartományokban található. Tegnap csak Sankt Antonban voltunk, a terephez tartozik Lech, Zürch, Warth is ez alkotja Ski Arlberg régiót. Utóbbi helyeken már síeltünk ezért volt számunkra érdekes Sankt Anton. Parkolni a két új lift találkozásánál terveztük: az Albonabahn II illetve a Flexenbahnnál. Ami érdekessége ez egyik liftnek, hogy kívül nincs sítartója, mikor a 10 személyes kabinba mentem mondom a lányaimnak kézben kell tartani a sílécet, majd később észrevettük a földön egy 10cm-es mélyedést: ez arra van, hogy a sílécet oda helyezed merőlegesen a lift aljára. Vagyis a síléc bent van a kabinban és úgy áll mintha egy botot beszúrnál a földbe. Nem semmi megoldás. Szerintem már nem tudják kitalálni milyen újításokat végezzenek a kabinokon. Másik érdekesség amit Sankt Antonban láttam a völgyben mikor a kabinba beszálltunk és a lift elindul akkor olyan mintha egy falnak ütközne, néztük is, hogyan tovább. Ott egy 5-10 méteres gördülő csigával a kabint felemelik majd a drótra teszik. Mindenki arcán látszott a csodálkozás aki először járt ebben a felvonóban.

Sankt Antonról annyit, hogy szuper hely ha van elég hó. Tegnap volt, rengeteg hosszú pályával rendelkezik. Hideg volt mint most egész Európában, reggel -14C volt napközben sem mutattak melegebbet -10C-nál. Igazi porhóban síeltünk a szezonban először(mert eddig csak műhavon síeltünk). A tegnapi nap volt a főszezon utolsó napja, a pályán nem volt tömeg, valahogy eloszlottak az emberek. A terep adottságai ugyanolyanok mint Ischglben (hiszen ez a hely egy völgyel van csak arrébb): 1300 méteren van a sípálya alja és 2800m felett a teteje. Mikor először felmentünk a tetőre és csúsztunk lefele olyan volt mintha soha nem érne véget:78, 57,55,50-es pályák nagyon hosszúnak tűntek. A terepnek van egy jellegzetes hangulata, nagyon sok apres ski lehetőség van, rengeteg angol beszédet hallottam. Ha nagy a hó nagyon sok pályán kívüli rész is van, ezzel csak óvatosan: most hármas fokozatú lavinaveszély volt, ha jól tudom pont ezen a terepen szenvedett lavina balesetet (pályán kívül) a holland herceg néhány évvel ezelőtt. Szerintem egy nagyon jó hely ez a Sankt Anton a lányokkal megbeszéltük ide még visszajövünk ebben a szezonban.

A sípályán a főszezon nem látszott de hazafelé az autópályán sajnos igen, kifogtunk Bregenz előtt egy 30 perces dugót az S16-on. A hágó télen is jól járható, két nappal ezelőtt havazott hatalmasat, szombaton már hólánc nélkül fel lehetett menni a Voralbergpassra. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a helyet. Igaz drága hely. Teszek fel pár képet.

