Élménybeszámolók

Március 24-én vasárnap egy Gyömbér sítúra utáni napon síeltünk egyet a Chopokon. Délről érkeztünk, de többet síeltünk északon.

A tavaszi időpont ellenére a fenti északi pályák tökéletes állapotban voltak. Előtte éjszaka esett egy kis porhó, ami simára csiszolta a kemény firn réteget, néhol maradt belőle, és ezen a puha porhó rétegen nagyon kellemes érzés volt síelni, a fenti fagypont alatti hőmérséklet miatt pedig nem romlott az állaga napközben sem. Az 1-es pálya (illetve 1a, 1b) volt a legszuperebb, csak a kabinos középállomás előtti részen volt számottevő buckásodás, emellett a 11a, 5a, 5b és az 5-ös teteje is jó volt (11-2a csomópontig). Viszont a 11 katasztrófa volt, azért mentünk le, mert a 3-as skálán 2-es állapotot írta a weboldaluk, hát ez erős túlzás volt, a pálya hiányos volt és kásás, mocskos, latyakos.

Tömeg nem volt vészes, viszont mivel északon a felső ülésesek a 2 személyes kivételével nem mentek, ezért délelőtt elég nagy tömeg tudott lenni az A1 kabinos felvonónál, délután már oké volt.

Északon a fenti pályák is rosszabbak voltak mint délen, de azért 34c-34b, 33a, 35, illetve 33 a tányéros felvonó aljáig jók voltak. Ami a tányérost (C6) illeti, én most próbáltam először ezt, na ez brutál erősen, gyorsan húz, szóval nem csak úgy van kiírva, hogy csak tapasztalt síelőknek, hanem komolyan kell venni. Én viszonylag kezdőként ki is estem belőle, sajnos még a panoráma pálya elágazás alatt, így mivel nem akartam lemenni a hiányos 33-ason, ezért visszasíeltem a felvonó aljához és újabb próbálkozásra sikerült feljutnom, hogy aztán a panorámán lesíeljek a kabinos középállomásához, hagyva ezt a felvonót.

A 32-es fekete pálya jeges buckás volt, a felső, keskeny szakaszán jobb volt inkább mellette csúszni, mert a pálya semmivel nem volt jobb mint off-piste mellette, de utóbbival legalább nagyobb íveket lehetett tenni. A szélesebb szakaszán kicsivel talán jobb volt, de sok élvezet nem volt benne.

A végén lecsúsztunk délen az aljáig, nos az alsó pályák totál használhatatlanok voltak normális síelésre, latyak, hiányos pályák, a 34a-n sikerült egy nagyon rondát esnem is. Szerintem idén már célszerűbb a nap végén Kosodrevina-tól felvonóval lemenni.

Viszonylag kezdő síelő (januárban kezdtem és március 16-17 között voltunk ezen a helyen) és kezdő sítúrázó szemszögből írok erről a síterepről.

Eddigi legjobb síterep, ahol síeltem. Március 16-án szombaton egész nap síeltünk. Az ár nem számít magasnak, 53 euró a napijegy. A környék többi síterepétől az különbözteti meg, hogy az egész magasan van, így a meleg kora-tavasz ellenére a pályák alja is jó volt, illetve körülötte is sok volt a hó. A pályák nem olyan hosszúak, mint pl. Galsterbergalm vagy a 4 hegy Schladmingnál, viszont ugyanezen időszakban azoknál is úgyis a felső pályákon síelne az ember.

Csak csupa jó tapasztalatokat szereztünk, a pályák jól kezeltek, amit síútnak neveznek, azok is ratrakolva voltak, kivéve az 1-es, ami hivatalosan le volt zárva. Nagy tömeg sem volt, eloszlottak az emberek a pályák és a felvonók között. Rengeteg emellett a freeride lehetőség a pályák között, ebbe szombaton az inkább pályára tervezett léceinkkel annyira nem kóstoltunk bele, csak minimálisan, de sokan tették.

Ami a konkrét pályákat (és utakat) illeti, az összesen síeltem. Alapvetően a gyerekfelvonókat nem számítva 4 felvonó van, két darab 4 üléses, egy rövid és egy hosszú csákányos. Aki nálam is kezdőbb, az a rövid csákányost használva tud úgy síelni, hogy a piros pályák meredekebb részét kihagyja, az alsó része a 3-as és a 4-es pályának bárminek is jelölik, gyakorlatilag könnyű kék és nagyon széles.

Amúgy lentről nézve balról jobbra vannak számozva a pályák. Nekem legjobban a 3-as, 5-ös és a 8-as tetszettek. A 3-as a balszélső 4 üléses tetejétől indul, a tetején kettéágazik, egy keskeny piros és egy széles fekete szakasza van, a fekete valójában a szélessége miatt könnyebb és nekem élvezetesebb is volt, én nem is mondanám feketének. Az 5-ös pálya (síútnak van jelölve) talán a legmeredekebb, egy ideig viszonylag kevesen síeltek rajta, így mikor már a 4-es (ebből ágazik le a középső 4 üléses tetejétől indulva) szét volt rúgdosva rendesen, ez akkor is kiváló állapotú volt, és szintén nagyon élvezetes. A 8-as pedig jobbszélen a nagy csákányostól az egyik ág, a teteje fekete és keskeny, az kevésbé tetszett, viszont az alatta lévő részen nagyon jól váltogatják egymást a meredek és kifutó részek, nagyon élvezetes volt és kevesen is voltak rajta, kiváló volt a hóminőség. A csákányossal viszont óvatosan, voltak akik kiestek, olyan is volt, aki mellém akart kéreszkedni, de mondtam hogy nem, nincs benne sok tapasztalatom, a végén még én is kiesek.

Megemlítem még a 6-ost, a panoráma pályát, ami a bal szélső 4 ülésestől indul, oldalazva elmegy a másik 4 üléses mellett, majd még oldalazik, és utána le. Tényleg nagyon látványos, tényleg nagyon kellemes, de egy szakaszon elég rossz állapotban volt a nap közepén, ahol sokan elestek, de ezt leszámítva amúgy ez is egy jó pálya, nagyon látványos, egyébként az oldalazó után nem túl meredek, inkább kéknek kellene osztályozni.

Összességében ami a pályák nehézségét illeti, szerintem felül vannak értékelve nehézségben, a 3-as fekete szakasza nem fekete, és a 7-es teteje sem az, egyedül az 5-ös és a 8-as tetejét lehet talán annak nevezni.

Vasárnap sítúráztunk. Ez esetben 8 eurót kell fizetni a parkolásért, bár nem derült ki hogy fejenként vagy autónként, valószínűleg autónként, de én mire rájöttem, már 2-t kifizettem. Hivatalosan a pályákon tilos felfelé menni. Mi kezdőként nem akartunk teljesen off-piste menni, így a pályák melletti erdős részekben fókáztunk fel, néhol kénytelenek voltunk keresztezni a pályát. Haladóbbaknak vannak jó útvonalak pl. Jochspitze vagy a Hochrettelstein felé. Mi a 6-7 majd a 7-8 pályák között mentünk fel, majd a 7-est keresztezve megmásztuk a Grosser Rotbühelt, innen lecsúsztunk a pályára, majd le a pályán, másodszorra az 1-es síút mentén a Plannerkreutz-ig, majd lecsúsztunk a 2-es pályáig és onnan le a pályán, ami egy könnyű, kezdőknek való túraútvonal.