Élménybeszámolók

Sziasztok!
Élve a Sielok.hu segítségével és a korábbi nyertes által felajánlott lehetőséggel, amit nagyon köszönünk, a március 15-i hosszú hétvégén síeltünk itt egy jót.
Ebben a nagyon is tavaszias márciusban nem számítottunk valami különleges élményre, viszont a várakozásunkat azért felülmúlta. Alig valamivel több mint 5 óra alatt értünk ki Budapestről, igaz volt több megállónk.
A hőmérséklet 0 fok körül, erősen tavaszias, éjjel egy kicsit hűvösebb, nappal nem egy kicsit melegebb, de azért borús, fent hóba illetve lent esőbe hajló idővel. Az ilyenkor az 1500 m körüli magasságban megszokott fent egy kicsit jobb, lent a körülményeknek megfelelően lazább pályák. Hó azért volt bőven, igaz gyorsan olvadt, de azért nem panaszkodtunk. A pályák nagyon pirosak, jól kezeltek, síelő viszont nagyon kevés. Ezért nagyon jó köröket tudtunk menni, igazi élmény síelés volt. Főként a kabinossal köröztünk, amik 10 személyesek, de mintha ide egy kicsit túlméretezték volna őket. A táj gyönyörű, nem olyan magas, mint a közeli Murau, ezért nem is annyira hóbiztos, itt gyönyörű fenyvesek között lehet száguldozni.
Imádjuk a tömegektől mentes, eldugott kis helyeket. Már többször gondoltam rá, hogy ide is el kellene látogatni, de Murau vagy a Katschberg eddig még mindig tovább csábított. Most itt csak éppen körülnéztünk, de nekünk nagyon megtetszett. Biztos, hogy vissza fogunk ide járni, már be is terveztük a következő szezonunkba, beszámolóval együtt.

A tegnapi zárónapon délután síeltünk egy utolsót. Szélcsend és gyenge fátyolfelhők kíséretében napsütés. Gyöngyösön 15 fok, MSZI-n csak 9. A parkolóban szép számmal voltak autók, rajtunk kívül még elég sokan jöttek kihasználni az utolsó lehetőséget egy jó kis napfényes csúszásra. A pálya ennek megfelelően a napsütötte helyeken olvadt, erősen tapadós, az árnyékban viszont elég jól síelhető volt. A nap vége felé már az ülőszékes beléptető kapujánál latyakos, az aljában az utolsó meredeken néhol hóhiányosra lekapart lett. Hó még volt bőven, ezért egész nap jókat lehetett menni, ki is használtuk zárásig.

"Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni..." (Shakespeare 1564-1616)
Vasárnap délután meglátogattuk az ország legnagyobb szánkódombját (Kócos után szabadon). A webcamon nagyon hívogató képek voltak, és hát nem is csalódtunk.
Az odaut zavartalan volt. Nem túl erős forgalom, könnyű parkolási lehetőség, a Kékesre felvezető út sem volt lezárva. Mivel ismerősökkel a szánkózás mellett túrázás, sétálgatás, sível való ismerkedés volt betervezve mi Mátraházán leparkoltunk és gyalog mentünk felfelé. Dél felé plusz 7, napsütés, teljesen szélmentes idő, Gyöngyösnél már helyenként télies táj. Ahogy haladtunk felfelé már mindenfelé 20-30 cm hótakaró, útszélén és a parkolóban hóbuckák. A Veronika réttől egészen fel a toronyig tökéletes síelős viszonyok. 10-15 cm keményre taposott, kifagyott természetes hó. Csak a felvonó üres oszlopkandaláberjei álltak szomorúan a pálya szélén. De ez senkit sem zavart. Mindenki a gyönyörű napsütéses időt és az ingyen adódott természetes havas lejtőt igyekezett kihasználni. A Déli hangos volt a gyerek sikolyoktól, a szülői aggódásoktól, az örömködésektől.
Jó volt itt lenni. Beszálltunk a szánkózásba, gyakoroltuk egy kicsit a sítúrázást. Gyermekem (18+) a lécekkel kétszer ment fel a toronyig. Meg egyszer félútig, ("a rossebb gondolta volna, hogy ez ilyen magasan van".) Hát igen, ez azért más mint a csákányossal vagy a busszal. Volt szülő, aki kocsival felvitte a gyerekét a tetejére, aztán visszament az aljába és ott várta.
A nap végén még jót vacsoráztunk. Arra figyelni kell, hogy fent csak 16-ig vannak nyitva az éttermek, lent a parkolónál pedig csak 18 30-ig van konyha. Mi még éppen belefértünk.

