Élménybeszámolók

Vasárnap hasonló volt a helyzet délen, még nagyobb szél, viszont jobb látási viszonyok fent.

Mi a helyszínen vettünk jegyet mindkét nap, a limitált felvonó forgalom miatt csak €29 áron, ez korrekt volt, nem sok helyen járnak így el.
(Volt 2 társunk, akiknek előre váltott napijegye volt, ők kaptak 2x€27 visszatérítést voucher formában)

A hó nehéz, kásás volt végig - alkalmazkodni kell, a porhavas napok száma hosszú távon csökkenő tendenciát mutat mindenhol...

A 33-as pályára mi is felmásztunk kellemes szembeszélben közvetlenül a betegségem után nem esett jól a tüdőmnek, de lefelé a hétvége legjobb csúszása kárpótolt valóban.

Délen még nem jártam, teljes üzem esetén azért van benne potenciál, és szerintem nem is annyira zsúfolt, mint északon a nehezebb pályák miatt.

Szállás: Hotel Stupka, egy tiszta és meleg (osztrákok figyelem!) egyszerű szállás, korrekt wellnessel és reggelivel, megfizethető áron 10 percre a parkolótól.

Mennyit számít, hogy mennyire kegyes az időjárás...

Loser, február 5.

Hallstatti főhadiszállásunkról induló csillagtúra első napját töltöttük itt, bízva abban, hogy a síszünet első napján nem ezt a helyet lepik el a vakációzók. Ez a számítás bejött, és valószínű egy titkos tipp lehet a hely egész szezonban azoknak, akiknek fontosabb a privát pálya feeling és a wall-to-wall carving lehetősége a pályakilométereknél és a high-end szolgáltatásoknál.

Az előrejelzés az érkezés előtti napra 5 cm friss havat jósolt, ebből a csúcson lett 20-30 cm (egyes helyeken fél méter a szél miatt), lent gyenge eső, nedves hó. A parkolóban már napsütés fogadott minket, ezen felbátorodva rögtön el is indultunk a tetőre, de a középállomás után, a 2 ülésesbe való becsekkoláskor már láttuk, hogy odafent cudar idő lesz. Ennek örömére meg is állt velünk a felvonó vagy 5 percre, majd tetőzve az izgalmakat, 20 éves pályafutásom alatt először megindult velünk lefelé a berendezés. Fura érzés, de bevett mérnöki szokás lehet, mert napközben még többször előfordult velünk ez a ceremónia.

[Aki át akarja ezt élni, igyekezzen, mert a következő szezonra lebontásra kerül a lift, (meglepő módon a nem olyan öreg 6 ülésessel együtt) és a csúcs közvetlenül válik elérhetővé egy 10 üléses kabinossal - ami egyébként a svájci Bartholet cég első ilyen típusú felvonója lesz az országban - megszűntetve ezzel a terep egyetlen szűk keresztmetszetét.]

A 2 üléses hegyállomásán még jó látási viszonyok fogadtak minket, onnan látszott, hogy az egész csúcs körüli terület freeride tereppé változhatott, de a csúcsra vezető felvonó, már a felhőben suhant felfelé. 1-2 kör után elengedtük a dolgot a látási viszonyok miatt, annak ellenére, hogy a talpunk irányából rég nem hallott, friss ropogós ütemek érkeztek. Bíztunk a délutáni előrejelzésben....

Irány az alja! Az 1es pálya felső szakasza maga a hegyre vezető szerpentin út, ezáltal nem is széles, nem is meredek, de a 6 üléses hegyállomásától indul a bugi, onnan széles és jó meredekségű is lesz, több éles kanyarral, mesés, nem véletlen a FIS elnevezés. Sajnos a hó minősége egyre romlott, ahogy haladtunk lefelé, de a pálya adottságai nagyon rendben vannak. Ha már lent voltunk, megnéztük a terep bal oldalát is, itt 2 tipikus piros pálya zúdul le a völgybe, egy kék kerülési lehetőséggel. Sajnos az aljuk ugyanolyan tapadós volt, mint a másik oldal, de jobb hó esetén ezek is nagyon szuperek lehetnek, a szélesség és meredekség adott a széles élváltásokra.

Elkezdett tisztulni a kép odafent, irány a csúcs! Elérkezett a nap legjava, a Loser alatti hegyoldalt többször csúsztuk meg, 20-30 cm friss hóban, majd a rendszer szélén lévő 2 csákányos beindítása után megkóstolhattuk a teljes freeride érzést a 2 felvonó által határolt területeken belül. Örök emlék marad.

Sorban sohasem álltunk, a hüttében (Stellenkogel - FIS pálya teteje alatt egy kissé) több szabad asztal közül válogathattunk, 10perc alatt ételhez jutottunk, és innen csodálhattuk az akkor már teljes nagyságában fölénk meredő Loser csúcsát. A táj csodálatos a tóval, és az inkább Dolomitokra hajazó heggyel, az erdei környezet pedig tovább emeli a hangulatot. Bejött a hely, de leginkább a pályán kívüli élmények miatt, pályasí szempontjából inkább a környezet és a kis népsűrűség lehet vonzó. Fontos szempont még a terep fekvése, a Nordstau előszeretettel pakol le ide nagyobb mennyiségű csapadékot , de figyelni kell a hőmérsékletet is, mert a pályák nagy része 1500m alatt fut. Hosszú távra előre foglalni ezért elég kockázatos ide, de hóvadászat esetére erősen ajánlott.

A gyerekesek számára vannak tanuló pályák a hegy aljában, de azért nem egy családi paradicsom.

Már mindent értek...

Először is köszönöm mindenkinek, aki itt valaha írt erről a helyről, magamtól sose jöttem volna el ide valószínű, de már egy ideje rajta volt a listámon, Nektek köszönhetően.

én így éltem meg:

6kor már ébredés, hiába aludtál el hajnal 1 órakor, vhogy megérzed, hogy valami készül odakint... Kinézel az ablakon, és már tudod, mit fogsz látni. Igen, ott van 15cm friss hó, lejött 5 óra alatt. 7ig terveztél aldni, de már nem megy. Kelnek a többiek, ez valami telepátia lehet, tudják ők is, mi van kint. Reggelinél kamera nézés, felhők mindenütt, esik, de hát ezért jöttünk, nem a napágyon fetrengeni. Kimész, leszeded akocsiról a 15 centi havat, pakolod be atöbbiek cuccát a kocsiba, mikor még fogat mosnak. Nagyon mennél már. Filzmoos. Hallottál már róla valaha? Egy kis falu, hozzá tartozó 13 km-nyi pályával. Tőled karnyújtásra kb 10 pályarendszer, mindegyik 40-150 km-nyi pályával. Viszont Te mégis ebbe a fenyők által körbevett ékszerdobozva indulsz. Annyi jót olvastál már róla, nem hagyhatod ki, ha pont itt vagy. Keresed a parkolót, de nincs, út szélén áll 20 autó, úristen, ide nem jár senki? A hó továbbra is szakad. Pénztárnál senki, már a liften is vagy, és ahogy mész felfelé, elkezd derengeni a nap... Mire felérsz süt, de még esik a hó. Csak nevetni tudsz. Keresed a páylákat, de sehol semmi, hiába dolgozták el este, nyoma sincs, ott állsz egy végtelen freeride rendszer tetején, és ha tehetnéd, egyszerre 3 irányba indulnál. Neki az első priosnak, mintha tejhabon csúsznál, nem érzed a kapcsolatot a talajjal, lebegsz és nevetsz. kb 23x hagytad már el a pályát, de ezt max 3x vetted észre. Körülötted roskadnak a fenyők a hó alatt, be-benézel közéjük. Még csak 10 óra van, de ha most vége, akkor is megérte. 1 óra altt a pályarendszer felét már megismerted, irány a másik harmad, az ősöreg kétülésessel... Lassú mint a tetű, de a felfelemenet is legalább annyira leköt, minta lefele való... Ottragadsz 2 órát ugyanazon a pályán, csak egy habos sörre állsz meg és mész tovább. Már tűz a nap, esik össze a pálya, de jön a dolgos buckasíelős része a napnak. rájössz, h ez is móka, egyre kevesebbet vágysz ratrakolt pályákra, ha ilyen lenne mindig se fájna, sőt.... Az utolsó harmad még visszavan, át gyalog az úton, ugrás a bubisba, hoppá ez északi pálya, nem verte szét a napsugár. Újraindul a napod délután 1kor, és egyszer csak fél4 lesz nem tudod hogy. Alig tudsz bepakolni a kocsiba, annyira fáradt és vizes vagy, de végül megoldod.Hazafelé még magadhoz veszel egy pakk sört, h fel tedd a koronát a napra. Mikor pedig ezt írod, újra el kezd szakadni a hó. Lassan lefekszel, mert tudod, reggel megint az óra előtt fogsz ébredni....