Ma Voralbergben síeltünk. Tegnap munkaszüneti nap volt, egész nap esett az eső. Bíztam a meteorológusokban mert mára jó időt ígértek. Mikor hajnalban felkeltem esett az eső, hamar megnéztem a meteo.search.ch-t, hogy tényleg igaz a jó idő és ott ugyanazt mutatták mint tegnap az SRF1-en: az esős idő után jön nyugat felől egy magas nyomású anticiklon szép idővel. Mikor 7 óra körül a Rajna völgyébe érkeztünk egy kis kék eget láttam, addig esett az eső, mondtam a lányaimnak szép időnk lesz ma. 5 perc múlva szakadt az eső. Schröcken felől közelítettük meg a síterepet 1000 méter felett az eső átváltott havazásba, mire felértem a schröckeni parkolóba 1-2 méteres hófalak fogadtak az út mellett, igazi téli idő volt. Jó időnek semmi nyoma, -3C volt 1200 méteren. A parkolóban osztrák, német és svájci rendszámú autók voltak többségben. Hatalmas hó hullhatott a tegnaptól mivel igazi porhóban kezdtük a húsvéti síelést. 10 óra körül próbálkozott a nap kisütni kevés sikerrel. Előbb a warthi részen síeltünk, 11 óra körül átcsúsztunk Lechbe. Ekkor a nap legyőzte a felhőket vagy mondjuk azt felszárította a ködöt és a rossz idő után tiszta kék ég és ragyogó napsütés következett. Igazuk volt ma a meteorológusoknak. A pályán nem voltak sokan, habár húsvét szombatja volt ez pedig főszezon itt nem volt tömeg. Átcsúsztunk Zürsbe majd onnan csináltunk egy kört (Lech-Zürs-Zug-Lech). Amíg nem sütött a nap porhó volt, igazi mélyhavas síelés, ahogy kisütött a nap a hó kezdett firnesedni. Sok új pályát fedeztünk fel ma (Zürs illetve Zugban). Jó ez a hely van egy két nagyon régi lassú két személyes felvonója de ilyen szép időben mikor szélcsend van annyira nem zavart. A pályák tökéletesek voltak, igaz délutánra sok helyen buckásodott, de hát ez van ha előző nap 50cm hó lehull. Elmondhatom, hogy szezon végére tökéletes hó lett, március végén ilyen jó hóviszonyokban rég nem síeltem. Délután már nagyon meleg lett, március végén ez természetes. Nagyon jót síeltünk ma, holnapután folytatás következik Ischglben.

Ide írom, de 3 arlbergi területről lesz szó.
Mivel már egy hónapja nem síztem és nagyon égett a sítalpamon wax és a jelenleg folyamatban levő PST-TS akción munkahelyi akadályoztatás miatt nem tudtam részt venni, múlt szerdán egy ősrégi (síző) barátommal elugrottunk Ausztria legtúlsó csücskébe.
Utazás: továbbra is 850 km Erdtől, de félórával hosszabb, mert az osztrák-német határon az út beszűkül 1 sávra és a nem EU-s autókat kivezetik. Tirolban folyamatos 100 km/h-ás korlátozás (normál és IGL).
Hó: van bőven (persze láttam már ott a sokszorosát is). A faluban 70-80 cm, a pályákon 1-1,5 m, természetesen jól kezelve.
Sízés: mivel a barátom még nem járt arrafelé, gondoltam megmutatom neki a javát. Csütörtökön Stubenben kezdtünk, végig jártok az ottani összes pályát (közben csodáltuk a sítúrázókat, akik felmentek 2 óra alatt a csúcsra, majd a félméteres porhóban leereszkedtek a köznéphez). Aztán átmentünk St. Antonba, bejártunk minden pályát (St. Jakob és St Christoph - ez az alpesi sízés bölcsője! - is benne volt, a Rendl-re idő hiányában nem jutottunk el. Pénteken Zürs-Lech volt a soron. Meglepetésemre tavaly óta megváltozott az út, az Arlberg-hágón 500 m-rel hamarabb kell lekanyarodni Zürs felé. Kezdtük a Trittkopf nagykabinnal (alatta egy 800m-es szintkülönbségű, kb. 6 km hosszú pálya van, osztrák mércével piros...) , aztán bő 2 óra alatt megtettük a Weisseringet (a barátom szerint mind csak mentünk, de nem síztünk :) ). Ezt követően a kimaradt zürsi pályákat is besíztük.Szombaton már jelentős számú magyarul beszélő német állampolgár csatlakozott hozzánk, a télies időjárás miatt a Sonnenkopfot választottuk. Végig járható volt mindkét völgymenet, kifejezetten jó hóval. Meg kell jegyeznem, hogy itt csak természetes hó van!!
Lakhely: lakókocsi, tetején 80 cm hó :)
Kultúra: idénre nem drágult a sör (4,90-5,20 eur között mozog...) Orosz, angol, de még olasz síző is van bőven. A Kelobar a Sonnenkopf alján még mindig az egyik legjobb Apres-ski Ausztriában.
Márciusban folyt. köv.