Köszönhetően valamelyest a természetes havazásnak és a beköszöntött hidegnek Eplény a múlt héten újra kinyitott. Vasárnap késő délután érkeztünk, Az alsó parkolók dugig tele, néhol az út mentén is, de a lifteknél nem volt nagyobb fennakadás. Kicsit szeles idő, 0 fok körüli hőmérséklet, ami estére -3 fokig lement. Ennek megfelelően a pályák kifagyva, kemény alapon jól síelhető tömörített hó, buckák nélkül. Ment mindkét ülőszékes felvonó, nyitva a 7-es pálya is. A 7-es nagyon jó kezdőknek, de haladók is szép íveket tudnak húzni. Az 1 és 7-es összekötő részt szenzációsan megcsinálták. Meredek, de megfelelően széles, nagyon jól síelhető. Így, hogy több pálya is nyitva van, nagyon változatosan lehetett síelni. Kedvencem volt a 4 ülésessel fel a tetőre, át a lankás A7-re, majd a Q3 összekötőn be az A1-re és vissza a 4 üléseshez. Jó nap volt. Remélem még kitart egy darabig ez a hideg.

Vasárnap este útban a főváros felé megint belátogattam erre a kis nyúlfarknyinak nevezett Álmos hegyi lejtőre. Gondoltam, a múltkor nálam maradt festypay kártyát visszaváltom az újonnan bevezetett 500 Ft-ért. De felkészültek voltak, az új szabályhoz új kártya, zöld színnel, jár. Arra viszont jó volt, hogy a régi fehér kártyát használhattam, arra töltötték fel a belépőt és nem kellett az 500 Ft kaució.
Szerencsére a szél nem volt jellemző, néha teljes szélcsendben cammogott velünk a felvonó. A meleg viszont nagyon kikezdte a pályát. Teljesen felpuhult, összetúrt buckás havas letapadós lötty, néhol barnás foltokkal színesítve. A nehezítést az adta, hogy még 5 óra körül is elég sokan voltak akik szintén erősen küzdöttek a buckákkal, úgyhogy azért óvatosan kellett közlekedni. Ez most inkább a küzdelemről és nem annyira az élményről szólt. Azért pár bemelegítő kör után már jobban élvezhető volt egy-egy csúszás. Nem bántam meg, hogy az ideálisnak közelében sem lévő körülmények ellenére benéztem. De két óra elég is volt.

Két egymást követő vasárnap is itt voltam egy záróra előtti 2 órás csúszásra. Ebben a nagyon erősen csapadék hiányos szezonban itt nagyon vigyáznak arra a kevés műhóra, amit sikerült eddig legyártani. Jól összetömörítik, nehogy nagyon olvadjon. De azért napközben megkapja a maga napsütését, ami aztán éjjel jól összefagy. Olyan jól, hogy az egész 1-es pálya egy tiszta jégtömb folyosóvá vált végül. Buckák ennek következtében nem nagyon vannak. Némi jégkaparék itt-ott a pálya szélén emlékeztet valamit a sípálya jellegre, de főleg a meredekebb részeken inkább jégpálya. Érdemes frissen élezett felszereléssel nekivágni. Nekem ez most nem sikerült, karistoltam is a jeget rendesen. Covid mintha nem lenne, legalább is senki nem akar tudomást venni róla. A jó idő sok embert kicsalt a szabadba. A múlt héten tudtam 9 perces köröket is menni, ez most inkább 11-12 perc volt. Még zárórakor is elég sokan voltak (vasárnap 18 órakor van zárás, 17:45 után már nem lehet a felvonóval felmenni), gyakorlatilag az alsó parkoló még záráskor is tele volt. Érdemes figyelni az útra, elég keskeny, a sötétben az egyik kanyarban hazafelé valakit úgy kellett kihúzni az útmenti árokból.
Aki a fentiek figyelembe vételével készül ide, jól fogja magát érezni. Jó csúszást mindenkinek!

Tél a tavaszban. Már nem tudom hányadik szezonzáronkat síeltük ma éppen MSZI-n, de egyáltalán nem biztos, hogy ez volt az utolsó. Legalább is semmi nem utalt arra, hogy vége lenne. Amit be lehetett pótolni a télből, azt ma az időjárás megtette. 11-től síeltünk nap végéig. Érkezéskor -3 fok, a Kékes környékétől végig behavazott táj. Igazi síelős feeling. Parkoló tele, a sporttársak már keményen nyomták. Sokan gondolták úgy, hogy kihasználva a lehetőségeket korai érkezéssel még a frissen kezelt pályán kezdenek. Kb délig voltak is kisebb sorok, de aztán ez, főleg 13 óra felé megritkult. A pálya viszont addigra kicsit átalakult. Egy kemény alapon kb 10-15 cm kistálycukor, ami főleg a kanyarokban kezdett feltornyosulni és alaposan meg tudta fogni a lendületet. Aztán 2 óra felé beborult és az előrejelzésnek megfelelően 30%-os valószínűséggel megjött a havazás. Erről egy kép. A pálya viszont legalább ennyivel begyorsult. Ekkor tudtam a legélvezetesebb köröket nyomni a 4-es és 5-ös nyomvonalakon. Jó hír, hogy a csákányost nem állították le a kiírás szerinti 14 órakor, hanem végig üzemelt. Így délután minimális várakozással lehetett pörögni.
Ismét nagyon jó nap volt. Igazi téli síelős, egyáltalán nem szezonzárós hangulattal.