Ezzel az a baj, hogy az általad írt csúszás nem sok élményt tartogat, főleg enyhébb idő esetén, amilyen nekünk is volt.
Plusz a végén a zöld pálya.... Akkor inkább visszamászik az ember a tárcsással és nyomat 1-2 gyors kört a környéken

De tény, hogy Frejus 2058 régió a legnagyobb csapda ilyen szempontból, a terep bármely másik részéről fentebb lehet jutni ülős felvonókkal.

Olvasom lent, hogy Mea néven épül majd új 6 üléses itt. Remélhetőleg ez nem csak a mostani tárcsás névrokon nyomtávját fogja lefedni a hegytetőn (nem tűnik logikusnak), hanem leviszik teljesen a Cretes/Barres tárcsások aljáig. Onnantól ez a rész is totál rendben lesz, mert a páylák szuperek ezen a környéken

(Kéne írnom egy beszámolót, ha már okoskodok... :) )

Jan 4-5 között voltunk kint, ebből csak 4-én sikerült síelni a gyalázatos időjárásnak köszönhetően.

Szombaton még kihozták a maximumot abból a hóból, ami volt, így is láttunk elég sok fűcsomót, főleg a Mariensee-i oldalon, de a szombat esti langyos szél és az eső vasárnapra lenullázott mindent.

Első látogatás volt itt, a pályák fekvése meglepően változatos. A kezdők álma a hosszú kék 5ös, nem kell 3 percenként felvonózni ahhoz, hogy meglegyenek az első "lépések", utána lehet fokozatosabban feljebb kapaszkodni a rendszeren.

Rendes hó esetén azért a Marinsee oldalon lehet erőseket döngetni, megvan hozzá a megfelelő lejtés, szélesség és pályahossz is ahogy néztem. Most használhatatlan volt az oldal alsó része már szombaton is.

Rendes tél esetén szerintem a legjobb határközeli pálya, majd megnézzük, ha esetleg a természet kegyeskedik magához térni úgy március április környékén. :S

Stuhleck, 2012. december 8-9.
Aki esetleg szemmel követi fórumbéli aktivitásomat, az láthatja, hogy franciabolond vagyok, ha rövidebb kiruccanásról van szó, akkor pedig itthon, vagy a szlovákoknál síelek.

Most viszont a körülmények úgy alakultak, hogy ha csúszni akarunk, akkor Ausztria felé kell venni az irányt. Csúszni pedig kb. augusztus közepe óta akartunk. Nagyon. (kicsit csak április óta)

Stuhleck tűnt az ideális célpontnak ár/érték és távolság szempontjából, kis utána olvasást követően sikerült meggyőzni magunkat hogy hajrá, de az átlagosnál azért felkészületlenebbül vágtunk bele, már semmi sem számított :)
Szerdán derült csak ki, hogy kinyit a pálya, erről a hét elején még kétes infók voltak, talán ezzel volt magyarázható a meglepően könnyen emészthető tömeg. Én a nyitás napjára sokkal több elvetemülttel számoltam, a lenti parkolóban 3 sornyi autó parkolt mindössze, bár a fenti tele volt.

Az is lehet, hogy a szombati rosszabb idő tartotta távol a helyi lakosokat, (nekik akkor is közel van a pálya, ha jó idő van), sok magyarral találkoztunk a 2 nap alatt. Annak ellenére, hogy kevés pálya volt nyitva, kényelmesen el lehetett férni, a lifteknél max. 1 percet kellett várnunk.
Szombaton az 1, 1a,1b, 10-es pályák voltak nyitva, a hozzájuk tartozó beülős liftekkel, így már aznap lehetett egyhuzamban viszonylag nagyot síelni egészen vissza a középállomásig. Fura, hogy pont a csúcsra vivő lift szénsav(=buborék)mentes, pedig szerintem pont itt lenne rá a legnagyobb szükség, a végtelenségnek tűnt rajta ülni az erős szélben, ami mindkét nap kitartóan fújt.

Vasárnapra még sikerült a 2 csákányos melletti 2-es pályákat, illetve a piros 11-est is beindítani, ami még jobban elnyelte a napsütés ellenére nem növekvő sporttársak hadát.

Maga a pályarendszer nekem személy szerint tetszik, jó hangulatú, változatos pályái vannak, kitűnő panorámával. Nagyrészt a felső, könnyebb részeken csúsztunk, mégis csak szezonnyitó csúszkáról volt szó, naponta 2-3 alkalommal mentünk le a középállomásig a piroson. Igazából többet mentünk volna, de itt meglepő módon elmaradt a pályák minősége az osztrákoktól elvárható színvonaltól. Nem értettük, hogy míg a fenti részeket sikerült szinte teljesen hibátlanra megcsinálni, addig a középső szakaszon miért kellett pingponglabda méretű jéggolyókon csúszkálni hosszú szakaszokon keresztül, itt valami nem sikerült a tervek szerint. A pályák egyébként nagyon kemények voltak a hideg miatt, de a nagy szél ellenére sehol se voltak jégfoltok (ami pl. a szlovákoknál az esetek 90%-ában előfordul ilyen körülmények között), összességében azért nem volt okunk nagy panaszra. Néhol érdekes a pályák színezése is, a 10-es kékre én kezdőket biztosan nem vinnék, teljesen hasonlóak a letörései az 1-es piros szakaszaival.

Összességében tökéletes idénykezdet volt ez, a pályarendszer pedig teljes kapacitás mellett akár egy hosszabb síszabadság eltöltésére is alkalmas.

A faluban rengeteg panzió várja a szállást keresőket, mi a lifttől kb 300 méterre találtunk szállást egy magyar tulajdonú háznál.
Soha rosszabb szezonnyitást, a végén még ideszokunk(?)
Néhány kép:

Szezonzáró beszámoló következik
JASNA, március 15-18.

A hosszú hétvégére terveztük a szezon lezárását, bízva abban, hogy kitart az idő ahhoz, hogy egy jót csússzunk márciusban. Kicsit jobban oda is tette magát a kelleténél...

Először jártam itt, kíváncsi voltam, tényleg jogosan jár-e az öt csillagos nemzetközi elismerés. Nos, úgy gondolom igen, a pálya szorosan az ausztriai minőség nyomában lohol, szlovák árakon - egyelőre.

Csütörtökön érkeztünk meg, szikrázó napsütésben, de a 4 nap alatt ez a reggel volt a leghűvösebb, ezért a kis tömegnek is köszönhetően jól tartották magukat a pályák. Kemény, régi hó borította a lejtőket, élezett talpakat követelvén.

Ismeretlen terepként mohón neki is estünk, minden részére rögtön el akartunk jutni, majd' egy hónapja csak cipő volt a lábunkon.
Kellemes meglepetések értek minket, hangulatos, változatos, erdei és kopár pályákon hasítottunk, ahogy tudtunk. Életemben nem jártam még olyan fura pályán, mint a 12-es, ahol egy szakaszon belül is eltérőek a domborzati viszonyok, a mellettem csúszó barátom feje búbja alig látszott :)

Meg kell vallani, nem a kezdők paradicsoma a pályarendszer. Bár az első lépések elsajátításához a 13-as és 10-es (vigyázat, közepén erős letörés, de kikerülhető) pályánál keresve sem találhat jobbat az ember, hiányzik az első napok utáni "következő lépcső", minden többi pályának van legalább egy olyan letörése, ami zavarba hozhatja a kezdőket. Na, jó, talán a bal oldali 5-ös kék ilyen, de akkor sem ezek a pályák dominálnak.

Viszont a haladók számos pálya közül válogathatnak, a pirosak nagy része tényleg piros, minden pályán legalább egy egy sötétpiros szakasszal. Szóval lehet csapatni rendesen.

Kedvenc túra: Indulás az egyesen, majd a darunál (az épülő kabinos állomásánál), leborítani a 2-es teknőbe, az öregebb négyüléseshez. A túloldalon futó 7es fekete egy hajszállal keményebb, de nem sötét fekete, mert szenvedés nélkül megoldottam, és utána vettem észre, hol is jártam :)

A felvonók nagy része modernizált, bár ha én lennék az üzemeltető más prioritást állítottam volna fel a korszerűsítés szempontjából. Fura, hogy a csúcsra vivő, lassú kétüléses előtt kígyóznak a sorok, míg a 2 gyakorló pályát automata 4 üléses és 8 személyes kabinos szolgál ki. Én fent kezdtem volna az új felvonók telepítését, de lehet nem véletlenül nincs sípályám :)

A pályák reggelre mindig rendbe voltak rakva, de a növekvő tömeg és hőmérséklet miatt a következő napokban délre már mindenütt messze volt az állapotuk az ideálistól. A lentebb lévő részeken már korrekt vízisielés folyt. Sajnos sokan voltak, akiket ezek a viszonyok megzavartak, többek között azt a sporttársat is, aki hátulról elkaszált szombaton. Csak a földön való pattanásra, egy pörgésre és az újabb landolásra emlékszem, életemben nem sikerült még ekkorát esnem, hát pont sikerült a szezon végén. Szerencsére idén megjött az eszem (öregszem?) és beruháztam egy sisakra. Inkább nem szeretném tudni, mitől óvott meg...Mindenkinek ajánlom, bármennyire profi is, sosem tudhatod kivel hoz össze a sors. A vállamra és derekamra kapott ütéseket szerencsére mára ki is hevertem és a megrándult nyakam is lassan rendben lesz.