Tegnap Lech illetve Warthban síeltünk. Hét közben már láttam, hogy jó idő lesz hétvégén így csak a síterepet kellett kiválasztani. Már egy hónapja nem síeltünk, az Alpokban legtöbb helyen kevés a hó, nem akartam olyan helyre menni ahol csak két pálya van nyitva. Hét közben néztük a lehetséges pályákat Svájcban vagy Ausztriában (ez a link is hasznos lehet https://sielok.hu/hojelentes/svajc/...rendhegy/ ) de igazából nem találtam olyan terepet ami elnyerte volna a tetszésemet. A feltétel az volt, hogy minumum 20-30 km pálya legyen nyitva 200km-es körzetben és max. 2.5 óra alatt megközelíthető legyen. Szombaton a Wetterpanoráma végignézése után döntöttem el, hogy Lech-Zürsbe megyünk. Nem volt rossz döntés.

Útközben az Arlbergpasson semmi hó nem volt. A napijegy árak olcsóbbak mint Svájcban ezért is láttam sok svájci kocsit a parkolóban. Lechben nem nagyon van szabad hely a síliftek mellett, mert szűk a völgy ezért parkolóházban kell hagyni a kocsit. 10 órára a parkolás 13 euróba került, ez az eddigi legtöbb amennyit fizettem parkolásért (még drágább mint Svájcban is ott csak 10CHF volt az eddigi maximum.)
Ennyit tudok negatívként felsorolni a helyről a többi mint pozitívum: nagyon szuper pályák, jó liftek. Ahhoz képest, hogy szinte semmi hó nem volt nagyon sok pálya volt nyitva. Barna foltot még 2200 méteren is láttam a sípályán, nem új léccel kell most ide menni. Azon kívül a hó minősége, a pályák karbantartása tökéletes volt. Nem véletlenül ide visszajáró vendég a holland királyi család. A pályákon alig voltak, Lechből délután átsíeltünk Warthba ahova még a nap be sem sütött dél körül mert olyan meredekek a mellette levő hegyek. A lechi pályák a déli fekvésűek, a warthi pedig az északiak. Most voltunk itt először síelni a lányaim nem győzték felfedezni az újabb pályákat. A nagyobbik lányom azt mondta: apa ez olyan hosszú pálya mint Leogangban az Asizt melletti. Nem sok síterepnek adom meg az öt csillagos értékelést de ez a hely szerintem az. Egyes liftek beülésénél emelik a "földet", azért, hogy a gyerekek könnyebben beüljenek a liftbe, lányaim ezt mindig szóvá tették pedig már nem kicsik:"nézd apa a bácsi megnyom valamit és emelkedik a varázsszőnyeg". Ezen kívül néha kisebbik lányomat segítették beülni a liftbe amit persze neki nem tetszett, mondtam biztos csecsemőnek nézte a liftkezelő. Ezen kívül Lechből Wartba van olyan lift amelyen ugyanazon a dróton megy a 10 személyes kabinos és 8 személyes buborékos is. Jó ez nem nagy szám már láttam ilyet, igen ám de a 8 személyes buborékos csak az út feléig megy ott visszafordul(a középső állomásnál) a 10 személyes kabinos meg megy Warth felé. Ehhez külön megállókat kellett kialakítani a ki/beszállásnál. Azt hiszem úgy van két buborékos ülős és utána egy kabinos következik.

Hétvégén ragyogó kék ég volt szélcsenddel, dél körül 2000m-en 7C volt. A táj csodálatos, a behavazott hegyek látványa fantasztikus. Ide biztos visszamegyünk még.

A nálam tapasztaltabbak tanácsát követve Svájcból hazajövet kerestünk egy útmenti tiroli síterepet. Épp St. Anton volt ez.
Szombaton reggel 5h30-kor elindultunk Lausanne mellől, hogy időben odaérjünk. Sajnos útközben két baleset miatt is dugóban voltunk. Ráadásul a hétvége miatt a Feldkirch-Innsbruck úton is hatalmas forgalom volt és dugó is kialakult. Így 10 óra helyett kb. 11-re értünk oda.
Konferenciáról jövet volt nálunk pár laptop és tablet. Nem akartuk ezeket a parkolóban hagyni ezért csomagmegőrzőt kerestünk. Az emilre nem válaszoltak, a telefonban a St. Anton információs iroda semmit nem tudott a többi, a terephez tartozó helyszínről. Ezért benéztünk a stubeni info-point-ba, de ott nem volt rá lehetőség, és a központi (St. Anton) irodába küldtek. Ott kiderült, hogy a St. Anton vasútállomáson van csomagmegőrző. Volt pár automata, de mind tele volt. Ez azért egy elitnek mondott síterepen szerintem elég gáz az ún. információs társadalom korában. Végül a vasúti pénztáros bácsi könyörült meg rajtunk, és nála lerakhattuk a cuccot. Már csak parkolóhelyet kellett keresni. Minden parkoló (a fizetősek is) tele volt és a parkolóőrök a legkevésbé sem voltak segítőkészek, elküldtek. Ahol ilyen tömeg van, azért lehetne valami központi nyilvántartás és irányítás. Végül találtunk egy üres helyet az út szélén. Itt is 7 € volt 3 órára a parkolás. Kb. 500 métert kellett síbakancsban gyalogolni a jegypénztárig. Így 12h20-kor tudtunk a Nasserein felvonóba szállni.