És úgy is lett. Délután téligumi rongyoló 13 fokban kecmeregtünk át a városon és nem sok mindenben reménykedtem. De aztán Dunabogdány környékén már "csak" 8 fok. Érdekes módon a pályán ez nem látszott meg. A hó nagyon prima, semmi latyak, persze közel sem kemény, de ropog a léc alatt. Nem voltak sokan, ennek megfelelően a pálya sem volt letúrt vagy buckás. A beígért szél sem volt akkora, hogy észre lehetett volna venni. A párhuzamos tolókarosból a külsőre várakozás nélkül lehetett csatlakozni, a belsőnél volt egy-két perces rövidebb sor. Így aztán 3 órán keresztül folyamatosan pörögtünk, jól el is fáradtam.
A minigleccser ebben a januári tavaszban nagyon jól tartja magát. A felső részen a tányérosnál már valóban látszik a jó idő nyoma, de még nem volt zavaró. Teljes dicséret a kiszolgáló csapatnak. Mint azt már itt megszoktuk, a kezdőnek a segítségnyújtás természetes. A tolókaros nyomvonalat folyamatosan javítják és kimondottan jó hangulatot teremtenek.
Nem bántuk meg, hogy végül is kimentünk egy kisebb, pár órás csúszásra. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!

Vasárnap délután 4 után is hasonló volt a helyzet. Teljes szélcsend, -3 fok, a pálya tényleg jó volt, semmi komolyabb buckásodás, inkább kemény volt 1-2 jégfolttal. A meglepő a sok ember volt. Hajmáskér után a 82-es főút mindkét oldalán komoly parkoló kocsisorok, számtalan ember kirándult, szánkózott az útszéli hófedte mezőn. Az Eplény előtti domboldal tele volt szánkózókkal. A sípályához vezető út szélén lévő parkolók is tele. Itt már aggódtam. Gondoltuk 4 óra után érkezve már kevesebben lesznek. Szembe egész hosszú kocsisorok jöttek, de mentek is. Végül lent parkoltunk, de letereltek oldalt egy jó kemény jeges részre. Minden le volt jegesedve, de az utat felszórták valami tapadós-földes-zúzalékkal, a kocsinak téli gumival nem volt gond.
Az elején még negyedórás köröket lehetett menni, aztán 6 óra felé már jobb volt. Igyekeztünk tartani a Covid-szabályokat, de amíg nem csökkent a sorállás a beléptető kapu körül, addig lehetetlenség volt. Sok fiatal eleve nem foglalkozott a maszk kérdéssel, még az alibi sál, nyakvédő felhúzásával sem. Az alkalmazottak igyekeztek figyelmeztetni, de hamar belefáradtak. A tömegben hamar ráálltak az ember nyakára, becsúsztak az utolsó pillanatban a liftbe. Aztán ez később természetesen csökkent.
Pár kép amivel igyekeztem ezt a rendkívüli Covidos téli hangulatot vissza adni. Mert azért az megvolt. Sajnos késő este lévén nem a legjobb minőség. A 7-es pályát és a folytatását is a csákányos mellett folyamatosan lövik, reméljük nem sokára további részeket nyitnak meg.
Nem voltunk sokat, mindössze 2 és fél órát, de ebben az igazi téli havas hangulatban mi nagyon jól éreztük magunkat.

Ebben a két glaciális közti remélhetőleg nagyon rövid interglaciális szakaszban, szombat délután itthoni plusz 15 fokban mentem ki Visegrádra a mini-gleccserünkre személyesen meggyőzödni a helyzetről. Szélcsendes gyönyörű napsütéses, mondhatni álom kiránduló idő fogadott. Itt 4 óra körül már azért "csak" 13 fok volt, útközben találkoztam is jó pár kirándulóval. A pályán fentebb nem annyira, inkább az aljában lehetett érezni a pluszok és a napsütés hatását. Ki is volt írva, hogy belépés csak síléccel, mert különben a lábnyom helye vizes lenyomatként ottmarad. Vigyáznak, ahogy tudnak a még megmaradt hóra és meg is látszik az eredménye egy jól síelhető pályában.
Naplemente körül elkezdett csökkenni a hőmérséklet és a puha hó elkezdett visszakeményedni. A felső-középső tájon egy-két részen már egy kicsit kikopott a pálya, de a széleken kb egy 20-25 cm hó még mindig van. A felvonó nyomvonalában is mindig frissítik a havat, a mai nap vége felé is szórtak a pálya vastagabb részeiről ide. Ennek eredményeképp sehol sem lehetett látni bármi kifogásolhatót, nagyon jó köröket lehetett menni. Voltunk páran, de azért tömeg sem volt, ritka eset volt, mikor pár percet kellett várakozni.
Külön érdekesek voltak a napszakok. A napsütéses időben szép tud lenni a Dunakanyar, a naplemente ezt még kiemeli. Az esti kivilágításos sí során a tiszta égen a félhold és a csillagok pedig igazi élmény.
Január utolsó napján megdőlt a meleg rekord kis hazánkban. Gyanítom, hogy február első napján is hasonló lesz. Ennek ellenére itt Visegrádon még mindig nagyon jókat lehet síelni. Köszönjük a személyzetnek, akik a lehető legjobbat igyekeznek kihozni az adott lehetőségekből!