Szombat reggel (a zakózás előtt) eldöntöttük, hogy a nagy tömeg és romló pályák miatt, vasárnap igaz csúszni fogunk, csak a halmazállapot lesz más: a többnapos síbérletek ugyanis érvényesek a közeli aquaparkba, ha aznap nem síel az ember. Így a medencéből a havas hegyeket bámulva búcsúztattuk a szezont, bár itt is jutottunk némi adrenalinhoz a csúszdázások miatt - jó hely ez is.

Jasna már most átlag feletti terepnek számít, kérdés, hogy fogják tudni kezelni az egyre nagyobb tömeget. Az észak-dél összekötő kabinos megépülésével még komolyabb pályarendszer alakul majd ki, de szerintem új pályákra is szükség lesz ahhoz, hogy ne legyen kényelmetlen a zsúfoltság majd itt a jövőben. Ahogy láttam, ezen is dolgoznak, sok helyen erdőírtás nyomai látszódtak.

Csak ajánlani tudom, most még elérhető áron, a pohár sör 1 EUR! :)
Érdemes volt kilátogatni, engem valahogy minden évben meggyőz Szlovákia, csak a helyén kell tudni kezelni.

Jó időtöltést a következő télig mindenkinek!

Na lássuk!
VALLOIRE 2012 február 3 - 12.

Az éves nagy síelés helyszíne nem lehet más kis csapatunk esetében, mint Franciaország! A választásunk idén Valloire - Valmeiner terepére esett.

Skilines szervezésben csaptunk a lecsóba péntek este 10kor. Ilyen későn még soha nem indultunk, kíváncsi voltam, mikor futunk be, főleg annak tudatában, hogy aznap futott be hazánkba a hó eleji nagy havazás. Szerencsére ebből csak a szlovén határ táján látszódott valami, simán, rekord 17 óra alatt értünk ki.
Már érkezéskor látszódott, hogy idén keményen megszórta a természet az Alpok északi felét, fehér volt minden a faluban.

Szállásunk a valloire-i oldalon, a hegyoldalban lévő kis út mellett volt, Residents Les Valmonts. 6 + 4 formában voltunk elszállásolva, az apartmanok a francia átlagnál valamelyest nagyobbak voltak, a 6 fős nappalijában például kényelmesen elfértünk mind a 10en. Emeletes ágy nem volt, a legrosszabb fekhely a kinyitható kanapé, de abból is a jobb fajta, nem a "kétszintes". Meleg víz vezetékről, lehet 20 perceket wellnesezni a fürdőben, a bojler nem szűk keresztmetszet.
Van közösségi wellness is, egy kisebb medence, gőzkabin és szauna formájában, elég korrekt színvonalon.
WiFi a recepción (kivéve szerda, akkor zárva) és egyedül sztem abban a 4 ágyas szobában, amit mi kaptunk. Légvonalban ez volt szemben a recepcióval, oda még elért a jel :)
Az ingyenes busz a ház előtt áll meg (de bárhol leinthető)

Maga a település egy igazi gyöngyszem, főleg hófehérben. Bár a felét szálláshelyek, síkölcsönzők és éttermek alkotják, mégis érezni, hogy lakják is, nemcsak egy mesterséges "lakópark". A jégszobor kiállítás már sajnos leépülőben volt (sok gyanús sárga folttal, amit nem a művész tervezett szerintem oda :) ), de még így is hangulatossá tették a nagy bolthoz vezető utat. Ott az árak a szokásosak, napi 50-60 EUR-ért a 10 főre be lehet vásárolni. (ebből napi szinten 25 EUR a sör volt, végül 10 db 26 üveges pakkal zártunk :) )

És akkor jöjjön a lényeg, a csúszkálás:
Mint lentebb már írtam, maradt némi hiányérzetem, de azóta sem találtam erre konkrét magyarázatot, egyszerűen nem ragadott magával, mint pl Puy, vagy tavaly Isola. Pedig mindkét terepnél komolyabbra kell ám gondolni, kilométerben, minőségben, infrastruktúrában egyaránt. Egyszerűen nem volt olyan pontja, amit örökre megjegyez az ember és visszavágyik, ellentétben az előző kettővel.

Az időjárás még a helybéliek szerint is extrém hideg volt, -24 fok volt a negatív rekord reggel 9-kor, tiszta égbolt mellett. Nagyrészt a napsütés volt a jellemző, egy reggel ment -10 fölé csak, de akkor hóesés volt (kb 15 cm friss púder a hegyen - egész héten ennyi)50 kmh-s széllel, én ekkor fáztam a legjobban, de menni kellett a friss hóért. A felvonókezelő kijött a kunyhóból rámutatott a felvonóra és ennyit mondott: "Siberie Express". Hidegnek hideg volt, de nagyon nem sietett. :) Ha már felvonók: teljesen átlagos francia szint, 2, 4 és 6os francia Pomák, ha jól emlékszem egynek volt csak mozgószőnyege, a többi mezei vádlinverős (főleg a 2esek), amin a kezelők kézzel igyekeznek tompítani, ilyennel nem találkoztam kint eddig, szép gesztus. A felvonó parkból csak a valmeineri oldalon lévő 6os Leitner lóg ki felfelé, az osztrák minőség.

Hütte akad minden oldalon, de dél körül fullon van mind.

A pályák állapota rendben volt,naponta kezelték őket, a nagy hideg miatt rendkívül kemények és gyorsak voltak, eleinte ijesztően ment rajta az új lécem, de aztán megbarátkoztunk :)

Néhány szó a pályákról, kezdjük a feketelevessel:
Valmeinerbe átjutni Valloireből hosszú felvonózással indul, majd egy adag csúszás után (aminek a vége kevésbé izgalmas kék pályán zajlik) ismét a két részt összekötő liftre kell szállni, majd az utolsó lifttel becsatlakozni a túloldal rendszerébe. Bár a központi rész feletti kék és piros pályák jók ezen az oldalon, kis számuk miatt zsúfoltabbnak tűntek, mint a "mi oldalunk". A visszajutás csak zöld és kék pályákon lehetséges, érdekes, hogy ezek közül a kéken vannak hosszabb botozós / gyaloglós szakaszok. (Több kék pálya is rejteget ilyen csapdát magában, dörmögtek is eleget a boardosaink). Ezek miatt erre a részre csak kétszer jöttünk át egész héten, második alkalommal már a pályaminőség sem volt hibátlan sok részen.

A valloire-i oldal "Kis hegye", a Sétaz alja sötét piros és fekete pályákkal van behálózva, itt lehet csapatni rendesen, de ottlétünkkor ezt az oldalt vmiért nem tudták megcsinálni túl jóra, sok helyen teniszlabda nagyságú jégdarabok is voltak. Valamiért mégis ez a leghangulatosabb része a rendszernek.

A központi hegy (Crey du Quart) mindkét oldala viszont szinte tökéletes! Bármerre is indul el az ember a 2500 méteres csúcsról, szinte csak jó pályákba botlik, legyen az kék vagy piros. A Valmeinerre néző oldalon a Moneul felvonó alatti Combet szerettem nagyon, kis becsapós, olyan széles, h kívól esik a 2 széle a látómezőn, igy kevésbé érezni a lejtését és a sebességet, az alján meglepően sokáig kellett fékeznem :)
Valloire felé indulva egyszerűen minden pálya jó, csak nem elég hosszú. Egyetlen kemény túrát lehet csak tenni, a csúcsról indulva le a középállomásig, majd onnan le a Lutinson a bázisig. A túra vége azonban már igy is csak csordogálás, ez a pálya vezet vissza az hegyoldalban lévő apartmanokhoz (1 perc volt a szoba csatolás után). További előny, h néhány napos sítudással is fel lehet menni a csúcsra, van levezető kombináció friss húsoknak is. Ezen a részen nem lehet hibázni, de az ottlét végére már kezd unalmassá válni.

Azért ha lehetne, szívesen odateleportálnám most magam, de ha több választási lehetőségem lenne, már vszínű máshová tenném a voksomat. Ettől függetlenül egyértelműen ajánlott kategória a terep, a hiányérzet az én egyéni problémám, ez még egy nagyon jó hely attól.

