Élménybeszámolók

Sziasztok!
Élve a Sielok.hu segítségével és a korábbi nyertes által felajánlott lehetőséggel, amit nagyon köszönünk, a március 15-i hosszú hétvégén síeltünk itt egy jót.
Ebben a nagyon is tavaszias márciusban nem számítottunk valami különleges élményre, viszont a várakozásunkat azért felülmúlta. Alig valamivel több mint 5 óra alatt értünk ki Budapestről, igaz volt több megállónk.
A hőmérséklet 0 fok körül, erősen tavaszias, éjjel egy kicsit hűvösebb, nappal nem egy kicsit melegebb, de azért borús, fent hóba illetve lent esőbe hajló idővel. Az ilyenkor az 1500 m körüli magasságban megszokott fent egy kicsit jobb, lent a körülményeknek megfelelően lazább pályák. Hó azért volt bőven, igaz gyorsan olvadt, de azért nem panaszkodtunk. A pályák nagyon pirosak, jól kezeltek, síelő viszont nagyon kevés. Ezért nagyon jó köröket tudtunk menni, igazi élmény síelés volt. Főként a kabinossal köröztünk, amik 10 személyesek, de mintha ide egy kicsit túlméretezték volna őket. A táj gyönyörű, nem olyan magas, mint a közeli Murau, ezért nem is annyira hóbiztos, itt gyönyörű fenyvesek között lehet száguldozni.
Imádjuk a tömegektől mentes, eldugott kis helyeket. Már többször gondoltam rá, hogy ide is el kellene látogatni, de Murau vagy a Katschberg eddig még mindig tovább csábított. Most itt csak éppen körülnéztünk, de nekünk nagyon megtetszett. Biztos, hogy vissza fogunk ide járni, már be is terveztük a következő szezonunkba, beszámolóval együtt.

A tegnapi zárónapon délután síeltünk egy utolsót. Szélcsend és gyenge fátyolfelhők kíséretében napsütés. Gyöngyösön 15 fok, MSZI-n csak 9. A parkolóban szép számmal voltak autók, rajtunk kívül még elég sokan jöttek kihasználni az utolsó lehetőséget egy jó kis napfényes csúszásra. A pálya ennek megfelelően a napsütötte helyeken olvadt, erősen tapadós, az árnyékban viszont elég jól síelhető volt. A nap vége felé már az ülőszékes beléptető kapujánál latyakos, az aljában az utolsó meredeken néhol hóhiányosra lekapart lett. Hó még volt bőven, ezért egész nap jókat lehetett menni, ki is használtuk zárásig.

"Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni..." (Shakespeare 1564-1616)
Vasárnap délután meglátogattuk az ország legnagyobb szánkódombját (Kócos után szabadon). A webcamon nagyon hívogató képek voltak, és hát nem is csalódtunk.
Az odaut zavartalan volt. Nem túl erős forgalom, könnyű parkolási lehetőség, a Kékesre felvezető út sem volt lezárva. Mivel ismerősökkel a szánkózás mellett túrázás, sétálgatás, sível való ismerkedés volt betervezve mi Mátraházán leparkoltunk és gyalog mentünk felfelé. Dél felé plusz 7, napsütés, teljesen szélmentes idő, Gyöngyösnél már helyenként télies táj. Ahogy haladtunk felfelé már mindenfelé 20-30 cm hótakaró, útszélén és a parkolóban hóbuckák. A Veronika réttől egészen fel a toronyig tökéletes síelős viszonyok. 10-15 cm keményre taposott, kifagyott természetes hó. Csak a felvonó üres oszlopkandaláberjei álltak szomorúan a pálya szélén. De ez senkit sem zavart. Mindenki a gyönyörű napsütéses időt és az ingyen adódott természetes havas lejtőt igyekezett kihasználni. A Déli hangos volt a gyerek sikolyoktól, a szülői aggódásoktól, az örömködésektől.
Jó volt itt lenni. Beszálltunk a szánkózásba, gyakoroltuk egy kicsit a sítúrázást. Gyermekem (18+) a lécekkel kétszer ment fel a toronyig. Meg egyszer félútig, ("a rossebb gondolta volna, hogy ez ilyen magasan van".) Hát igen, ez azért más mint a csákányossal vagy a busszal. Volt szülő, aki kocsival felvitte a gyerekét a tetejére, aztán visszament az aljába és ott várta.
A nap végén még jót vacsoráztunk. Arra figyelni kell, hogy fent csak 16-ig vannak nyitva az éttermek, lent a parkolónál pedig csak 18 30-ig van konyha. Mi még éppen belefértünk.

Köszönhetően valamelyest a természetes havazásnak és a beköszöntött hidegnek Eplény a múlt héten újra kinyitott. Vasárnap késő délután érkeztünk, Az alsó parkolók dugig tele, néhol az út mentén is, de a lifteknél nem volt nagyobb fennakadás. Kicsit szeles idő, 0 fok körüli hőmérséklet, ami estére -3 fokig lement. Ennek megfelelően a pályák kifagyva, kemény alapon jól síelhető tömörített hó, buckák nélkül. Ment mindkét ülőszékes felvonó, nyitva a 7-es pálya is. A 7-es nagyon jó kezdőknek, de haladók is szép íveket tudnak húzni. Az 1 és 7-es összekötő részt szenzációsan megcsinálták. Meredek, de megfelelően széles, nagyon jól síelhető. Így, hogy több pálya is nyitva van, nagyon változatosan lehetett síelni. Kedvencem volt a 4 ülésessel fel a tetőre, át a lankás A7-re, majd a Q3 összekötőn be az A1-re és vissza a 4 üléseshez. Jó nap volt. Remélem még kitart egy darabig ez a hideg.

Vasárnap este útban a főváros felé megint belátogattam erre a kis nyúlfarknyinak nevezett Álmos hegyi lejtőre. Gondoltam, a múltkor nálam maradt festypay kártyát visszaváltom az újonnan bevezetett 500 Ft-ért. De felkészültek voltak, az új szabályhoz új kártya, zöld színnel, jár. Arra viszont jó volt, hogy a régi fehér kártyát használhattam, arra töltötték fel a belépőt és nem kellett az 500 Ft kaució.
Szerencsére a szél nem volt jellemző, néha teljes szélcsendben cammogott velünk a felvonó. A meleg viszont nagyon kikezdte a pályát. Teljesen felpuhult, összetúrt buckás havas letapadós lötty, néhol barnás foltokkal színesítve. A nehezítést az adta, hogy még 5 óra körül is elég sokan voltak akik szintén erősen küzdöttek a buckákkal, úgyhogy azért óvatosan kellett közlekedni. Ez most inkább a küzdelemről és nem annyira az élményről szólt. Azért pár bemelegítő kör után már jobban élvezhető volt egy-egy csúszás. Nem bántam meg, hogy az ideálisnak közelében sem lévő körülmények ellenére benéztem. De két óra elég is volt.