Elég meleg volt (2000 méteren is +1-2 fok) ezért bemelegítésként a 20 + 4 kék pályán lementünk a Zammermogg felvonóhoz. A felvonóból elég nagy forgalmat láttunk ezen az oldalon, ezért nyugatra húzódtunk a 8-as, 11-es és 17-es pályára. Sajnos a 11 és a 17 már ekkorra erősen buckásodtak (kb. a Kreischberg-i buckapálya szintjére, főleg a 17-es). Úgyhogy erősen munkás dolog volt rajtuk lemenni. Csekély vigasz volt, hogy az osztrák sítársak jelentős része is hozzánk hasonlóan szenvedett.

Ilyen erőgyűjtés után felmentünk a Valluga nagy kabinos felvonóval (kb. 20 perc sorállás után) a Schindler Spitze 2660 méter magas csúcsára. Innen a St. Anton faluba kb. 10km-es út vezet.

A kilátásért feltétlenül megérte ide jönni. Felemelő volt körban mindenhol a hósipkás hatalmas hegyeket látni.
A 19-es piros és a 14-es piros teteje pedig kimondottan könnyen síelhető volt, nagyon jó hóval. Ez igazi élvezet volt. Elszaladt az idő, mehettünk lefele (12-4-1). Az 1-es alján hatalmas tömeg, jeges, túrt, buckás porhó szegélyezte. Munkás dolog volt, de 16h30-ra leértünk. 17h30-kor pedig már indulhattunk is haza. Hajnali 1h30-ra már Pesten is voltunk.

Ilyen rövid idő alatt csak mintát tudtunk venni a hatalmas terepből. Nagyon szép volt a környezet. De a szervezettségen van mit javítani. A hétvégi tömeg miatt nehéz volt a sízés. Talán hét közben jobb a helyzet. Összességében nagyon örültünk, hogy ha rövid időre is, de itt lehettünk.

St.Anton kicsit túl misztifikált hely. Miután a Nasserein felvonó parkolójában közölték, hogy 7 eurót kérnek egy napi parkolásért, onnantól nagyon kritikus szemmel néztem a dolgokat.Tehát a 7 eurómért cserébe kb. 300m-t cipelhettem a léceket a felvonóig teljes menetfelszerélben.A WC-k retek koszosak voltak(reggel 10-kor). Fél 11-kor már összetúrt pályákat találtunk. Ennek ellenére megpróbáltuk jól érezni magunkat,ami végül is sikerült mert zárásig csúsztunk. Mégis egész nap kicsit idegen volt a hely nem tudtam hova tenni. A hütték nem drágábbak mint más környező sípályákon, én rosszabra számítottam. A liftek és a pályák szervezettsége jó. Mi azért látogattunk el ide 1 napra levezetésként, hogy lássuk érdemes-e hosszabb időre foglalni jövőre de nem győzött meg(pedig még az időjárás is kitűnő volt). Igaz ez csak egy szűk kereszmetszete a régiónak,nem lehet obijekív véleményt alkotni, de ahogy előttem már írták pl. Ischgl vagy akár Serfaus klasszisokal többet nyújt és még a parkolás is ingyenes. Nem véletlenül járunk vissza ezekre a helyekre már 4 éve.