Egy fergeteges zárónap a hó jegyében. Március 29-én, útban Lungauból hazafelé álltunk meg a Grosseck-Speiereck síterületnél egy fél napos síelésre. Mauterndorfnál a völgyben csepperészett az eső, de a hegyen a hó volt a jellemző. Meg a köd. A szél szerencsére nem támadt fel, csendes idő volt. Váltakozva hol esett valami kemény zuzmarás havas dolog, hol egy kis köd. A Grosseckbahn kabinos felvonóval mentünk fel, ami egy tojás, egy körpadon le is lehet ülni, viszont a léceknek kívül nincs tárolójuk, úgyhogy azt be kellett vinni a kabinba magunkkal. Ugyan úgy mint a Katschbergen, itt is rengeteg hó volt a pályán is és azon kívül is. A síterület nem túl nagy, két csúcsra, a 2066 m magas Grosseckre és a 2411 m-es Speiereck-re épül. A csúcsokra ülőszékesekkel lehet felmenni. Szerencsére a legmagasabb részre buborékossal visz fel, ami most ebben a csapadékos időben jól jött. A fél nap alatt nagyjából be is síeltük az egészet, egyedül a 2-esen nem mentünk le. Bár elég nagy volt a köd, de jókat mentünk a Speiereck körül a 4-eseket variálva, hol fekete, hol piros pályán. Sok a síiskola, lépten-nyomon a kis tekergő lurkókba botlunk. Még az is megtörtént, hogy megkértek minket, segítsük felkísérni a kicsiket az ülőszékesen. Aztán a bérlet érvényességéig az 1-esen nagyokat pörögtünk a kabinossal. Ez egy nagyon változatos rész. Széles, néhol meredekebb, néhol lankásabb az indulása, majd egy fenyőfás erdei úton kanyarog lefelé. A végén pár kanyar erejéig újra kiszélesedik és szabályos befutója van a Schizentrum Mauterndorf-ig.

A gyerek részére meghosszabbított tavaszi szünetet kihasználva március 27-28-án síeltünk itt. Az indíttatás a tavalyról megmaradt YodelYou kedvezményes jegyek lesíelése volt. Ami 2,5 Eur lefizetése ellenében gond nélkül meg is történt. Igaz ezt előre le kellett levelezni, mert a pénztárban igencsak a fejüket csóválták. Szerencsére be tudtuk mutatni az emílt.
Az időjárás nagyon változékony volt. Míg délutáni napsütésben értünk a már zöldelő, hómentes völgybe a szállásunkra, addig reggelre 5-6 cm hó takart be mindent. Ami aztán a délutáni napsütésben ismét el is olvadt. Míg lent borongósabb idő volt, addig a hegyen nagyon gyorsan és durván változott minden. Mindkét nap reggeli hóeséssel indultunk, aztán felhős, ködös, napsütéses idő. Ezt néha kisebb hóvihar, feltámadó széllel zavarta meg. De nap vége felé megint csodálatos napsütés. Volt olyan, hogy a kabinba besütő naptól leizzadtunk, aztán a csúcson kiszállva pár méteres látótávolságú köd vagy kisebb hóvihar fogadott. De ez is nagyon gyorsan változott.
A hó mennyiségére semmi panaszunk nem lehetett. Tetemes mennyiségű volt még a a hegy legaljában is, de a pályán kívül is. A síelést a lekezelt pályára hulló 6-7, illetve a Tschaneck felőli oldalon 10 cm-nél is több friss hó határozta meg. A nap elején, míg a nagyobb, népszerűbb lejtőkön össze nem túrták, nagyon jókat lehetett menni. 11 órát követően viszont kemény izom munka volt a frisshavas dombocskákon átvergődni. Inkább az Aineck-en voltunk. Egyszer mentem le délután a Tschaneck felé a 11-esen, tévedésből. Olyan volt, mintha félméteres szűzhavas síelést próbáltam volna az ST lécemmel. Ráadásul azon a részen napsütéssel egybekötött nagyon hideg szél fújt. Inkább pörögtünk a kabinosokkal. Mikor fent erős köd és hóvihar szerű állapotok voltak, akkor meg inkább besíeltük a St. Margarethen ülőszékes felvonója alatt lévő kék-piros-fekete pályákat. Ezen a részen jóval kevesebben voltak és sokáig nem is volt buckás.
Ha éppen nem volt a síiskolásoknak verseny, lehetett a pályák szélén elkülönített tűzött, időméréses műlesikló pályára is rámenni. Ha a Start-nál bedobtál 1 Eurt az indító dobozba, akkor leérkezve meg tudtad nézni a kijelzőn az idődet. Aztán egy szűk kapun ki lehetett menni, vissza a 21, 22-es pályára.
Délutánra viszont ezeknek az alja már erősen felpuhult, kezdett vizesedni, ezért befejezésül elmentünk az 5,5 km hosszú A1-re.