Két egymást követő vasárnap is itt voltam egy záróra előtti 2 órás csúszásra. Ebben a nagyon erősen csapadék hiányos szezonban itt nagyon vigyáznak arra a kevés műhóra, amit sikerült eddig legyártani. Jól összetömörítik, nehogy nagyon olvadjon. De azért napközben megkapja a maga napsütését, ami aztán éjjel jól összefagy. Olyan jól, hogy az egész 1-es pálya egy tiszta jégtömb folyosóvá vált végül. Buckák ennek következtében nem nagyon vannak. Némi jégkaparék itt-ott a pálya szélén emlékeztet valamit a sípálya jellegre, de főleg a meredekebb részeken inkább jégpálya. Érdemes frissen élezett felszereléssel nekivágni. Nekem ez most nem sikerült, karistoltam is a jeget rendesen. Covid mintha nem lenne, legalább is senki nem akar tudomást venni róla. A jó idő sok embert kicsalt a szabadba. A múlt héten tudtam 9 perces köröket is menni, ez most inkább 11-12 perc volt. Még zárórakor is elég sokan voltak (vasárnap 18 órakor van zárás, 17:45 után már nem lehet a felvonóval felmenni), gyakorlatilag az alsó parkoló még záráskor is tele volt. Érdemes figyelni az útra, elég keskeny, a sötétben az egyik kanyarban hazafelé valakit úgy kellett kihúzni az útmenti árokból.
Aki a fentiek figyelembe vételével készül ide, jól fogja magát érezni. Jó csúszást mindenkinek!

Tél a tavaszban. Már nem tudom hányadik szezonzáronkat síeltük ma éppen MSZI-n, de egyáltalán nem biztos, hogy ez volt az utolsó. Legalább is semmi nem utalt arra, hogy vége lenne. Amit be lehetett pótolni a télből, azt ma az időjárás megtette. 11-től síeltünk nap végéig. Érkezéskor -3 fok, a Kékes környékétől végig behavazott táj. Igazi síelős feeling. Parkoló tele, a sporttársak már keményen nyomták. Sokan gondolták úgy, hogy kihasználva a lehetőségeket korai érkezéssel még a frissen kezelt pályán kezdenek. Kb délig voltak is kisebb sorok, de aztán ez, főleg 13 óra felé megritkult. A pálya viszont addigra kicsit átalakult. Egy kemény alapon kb 10-15 cm kistálycukor, ami főleg a kanyarokban kezdett feltornyosulni és alaposan meg tudta fogni a lendületet. Aztán 2 óra felé beborult és az előrejelzésnek megfelelően 30%-os valószínűséggel megjött a havazás. Erről egy kép. A pálya viszont legalább ennyivel begyorsult. Ekkor tudtam a legélvezetesebb köröket nyomni a 4-es és 5-ös nyomvonalakon. Jó hír, hogy a csákányost nem állították le a kiírás szerinti 14 órakor, hanem végig üzemelt. Így délután minimális várakozással lehetett pörögni.
Ismét nagyon jó nap volt. Igazi téli síelős, egyáltalán nem szezonzárós hangulattal.

És úgy is lett. Délután téligumi rongyoló 13 fokban kecmeregtünk át a városon és nem sok mindenben reménykedtem. De aztán Dunabogdány környékén már "csak" 8 fok. Érdekes módon a pályán ez nem látszott meg. A hó nagyon prima, semmi latyak, persze közel sem kemény, de ropog a léc alatt. Nem voltak sokan, ennek megfelelően a pálya sem volt letúrt vagy buckás. A beígért szél sem volt akkora, hogy észre lehetett volna venni. A párhuzamos tolókarosból a külsőre várakozás nélkül lehetett csatlakozni, a belsőnél volt egy-két perces rövidebb sor. Így aztán 3 órán keresztül folyamatosan pörögtünk, jól el is fáradtam.
A minigleccser ebben a januári tavaszban nagyon jól tartja magát. A felső részen a tányérosnál már valóban látszik a jó idő nyoma, de még nem volt zavaró. Teljes dicséret a kiszolgáló csapatnak. Mint azt már itt megszoktuk, a kezdőnek a segítségnyújtás természetes. A tolókaros nyomvonalat folyamatosan javítják és kimondottan jó hangulatot teremtenek.
Nem bántuk meg, hogy végül is kimentünk egy kisebb, pár órás csúszásra. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!

Vasárnap délután 4 után is hasonló volt a helyzet. Teljes szélcsend, -3 fok, a pálya tényleg jó volt, semmi komolyabb buckásodás, inkább kemény volt 1-2 jégfolttal. A meglepő a sok ember volt. Hajmáskér után a 82-es főút mindkét oldalán komoly parkoló kocsisorok, számtalan ember kirándult, szánkózott az útszéli hófedte mezőn. Az Eplény előtti domboldal tele volt szánkózókkal. A sípályához vezető út szélén lévő parkolók is tele. Itt már aggódtam. Gondoltuk 4 óra után érkezve már kevesebben lesznek. Szembe egész hosszú kocsisorok jöttek, de mentek is. Végül lent parkoltunk, de letereltek oldalt egy jó kemény jeges részre. Minden le volt jegesedve, de az utat felszórták valami tapadós-földes-zúzalékkal, a kocsinak téli gumival nem volt gond.
Az elején még negyedórás köröket lehetett menni, aztán 6 óra felé már jobb volt. Igyekeztünk tartani a Covid-szabályokat, de amíg nem csökkent a sorállás a beléptető kapu körül, addig lehetetlenség volt. Sok fiatal eleve nem foglalkozott a maszk kérdéssel, még az alibi sál, nyakvédő felhúzásával sem. Az alkalmazottak igyekeztek figyelmeztetni, de hamar belefáradtak. A tömegben hamar ráálltak az ember nyakára, becsúsztak az utolsó pillanatban a liftbe. Aztán ez később természetesen csökkent.
Pár kép amivel igyekeztem ezt a rendkívüli Covidos téli hangulatot vissza adni. Mert azért az megvolt. Sajnos késő este lévén nem a legjobb minőség. A 7-es pályát és a folytatását is a csákányos mellett folyamatosan lövik, reméljük nem sokára további részeket nyitnak meg.
Nem voltunk sokat, mindössze 2 és fél órát, de ebben az igazi téli havas hangulatban mi nagyon jól éreztük magunkat.