Jó szokásomhoz híven, megint 3+2 napot (3=nettó sízés, 2=nettó utazás) töltöttem Arlbergben. Az időjárás rendesen változatos volt, 1000m alatt sokszor zuhogott az eső, majd átváltott havazásba. Ezáltal az éjszakánként leratrakolt pályák reggelre off-piste jelleget öltöttek: kemény alapon 20-30cm friss hó, amit szépen feltúrtak a népek, és persze a köd is fokozta a nehézségeket. Meg a szél, ami miatt Zürsben leállították a magasabban levő lifteket (jelentős tömeg rekedt lenn, csak gyalog érték el a völgyeket összekötő felvonókat). De néha kisütött a nap is: ekkor jöttünk rá, hogy szép időben mindenki jól sízik, máskor kevésbé :)
De az autóvezetés is nehézkes ilyenkor, pl. tegnapelőtt liftzárás után több megcsúszott autó miatt alig tudtunk hazaérni Zürsből.
Mindezek ellenére nagyon élvezetes volt, továbbra is az egyik legjobb sívidék szerintem.

Megvolt az idei szezon első fesztvizitje Arlbergben. Az út arrafelé elég szomorú volt, az autópálya környékén (legalábbis) csak Tiroltól kezdődött a tél. A helyszínen, 1000m-en 1m fölötti a hóvastagság, 2000m fölött már 2,5m körüli. A pályák, szokás szerint tökéletesek. Szerdán Zürsben voltunk, valami irdatlan mennyiségű autó volt, parkolóhelyet, teljesen szabálytalanul, rögvest az alagút után találtunk (de ide, hazatértünkor síléccel le tudtunk ereszkedni) - a labanc rendőrök most nem büntettek, de máskor volt már rá példa. Az idő gyönyörű volt, a tömeg szépen eloszlott a pályákon, sorállás csak a nagy kabinnál volt. Aztán csütörtökön közepes hóesésre ébredtünk és a Sonnenkopf mellett döntöttünk. A pályák (és a az off-piste hektárok) itt is tökéletesek voltak, az időjárás, ami csak létezik: hóesés, ónos eső 2000 m fölött, köd, kék ég stb. Tavaly óta épült egy új 4üléses felvonó az egyik csákányos helyett, az érkezésénél pedig egy kis Hütte is (itt még bevezető árak vannak, viszont Zürs még mindig az orosz/angol zsebekere hajaz: 1 sör 4€ 90 cent:(((((

Az ünnepek kapcsán 5 napot megint Arlbergben töltöttünk. Úgy látszik vége a recessziónak, mert ennyi síturistát rég nem láttam az utakon (a Salzburg-Kufstein távot - 90 km - sikerült 2,5 óra alatt abszolválni szombaton a rengeteg cseh rendszámú autó miatt). Aztán, minél nyugatabbra értünk, annál kevesebben voltak. A kempingben, ami kb. 1000m-en van csak hófoltok voltak, de a környező magasabb hegyek még szép fehérnek tüntek. Vasárnap változékony idő, a szokásosnál több angol és skandináv sítárs volt Stuben-St. Anton terepein. A hó 1700 m fölött tökéletes (helyenként még porhó is volt), alacsonyabban jó gyors firn volt. Hétfőn Zürs-Lechben voltunk. Ekkor már jóval kevesebben voltak a pályákon, amelyeken az errefelé megszokottnál jóval kevesebb volt a hóréteg (átlag 1m), de a minőség szintén kifogástalan volt plusz hétágra sütött a nap. Kedden megint Stuben+St. Anton következett verőfényben és off-piste-tel fűszerezve (a kezeletlen részeken még kellemesebb volt a hó). Szerdán egy félnapos levezetést tartottunk a Sonnenkopfon. Habár ez sem alacsony hely, a völgybe már csak kabinnal lehetett visszatérni félútról. Műélvezetre is van lehetőség arrafelé: a bregenzi kultúrközpont 2 évre egy csomó akt szobrot helyezett a pályán kivüli részekre. Vicces emberek pedig női fehérneművel illetve biztonsági mellénnyel dekorálták ki egyiket-másikat:)) Képek itt:
https://sielok.hu/fotoalbum/660436/...kep/9/?itttid=110992