(egy napra kiruccantunk Val Thorensbe, más világ, jót tett a hangulatunknak és az utazás összképének, erről majd külön, a megfelelő topicban)

Jövőre ha minden összejön meglessük Paradiski-t, "rosszabb" esetben Risoul - Vars-t

Képek is lesznek, időpontot inkább nem ígérek :)

köszi az olvasást

Múlt hét pénteken (feb17) egy barátommal úgy döntöttünk, hogy a szokásos pénteki munkahelyi stresszlevezető tevékenység (agysejt morzsolás) helyett megnézzük Visegrádot egy esti sízés erejéig.

Délelőtt folyamatosan az iroda ablakot bámultam és a szakadó hó miatt egyre erősebb volt a bizsergés a talpamban.

Mire elindultunk, sajnos befutott a melegfront, a Dunakanyar környékén gyenge eső fogadott minket.
Szerencsére később alábbhagyott, de a hőmérséklet már fagypont feletti volt.

A parkoló érkezésünkkor már tele volt (a felvezető út végig jeges Pest felől érkezve), kellemes tömeg a pályán.

Gyors barátkozás a felvonóval majd a pálya. Sajnos a meleg megtette a hatását, a hó eléggé meg volt roggyanva és buckás volt a pálya, csakis élen lehetett raja haladni, de nem volt olyan, amire számítottam, tudom az időjárásért senki nem okolható.

Amúgy este hangulatos a pálya, jó a világítás, szép a "kilátás" a Duna túlpartjának fényeire.

Maga a pálya amúgy jó lejtésű és széles, kár, h a felső szakasz szinte az egész szezonban nem használható. És kár, h nincs kb. 1000 méterrel magasabban az egész :)

A mozgás azért megvolt, de hazaérve egy sört be kellett dobni, a csalódást enyhítendő :)

Talán megnézzük még egyszer normális időjárás mellett.

A Crétes az egyik leghangulatosabb pálya, amin eddig Franciaországban síeltem. Nem tudom megmagyarázni miért, de nagyon megfogott. Szuper vonalvezetés, kiváló kilátás, lendületes letörések, kopár - erdős szakaszok változása, és jó hosszú.

Basszus, már kétszer voltam Puyban, de lehet vissza fogok menni még egyszer...:)

No megjártam, nagyon is hamar.
Egész napos jegyet vettem reggel, de du 3kor már Pakson voltam otthon. Aki ismer, tudja, h még a bérlet lejárta után is nehezen hagyok ott egy pályát, nemhogy előtte. 1 óra körül eljöttem, akkor már konkrét latyak volt a pálya.

Nem vártam csodát, de kicsit csalódtam. Egész héten jött a kiváló hóminőségről szóló kommunikáció, ha ez 2 napja még kiváló volt, akkor annak nem ilyennek kellett volna lenni. Tetőzte a bajt, h az éjjeli ratrakolás elég gyengére sikerült, végig hullámos volt minden pálya felülete.

De mivel nálam a pohár mindig félig tele van, nem pedig félig üres, pozitívum volt a kis tömeg és a jó idő, hogy a mérleg másik oldalára is tegyünk valamit.

A szerencsésebbek Ausztriában vagy még messzebb vannak, Eplényben már nem beszélhetünk szezonról, ez már levezetés ilyen időjárás mellett. Kár, hogy az árak, nem ehhez igazodtak, azért elég kemény dolog volt ezért elkérni főszezonos árakat.( a ratrakolásért pedig extra irgumburgum)

Szia

Február utolsó hétvégéjén voltunk kint. Ha jól tudom, azóta nem volt nagyobb havazás.

A hó elég vastag, de a felső részen a nyitás után 1 órával már előbújik a jég, elég nagy foltokban. A lenti rész rendben van. Délután már elég sok kamikaze akciót láttunk a felső részen, mivel a tömeg ennek ellenére nem volt kicsi.

Szóval nem biztos, hogy a legjobb választás gyerekekkel.

Vannak kisebb és könnyebb pályák is ülős felvonóval. A selmeci hétvégét megelőzően Kralikyn voltunk, az sokkal gyerekbarátabb pálya (mondjuk Neked kevésbé lesz izgalmas), akkor ott még rendben volt a pályaminőség is, azóta nem tudom mi történt (sok jó biztos nem)

üdv

ISOLA 2000, 2011. január 22-30.

Több hagyománnyal is szakitottunk idén, "aki mer, az nyer!" alapon. A megszokottól eltérő szervezéssel, időpontban és helyszínre szavaztunk az idei egy hetes francia vakáció kérdésében. A mondás igaznak bizonyult.

Travelex (suli.si) szervezésben vágtunk neki az utazásnak. Az indulás kicsit csúszott, elég nehezen találtunk rá a miénkre a sok busz között (aminek nagy része Puy-ba ment), de kitisztult a tér és kizárásos alapon meglett egy kicsit távolabb az eredetileg kiírt helytől (vagy csak tágan értelmezték a szervezők a Felvonulási teret :)). Egy kényelmes emeletes buszt kaptunk utánfutóval, amivel meglepően hamar, 19 óra alatt ki is értünk Isolára. Az út nagy része a szokásos útvonalon zajlott, aztán egyszer csak dél felé fordultunk az olasz autópályán és kis idő elteltével megláttuk a tengert. Igy még jobb hangulatban kapaszkodtunk fel Nizza után a szerpentinre. A kanyargós út oda- és visszafelé is tartogatott meglepetéseket. Az egyik kanyar bevehetetlennek bizonyult a 3 tengelyes busz + 2 tengelyes utánfutó kombóval tolatás nélkül (hazafele menet már kézzel kellett az utánfutót a busz után terelni), ill. az utánfutó egyik kereke szakított a tengellyel felfelé menet, igy 3 kerekűvé alakult a vontatvány. Mivel rövid idő alatt nem vállalta a javítását senki, igy is jöttünk vele haza, minden gond nélkül.

Maga a település nem sok izgalmat rejt magában, egy elég korán létesült síközpontról van szó, a központban lévő épületek magukon és magukban hordozzák a 80as, 90es évek stílusjegyeit, a modernebb és divatossabb faházak a hegyoldalban találhatók a régi apartmanok felett, amiket egy libegőhöz hasonló szerkezettel lehet elérni.(Funicluaire). Mindössze 2 nagyobb utcából áll a központ, emiatt az élet is nyugodtabbnak mondható. Egy központi épület alsó szintjén található meg minden kikapcsolódási és vásárlási lehetőség. Van 2 Sherpa bolt (megszokott árakkal), éttermek, pizzériák, sportboltok, mozi, pékségek, gyógyszertár, egy pub jellegű hely és egy játékterem, szóval a pénzt azért el tudja szórni, aki kényszert érez rá :)

A megérkezés után következett a vakáció legkritikusabb része, a szállás elfoglalása. Jól tudtuk, hogy az utazás a szállás miatt volt ilyen kedvező árfekvésű, szóval nem voltak ábrándjaink, viszont volt helyette szerencsénk :). A meghírdetett Les Adrets 2 helyett a Les Marmottes apartmanházba kerültünk, ami egy hangyányival magasabb komfort kategóriát képviselt. Azoknak, akiknek fétise a luxus, egyiket sem ajánlanám, de szerintem kettő közül az utóbbi a jobb választás. A Les Adrets egy szobájába bepillantva eléggé elkapja az embert a koli-feeling, a miénk ennél igényesebb volt. Mi bérmentesen nézhettük volna a TV-t (1. nap 10 perc, utána bekerült a sarokba), gratis volt az ágynemű és fejenként 2 törölköző. Persze ez az épület sem mai gyerek, a berendezésen ez is meglátszott: a konyhai gépek még abból a korból származtak, mikor azonnali halálbüntetés járt a tervező mérnöknek a körző használatért. A mosogatógép gyártási ideje akkorra datálható, amikor itthon még a tehetősek ismérve volt a vezetékes víz, a sütő pedig grill üzemmódban lefoglalta egy francia atomerőmű egy blokkjának teljes kapacitását. Viszont minden kifogástalanul működött és tiszta volt. Az alapterület a megszokott, öten voltunk egy hatos apartmanban, kis feng-suizás után viszonylag jól el lehet férni, de az ember mindig tudja, mit csinál a másik 4. :) A fürdő viszonylag tágas volt, a bojler kis odafigyeléssel elég meleg vizet ad 5 embernek. Eleinte kicsit idegenkedtünk a szobától, de később győzött a retro érzés és megszerettük. Ja, a lift működéséhez kell a szobakulcs, szerencsére erről a felpakolás után szereztünk tudomást. :)

És akkor a lényeg: A PÁLYÁK.
Röviden: az eddigi legjobb francia sívakációnk volt, amit szívtunk tavaly, azt most visszakaptuk pozitívban.
A kiváló mikroklímáról szóló hír nem marketing maszlag, tényleg sokat számit a déli fekvés és a tenger közelsége. A szezonra jellemző hóhiány nyomait se láttuk, az egész országban itt volt a legnagyobb hóvastagság ottlétünkkor, lepipálva sok magasabban fekvő komolyabb terepet (2m a csúcson, 1m a völgyben). A délről érkező csapadék ugyanis itt torpan meg először, sokszor fel sem jut az északi területekre. Érkezésünk előtt egy nappal esett is vagy 20 cm friss hó, utána 4,5 napig felhőt sem láttunk, szikrázó napsütésben síeltünk – végig minuszokban. Amikor viszont jön a felhő, az nem jön üres kézzel, a csütörtökön kezdődött a gyülekező, ami péntek reggelre hozott kb 10 cm friss havat, majd egész nap esett, igy lehetett csúszkálni a friss porban. Sajnos az erős szél kicsit rontotta az összképet ezen a napon, de beöltözve ki lehetett bírni.
Szezon vége felé a tenger közelsége már lehet, hogy inkább hátrány, enyhébb idő esetén lehet, hogy már nagyobb az esőzések esélye, ezt mondjuk csak tippelem a tavalyi évből kiindulva.