Ebben a két glaciális közti remélhetőleg nagyon rövid interglaciális szakaszban, szombat délután itthoni plusz 15 fokban mentem ki Visegrádra a mini-gleccserünkre személyesen meggyőzödni a helyzetről. Szélcsendes gyönyörű napsütéses, mondhatni álom kiránduló idő fogadott. Itt 4 óra körül már azért "csak" 13 fok volt, útközben találkoztam is jó pár kirándulóval. A pályán fentebb nem annyira, inkább az aljában lehetett érezni a pluszok és a napsütés hatását. Ki is volt írva, hogy belépés csak síléccel, mert különben a lábnyom helye vizes lenyomatként ottmarad. Vigyáznak, ahogy tudnak a még megmaradt hóra és meg is látszik az eredménye egy jól síelhető pályában.
Naplemente körül elkezdett csökkenni a hőmérséklet és a puha hó elkezdett visszakeményedni. A felső-középső tájon egy-két részen már egy kicsit kikopott a pálya, de a széleken kb egy 20-25 cm hó még mindig van. A felvonó nyomvonalában is mindig frissítik a havat, a mai nap vége felé is szórtak a pálya vastagabb részeiről ide. Ennek eredményeképp sehol sem lehetett látni bármi kifogásolhatót, nagyon jó köröket lehetett menni. Voltunk páran, de azért tömeg sem volt, ritka eset volt, mikor pár percet kellett várakozni.
Külön érdekesek voltak a napszakok. A napsütéses időben szép tud lenni a Dunakanyar, a naplemente ezt még kiemeli. Az esti kivilágításos sí során a tiszta égen a félhold és a csillagok pedig igazi élmény.
Január utolsó napján megdőlt a meleg rekord kis hazánkban. Gyanítom, hogy február első napján is hasonló lesz. Ennek ellenére itt Visegrádon még mindig nagyon jókat lehet síelni. Köszönjük a személyzetnek, akik a lehető legjobbat igyekeznek kihozni az adott lehetőségekből!

Egy fergeteges zárónap a hó jegyében. Március 29-én, útban Lungauból hazafelé álltunk meg a Grosseck-Speiereck síterületnél egy fél napos síelésre. Mauterndorfnál a völgyben csepperészett az eső, de a hegyen a hó volt a jellemző. Meg a köd. A szél szerencsére nem támadt fel, csendes idő volt. Váltakozva hol esett valami kemény zuzmarás havas dolog, hol egy kis köd. A Grosseckbahn kabinos felvonóval mentünk fel, ami egy tojás, egy körpadon le is lehet ülni, viszont a léceknek kívül nincs tárolójuk, úgyhogy azt be kellett vinni a kabinba magunkkal. Ugyan úgy mint a Katschbergen, itt is rengeteg hó volt a pályán is és azon kívül is. A síterület nem túl nagy, két csúcsra, a 2066 m magas Grosseckre és a 2411 m-es Speiereck-re épül. A csúcsokra ülőszékesekkel lehet felmenni. Szerencsére a legmagasabb részre buborékossal visz fel, ami most ebben a csapadékos időben jól jött. A fél nap alatt nagyjából be is síeltük az egészet, egyedül a 2-esen nem mentünk le. Bár elég nagy volt a köd, de jókat mentünk a Speiereck körül a 4-eseket variálva, hol fekete, hol piros pályán. Sok a síiskola, lépten-nyomon a kis tekergő lurkókba botlunk. Még az is megtörtént, hogy megkértek minket, segítsük felkísérni a kicsiket az ülőszékesen. Aztán a bérlet érvényességéig az 1-esen nagyokat pörögtünk a kabinossal. Ez egy nagyon változatos rész. Széles, néhol meredekebb, néhol lankásabb az indulása, majd egy fenyőfás erdei úton kanyarog lefelé. A végén pár kanyar erejéig újra kiszélesedik és szabályos befutója van a Schizentrum Mauterndorf-ig.

A gyerek részére meghosszabbított tavaszi szünetet kihasználva március 27-28-án síeltünk itt. Az indíttatás a tavalyról megmaradt YodelYou kedvezményes jegyek lesíelése volt. Ami 2,5 Eur lefizetése ellenében gond nélkül meg is történt. Igaz ezt előre le kellett levelezni, mert a pénztárban igencsak a fejüket csóválták. Szerencsére be tudtuk mutatni az emílt.
Az időjárás nagyon változékony volt. Míg délutáni napsütésben értünk a már zöldelő, hómentes völgybe a szállásunkra, addig reggelre 5-6 cm hó takart be mindent. Ami aztán a délutáni napsütésben ismét el is olvadt. Míg lent borongósabb idő volt, addig a hegyen nagyon gyorsan és durván változott minden. Mindkét nap reggeli hóeséssel indultunk, aztán felhős, ködös, napsütéses idő. Ezt néha kisebb hóvihar, feltámadó széllel zavarta meg. De nap vége felé megint csodálatos napsütés. Volt olyan, hogy a kabinba besütő naptól leizzadtunk, aztán a csúcson kiszállva pár méteres látótávolságú köd vagy kisebb hóvihar fogadott. De ez is nagyon gyorsan változott.
A hó mennyiségére semmi panaszunk nem lehetett. Tetemes mennyiségű volt még a a hegy legaljában is, de a pályán kívül is. A síelést a lekezelt pályára hulló 6-7, illetve a Tschaneck felőli oldalon 10 cm-nél is több friss hó határozta meg. A nap elején, míg a nagyobb, népszerűbb lejtőkön össze nem túrták, nagyon jókat lehetett menni. 11 órát követően viszont kemény izom munka volt a frisshavas dombocskákon átvergődni. Inkább az Aineck-en voltunk. Egyszer mentem le délután a Tschaneck felé a 11-esen, tévedésből. Olyan volt, mintha félméteres szűzhavas síelést próbáltam volna az ST lécemmel. Ráadásul azon a részen napsütéssel egybekötött nagyon hideg szél fújt. Inkább pörögtünk a kabinosokkal. Mikor fent erős köd és hóvihar szerű állapotok voltak, akkor meg inkább besíeltük a St. Margarethen ülőszékes felvonója alatt lévő kék-piros-fekete pályákat. Ezen a részen jóval kevesebben voltak és sokáig nem is volt buckás.
Ha éppen nem volt a síiskolásoknak verseny, lehetett a pályák szélén elkülönített tűzött, időméréses műlesikló pályára is rámenni. Ha a Start-nál bedobtál 1 Eurt az indító dobozba, akkor leérkezve meg tudtad nézni a kijelzőn az idődet. Aztán egy szűk kapun ki lehetett menni, vissza a 21, 22-es pályára.
Délutánra viszont ezeknek az alja már erősen felpuhult, kezdett vizesedni, ezért befejezésül elmentünk az 5,5 km hosszú A1-re.