Kihasználva a hosszú hétvégét, március 16-án voltunk itt egy szánkós-síelős napon. Mivel reggel országosan esett az eső, ezért nem siettünk túlságosan. Aztán 10 óra után egy kicsit kiderült az idő, a völgyben szép tiszta idő lett, a hegyen köd és havas eső váltakozva. Szinte csak magyarokkal lehetett találkozni, meg is töltöttük a parkolót rendesen. De azért tömegről nem beszélhettünk, sor nem alakult ki sehol. Sokan jöttek több napra a környező szállásokra. És sok volt a kezdő is velük, akik aztán rendre estek-keltek a meredekebb részeken.
A hó lentebb már egy kicsit tapadós, vizes volt, de azért lehetett csúszni rendesen. A probléma csak abból adódott, hogy amikor a kabinos beszállójánál kézbe kellett venni a lécet, a nedves olvadó hótól a kesztyűk hamar átáztak. A szánkózáshoz nem volt a legideálisabb ez a tapadós latyak. Amúgy sem lejtős több részén a ródlipálya, itt nem is csúszott, viszont a meredeken meg nagyon fröcsögött a havas lé. Ezért inkább többet síeltünk, arra még tökéletesen megfelelt. A 6-os pálya szokás szerint le volt zárva, az aljában már teljesen el is olvadt a hó.
Dél körül megnéztük a hegyoldal közepénél, a 4-es és 5-ös pálya között lévő Encián hüttét is. Ennek a bejárata a legideálisabb helyen, pont a szánkópálya mellett van. Kellemes hangulatot áraszt a benti kandalló, és jó idő esetén bentről szép a kilátás a környékre.
A nap végén az esti síelésre készülve elindultak a ratrakok is. A gépész irányba továbbtanulni szándékozó fiataloknak igazi látványosság volt a felvonulásuk. Különösen a bolygókerekes csörlős fordulásai a meredeken. Ezzel a bemutatóval zártuk a napot, ami a reggeli induló viszonyokhoz képest nagyon jól sikerült.

Erős napsütés, márciusi meleg, 14 fok dél körül. A hó erősen tapadós. Nem voltak túl sokan, az alsó parkoló telt meg. Jópáran a teraszon vagy a lépcsőn napoztak, de volt félmeztelen kempinggattyós síelő is.
A legküzdelmesebb a 7-es volt. Itt erős fizikumra volt szükség, hogy letornázd magad az új ülőszékesig. Az 1-esen jobb köröket lehetett menni, de a legjobb a hátsó, csákányos felvonós 5-ös pálya volt. Igaz ebben van meredek szakasz is, de egész nap ez tartotta magát a legjobban. Aztán délutánra sokat javultak a síelési lehetőségek is. Mi legtöbbet a tisztán 1-esen vagy kombinálva az 1-et a 2-essel róttuk a köröket. A nap végére pedig a garázsból kihozott 2 ratrak lement az 1-es aljába, a nap megkoronázásaként ezen a nyomon az esti világításban még vagy 6 kört mentünk.
Nekünk a napsütéssel együtt tetszett a nap. Végül is volt mindenféle próbatétel, ami ilyenkor márciusban megeshet egy sípályán. Hó van még bőven, szerintem a nemzeti ünnepre eddig még ilyen időszakban soha nem látott körülményekkel várja Eplény a síelőket.