A pályarendszer a kezdők és haladók paradicsoma, de a profik is megtalálhatják a számításukat néhány pályában. A kezdő pályák a központi részben a völgyben találhatóak, innen indulnak a liftek a két hegy irányába. A zöld pálya több kilométer hosszú, így az első lépések már nem fulladnak monotonitásba, rengeteg tárcsás felvonó mentén lehet rácsatlakozni. (A kabinos felvonó után azonban nem ajánlott, mert végig botozni kell). Innen fokozatosan lehet növelni a nyomást, a rendszer bal oldalán két csúcs található világoskék pályákkal, kevés igazán kék szakasszal, tökéletes azoknak, akiknek már megvan a lécbiztonsága. A jobb oldalra feljutva pedig indulhat az igazi buli.
Összevissza ágazó pályák rengetege található a faluval szembeni hegyoldalon, nagyrészt széles kék pályákkal, ill. itt vannak nyomulósabb pirosak is: Mélézes, Stade Slalom, Sapins, Blanchon. Utóbbi a leghosszabb, az első általában kezeletlen, itt előztek meg életemben először úgy, hogy az illető fejjel előre volt, lécek nélkül. A környéken ugyanis sok a könnyű pálya és sokan véletlenül tévednek ide, érdemes figyelni a sporttársakra! A Slalom egy fokkal enyhébbnek tűnt, viszont egész héten fel volt tűzve és nem lehetett rámenni. A Blanchon pedig elég jeges volt. A kékek viszont fantasztikusak voltak itt, van minden fajta, rövid, hosszú, széles és szűkebb, nagyon jó csúszásokat lehet kombinálni csak a kabinos használatával is. A kabinos felvonó felső állomásától jobbra, a szoroson át a legjobb és leghosszabb kék pályára, a Vallonra juthatunk, mellette fut egy erős piros a Calada. Ezeket a pályákat egy modern és nagyon kényelmes német hatüléses szolgálja ki (az itt megtalálható térképen még nincs rajta, csak az isola.com-on.) A Vallon közepéről indul egy hosszú tányéros felvonó, erről átszállva juthatunk a legmagasabb csúcsra. Ide csak a kilátás miatt érdemes feljönni, a levezető Sistron egy – a keskenysége miatt – piros pálya. Viszont az innen levezető piros és kék pálya nagyon élvezetes és erre nem is jár szinte soha senki. A pályarendszer jobb széle csak természetes hóval van borítva és nem is nagyon van kezelve – mondjuk nem is sokan használják a körülményes átjutás és a régi felvonó miatt. Aki feketézni akar, annak azonban el kell jönnie idáig, itt megkapja a magáét. Érdekes módon ezek a pályák midig üresek voltak, nem értem mikor mennek le ezeken a pályákon azok az emberek, akik folyton a fekete pályás sztorikkal jönnek :) (én nem mesélek ilyen sztorikat, mielőtt...)Ha jól rémlik a felső szakaszuk kezelt, de meredek, a vége viszont mindig buckarengetegben végződik. Nagyjából ez a 120 km, nekünk nagyon bejött, mert minden nap szinte egy külön sínapot lehet tartani a változatos nehézségű és kesze-kusza vonalvezetés miatt, mi nem untuk meg 6 nap alatt.

A síelés körülményei rendben vannak, a pályákat kezelik minden este (amit nem, azt direkt nem), a tömeg még az eddigi évekhez képest is kisebb volt, többször csúsztuk magunkban végig egy-egy pályát. Talán azért, mert ez egy régebbi, kevésbé modern síterep, nem vonzza úgy az embereket, mint azok, amiket most pakolnak tele apartmanokkal. (Velünk egy időben és egy helyről csak 5 magyar busz indult Puyba, ami alig hosszabb pályarendszer, mint Isola pályáinak a fele). Vasárnap még ott voltak a helyi erők, utána nagyon kényelmes volt a telítettség. A hó teteje a 4. nap környékén azért már elég karcos volt, de az ágyúkat nem indították be, megvárták a természetet. A felvonók minősége vegyes képet mutat, a vádlinverős kétülésestől, a párnázott hatoson át a kabinosig jut minden, ez nem érhet meglepetésként senkit, aki francia földre indul síelni. Azért inkább a modernebb felvonók vannak túlsúlyban és ezek szolgálják ki a központi részeket. A személyzet segít ha kell, és esetenként ellenőrzi a bérleteket (fényképes a rendszer).

Összességében, kiváló hely azoknak, akik hajlandók kompromisszumot kötni egy jó síelés érdekében, a pályák simán kárpótolják az embert azért, hogy nem egy high-tech síközpontban tölti el az idejét. Így viszont nagyon kellemes az árfekvés is, mi egy kicsivel mentünk 6 Szent István királynyi érték fölé (busz+szállás+bérlet+1 nap Auron+Monaco hazafelé), ennyiért pedig bátran tudom ajánlani mindenkinek, az nem kérdés, hogy valamikor még vissza szeretnénk jönni ide.

Volt egy auroni kiruccanásunk is. Itt is vannak jó pályák, bár inkább a pirosak hosszabbak mint Isolán, a kékek nagyobb része csak hegyről levezető utacska. Minket jobban megfogott Isola hangulata, de ez teljesen szubjektív.

A jövőt nézve a következő terepek üthetik ki Isolát a nyeregből a kategóriában:
- Risoul – Vars
- Val Cenis
- Valloire - Valmeinier.

Örömmel veszem mindenki véleményét ezekkel kapcsolatban, annak pedig kifejezetten örülnék, ha lenne, aki össze tudná őket hasonlítani Isolával.

Bélapó,
Nagyon örültem végre a személyes találkozásnak, köszönöm a finom „hazait”, sajnálom, hogy nálam nem volt cserealap akkor. Azután betáraztam, de már nem találkoztunk, úgyhogy emiatt jövőre is egyeztetnünk kell a szervezés előtt :)Remélem hasonlóan jóra sikerült a második heted is, irigyellek, hogy még lesz egy heted Risoulban (?) is. Erről mindenképpen érdekelne majd egy összevetés Isolával szemben.

Mi most hamar túlestünk a szezon csúcspontján, már csak kisebb csúszások várnak ránk, de már ez a 6 nap is nagyon széppé tette a 2010/11-es telet.

Fotógaléria (közte néhány OFF képpel, hazaút, Monaco):

https://sielok.hu/fotoalbum/869777/...kep/1/

Egy kis ízelitő:

Ha már megjártuk:

Eddig nem nagyon volt ránk olyan hatással szlovák pálya (talán Martinska Hola tavaly), ahol már hazainduláskor eldöntöttük, hogy visszatérünk. Ez most már másképp van.

19-20án voltunk Salamandrán, és nagyon pozitivan csalódtunk. Az odaút kissé hosszabbra sikerült (GPS félrenavigálásból adódó vezetéstechnikai tréning, letaposott havas, egysávos, 10%os lejtőkön) de megérte.

Szinte hihetetlen, milyen jó pályát sikerült kialakitani 500-800 m közötti magasságban. Eléggé fagyzugosnak tűnt a völgy, ahol a pálya alja van, plusz még napos időben is rengeteg rajta az árnyékos rész.

Mindkét nap kiválóan elrendezett pálya, vasárnap viszonylag nagy, hétfőn 0 tömeg, annyira elfáradtunk, hogy nem is maradtunk zárásig.

A pálya vonalvezetése és lejtése nagyon jó, 2 nap alatt egyszer sem mentem le rajta unottan, szuper iveket lehet rajta húzni. Egy erősebb piros letörés miatt azonban nem árt némi előképzettség, 0 km-es sízőknek elsőre sok.