Kihasználva a hosszú hétvégét, március 16-án voltunk itt egy szánkós-síelős napon. Mivel reggel országosan esett az eső, ezért nem siettünk túlságosan. Aztán 10 óra után egy kicsit kiderült az idő, a völgyben szép tiszta idő lett, a hegyen köd és havas eső váltakozva. Szinte csak magyarokkal lehetett találkozni, meg is töltöttük a parkolót rendesen. De azért tömegről nem beszélhettünk, sor nem alakult ki sehol. Sokan jöttek több napra a környező szállásokra. És sok volt a kezdő is velük, akik aztán rendre estek-keltek a meredekebb részeken.
A hó lentebb már egy kicsit tapadós, vizes volt, de azért lehetett csúszni rendesen. A probléma csak abból adódott, hogy amikor a kabinos beszállójánál kézbe kellett venni a lécet, a nedves olvadó hótól a kesztyűk hamar átáztak. A szánkózáshoz nem volt a legideálisabb ez a tapadós latyak. Amúgy sem lejtős több részén a ródlipálya, itt nem is csúszott, viszont a meredeken meg nagyon fröcsögött a havas lé. Ezért inkább többet síeltünk, arra még tökéletesen megfelelt. A 6-os pálya szokás szerint le volt zárva, az aljában már teljesen el is olvadt a hó.
Dél körül megnéztük a hegyoldal közepénél, a 4-es és 5-ös pálya között lévő Encián hüttét is. Ennek a bejárata a legideálisabb helyen, pont a szánkópálya mellett van. Kellemes hangulatot áraszt a benti kandalló, és jó idő esetén bentről szép a kilátás a környékre.
A nap végén az esti síelésre készülve elindultak a ratrakok is. A gépész irányba továbbtanulni szándékozó fiataloknak igazi látványosság volt a felvonulásuk. Különösen a bolygókerekes csörlős fordulásai a meredeken. Ezzel a bemutatóval zártuk a napot, ami a reggeli induló viszonyokhoz képest nagyon jól sikerült.

Erős napsütés, márciusi meleg, 14 fok dél körül. A hó erősen tapadós. Nem voltak túl sokan, az alsó parkoló telt meg. Jópáran a teraszon vagy a lépcsőn napoztak, de volt félmeztelen kempinggattyós síelő is.
A legküzdelmesebb a 7-es volt. Itt erős fizikumra volt szükség, hogy letornázd magad az új ülőszékesig. Az 1-esen jobb köröket lehetett menni, de a legjobb a hátsó, csákányos felvonós 5-ös pálya volt. Igaz ebben van meredek szakasz is, de egész nap ez tartotta magát a legjobban. Aztán délutánra sokat javultak a síelési lehetőségek is. Mi legtöbbet a tisztán 1-esen vagy kombinálva az 1-et a 2-essel róttuk a köröket. A nap végére pedig a garázsból kihozott 2 ratrak lement az 1-es aljába, a nap megkoronázásaként ezen a nyomon az esti világításban még vagy 6 kört mentünk.
Nekünk a napsütéssel együtt tetszett a nap. Végül is volt mindenféle próbatétel, ami ilyenkor márciusban megeshet egy sípályán. Hó van még bőven, szerintem a nemzeti ünnepre eddig még ilyen időszakban soha nem látott körülményekkel várja Eplény a síelőket.

A mini gleccser ismét feltámadt és mi mentünk, kihasználtuk!
A mai napon egy ismerős családdal kilátogattunk a Visegrád sípályára. Ők kezdők illetve újrakezdők lévén oktatással kezdtek. Az oktatásokat szervező illető javaslatára az általuk gondolt kiscsoportos oktatás helyett végül a privát oktatást választották, amit aztán nem is bántak meg. Elmondásuk szerint a lehető legjobb volt számukra. Ezúton is köszönik a nagyon hasznos okítást!
Nem voltak túl sokan, a parkolóban is volt hely. Ment mindegyik tolókaros és a felső tárcsás felvonó is. Tele voltunk, de így a társaság eloszlott, gyakorlatilag várakozó sorok nem is alakultak ki. Néha előfordult egy-egy fennakadásnál, vagy egy csoportos beérkezésnél, hogy pár percet kellett várakozni, de ez volt a maximum. A kajáldában is hamar ment a kiszolgálás. Gőzgombóc különböző változatai nagyon finomak!
Erősen borús idő, 0 fok körüli hőmérséklettel, néha a felső részen egy kis hűs levegőmozgás. Hóviszonyok ennek megfelelően. Síelhetőség a Nagyvillám sípályától megszokott maximális gondoskodásnak köszönhetően nagyon jók! A felső-középső részen nagyon jól síelhető hó. Az alsó részen egy kicsit vékonyabb hótakaró következtében már a nap második felében itt-ott kikopott, enyhén tapadós volt. De ahol már barnult volna, oda a pályamunkások már vitték a frissitést.
Teljes üzem volt a szánkópályán is. A család kezdő fele kipihenve az első napi síelős élményeket, át is ment egy kicsit "lazítani".

Ahhoz képest a honlapon elég rendesen találkozni a Zauberberg Semmering kifejezéssel.
Pénteken itt voltunk és kipróbáltuk a szánkópályát is. Felhős, csapadékos, 0 fok körüli időnk volt, néha egy kis enyhe széllel. Az S6-ról letérve csapadékban mindinkább a hó dominált, napközben esett is néhány centi. A pályát már 11 körül elég rendesen összetúrták a friss hóval, de nem volt vészes, inkább élvezetes a finom púder szerű természetes hó. Ha van síbérleted, az érvényes a szánkózásra is. Ha nincs, lehet venni külön szánkómeneteket. 6,50-ért lehetett bérelni szánkót, azaz kaptál egy műanyag lapszerű kulcsot, amivel le lehetett akasztani a szánkót a tároló helyről. Ez olyan volt mint a szupermarketeknél a bevásárló kocsik tárolója. Amikor visszavitted a szánkót és kivetted a kártyát, akkor visszakaptad a pénztárnál a letétként otthagyott igazolványt (szlát meg kell őrizni!). Ez a beléptető kapun belül van, és a szánkóval együtt fel tudsz menni a kabinnal a tetejére. A szánkópálya is innen indul, aztán az 1-essel párhuzamosan megy, átmegy 3 alagúton keresztül a 3, 7, 4-es pálya alatt, majd egy erdős részen visszakanyarodik a kabinos bejáratához. Elég széles, mind a két oldala megcsinálva hol természetes módon, hol palánkkal. Van benne néhány igazi lejtő ahol meg kell hajtani, mert van benne vízszintes is. Párszor visszafordul majdnem 180 fokkal és elmegy közvetlenül az Enzianhütte előtt. Azért 3,5 km hosszú, elég munkás dolog, nem gondoltam volna, jól megdolgoztatta a törzs izmaimat. Amikor fáradtam és elnéztem valamit (letapadt a sícipőm a puha hóban és rosszul vettem a kanyart) simán rézsút vette a szánkó a palánkot én meg nyakig bent a fél méteres púderben. Néha a meredeken erős fékezésnél pedig teljesen beborított a jégkása. A végén elég árkos lett pár helyen, ekkor meg kirázta a lelket is belőlem. De aki szereti a téli sportokat, annak nem lehet nem kipróbálni! Mi felváltva hol szánkóztunk, hol síeltünk, mikor milyen kedvünk volt. Ha éppen egyikünk se szánkózott, visszatettük a szánt a helyére, a kulcsot meg addig zsebre tettük. Bocsi a képminőségért, ilyen volt az idő. Fent erősen felhős, lent tisztább.

