Élménybeszámolók

Karácsony előtt 24 napot töltöttem a vidéken...de a mai napig semmi különös nem történt, azon kívül, hogy jól elsíelgettem. Azért valljuk be, a sísport nem egyéni sport, legalábbis nekem nem. Sokkal jobban szeretek társaságban síelni...de most ez van. Majd jönnek a síporttársak, és jól megsíeltetnek. :)
Leírom mai élményemet, miközben éppen a sebeimet nyalogatom.
Egyre inkább kacsingatok az érintetlen területek felé. A tegnap leesett kb. 10-15 cm adta a lehetőséget, hogy kimerészkedjek egy ún. Skirout-ra, ami ugyan le volt zárva, de szemmel láthatóan több nyom vezetett arrafelé. Nagyon light-osnak tűnt, el is indultam, igen ám, egy idő múlva a nyomok a meredek erdőbe vezettek...azt azért az én tudásommal mégsem. Vártam vagy 10 percet, hátha arra téved valaki és megkérdezem, hogyan tovább...még egy fekete holló sem járt arra...fehér lehet, csak az beleolvadt a környezetbe. Felmértem a kockázatot és a kevésbé kockázatosnál maradtam: irány vissza, hegynek fel! (Nem vagyok normális...ezt többször elmondtam magamnak) Egyszer láttam egy helikoptert, gondoltam integetek neki, de azért akkora életveszélyben nem voltam. Még jó, hogy ma az oldaltslicces nadrágomat vettem fel, a ruházatom (szinte) minden zippzárját kénytelen voltam kihúzni. Ekkorát én még nem "túráztam" léccel a lábamon...mert a hóban a bakancs térdig süppedt. Már majdnem elértem a célom, mikor megláttam a fehér hollót egy férfi személyében, majd a hollónét. Viccesen azt kérdezték, hogy "Mi van, elég volt?" Kicsit elbeszélgettünk, majd felajánlották, hogy megmutatják, merre kellett volna mennem. Kiderült, hogy kb. csak 20 fokkal tértem el a kamikázéknak való úttól. Ezután olyan élményben volt részem, mint még soha! Olyan pályán mentünk le, amilyen után mindig sóvárogtam, de azoknak egyedül soha nem mertem nekivágni. Most kénytelen voltam követni a "hirtelen adódott" idegen vezetőimet. Sajnos fényképezni nem volt pofám, mert így is én tartottam fel őket a folyamatos haladásban annak ellenére, hogy igencsak kapkodtam a lábam. Fantasztikus szűzhó, alig egy-két nyom, gyönyörű kilátás, napsütés, ha visszagondolok, még most is beleborzongok...
Nagyon megköszöntem nekik, hogy a nyakukba vettek (engedték, hogy a nyakukba akasszam magam) és a középállomásnál visszatértünk a pályára...pfújjjj. :) Ekkor éreztem, hogy a nagy igyekezetemben meghúzódott a derekam. Azért még visszamentem a kiindulási pontunkhoz, gondoltam , nekivágok még egyszer egyedül...de csak az elhatározás volt meg, a tett sajnos nem. Ezért is mondom, hogy nekem a síelés csapat- de legalább páros sport.
Tudom, ez csak a kezdet, biztos sokan átéltek már hasonló élményeket, sőőőőőt...de nekem ez akkoris kurjongatós élmény volt!

Tegnap egy nagyon hangulatos síversenyen vettem részt a sípályán. A szánkóverseny is megrendezésre került, sajnos két helyen nem tudtam ott lenni, pedig szívesen megismételtem volna az egykori téli úttörőolimpián történt lecsúszásomat.:)
A nevezést 10.45-ig kellett leadni, melyhez egy 5 felvonásos gratis jegy járt. (Egyébként 10 felvonás = 1.500,-) A verseny 11.00-kor kezdődött a tűzött pályán a kb. 50 versenyző részvételével. A bükkszentkereszti sípálya kellemes meglepetést szerzett nekem, nagyon rendben volt. Ehhez 2 dolog szükségeltetett: megfelelő mennyiségű természetes hó (kb. 30-40 cm) és az önkéntes pályakezelők természetes ratrakja (taposás). A felvonó hagyományos tárcsás, régi ugyan, de a miénk! Egyszer sem kellett leállítani.
Kár, hogy a sípálya csak hétvégenként üzemel, hétközben csak csoportok kérésére indítják be, pedig mentesíthetné a többi zsúfolt magyar síterepet.
Nagyon kellemes órákat töltöttem Bükkszentkereszten, köszönet a verseny szervezőinek!
(A képek egy része telefonos minőség)

Nyitva lesz.
Az utat nem takarították, egyszer szórhattak rá kavicsot.
Nem kell felrakni a hóláncot, ha van jó téli gumid.
Parkolni a pálya tetejénél érdemes, de a pálya alja is megközelíthető egy erdei úton.
A pálya minősége jó, enyhe buckák vannak rajta, de a hó kiváló, nem jeges.
Nem szükséges a kövezős léc.