A mini gleccser ismét feltámadt és mi mentünk, kihasználtuk!
A mai napon egy ismerős családdal kilátogattunk a Visegrád sípályára. Ők kezdők illetve újrakezdők lévén oktatással kezdtek. Az oktatásokat szervező illető javaslatára az általuk gondolt kiscsoportos oktatás helyett végül a privát oktatást választották, amit aztán nem is bántak meg. Elmondásuk szerint a lehető legjobb volt számukra. Ezúton is köszönik a nagyon hasznos okítást!
Nem voltak túl sokan, a parkolóban is volt hely. Ment mindegyik tolókaros és a felső tárcsás felvonó is. Tele voltunk, de így a társaság eloszlott, gyakorlatilag várakozó sorok nem is alakultak ki. Néha előfordult egy-egy fennakadásnál, vagy egy csoportos beérkezésnél, hogy pár percet kellett várakozni, de ez volt a maximum. A kajáldában is hamar ment a kiszolgálás. Gőzgombóc különböző változatai nagyon finomak!
Erősen borús idő, 0 fok körüli hőmérséklettel, néha a felső részen egy kis hűs levegőmozgás. Hóviszonyok ennek megfelelően. Síelhetőség a Nagyvillám sípályától megszokott maximális gondoskodásnak köszönhetően nagyon jók! A felső-középső részen nagyon jól síelhető hó. Az alsó részen egy kicsit vékonyabb hótakaró következtében már a nap második felében itt-ott kikopott, enyhén tapadós volt. De ahol már barnult volna, oda a pályamunkások már vitték a frissitést.
Teljes üzem volt a szánkópályán is. A család kezdő fele kipihenve az első napi síelős élményeket, át is ment egy kicsit "lazítani".

Ahhoz képest a honlapon elég rendesen találkozni a Zauberberg Semmering kifejezéssel.
Pénteken itt voltunk és kipróbáltuk a szánkópályát is. Felhős, csapadékos, 0 fok körüli időnk volt, néha egy kis enyhe széllel. Az S6-ról letérve csapadékban mindinkább a hó dominált, napközben esett is néhány centi. A pályát már 11 körül elég rendesen összetúrták a friss hóval, de nem volt vészes, inkább élvezetes a finom púder szerű természetes hó. Ha van síbérleted, az érvényes a szánkózásra is. Ha nincs, lehet venni külön szánkómeneteket. 6,50-ért lehetett bérelni szánkót, azaz kaptál egy műanyag lapszerű kulcsot, amivel le lehetett akasztani a szánkót a tároló helyről. Ez olyan volt mint a szupermarketeknél a bevásárló kocsik tárolója. Amikor visszavitted a szánkót és kivetted a kártyát, akkor visszakaptad a pénztárnál a letétként otthagyott igazolványt (szlát meg kell őrizni!). Ez a beléptető kapun belül van, és a szánkóval együtt fel tudsz menni a kabinnal a tetejére. A szánkópálya is innen indul, aztán az 1-essel párhuzamosan megy, átmegy 3 alagúton keresztül a 3, 7, 4-es pálya alatt, majd egy erdős részen visszakanyarodik a kabinos bejáratához. Elég széles, mind a két oldala megcsinálva hol természetes módon, hol palánkkal. Van benne néhány igazi lejtő ahol meg kell hajtani, mert van benne vízszintes is. Párszor visszafordul majdnem 180 fokkal és elmegy közvetlenül az Enzianhütte előtt. Azért 3,5 km hosszú, elég munkás dolog, nem gondoltam volna, jól megdolgoztatta a törzs izmaimat. Amikor fáradtam és elnéztem valamit (letapadt a sícipőm a puha hóban és rosszul vettem a kanyart) simán rézsút vette a szánkó a palánkot én meg nyakig bent a fél méteres púderben. Néha a meredeken erős fékezésnél pedig teljesen beborított a jégkása. A végén elég árkos lett pár helyen, ekkor meg kirázta a lelket is belőlem. De aki szereti a téli sportokat, annak nem lehet nem kipróbálni! Mi felváltva hol szánkóztunk, hol síeltünk, mikor milyen kedvünk volt. Ha éppen egyikünk se szánkózott, visszatettük a szánt a helyére, a kulcsot meg addig zsebre tettük. Bocsi a képminőségért, ilyen volt az idő. Fent erősen felhős, lent tisztább.

Képek Aineck sípályáiról, még március közepéről.
Gyönyörű napsütéses időnk volt. A St. Margarethen-i parkolóban álltunk le. Itt a Katschi Express gyűjtötte össze a vendégeket és szállította az egyáltalán nem messze lévő kasszához. A hőmérséklet a völgyben elérte a 10-12 fokot, ezért a legtöbbet a hegy közepén-tetején voltunk a 24 kék, 25 és 26 piros pályán. Jól lehetett pörögni a két kabinossal, Silverjet és Gipfelbahn. A csúcson délutánra már egyre erősebb szél fújt, de szerencsére nem volt vészes. A 29-30-as pályák is nagyon jók voltak. Lankás, széles, a 28-ba beérkezve egy letöréssel, szinte senki sem járt arrafelé. Napközben párszor megjártuk az A1-et is. Fantasztikus kilátás, szép erdei környezet és jó minőségű hó. Az aljában és a nyitottabb helyeken az erős napsütés hatására egy kicsit lazább hó volt, néhol buckásodott, de egyáltalán nem volt problémás.