Képek Aineck sípályáiról, még március közepéről.
Gyönyörű napsütéses időnk volt. A St. Margarethen-i parkolóban álltunk le. Itt a Katschi Express gyűjtötte össze a vendégeket és szállította az egyáltalán nem messze lévő kasszához. A hőmérséklet a völgyben elérte a 10-12 fokot, ezért a legtöbbet a hegy közepén-tetején voltunk a 24 kék, 25 és 26 piros pályán. Jól lehetett pörögni a két kabinossal, Silverjet és Gipfelbahn. A csúcson délutánra már egyre erősebb szél fújt, de szerencsére nem volt vészes. A 29-30-as pályák is nagyon jók voltak. Lankás, széles, a 28-ba beérkezve egy letöréssel, szinte senki sem járt arrafelé. Napközben párszor megjártuk az A1-et is. Fantasztikus kilátás, szép erdei környezet és jó minőségű hó. Az aljában és a nyitottabb helyeken az erős napsütés hatására egy kicsit lazább hó volt, néhol buckásodott, de egyáltalán nem volt problémás.

Szombaton az előző szezon Síelj Itthon! síútlevél játékában kapott nyeremény jegyünket mentünk lesíelni. Kicsit felhős, de azért többnyire napsütés idő fogadott minket. A reggeli -1 körüli hőmérséklet dél felé már átment plusz 2-3 fokba, a pályák a napsütésnek kitett részeken kezdtek kissé felengedni, de azért nagyon jókat lehetett csúszni.
A parkolók telítettek voltak, a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. A felvonóknál jelentős sorok alakultak ki, de nem mondanám vészesnek. A kezelők, akik nagyon szolgálatkészek voltak, a csákányosoknál igyekeztek a lehető legudvariasabban a páros felvonózás felé terelgetni minket, fogyott is a sor gyorsan.
Teljes nagyüzem volt. Ugyan az 1-es ekkor még nem volt megnyitva, de ha valaki a gyorsabb, lendületesebb síelésre vágyott, a 3-ason nagyon jókat lehetett menni. Annál is inkább, mert a nagy többség a 4-es, lankásabb pálya felé vette az irányt. Itt aztán többféle utat is lehetett választani. Hol egy élesebb kanyarral be a felvonó híd alá, hol a kis csákányost megkerülve, az 5-ös alját is érintve, dupla kanyarral tovább a 4-esen. Ez utóbbi, a felső részen érintve a 6-oson elhelyezett kis dobbantókat is, nagyon változatos nyomvonal választás és itt a leghosszabb lesiklás is. A két gyerekkel felváltva kombináltuk az adrenalin fokozó 3-ast és a változatos 4-6-5-4-3-ast.
A hüttében a kaják nagyon finomak, ízletesek, és az osztrák árszínvonallal vetekszenek. Ami talán még nem is lenne baj, mert a 2600 forintos rántott szelet jó nagy adag volt, még szerencse, hogy én csak egy 850 Ft-os szlovák káposzta levest kértem, és így be tudtam segíteni a gyereknek, végül is elfogyott. Ha lennének gyerekadagok, vagy fél adagok, vagy esetleg lenne olyan, hogy akár a körbárban gyors étel, hot dog, pogácsa, zsíros kenyér vagy ilyesmik egy teával, lehet jobb lenne. Nagyobb választási lehetőség lenne.
A gyerekeknek annyira tetszett a síelés, hogy eredetileg ugyan nem így terveztük, de rábeszéltek, maradjunk estére is. Egy „kis” logisztikai szervezés, telefon, mindent beígérünk anyunak, csak jók leszünk ezután, holnap vasárnap, a lecke már rég megvan, meg minden, maradunk. Nem bántuk meg, nagyon hangulatos síelésben volt részünk. Sokan haza mentek, gyakorlatilag a felvonóknál sorban állásról nem is lehetett beszélni. Minden addigi pálya nyitva maradt, a rövid fél órás szünetben pedig a nagy részét még egy kicsit le is ratrakolták. Vagy 6 óráig nem is találom a két gyereket sehol, aztán a nagy csákányos aljában összefutunk. A Hol voltatok? kérdésre egymás szavába vágva özönlik belőlük az élmény. Az elsimított 3-ason igazi „élvezeti” síelés. Egymás után várakozás nélkül több kör. Aztán nagyobb körbe le, rá az ugratókra. Meg be a híd alá, ami váltakozó fényekkel van megvilágítva. Aztán vissza a 3-asra. De már mennek is tovább. 8 óra felé kérdezem: - Forró csoki? - De nem megyünk még haza? – jön a válasz. Mivel a hütte nem a kijáratnál van, úgyis vissza fel kell csatolni, mehetünk még utána pár kört. Azt már mindenki elfelejtette, hogy azt ígértük anyának, nem maradunk zárásig. Majdnem zárásig maradunk, aztán mind a villám cipőcsere, cuccok gyorsan be a boxba, a többi majd otthon.
Megyünk el a kivilágított pálya mellett, nézik a gyerekek és kérdik – Visszajövünk még? – Mindenhová vissza szeretnék menni, ahol jól éreztük magunkat. Ide is. Remélem lesz még idén annyi hó, hogy mikor majd időnk engedi, vissza tudjunk menni. Úgy érzem, hogy MSZI betölti azt a szerepet, amit egyébként el is szeretne érni, és amire az adottságai révén lehetősége is van, hogy Magyarország egyik legnagyobb sí központja legyen.

.

Összejött! A mai napon sikerült kipróbálni a Dobogókői Sícentrumban első alkalommal meghirdetett Munka előtti reggeli síelés-t.
Kb 40 perc alatt értem fel a Széll Kálmán térről a sípálya parkolójába. Ködös, borongós idő volt, valami csapadék is potyogott, hazafelé derült ki, hogy bizony ónos eső is esett. A városban -5 fok volt, ami kifelé egyre jobban süllyedt, -8 – ig. Az úton 7 óra körül már elég jelentős szembe forgalom volt, főként Pomáz felől volt összefüggő kocsisor. De odafelé jóval kevesebb kocsi ment, simán lehetett haladni. Az út a dobogókői elágazásig teljesen rendben volt, utána már elehetett találkozni itt-ott kisebb havas részekkel. A Dobogókői nagy parkoló után viszont már nincsen takarítva, de téli gumival simán járható.
A környék teljesen hófehér. Hó, zúzmara a fákon és halvány tejes köd. Majdnem, mintha habos tortába lennék benne. Még vagy 3 kocsi érkezik, fél8, vagyunk kb 5-en, készülődünk.
Mint ahogy a honlapon írják: Hogy a munka is jobban csússzon, Korai Síöröm! Laci, a főnök megy le a felvonó aljához, fent is készülődnek, intenek, hogy mindjárt indul.
„Ajánljuk gyakorló sízőknek, akik aznap még sport után teljes munkaidőben dolgozni is mennek.” Hát igen. A teteje egy kicsit kihívás. Meredek, az egyik fele lejegesedett, a másik felén a fű meg ágak itt-ott kilátszanak. De hó az van rajta azért bőven, síelhető. Ha valaki mégis féltené a lécét, a kölcsönzőnél vannak kirakva kövezős lécek, szabadon lehet közülük válogatni. Keményen kell tartani a sít, az első körök küzdelmesek, de aztán kitapasztaljuk, rájövünk a meredeken is a jó útra. Lejjebb igazi élmény sízés. Alaposan letömörített természetes hó, pirosról érkező lankás kék pálya, néhol változatos ”hullámokkal”. Ha valaki nem akarja többször bevállalni a meredeket, a felvonón a 7. oszlop után ki lehet menni a pályára. Akkor tiszta kéken lehet pörögni. Felváltva körözök, hol teljes kört, élvezve a lejtő adta sebességet, hol csak kisebb kör pihentetőnek. Így már igazán változatosra sikeredik a reggel.
Fél10-kor még egy utolsó kör, aztán felmegyünk a Zsindelyesbe. A Makovecz Imre tervei alapján épített vendégházban igazán hangulatosra sikerül a reggeli. Letelepedek a kandallóhoz, lábam fázósan nyújtom ki a tűz mellé. A pad másik felén egy korom fekete cica dorombol. Kirándulók érkeznek, beszélgetnek. Nézem az ablakon kint a téli tájat, kapjuk a virslit, kortyolgatom a forró teát. De sajnos menni kell dolgozni.