Csodás napot töltöttünk ma Aflenzben. 2 nappal ezelőtt esett kb. 10 cm hó, ennek köszönhetően elkezdtem próbálgatni a szűzhavazást. Elég bátortalanul kezdtem, mivel sem a képességeimet, sem a terepet nem ismertem. Lépésről lépésre haladtam, mikor a felvonóban megismerkedtem egy aflenzi úrral. 50 éve itt síel, egészen jól ismeri a terepet. Mondtam neki, hogy most p r ó b á l g a t o m a szárnyaimat a porhóban, (ezt nem ilyen szépen fejeztem ki) és kérdeztem, hogy lenne-e kedve jönni velem egy kört. Na, nem cicózott! Szerintem a hegyoldal legmeredekebb szakaszára vitt, ahonnan nem volt visszaút. Egyedül 100 %, hogy messze elkerültem volna! De óriási élmény volt. Egyébként a "pálya" a felvonó melletti völgybe vezet, a pályatérképen is jól látszik. Még két sima kört mentem az úrral, aztán levezetésképpen még mentem egy laza kört és a Talabfahrton hazafelé vettük az irányt. Aflenz megint elvarázsolt. :)

2,3,5 kép: a "pálya"

Egyéb információ híján megkockáztattuk ezt a síterepet. Egészen jó síterep ez...ha működik minden pálya. Kicsit csalódás volt, hogy ma csak az egyik kék pálya működött. (A mátraszentistváni 5-ös pályához tudom hasonlítani) Gondolom, csak ezt tudják hóágyúzni, a többi piros és fekete pályát nem. Ahhoz a jelenleg 40 cm természetes hó kevés.
Az egész napos jegy 10,- a 4 órás 8,- a 2 órás 6,50 EUR.
A terep nagyon családias, ma éppen disznóvágás volt a program. A hütte mellett töltötték a hurkát-kolbászt, sütötték a tepertőt, szólt a zene, nagyon jó hangulat volt.
Kényelmesen, fél 11-re értünk oda, 4 órás jegyet vettünk, de akár egész nap síelhettünk volna, mert kb. 13.00-kor megnyitottak egy kaput, ahol egész nap ingyenes volt az áthaladás.
Ha folytatódik a havazás, remélhetőleg hamarosan megnyitják a többi pályát is és egy remek pályarendszert tudnak használni a síelők. Ár-érték arányban egy nagyon kellemes síterepet ismertem meg.

Ma volt az első síelős napom a szezonban. Valóban nagyon sokan voltak, de egy újszülöttnek minden pálya jó. Délelőtt tejföl köd, délben szikrázó napsütés, délután ismét köd, de engem egyik sem zavart. Délután háromkor a legnagyobb meglepetésemre "egy kedves ismerősömmel" futottam össze, épp, hogy nem kerültük el egymást, mivel már indulófélben voltam hazafelé.(Finom volt a beigli és a szilva) :) Elsejére biztos elkészül a 4-es pálya és ismét lesz egy kellemes napom kellemes emberek társaságában.

Hóesésben érkeztünk Fanninbergbe. Pont 12.00 előtt, így jobban megérte félnapos bérletet váltani. A fanninbergi pályák majdnem minden igényt kielégítenek. Kényelmes, széles pályáktól kezdve a szűzhóban való síelésig. Ott aztán van felfedezésre váró terület. Mi is adtunk az adrenalinnak. Tömeg semmi, ami elég zavaró, amikor úgy érzed, hogy eltévedtél. De nem adtuk fel, tudtuk, hogy előbb-utóbb a völgyben kötünk ki. Próbáljátok ki! Nagy élmény.

Másnap Aineck. Ilyen sima pályákat ritkán lát az ember! Kiváló terep a technika csiszolásához. Egy buckával sem találkoztunk egész nap! Néha már hiányzott.(Bár a fekete pályákról nincs információnk,de ránézésre azok is rendben voltak).
Az A1 jutalom volt a nap végén.
A szállásunk Mauterndorfban, a Hotel Stegmühlhofban volt. Tipikus osztrák környezet, tipikus kiszolgálás (és ez pozitív)kifejezetten igényes wellness részleggel. (Szauna diszkéren naturista módon!)

Este kérdeztük a tulajt, melyik vendéglőt ajánlja egy kis esti szórakozásra. Meglepetésünkre gratis taxit hívott,mely a Ski Alm Vendéglőbe vitt minket, majd haza is hozott. (az üzlet az üzlet!)Nagyon kellemes hely volt, és mivel pont csütörtök volt, élvezhettük a helyi "vendégcsalogató ételkülönlegességet" és az élő zenét. Még táncoltunk is az osztrákokkal!
Holnap Obertauern. lsd.ott!

Szia Spyder01!
Voltunk,köszi az érdeklődést. Szombaton jöttünk haza.Nagyon jó volt, bár sieltem már jobb hóviszonyokban is. Sajnos kezdődik a felmelegedés, a környéken semmi hó nincs, csak a hegyeken. A sípályákat mindig klasszul megcsinálták,de kicsit kásás volt a hó délutánra. Azért elég vastag a hóréteg ahhoz, hogy hipp-hopp kifoltosodjon. A felvonók mentek, csak a Polsterre vivő együlésest állították le szombaton. Szerintem azért, mert szél volt. Nekem nagyon tetszettek a pályák, mindenki megtalálta a neki megfelelőt és szinte minden felvonó egy helyről indult, jó találkozópont volt. Első nap kiváncsiságból felmentünk a Polster csúcsára. Hát nem a mi sítudásunknak megfelelő pálya... A síoktatótól nagyon sokat tanultunk. Bátran ajánlom mindenkinek , kezdőnek és aki csiszolni szeretné a sítudát. Jövőre is megyünk.

én kétszer voltam Martinban, igaz, már jó régen. Nekem eddig a szlovák pályák közül ez volt a csúcs.
ha a faluban semmi hó nics, a hegyen tuti. van egy jó hosszú pálya, széles, de akkoriban még nem nagyon ratrakolták, szerintem már itt is jobban kezelik a pályákat. De aki a buckasízést szereti, annak kiváló (volt). van még egy tanulópálya. a többire nem emlékszem.