A kiszolgáló létesítmények még nem végleges formában (de gond nélkül) működnek, gondolom ez hamarosan változik, ha tényleg olyan komolyak a tervek, mint hallani. Bár nézelődtem, merre lehetne több pályát kialakítani, elég nagy tereprendezésre lenne szerintem ehhez szükség.

És közel van.
És olcsó.
És Selmecbánya régi belvárosa nagyon szép. Mivel még nincs kialakult síturizmus a városban, a szállások téli időszakban olcsóbbak, mint nyáron. Mi voltunk az egyedüli vendégek a panzióban igy megkaptuk a legnagyobb, kétszintes, erkélyes szobát, fullos félpanziós ellátással 27 EUR-ért.

Nem is fényezem tovább, még a végén kilométeres sorokat generálok a felvonónál :)

Puy 2010.03.21-26.

Visszatértünk 2009-es sívakációnk helyszínére, mégis szinte teljesen más üdülés volt, mint az egy évvel korábbi.

Utazás szokásos, huszonx óra busszal, brianconi stop & shop-pal egybekötve.
A szállásunk a Dame Blanche volt közvetlenül a pálya mellett, aljában kisbolttal. Heten voltunk egy nyolc fős lakásban. Kissé nagyobbnak tűnt, mint a tavalyi szállás (Étoiles), jovbb volt az elrendezése és volt egy plusz zuhanyfülke, igy a fürdés nem volt szűk keresztmetszet idén. Tiszta, jól felszerelt, ingyen TV, erkély a pályákra, szokásos.

Sajnos az időjárással nem volt nagy szerencsénk, ottlétünk alatt szerintem 2 éjszaka fagyott 1800 m-en, a többi nap enyhe volt, esetenként szitálással, esővel vegyítve – nem egy leányálom. Ebből adódóan kb délig lehetett viszonylag normális körülmények között síelni, de azt is inkább a magasabban fekvő pályákon, sok jégfolttal tarkitva. Lentebb vizes – kásás hó reggel, vizes buckák délutánra. Tovább tetézte a bajt, hogy a buckás pályák egy részét 2000 m felett nem kezelték le este, reggel fagyott hullámokon lehetett síelni, már akinek kedve volt hozzá – nem volt ilyen vállalkozó, ugyanis ez semmiféle élményt nem jelent.

Ez az „igénytelenedés” más helyeken is mutatkozott. Tavaly óta használhatatlan lett a Draille nevű tányéros felvonó, a kötele egyszerűen le volt tépve (mondjuk sosem használtam, csak rontotta az összképet), a hütték nem mindig voltak nyitva, a felvonók a kisebb tömeg ellenére többször álltak le, mint 1 éve. Nem tudom, hogy ezek a dolgok az utószezonnak köszönhetőek-e, vagy elindult a leépülés Puyban.

Egyetlen nap telt el napsütéssel, ezt viszont csak elmondások alapján tudom, ugyanis pont ezen a napon mentünk át Les 2 Alpes-ba, egy kis magaslati gleccsersíre. Háááát, más világ, több mint 200 km pálya, ezek jó része 3000 m felett, gleccsermetró, húzós ratrak, stb. Nagyrészt a pályarendszer tetején síeltünk baromi erős napsütésben, ötcsillagos minőségű havon, nagy kárpótlás volt ez az addig átélt koplalás után. Maga a rendszer nagyon profi, talán túlságosan is mesterséges, kevésbé változatos és romantikus, mint Puy, viszont hatalmasakat lehet csúszni!!! Felírva az egyhetes tervek listájára! Mivel Puyban ezután a nap után újra az ordenáré időjárás dominált, ide még 1 napot átjöttünk, ekkor viszont 80 – 90 km /h – es széllel találtuk magunkat szemben – az időjárás-jelentés 30 km /h-es előrejelzésének ellenére. Igy nem volt túl nagy buli, a völgyekben fekvő pályákat használtuk inkább, illetve sikerült hegynek felefelé síelnem egy erős széllökést meglovagolván. :)

Utolsó nap Puyban 1800 m-en esővel köszöntött ránk, az első felvonózás alkalmával a banda nagy része teljesen átázott, pedig 2000 m felett már erősen havazott, alig lehetett látni. Visszavonulót fújtunk a vizes ruházat miatt, hazaúton már a lenti részen is átváltott havazásba. Aztán du. 1 óra magasságában elállt a havazás és a semmiből előtűnt a nap! Ruha, szerelés vissza, fél nap sielés a friss 10-20 cm hóban, pályán, azon kívül, ami a lábunkban maradt a héten, azt igyekeztük kiadni magunkból. Egy fél nap erős havazás elég volt ahhoz, hogy a terep visszanyerje igazi arcát, teljesen más lett a hangulata az egész környéknek, ezért szerettük meg tavaly nagyon.

Igy kicsit nehezebben vettünk búcsút a falutól hazainduláskor, naná, hogy reggelre ismét esett egy kevés hó, kissé megnehezitve hazaindulásunkat. (hó, alatta jéges utak, hólánc a buszra stb).

Teljesen más jellegű síelés volt, mint a tavalyi, köszönhetően a 2 napos kiruccanásnak és a kiszámíthatatlan időjárásnak. Az biztos, hogy nincs olyan időjárársi feltétel, amiben ne csúsztunk volna a 6 nap alatt! :)

Jövőre szerintem szakítunk Puy-jal, rengeteg felfedezésre váró terep van még a franciáknál, kár lenne egy mellett leragadni. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy idő után hiányozni fognak az itt töltött hetek. Első nekifutásra Isola 2000 a szimpatikus jelölt a következő évre, nem bánnám, ha igyekeznétek meggyőzni, hogy jó választás! :)

Képeket igyekszem minél hamarabb összegyűjteni / feltölteni.

Kellemes off-szezont mindenkinek, vegyétek elő a túrabakancsot, bicajt, motort, szörföt, vitorlást, úszógatyát, bikinit! 7-8 hónap múlva találkozunk!

Üdv

Marky

Mi 1 napra átnéztünk ide Dolny Kubinból tavaly év végén. Ezt irtam róla:

"A feljutás izgi az egyirányú úton, még ebben az enyhe időben is kellett a hólánc a kocsira.
A hegyen egyedül az ágyúzott 3-as pálya üzemelt, de a folyton eső, változó halmazállapotú csapadék ellenére a nap végéig jó minőségű maradt. A pálya alján pedig modern, 6 személyes, buborékos felvonó nyelte a tömeget. A sorban állás maximális ideje egyszer volt kb 6-8 perc ebéd utáni időben, azt leszámitva 0-2 perc volt. Kellemes pálya a 3-as, a felvonóból azonban látszott, hogy vannak még hasonló adottságú lejtői a rendszernek, ide érdemes lenne visszatérni nagyobb hó esetén."

Nekünk tetszett.

Tegnap megjártuk a "csúcsot", felemelő élmény volt. Ennyi havat gyerekkoromban láttam utoljára, roskadozott minden a hó alatt, nem győztem "angyalkázni" a méteres hóban - 27 éves fejjel :)

A nyitás csúszott egy kicsit, mert le kellett újra takaritani a Kékesre vezető utat, de ha jól értesültünk akkor a nyitáskor (10 óra magassága) váltott jegyek 1 órával tovább voltak érvényesek, a pálya pedig később zárt.

A körülmények? Csodásak. Persze annak, aki nem tükörsima pályára készült :). Hangtalan siklás a friss porhóban, buckakerülgetés, buckázás, ilyen is kell! Tömeg? A vártnál kisebb max. 3 perc várakozással.

Persze tudom, hogy sokaknak ez a pálya csak libalegelő, de tegnap a látvány adta a szükséges pluszt.

Ha ezen a hétvégén Kékes nem nyitja meg a déli pályát végig és az északit, akkor a következő 5 évben nem lesz rá nagy eséllyel lehetősége! Az üzemeltetők gondolják át a dolgot, már csak presztízsből is megérné, de ha a gazdaságosság fontos, arra is lehetne megoldást találni sztem.

(Tipp: x db kisbusz bérlése. Aki végig szeretné használni a déli pályát és a sibusz opciót annak +x Ft-os / számolják ki / jegy árusitása)

Üdv

Marky

Megjártuk (duplán :) ) dec. 28-31. között.

Mint a dátumból is látszik, a "Nagy Hóhiány" idején sikerült betámadni a vidékre.

Egyedül a 4 üléses hosszában, és elharmadolt szélességben működött a kék-piros-fekete pálya, kb 40 cm műhóval.