Szombat délutáni síelésünkön összetalálkoztunk az üzemeltető-tulajdonos Gutbrod Rezsővel. Az oktatás szünetében kijött egy kicsit meglátogatni a pályát. Felvonózik mint mi. Síléccel tesztel, ellenőriz, feladatokat oszt ki. Semmi nem kerüli el figyelmét. Előttem megy a tárcsáson, aztán megvár. Kellemesen elbeszélgetünk egy kicsit a vendégvárásról, az időjárásról, a pályáról, a Dunakanyarról. Aztán csúszunk párat.
Bárki aki úgy gondolja, ha látja, nyugodtan szólítsa meg és mondja el őszintén a véleményét. Könnyű megismerni jellegzetes alakját. Nagyvillámos piros nadrág - fekete kabát sí egyenruhában van és az van ráírva nagybetűkkel a kabátjára, hogy Rezső.
Aztán látom, hogy egy kezelővel közösen nagy munkában vannak, a főnök keményen lapátol. Megpróbálom lefényképezni a történelmi pillanatot, megnyitják a 3/a pályához tartozó tárcsás felvonót teljes hosszban! Így a fenti rész alsó negyedénél-ötödénél lehet már indítani a síelést. Elsőnek Rezső mutatja meg, hogy hogyan is lehet ezt kihasználni. Elindul fentről mint egy katapultról, és pár lendületes ív után rá a nagyugratóra. Majd egy szépen kivitelezett ugrás után lesíel a kis tárcsás aljához.
Ezután beáll a felvonóhoz és ahogy megyek felfelé int, hogy lehet feljebb menni végig. Talán a nagyközönségből elsőnek próbálom ki. Ez az új szakasz azért az indulásnál elég meredek, első körben mindenki bizonytalanul nézelődik, de aztán pár kör után már minden rendben van. Gyermekem is próbálkozik, Rezső biztatja, aztán megtalálja az utat lefelé. Megszokjuk, majd megyek pár lendületesebb kört a 3/a-n. Egyre jobban megjön a kedvem. Megyek egy kört innen, a katapultról indulva egy éles kanyarral le az 1/a nagypályán. Sebességem valahol a határaim szélén. Dúsul bennem az adrenalin, borzongok. És nagyon élvezem. Gond nélkül lehet pörögni, persze, hogy még párszor ezt megcsinálom!
Elnézést a képek minőségért. Kamerás mobil és a fényviszonyok ebben a borongós januári hétvégén 4 óra felé már nem a legjobbak voltak.

Engedve a kísértésnek, szombaton használtuk fel az 50%-os kedvezményünket. Fél11 felé érkeztünk és gond nélkül leparkoltunk.
A hó, mint ahogy azt már a Nagyvillámon megszoktuk, a természeteshez nagyon közelítő, a körülményekhez képest a lehető legjobb volt. Szélcsend és minden fehér a környéken. A Dunán jégtáblák úsznak, a domboldalak havasak, a fák zúzmarásak. A -9 fokos hideg azért egy kicsit éreztette hatását a havon is. A szánkósok, akik a múltkorihoz képest egy kicsit kevesebben voltak, arról panaszkodtak, hogy nem úgy csúszik a szánkó. Mi a léceinkre még az indulás előtt tettünk egy kevés waxot, nem volt gondunk. Felfelé a felvonón a hó csikorgott-nyekergett a talpunk alatt, lefelé nagyon jókat síeltünk. Vannak jó páran, de tömegről egyáltalán nem beszélhetünk. Könnyedén siklik a léc, lazán vesszük az íveket minden jeges vagy buckás fennakadás nélkül.
Pihenésül a hüttében elkel a forró tea és a meleg ebéd. Aztán folytatjuk. Ha a felvonónál egy kicsit többen gyűlünk össze, beindítják az erdei tárcsás felvonót is. A két gyerek már alig várja, hogy arra is mehessen. Élvezik nagyon. Fel a nagyobb karoson, le a 3/a pályán a szánkópályáig, fel a kis tárcsás tetejére aztán le az 1/a hullámpályáján. Még azzal a lendülettel tovább az erdei tárcsáshoz majd le a 2/a pályán és kezdődik minden elölről. Ez a nagy kör. A kis kör a hüttében a forró csoki habbal és keksszel.
Persze azért kipróbálják a nagy ugratót is. Kolosnak nagyobb a bátorsága, mint a tudása. Elsőre nem sikerül úgy ahogy tervezte, a hátsóján érkezik le. Gond egy szál se, itt most a gyerek keményebb, nem a hó. Aztán a következő körben már óvatosabb. És sikeresebb is.
Itt Visegrádon ismét nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük mindenkinek!