Szombaton az előző szezon Síelj Itthon! síútlevél játékában kapott nyeremény jegyünket mentünk lesíelni. Kicsit felhős, de azért többnyire napsütés idő fogadott minket. A reggeli -1 körüli hőmérséklet dél felé már átment plusz 2-3 fokba, a pályák a napsütésnek kitett részeken kezdtek kissé felengedni, de azért nagyon jókat lehetett csúszni.
A parkolók telítettek voltak, a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. A felvonóknál jelentős sorok alakultak ki, de nem mondanám vészesnek. A kezelők, akik nagyon szolgálatkészek voltak, a csákányosoknál igyekeztek a lehető legudvariasabban a páros felvonózás felé terelgetni minket, fogyott is a sor gyorsan.
Teljes nagyüzem volt. Ugyan az 1-es ekkor még nem volt megnyitva, de ha valaki a gyorsabb, lendületesebb síelésre vágyott, a 3-ason nagyon jókat lehetett menni. Annál is inkább, mert a nagy többség a 4-es, lankásabb pálya felé vette az irányt. Itt aztán többféle utat is lehetett választani. Hol egy élesebb kanyarral be a felvonó híd alá, hol a kis csákányost megkerülve, az 5-ös alját is érintve, dupla kanyarral tovább a 4-esen. Ez utóbbi, a felső részen érintve a 6-oson elhelyezett kis dobbantókat is, nagyon változatos nyomvonal választás és itt a leghosszabb lesiklás is. A két gyerekkel felváltva kombináltuk az adrenalin fokozó 3-ast és a változatos 4-6-5-4-3-ast.
A hüttében a kaják nagyon finomak, ízletesek, és az osztrák árszínvonallal vetekszenek. Ami talán még nem is lenne baj, mert a 2600 forintos rántott szelet jó nagy adag volt, még szerencse, hogy én csak egy 850 Ft-os szlovák káposzta levest kértem, és így be tudtam segíteni a gyereknek, végül is elfogyott. Ha lennének gyerekadagok, vagy fél adagok, vagy esetleg lenne olyan, hogy akár a körbárban gyors étel, hot dog, pogácsa, zsíros kenyér vagy ilyesmik egy teával, lehet jobb lenne. Nagyobb választási lehetőség lenne.
A gyerekeknek annyira tetszett a síelés, hogy eredetileg ugyan nem így terveztük, de rábeszéltek, maradjunk estére is. Egy „kis” logisztikai szervezés, telefon, mindent beígérünk anyunak, csak jók leszünk ezután, holnap vasárnap, a lecke már rég megvan, meg minden, maradunk. Nem bántuk meg, nagyon hangulatos síelésben volt részünk. Sokan haza mentek, gyakorlatilag a felvonóknál sorban állásról nem is lehetett beszélni. Minden addigi pálya nyitva maradt, a rövid fél órás szünetben pedig a nagy részét még egy kicsit le is ratrakolták. Vagy 6 óráig nem is találom a két gyereket sehol, aztán a nagy csákányos aljában összefutunk. A Hol voltatok? kérdésre egymás szavába vágva özönlik belőlük az élmény. Az elsimított 3-ason igazi „élvezeti” síelés. Egymás után várakozás nélkül több kör. Aztán nagyobb körbe le, rá az ugratókra. Meg be a híd alá, ami váltakozó fényekkel van megvilágítva. Aztán vissza a 3-asra. De már mennek is tovább. 8 óra felé kérdezem: - Forró csoki? - De nem megyünk még haza? – jön a válasz. Mivel a hütte nem a kijáratnál van, úgyis vissza fel kell csatolni, mehetünk még utána pár kört. Azt már mindenki elfelejtette, hogy azt ígértük anyának, nem maradunk zárásig. Majdnem zárásig maradunk, aztán mind a villám cipőcsere, cuccok gyorsan be a boxba, a többi majd otthon.
Megyünk el a kivilágított pálya mellett, nézik a gyerekek és kérdik – Visszajövünk még? – Mindenhová vissza szeretnék menni, ahol jól éreztük magunkat. Ide is. Remélem lesz még idén annyi hó, hogy mikor majd időnk engedi, vissza tudjunk menni. Úgy érzem, hogy MSZI betölti azt a szerepet, amit egyébként el is szeretne érni, és amire az adottságai révén lehetősége is van, hogy Magyarország egyik legnagyobb sí központja legyen.

.