Múlt szerda este érkeztem meg (megint) Arlbergbe. A kempingben (Wald am A.)20 cm hó fogadott, ami nem volt túl biztató. Csütörtökön Zürs-Lech volt a célpont: itt sem volt 60-70cm-nél nagyobb hó, de a pályák tökéletesek voltak, se jég, se kő. Sorállás nulla, a sör viszont 4,7 ajró... Péntek-szombat Stuben-St. Anton: itt már helyenként másfél méternyi hó is van (főleg a stubeni oldalon kiváló minőségű, pályán kívül jó kemény alapon még egy kis porhó is előfordul). Stubenben a 2400m-en levő hüttében viszont 3,2 eur az árpalé:)) Vasárnap d.u. 2-ig a Sonnenkopfon vezettük le a fáradalmakat. 1800m fölött ott is kb. 1 méteres a hóréteg. Mindvégig gyönyörű napsütés volt, és mivel minden zavaró tényező (=oldalbordák) nélkül voltunk az öcsémmel, elmondhatatlan távolságot és szintkülönbséget sikerült megtennünk. A hómennyiség azonban aggodalomra ad okot: máskor errefelé 2-3x ennyi hó szokott lenni és egyelőre semmi jele a csapadéknak...

2011.01.09-14-ig.Wart Schröcken így nézett ki,a nagy "melegben" super volt.Remélem jövőre ismét..:)

Tehát meg volt a szezonnyitó: Jó kemény tél volt arrafelé, a faluban (Wald am Arlberg) fél méter hó és -13 fok, a hegyen bő méteres hó és még hidegebb. Pénteken és vasárnap szép idő, szombaton friss hó. Az esténként elfogyasztott oxigényes víz következtében reggelente nem mertünk autóba ülni, ezért csak a Sonnenkopf-i pályákon voltunk (Lech+Zürs+St. Anton más alkalomra maradt), de azok tökéletesek voltak. Még nagyon szezonkezdeti a hangulat, főleg pénteken, alig lézengtek a pályákon. A napijegy 2 euróval emelkedett, tehát továbbra sem a kispénzű sízők a célcsoport errefelé:( Hazafelé spóroltunk 8,5 ajrót, mert az Arberg-tunnelt teljesen lezárták egy baleset miatt, így a tömeget felterelték az Arlberg hágóra... Mondjuk, a gyönyörű táj ellensúlyozta az araszolást.

Csütörtöktől vasárnapig megint kipróbáltuk az arlbergi telet. A hóvastagság 1 és 2 m között váltakozott, ami szombaton még kb. egy fél méterrel nőtt. Ezáltal lezárták az Arlberg-hágót, Stubenből Zürsbe vasárnap csak lánccal vagy 4x4-es kocsikkal engedték fel a népet. Pénteken St. Anton+Stuben volt a cél. A pályák, főleg a stubeni oldalon, tökéletesek voltak, még délben is lehetett érintetlen ratrak nyomot találni (az elmúlt évekhez képest jóval kevesebben vannak arrafelé, tényleg érződnek a gazdasági bajok). Hollandok és angol proletárok vannak zömében és persze németek. Szombaton a hegyek bebújtak a felhőkbe, ezért a Sonnenkopfon voltunk, időnként csak reflexből síztünk, akkora volt a köd és a hóesés. Helyenként persze jól feltúrták a havat a népek, de lévén porhó, kellő határozottsággal és jó lécekkel athidaltuk ezt az akadályt is. A Sonnenkopfot mindenkinek ajánlom, ha nem ilyen az idő. Van közel 40 km pálya, minden tudásszintnek megfelelnek (itt van Ausztria egyik legmeredekebb fekete pályája, ugyanakkor nagyon kellemes carvingolásra alkalmas kékek is), hóbiztos (2300 m-ig lehet feljutni), sziklák közötti mélyhó terepek, stb. Apres ski-nek továbbra is a Kelobart kell választani...
Képek "as soon as possible".

Ma érkeztünk haza,Voralberg Warth-Schröcken sípályáról.
5 nap super napsütéses síelés (összesen fél nap borongós :)Éjszakánként kevéske friss hó.Most voltam itt negyedszer,de már "intéződik" a 2011.-es.Kezdő-haladó-profi mindenki megtalálhatja saját helyét.