Szombaton voltunk fent a hegyen és a kérdésre, hogy - Milyen a hó? Nem lett túl jeges ebben a melegben? – azt tudom mondani, hogy nagyon hó volt. Hogy Rezsőnek is segítsek és némi negatívumot mondjak, azt mondanám, hogy nagyon sok is volt belőle. Mert a havas jó idő kicsalta az embereket a Dunakanyarba. Kisebb szél, ami később mérséklődött, gyönyörű napsütés, ami később egy kicsit beborult, fogadott minket. Dél körül megérkezve már csak elvétve lehetett helyett találni, ahol meg tudtunk állni. Mi a felső kis parkoló lefelé folytatásában lévő erdei út legvégénél az erdő szélébe álltunk be, ahová még jó páran követtek minket. Segítőkész volt mindenki, aki a hóban elakadt, azt a többiek tovább tolták. Mi is befaroltunk vagy fél méteres hótorlasz mellé. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy ha sporttársak estefelé hazamennek, hogy fogunk innen kijönni? De aztán végül mindenhol jól letapostuk a havat, az átöltözésnél sem volt gond. És nem volt gond a sorállásokkal sem. Nagyon sokan szánkózni jöttek. Mentek mindenfelé a környék magaslataira, ahol csak havat találtak. Mikor a sípálya tetejéről körbenéztem, mindenhol, a sípálya szélén, túlfelén, szemben lévő dombon szákozó emberek tömegeit láttam. És ment minden lift. Nem emlékszem, hogy 4-5 percnél többet kellett volna sorban állni. Ráadásul 2 gyerekkel voltam akik egyfolytában szövegeltek, úgyhogy gyorsan telet az idő. Ment az erdei tárcsás is félútig. Ha hosszabb sor volt valamelyik felvonónál, odébb mentünk a másikhoz. A tárcsásnál, mint egy titkos tippnél, volt olyan, hogy szinte megállás nélkül pörögtünk több kört is.
A hó nagyon olyan volt, mint amilyent szeretek. Nem kemény technikai jeges műhó. Igazi, puha, hógolyó és hóember készítő féle. Mégis nagyon jól síelhető. Nincs hangos karistolás, kemény karcolás. Halkan siklik a léc, könnyedén megy át mindenen, mint vaj a késben. Nem érdekes, hogy a vége felé összébb túrták. Lazán vesszük az íveket minden jeges fennakadás nélkül.
A gyerekek élvezik nagyon. Elestél? Gond van? Nevetnek - ugyan mi lehet? – Ebben a hóban megütni nem tudja magát. Legfeljebb a kötésre és cipőre tapadó hóval van gond. Nagyon jó! – mondja gyermekem, aki most próbálgatja a snowboardot. Szuper nagyon jó!- mondja Kolos, akinek most van először lábán léc. Fent feszít a bébipályán lévő domb tetején és szerintem életében ekkora havat még nem látott. Lefelé a botokkal löki magát, hogy gyorsabb legyen. Na ezt itt már nem, ezt hamar kinőtte, irány a nagypálya!
Estére Kolosnak lecserélődik a fészbukos profilképe. Előtérben sípálya tetején a selfi, háttérben a teljes panorámakép a havas Dunakanyarról síelőkkel, szánkósokkal, mindennel.

Szombaton napközben is nagyon jót lehetett itt síelni, nem csak az esti sízésen.
Tavasz a télben – mondta találóan Mirkó, mikor szombat délelőtt útban a Sípark felé Gyöngyösön körbejártuk a Mátrai Kisvasút téli pihenőjét.
Egy kis tél a tavaszban, állapítottuk meg, mikor megérkeztünk. Mint az ország nagy részén, itt is gyönyörű napsütés idő. Csak itt egy kicsit, hihetetlen mód, napsütéstől szikrázott a hó. Mátraházától a Kékesen, Galyatetőn keresztül havas arcát mutatta a táj, igaz így dél körül már sokfelé olvadt. A parkolóban volt egy kis sár, de a pályán jól síelhető 20-30 cm-es hó volt. Sokan voltunk, de minden felvonó működött, pár perces sorban állásnál többet sehol sem kellett várakozni. Síelni a teljes felső részen egész nap nagyon jól lehetett. A nap végére az 5, 4-es legtetején már itt-ott kikopott egy kicsit, de egyáltalán nem volt vészes. Az 5b nem volt nyitva, de a 4-esen igazi élmény volt végig menni. Sajnos a kb 10 cm természetes hó az 1-es megnyitásához azért kevés, de a 3-ason láttam pár síelőt lejönni. Itt délutánra az erős napsütésnek kitett részeken már olvadozott egy kicsit. Laza, tapadós kádak és buckák kezdtek kialakulni, különösen az aljában, de egyáltalán nem volt vészes. Mindkét felvonó, a csákányos is és a tányéros is ment, úgyhogy gyakorlatilag 1 perces sor volt, a liftek hamar elszállították az ide érkező síelőket.
Nagyon jól éreztük magunkat – mondta Mirko, és egy kicsit csodálkozott másnap miért a felkarjában van izomláz, mikor ő síelt, de hát ez a kezdő sors – amint lehet, Milánnal biztos visszajövünk!
MSZI, 2016 02 06