Összejött! A mai napon sikerült kipróbálni a Dobogókői Sícentrumban első alkalommal meghirdetett Munka előtti reggeli síelés-t.
Kb 40 perc alatt értem fel a Széll Kálmán térről a sípálya parkolójába. Ködös, borongós idő volt, valami csapadék is potyogott, hazafelé derült ki, hogy bizony ónos eső is esett. A városban -5 fok volt, ami kifelé egyre jobban süllyedt, -8 – ig. Az úton 7 óra körül már elég jelentős szembe forgalom volt, főként Pomáz felől volt összefüggő kocsisor. De odafelé jóval kevesebb kocsi ment, simán lehetett haladni. Az út a dobogókői elágazásig teljesen rendben volt, utána már elehetett találkozni itt-ott kisebb havas részekkel. A Dobogókői nagy parkoló után viszont már nincsen takarítva, de téli gumival simán járható.
A környék teljesen hófehér. Hó, zúzmara a fákon és halvány tejes köd. Majdnem, mintha habos tortába lennék benne. Még vagy 3 kocsi érkezik, fél8, vagyunk kb 5-en, készülődünk.
Mint ahogy a honlapon írják: Hogy a munka is jobban csússzon, Korai Síöröm! Laci, a főnök megy le a felvonó aljához, fent is készülődnek, intenek, hogy mindjárt indul.
„Ajánljuk gyakorló sízőknek, akik aznap még sport után teljes munkaidőben dolgozni is mennek.” Hát igen. A teteje egy kicsit kihívás. Meredek, az egyik fele lejegesedett, a másik felén a fű meg ágak itt-ott kilátszanak. De hó az van rajta azért bőven, síelhető. Ha valaki mégis féltené a lécét, a kölcsönzőnél vannak kirakva kövezős lécek, szabadon lehet közülük válogatni. Keményen kell tartani a sít, az első körök küzdelmesek, de aztán kitapasztaljuk, rájövünk a meredeken is a jó útra. Lejjebb igazi élmény sízés. Alaposan letömörített természetes hó, pirosról érkező lankás kék pálya, néhol változatos ”hullámokkal”. Ha valaki nem akarja többször bevállalni a meredeket, a felvonón a 7. oszlop után ki lehet menni a pályára. Akkor tiszta kéken lehet pörögni. Felváltva körözök, hol teljes kört, élvezve a lejtő adta sebességet, hol csak kisebb kör pihentetőnek. Így már igazán változatosra sikeredik a reggel.
Fél10-kor még egy utolsó kör, aztán felmegyünk a Zsindelyesbe. A Makovecz Imre tervei alapján épített vendégházban igazán hangulatosra sikerül a reggeli. Letelepedek a kandallóhoz, lábam fázósan nyújtom ki a tűz mellé. A pad másik felén egy korom fekete cica dorombol. Kirándulók érkeznek, beszélgetnek. Nézem az ablakon kint a téli tájat, kapjuk a virslit, kortyolgatom a forró teát. De sajnos menni kell dolgozni.

Szombat délutáni síelésünkön összetalálkoztunk az üzemeltető-tulajdonos Gutbrod Rezsővel. Az oktatás szünetében kijött egy kicsit meglátogatni a pályát. Felvonózik mint mi. Síléccel tesztel, ellenőriz, feladatokat oszt ki. Semmi nem kerüli el figyelmét. Előttem megy a tárcsáson, aztán megvár. Kellemesen elbeszélgetünk egy kicsit a vendégvárásról, az időjárásról, a pályáról, a Dunakanyarról. Aztán csúszunk párat.
Bárki aki úgy gondolja, ha látja, nyugodtan szólítsa meg és mondja el őszintén a véleményét. Könnyű megismerni jellegzetes alakját. Nagyvillámos piros nadrág - fekete kabát sí egyenruhában van és az van ráírva nagybetűkkel a kabátjára, hogy Rezső.
Aztán látom, hogy egy kezelővel közösen nagy munkában vannak, a főnök keményen lapátol. Megpróbálom lefényképezni a történelmi pillanatot, megnyitják a 3/a pályához tartozó tárcsás felvonót teljes hosszban! Így a fenti rész alsó negyedénél-ötödénél lehet már indítani a síelést. Elsőnek Rezső mutatja meg, hogy hogyan is lehet ezt kihasználni. Elindul fentről mint egy katapultról, és pár lendületes ív után rá a nagyugratóra. Majd egy szépen kivitelezett ugrás után lesíel a kis tárcsás aljához.
Ezután beáll a felvonóhoz és ahogy megyek felfelé int, hogy lehet feljebb menni végig. Talán a nagyközönségből elsőnek próbálom ki. Ez az új szakasz azért az indulásnál elég meredek, első körben mindenki bizonytalanul nézelődik, de aztán pár kör után már minden rendben van. Gyermekem is próbálkozik, Rezső biztatja, aztán megtalálja az utat lefelé. Megszokjuk, majd megyek pár lendületesebb kört a 3/a-n. Egyre jobban megjön a kedvem. Megyek egy kört innen, a katapultról indulva egy éles kanyarral le az 1/a nagypályán. Sebességem valahol a határaim szélén. Dúsul bennem az adrenalin, borzongok. És nagyon élvezem. Gond nélkül lehet pörögni, persze, hogy még párszor ezt megcsinálom!
Elnézést a képek minőségért. Kamerás mobil és a fényviszonyok ebben a borongós januári hétvégén 4 óra felé már nem a legjobbak voltak.