Végre! Nekünk is sikerült megkezdeni a szezont, szokás szerint az arlbergi pályákon. Dec. 27-én Stuben-St. Anton: a hómennyiség kb. 50 és 100cm között váltakozott. 1700m fölött kiváló minőségű pályák, a völgyben az előző napokbeli eső miatt és a hóágyúzás ellenére beton jég volt. Kipróbáltuk az új Rendlbahnt is. Ezzel nagyot segítettek a fáradékony (gyakran oroszul beszélő) sízőkön, mert a St. Anton-i oldalról már nem kell annyit gyalogolni. Nagy építmény, az indulópont egyúttal a buszállomás is... Másnap Zürs-Lech következett. Itt is kb. ugyanannyi hó volt, az alsóbb részeken korcsolyapálya, de fentebb kiváló minőségű hóval (off piste is). Lechben már inkább angolul beszéltek, kevesebben oroszul és csak mi magyarul:) A Weisser Ringet egy csöppet későn kezdtük el, így, ahhoz, hogy az autókhoz visszaérjünk Zürsbe, már a pályaellenőrök miatt újraindított lifttel sikerült eljutni (mondjuk, ilyesmi nem ritkán fordul elő a csapatunkkal, de semmi morgás nem volt a helybéliek részéről - persze, ilyen árak mellett nem is csodálkozom. Zsuzsika, a Zürsersee Hütte egyik pincérnője szerint a gazdasági válság csak most kezd érződni ezen a "top class" vidéken is ).
Összességében, a magasabb hegyeken mégis csak tél van, hál'istennek:))
Most, hogy végre megint sikerült léceken állni+suhanni és a korom ellenére nem akárhogy, visszaminősítettem a profilomat feketére:))))))))
Kicsit off: aki arra jár, mindenképpen látogassa meg a Kelobart sízés után a Sonnenkopf aljában, mert esetenként irdatlan aprés-ski élményben lesz része: most pl. egy félig telt búzasörös pohárral lenyomott gitárszóló volt a "Spitz".

Megint sikerült 3 napot sízni errefelé, ebből másfél napsütésben, a többi havazásban+ködben. Irdatlan hómennyiség van a pályákon belül és kívül, persze időnként lavina formájában változtat helyet, ami miatt átmenetileg le-le zárnak pályákat. Az árak sajnos változatlanok (napijegy 42,5 eur, sör 4,5 eur...) :(((( Képeket este teszek fel. Íme:

szia,

én múlt hét végén csúsztam ott 2 napot, egyet St.Antonban, egyet Lech/Zürs-ben. Mindkét terep csillagos ötös, hatalmas freeride lehetőségekkel friss hó esetén - múlt hvégén ez már nem annyira volt igaz, de a pályákon minden ok.
St.Antonon belül valóban jó a Rendl oldal, ami még délután sem volt buckás, meg a Valluga alatti rész. Érdemes felmenni a csúcsra is (ide lécet nem lehet felvinni, csak túravezetővel), a kilátás pazar.
Lech/Zürsben elsősorban a zürsi rész bal oldala tesztett, reggel itt kezdtünk, és szinte üres pályákon gyönyörű íveket tudtunk húzni. Utána továbbálltunk Lechbe (síbusszal átmenni gyorsabb, mint lécen Zug-on keresztül)- arrafelé is jó pályák vannak, de több déli fekvésű, így hamar buckásodtak. Van egy komoly funpark is, kék-piros-fekete minősítésű elemekkel, hogy mindenki tudjon a szintjének megfelelőt választani :-) Lech falu talán a leghangulatusabb, de nagyon elit. Visszafelé a völgy másik oldalán jöttünk, ott is találtunk jó pályákat, bár a nagy szél miatt több liftet lezártak.
Egyszóval, mindkét nap kellemesen elfáradtunk - de a terep egy hétre (sőt hetekre) teljes élményt ad :-) Cserében valóban nem olcsó - napijegy 42.5 EUR, hütték (amelyek szinte kivétel nélkül felszolgálósak)is 30-40%-kal drágábbak a szokásos osztrák áraknál (gulyásleves - 7 EUR, túrós rétes - 7 EUR, pohár üdítő - 5 EUR).
Én már évek óta készültem ide, és nem csalódtam, uh csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek belefér / arra jár.

Ma jöttünk haza Warth-ról. 7-8-a völgyben kb. 1500m magasan eső havaseső, fenn 2000m-en hó esett. Ezután 3 csodálatos napsütéses nap. Pályák superek,minden éjszaka ratrakolva. 5napos bérlet 139 euró, ez a síbusz árát is tartalmazza.