Csoda lett volna, ha az erősebb részeken ne lett volna jegesedés, ill. buckásodás a kezdők miatt - csodák pedig tudjuk, csak a mesében vannak...
A kezdők mentségéül szóljon, hogy máshol nem tudtak volna sielni, (önbizalom növelésnek mindenesetre jó :), ill. ezek a szakaszok esetenként a haladókat (szerk.: jómagam :) )is sikeresen megtréfálták (=bukás)

A felvonó lassú, érkezéskor ki kell belőle "szupermenezni", különben seggen csap, mint anya a huncut gyerekét. 4 személy egyidejű, de külön eszközzel (sí, illetve board) történő érkezése, instant Laokoon-csoportozásba torkollhat (szerk.: kis csapatunk :) )

Az alsóbb kék szakaszok az első két napban a körülményekhez képest rendben voltak, negyedik napra azonban már nem bírták a folyamatos enyhülést és csapadékhiányt: megjelentek a kis barna foltok, a hó állaga pedig kásássá vált.

Fenti negatívumokat némiképp kompenzálta a 0-2 perc közötti sorban állás, a gyors és korrekt kiszolgálás a hüttében, ill. a kedvező árak.

Kedvezőbb idő és felvonó korszerűsítés után visszanézünk.

Azon szemfüles olvasók számára, akiknek feltűnt a 3. nap hiánya a fenti beszámolóból elárulnám, hogy az a nap sem telt el tétlenül, sőt az egész kirándulás legjobbja volt.
Elkeseredésünkben elkezdtük kutatni a környék jobb kondícióval rendelkező pályáit. Így kötöttünk ki Martinske Hole-n.

A feljutás izgi az egyirányú úton, még ebben az enyhe időben is kellett a hólánc a kocsira.
A hegyen egyedül az ágyúzott 3-as pálya üzemelt, de a folyton eső, változó halmazállapotú csapadék ellenére a nap végéig jó minőségű maradt. A pálya alján pedig modern, 6 személyes, buborékos felvonó nyelte a tömeget. A sorban állás maximális ideje egyszer volt kb 6-8 perc ebéd utáni időben, azt leszámitva 0-2 perc volt. Kellemes pálya a 3-as, a felvonóból azonban látszott, hogy vannak még hasonló adottságú lejtői a rendszernek, ide érdemes lenne visszatérni nagyobb hó esetén.

Összességében elmondható, hogy a szerencsétlen időjárás ellenére jól éreztük magunkat, csillapodott a hóéhségünk, és mindez nem került eget rengető összegbe, Szlovákia hozta azt, amit elvártunk tőle, sőt Martin esetében meg is tudott lepni bennünket, naná, hogy megérte :)

Üdv

Igéret szép szó, ugyebár

Puy St. Vincent, 2009. március 6-15.

FIGYELMEZTETÉS: A következő iromány szigorúan szubjektív tartalmú, vmint tartalmaz síeléshez kevésbé kapcsolható dolgokat is, mondhatnánk élménybeszámoló. És ráadásul hosszú is lesz.

Volt főiskolám szervezésében, immár harmadik alkalommal vágtunk neki a év leghosszabb, egy hetes síelésének. Az idei desztináció PSV volt. Nagy érdeklődéssel vártam, mit nyújthat ez a terep az általam már megismertekhez (Superdevoluy, Orcieres) képest. Több írott és elmesélt beszámoló alapján úgy éreztem, életünk eddigi legjobb síelése vár ránk.

Inulás előtt már 3 órával a helyszinen voltunk, egyre több az ismerős arc, nosza be is vettetük magunkat az egyik kocsmába, nosztalgiázni. :) Az indulás igy már elég jó hangulatban telt, bár a bepakolással akadt némi probléma (ilyenkor mindenki elhozza a teljes ruhatárat + egy hadseregnek való kaját, piát). 3 busz és számos autó indult útnak du. 5 órakor, az össz. létszámunk meghaladta a 200 főt.

A hosszú buszút (20 óra, eddigi legjobb időnk) már nem érte váratlanul kis társaságunkat, az évek során kifejlesztett technikának köszönhetően hamar eltelt az utazás. A technika lényege kb. annyi, h italozz, míg el nem alszol, majd ha felébredsz, italozz tovább :). Az éjfél, és egyben a szülinapom, azt hiszem valahol Szlovénia környékén talált meg minket, így nem volt nehéz dolgunk. Volt aki addigra már túl volt egy alváson. :)

Közeledvén a végállomáshoz feltűnő volt, hogy az eddigi 2 síeléshez képest sokkal több hó fedi a vidéket, igazak voltak a nagy havazásokról szóló hírek.

Szállásunk az 1800-on lévő Le Parc Aux Etoiles volt. Átvétele nem volt egyszerű, (nem lettek időben kitakaritva), ezért a 2 órás kényszervárakozást az apartmantömb aljában lévő kocsmában vészeltük át :) Erről majd még később....

Csoportunk egy 6 ill. egy 8 fős apartmanba lett kettéosztva. Sajnos eddigi francia utaink közül ezek voltak a legkisebbek. Esetünkben a 6 ember a következőképpen aludt: ketten emeletes ágyon, ketten az étkezőben lévő kihúzható kanapén (ami jóindulattal nevezhető pótágynak 1 ember számára), ill ketten franciaágyon, ami nem külön szobában volt, csak egy elhúzható "fallal" lehetett éjszakára leválasztani. Sajnos a csoport nagysága miatt nem játszhattuk meg a "4-en a 6-osba" jellegű elhelyezést, de aki egyénileg megy, annak ez melegen ajánlott.
Pozitívum volt a jó felszereltség (mosogatógép, vízforraló, grillező, TV [ami fizetős ugyan, de a másik szobában egész héten ment az adás], mikro viszont nem volt...), a tisztaság, ill. a tágas, pályákra néző erkély, valamint az, hogy az előző évektől eltérően az apartman tényleg pályaszállás volt, az ajtón kilépve lehetett csatolni.
A szállás miatt nem keseredtünk el, a pályákat nézve tudtuk, h nagyrészt csak aludni fogunk a szobákban.

Igy is lett, az első reggelen kiváló minőségű pályák és szikrázó napsütés vártak minket, be is húztuk a friss karcokat a ratraknyomba. Ezt az esti bulik ellenére minden reggel szertatásszerűen elvégeztük, sokszor elég kómás tekintettel. :)

A pályák alsó része fantasztikusan szép erdei környezetben fut (még soha nem síeltem igazi erdei rendszeren), ezek általában lankásabbak (bár figyelni kell, akad számos rövid letörés a kékeken is), a tetőn pedig rengeteg piros közül lehet választani. Megijedni azonban ezektől sem kell, sok köztük a széles, "világospiros" pálya, ezeken gyakorolgattuk az élen síelés alapjait. Szerintem kezdő-haladó tudással a pályarendszer 70-80%-a besíelhető, természetesen nem mindenki számára nagy sebességgel.

A pályák kezelésével meg voltunk elégedve, zárás után fél órával már az erkélyről figyelhettük a dolgozni induló ratrak-hadat. (Külön sztori lenne, h próbáltam menekülni 5 perces snowboardtudással előlük, mikor pályazárás után úgy döntöttem, h nekem még aznap meg kell tanulnom boardozni – jelentem ez nem a 2009-es év eseménye lesz :))
Egyedül a kedd késő délutánra érkező havazás tette próbára a pályakezelőket, ami miatt nem tudtak időben elvégezni a munkát, igy a pályák egy része kezeletlen maradt a szerdai nyitásra (kb 20%). Mivel ezek a pályák is bejöttek a népnek, a hét hátralévő részében ezeket szándékosan kezeletlenül hagyták a buckasí szerelmeseinek.

Többen írták előttem, h egy hét alatt simán meg lehet unni a pályákat. Véleményem szerint egy kis kreativitással simán élvezhető a terep akár egy hétig is, annak köszönhetően, h a számos pálya kereszteződés rengeteg túra lehetőséget rejt magában. Akár 20 féle képpen is le lehet jutni a csúcsról 1400-re.

A tömeg az eddig "megszokottnál" nagyobb volt a hét elején, - szakértők szerint azért, mert sokan egzotikus téli nyaralásukat az olcsóbb síútra cserélték a válság miatt – érdekes módon azonban csütörtöktől helyre állt a rend és kényelmesen el lehetett férni. Nem árt vigyázni az 1600-on lévő felvonó környékén: minden pálya ide fut be, a tömeg nagy, és erős a keresztforgalom az oldalról érkező pályák miatt! A pályák viszonylag jól viselték a tömeg és a napsütés együttes hatását, persze csodára nem számithattunk, délutánra – főleg a meredekebb szakaszokon – buckák fogadták a sízőket.

A társaság kedvenc pályája toronymagasan a Cretes lett. Az erdőhatár felett induló, folyamatosan szélesedő, váltakozó lejtésű pálya gyönyőrű környezetben a rendszer bal szélén fekszik, egy erősen döntött bal kanyarral (ááááá, érdemes egyszer izomból belerongyolni) érkezik a fák közé, ahol tovább kanyarogva csatlakozik be a 4 Fontaines-be, amelyen a csúszás tovább folytatható 1600-ra majd onnan kék vagy zöld (Landes) pályán egészen 1400-re. Utóbbi zöldön is azért elég kellemesen be lehet gyorsulni, a pálya kettéágazásai miatt pedig 8-as alakban lehet gyorsan kanyarogni.
Jó még a tetőn lévő piros Coqs és Combes (itt volt a carving oktatásunk), mert viszonylag szélesek, így a kevésbé bátrak is rámerészkedhetnek. A jobb szélső Bois des Coqs egy erős erdei piros pálya, itt helyenként már keményen kell dolgozni. Egy alkalommal voltunk a csúcson, a tetőről induló Grand Combe-ról felejthetetlen panorámában lehet gyönyörködni csúszás közben, de nem árt előre se nézni, van egy viszonylag meredekebb szakasza. A Carment vizuálisan ellenőriztük, besíelése valószínű nem ebben az életemben fog bekövetkezni :) Szerettük még a rendszert keresztben kettészelő Chemin-t is, pihenni, levezetni, nézelődni, beszélgetni kitűnő pálya. A középen lévő sok kis pályáról felesleges külön írni, nagyjából egyformák, arra jók, h használattukkal variálhatjuk a különböző túrákat.
Tetszett volna még a jobboldali kék La Balme is, mert jók a pálya adottságai (kanyarok, döntések, lejtők), szép környezetben fut, átmegy egy közút alatt is, viszont az alja teljesen lapos, igy jó időben vizisíelni és lejtő hiányában "evezni" is kell. Talán ez volt az oka annak is, h emberrel nem találkoztunk rajta két alkalommal sem, így ennek eredményeként nem is kezelték a héten egyszer sem. Egy elég hosszú kellemes pályát veszítenek emiatt az üzemeltetők és az idelátogatók.

A beülős felvonók egy részére már ráférne a vérfrissítés, de nagyrészt még így is elbírták a tömeget, a néhány perces sorbanállások inkább "felhasználói hibából" (eleső sízők) eredtek. Az 1400ről és 1600ról induló 8 és 6 személyessel azonban semmi probléma nincs, kényelmesek és gyorsak is. A tányérosok közül egyedül a Snowparkhoz vezetőt használtuk, azzal nem volt semmilyen probléma. Snowparkba most merészkedtem először, nagy elmény volt a zászlók közt szlalomozni és meglepően nagyokat ugrantni a dobbantókon.

3 hütte található összesen a pályán, (1400on, a 4 Fontaines pálya elején, ill. az 1600-ról induló felvonó végállomásán), áraik hasonlóan magasak. A kiszolgálással nem volt gond, midnehol szívesen láttak minket, értékelték az igyekezetünket, ha franciául makogtunk, de az angol sem okozott gondot sehol sem.

A legnagyobb gondunk az volt, h a mi szállásunk volt legmesszebb az 1600-on lévő Sherpa ABC-től, igy a bevásárlás nem volt nagy móka. Lefelé még jó buli gatyafékkel vagy papírdobozon csúszni a frissen ratrakolt pályán from 1800 to 1600 kb 1 perc alatt, de felfelé jön a feketeleves: megpakolva, a 3x hosszabb úton kanyarogva alig vártuk, h hazaérjünk. Az ingyenes busz 2x ment el mellettünk, sajnos lestoppolni nem tudtuk, inkább ment egy kört üresen :(. Az árak elviselhetők, 40-50 EUR-ért 2 napra be tudtunk vásárolni a szobának (sör, bagett, felvágott, paprika, paradicsom, tej, üditők, sör, sör).

Síelés után lehet medencézni, az aktivabbak pedig boogizhatnak 1600-on discoban, vagy spontán bulizhatnak a mi apartmanunk alatt lévő étteremben. Keressétek a pakisztáni pultos csávót (nem lehet eltéveszteni), aki sörcsapolás közben nemcsak a korsóba tereli a sört, hanem jobb esetben az arcodra, ill. jégkockák és golfütő segítségével terrorizálja a munkatársait :). Kitűnően beszél magyarul, a "keddőcsör" és "hullarejszeg" kifejezéseket mesteri módon ejti ki. Minden koktél 6 EUR, kérjétek extra strongnak, a végén az üdítők már csak a szín miatt kerültek az italba. :)

Ha lehetne, már most indulnék vissza, mindenkinek csak ajánlom ezt a helyet, a többi általam ismert francia tereppel ellentétben ide még vissza szeretnék menni. Ahogy hallottam, ezt így gondolta a főszervezőnk is. Szóval – ha a körülmények engedni fogják -: Puy St. Vincent! Találkozunk 2010-ben!

(Utólag is bocsánat a terjedelemért, (de jó volt leírni újra az élményeket), ill. az esetleges logikai hibákért, ugyanis az iromány megszakításokkal, 3 nap alatt született meg. Külön köszönet munkáltatómnak, aki nem vette észre mivel foglalkozok a munkaidőben :) Aki végigolvasta, annak gratula & riszpekt)

(Képek hamarosan)

Üdv

Marky

Sziasztok! Itt az ideje egy kis topic-élesztésnek :) Élménybeszámoló:

Jan. 2-4. közöttt síeltem itt, immár második alkalommal és ismét nem csalódtam.

Kisebb félelmekkel vágtunk neki az útnak, ugyanis az idei szezonban mindössze egy komolyabbnak nevezhető havazás volt a térségben. Aggodalmunk tovább erősödött útközben, mikor megpillantottok az Alacsony-Tátra szokatlanul szürkéllő hegyoldalait. A Magas-Tátrában járva azért már kezdtünk bizakodni...

A falu mikroklimájának köszönhetően az addig lehullott és ágyúzott hó is elég lett volna ahhoz, hogy jó állapotban lévő pályákon síelhessünk a hétvége folyamán, de érkezésünkkel egyidőben elkezdett havazni :)

Pénteken a Strednicai pályákat vettük ostrom alá. Strednica 4 lankás kék pályával és egy meredekebb aljú kék pályával rendelkezik, aminek gyakran jeges az alja.
Kezdőknek tökéletes, haladók pedig csiszolhatják technikájukat rajtuk. A lankás oldalra tányéros felvonókon lehet feljutni, a meredekebbre csákányos visz fel.

Még délután is megfelelő volt a 4 lankás pálya minősége, jó volt a frissen hullott havon csúszni. A jobboldali lassú tányérost használtuk, mert a párom gyakorolta a snowboardos felvonózást, itt nem volt sorbanállás, lecsúsztunk és már mentünk is fel.

Vacsora után a Strachan Panzió tulajdonában lévő pályán még beneveztünk egy esti síelésre is, hogy biztosan mélyen tudjunk aludni :) Az 1 km hosszú pálya kb. a Strednicai teleppel szemben helyezkedik el, a főút túloldalán. Itt még jobb feltételek fogadtak minket, mint délután, igazi élmény volt a siklás, a max. 5 perces sorban állás miatt sem bosszankodtunk egy kicsit sem.

A szombat reggel verőfényes napsütéssel, de erős széllel -10 fokkal fogadott minket, de ez sem tántoríthatott el minket. 2 órás bérletet váltottunk a Strachanra (itt általában 11 után kezd el gyűlni a nép), ahol ismét tökéletesen gondozott lejtő fogadott minket. Ebédeltünk a pálya tetején lévő (idei szezonra átadott) hüttében ( 2 adag pecsenye, savanyúság, kenyér, sör, tea kb 300 SK), aztán átmentünk Strednicára.

A pálya itt is rendben volt, kis jégfoltokra kellett csak ügyelni, de egyáltalán nem volt vészes. Most már a gyorsabb felvonókat használtuk, itt sem emlékszem 5 percnél hosszabb várakozásra, sokat tudtunk síelni, nem volt tömeg a pályán sem. Este egy kis kocsmázással zártuk a napot (azt hiszem Goral az étterem neve, szép, igényes kis hely, nem lehúzós árakkal - 4 sztrapacska + 2 sör 12 EUR)

Vasárnap éjjel ismét havazni kezdett, kb 3-5 cm friss hó hullott. Az indulás előtt még csúsztunk 2 órát Strachanon, majd bedobtunk egy finom sztrapacska - Zlaty kombót és startoltunk haza.

Összességében 2-3 napra ajánlani tudom mindenkinek a helyet, mert bár pályái nem váltanak ki adrenalin-fröccsöket, viszonylag messzebb esnek hazánktól, ezt kompenzálni tudják az alacsonyabb árak, a gyönyörű környezet, a mikroklímából fakadó hóbiztosság és a jól karbantartott pályák. Véleményem szerint még haladó síelőknek is érdemes eltölteni itt 1-2 napot szezon elején, egy hosszabb túra előtt.

Üdv
Marky

(képek remélhetőleg később)

Hello,

Igen, én voltam március közepén, ha van kérdésed, szivesen segitek.

Addig is néhány kép:

Üdv