Szombaton egy nagyon jót síeltünk itt. Persze, jó szokásunkhoz híven elmúlt 9 óra, mire Bp-ről elindultunk.
Érdekes módon valahogy Budafok a hazai síterepek olyan földrajzi középpontjában fekszik, hogy időben szinte azonos távolságra vannak. Hétvége felé közeledve, mindig dilemma mi legyen. Internet, időjárás, hójelentések, ki jön, ki nem? Lejárós SZEP kártya tételek vannak, Visegrád-Nagyvillám kiesik. Kékestető pénteken bezárt. O km-es kezdőkkel megyünk, Mátrában hófesztivál. Menjünk MSZI-re. Sokan lesznek, de nem érdekes. Most úgyse a síelés az elsődleges. Jó buli lesz, kezdőknek is. Péntek este Milán anyukája telefonál. Láz, hányás, hasmenés. És most? Mi legyen holnap? Anya ideges. Neki be kell menni dolgozni. Nem örül. Menjünk Eplénybe! – Dönt a gyerek.
Reggel hideg van, jeges, fagyos minden, de már olvad. Az út néhol elég ködös, plusz 1-3 fok közt. Nem baj. Éjszaka legalább jól kifagyott a pálya. A gyerek nekiáll telefonálni, érdeklődik, hogy van Milán. – Jaj ne! Apa! Meg kell állni! Azonnal forduljunk vissza! Milán jól van! Menjünk érte! – Ezt már nem. 10 óra elmúlt, 130-al húzunk Fehérvár felé. Innen már csak egy irány van, és az Eplény. Majd jövő héten. Mondom, és mindent megígérek. Végül a két gyerek is belátja, hogy azért még Milán sincs teljesen rendben. Csak kitartsanak még jövő hétre is a hazai pályák!
Mire odaérünk, ködnek se híre, se hamva. Plusz 8 fok és ragyogóan süt a nap. Ahogy bekanyarodunk a sípálya felé az erdei útra, rögtön beterelnek minket a felső parkolóba. Leállok a kijelölt helyre és ennyi. Lassan érkezgetnek mögénk a következő autók. Ülők a kocsiban és a gyerekülés felől is nagy a csend. Aztán, Apa! Mi ez? Innen még messze van a pálya! Most mi lesz? Nem tudom. Ilyenünk még nem volt. Megjelennek szemeim előtt a hosszú sorok, a zsúfoltság, az idegeskedések és mindem, amit ilyenkor olvasni lehet az elkeseredett beszámolókban. Menjünk kirándulni? Eplény egyre jobban épül-szépül. Érdemes lehet egy kicsit körülnézni. De nem ezért jöttünk! Kiszállok és készülődünk. Látni az Álmos-hegy tetején a sípályát. Mintha nem nyüzsögnének annyira ott a hangyák.
Lassan odasétálunk a kisbuszhoz, ami levisz minket a völgybe. Vagyunk páran, de gyorsan megy minden. Több kisbusz is van, egyáltalán nem kell sokat várakozni, aztán indulunk. Megy minden zökkenőmentesen, a pénztárnál sincs semmi sor. Sőt, ha valaki az interneten előrendelte a jegyét, akkor az étterem aljánál kialakított pultnál átveheti. Dél múlt, 6 órás jegyet kérnék. De ilyen nincs csak 4 és 8 órás. A 4 óra ennyi utazáshoz kevés, az esti 8 órai hazaindulás meg azért túl későinek tűnik. Na, nem bánom, a gyerek kérésére legyen akkor 8 órás. Mit fogunk mi kapni anyádtól?!
Jó sokan vagyunk, de valahogy nincs zsúfoltság vagy tumultus. A szép napsütéses időben ki nézelődik, ki beszélget, ki poharazgat, ücsörög, pihen. Ki pedig igyekszik a felvonókhoz. Mindenki teszi a dolgát, de senki nincs útban senkinek. Teljes kapacitás közelében van minden, de nincs jelentős sor egyik felvonónál sem, gyorsan haladunk előre. Örülök. Nem erre számítottam. A pálya is kellemes meglepetéssel szolgál. Sokkal jobb állapotban van, mint amire ebben a felmelegedő időben számítottunk. Persze azért puhult, buckásodott is egy kissé, de közzel sem annyira, hogy bármitől elvegye a kedvünket. A pályán lévőket sem lehetett kritikusnak nevezni. Elégedett síelők, vidám mosolygós arcok mindenfelé. Nagyon jó köröket lehetett nyomni az 1-esen és a 7-esen is egyaránt. Hogy változatosabb legyen, mentünk pár kört külön a 7-es csákányosán is. Nyitva volt még a leghátsó, főként feketével jelzett pálya is, a 3-as csákányossal. Páran mentek is arrafelé, de mi végül nem próbáltuk ki. Nekünk tökéletesen elég volt ez is.
Kihasználva a 8 órás jegyünket, az esti síelés is igazán hangulatosra sikeredett. Villanykapcsolás után egyre fogyott a nép, ritkultak a síelők. Igazi attrakciót is lehetett látni. Pár fiatal az 1-es és 7-es találkozásánál, felhasználva a hóágyú mögötti buckát, 4-5 méteres repülésekkel szórakoztatta egymást. Meg minket, akik épp arra jártak. A végén pedig senkitől sem zavartatva igazi élménysíelést csináltunk magunknak. Itt most miénk volt a hegy! Hol teljes sebességre kapcsolva, hol lassabbra fogva róttuk a köröket. A végén a pálya teljes szélességét besíelve, egyik oldaltól a másikig, néha egymással találkozva haladtunk lefelé.
Eplény, 2016 01 30

Léc nélkül a Kékesen.
Szerdai napon, tegnap, úgy alakult, hogy Egerben kellett hagynom a kocsit egy teljes napra. Átbuszoztam Mátraházára és a Déli sípálya aljától a sárga kereszt jelzésen eltúráztam az Északi sípálya aljáig. Itt egy meredekebb fagyott-köves részen felkapaszkodtam a felvonóhoz, majd a sípályán felmentem az adótoronyig. Lefelé már a Délin mentem, majd a kéken vissza Mátraházára, onnan pedig busszal Gyöngyösi átszállással vissza Egerbe.
Bár a buszon láttam néhány nyugdíjast, akik az Ózon-hoteltől szándékoztak túrára indulni, az úton teljesen egyedül voltam. A Veronika réten arról, hogy itt pár napja, hete, még valakik valamilyen havas szabadidő tevékenységet végeztek, csak a faház padkájára kitett, elhagyott 2 db fél pár kesztyű árulkodott. Lefényképeztem, hátha valaki felismeri. Gondos emberek félretették, várják tulajdonosukat, lehet érte menni!
A sípályáról a sárga kereszt felé letérve érintjük a Tündér-forrást és a valamikor szebb napokat látott síugró sáncot. A vastraverz erősen rozsdásodik, a fadeszkák korhadtan hullnak le. A sáncra életveszélyes felmászni. Szomorú látvány.
A turista úton fagyott avarban gázolok, néhol olvad, tócsákban gyűlik össze. Plusz 1-2 fok lehet, szél néha erősebben feltámad. Néha kisüt a nap, egész jó idő van. Néhol kidőlt fák nehezítik a haladást. Ha valaki ilyenkor tervez túrázást, a csalfa idő ellenére ne vegye könnyedén a lábbelit. Hol egy kis havas-deres jég, csúszós avar, hol bokáig víz vagy sár. Vagy 1 órai gyaloglás után felfelé nézve megpillantom az Északi sípálya alján elhelyezett vasszerkezeteket. Lehetne Répáshuta felé tovább menni, és aztán a kék kereszt jelzésnél fel a toronyhoz, de úgy döntök rövidítek, felmegyek a sípályán. Míg elérem, meredek nagyon. Erősen kapaszkodni kell. Most jól jön a bot.
Az Északi nagyon elhanyagolva. Nagy a gaz és sok helyen a térd fölé felnőtt cserje akadályoz. Ez nem úgy néz ki, mint amin idén terveznének síelést. Oldalazva haladok felfelé, míg felérek. A kilátás pazar, csak elég lehangoló így januárban, szürkén.
A csúcson nincs nagy élet, csönd van. A Déli sípálya tetején meglepően sok műhó, keményre összefagyva. Rövid nézelődés után elindulok lefelé. A pálya közepén ratrakolni próbálnak, csak most ép a gép megadta magát. Pénteken nyitni szeretnének. Ha sikerül, jövünk.
A pálya nincs végig beműhavazva, és nagyon jeges minden. Az aljában meg pluszok hatására olvad. Igazi hó kéne ide is, mint mindenhová! 2016 január.

Ma már jóval többen voltak, mint ahogy az előző napokat néztem a webkamerán. Pedig vasárnap lévén, gondoltam, már inkább mindenki az ez évi hétfői első munka és iskolanapra készülődik. 10 óra után a parkolóba érkezve már látszott, hogy ezt rosszul gondoltam.
Nagyon híre ment hogy itt hó van. Méghozzá jó hó. Olyan majdnem igazi. Nem jég és nem jégkristályok. Csikorog mikor taposom. Meg olyan jókat lehet hasítani rajta. Akár deszkával, akár léccel. Buckák, jégfoltok sehol. Pedig aztán karcolják jó sokan. Olyan tömeg van, hogy a pénztárnál a tanuló pálya bejáratánál állt a sor vége. A felvonónál a pálya túlsó feléig ér a sor. De senki nem panaszkodik, pörög minden rendesen. Mindenki élvezi a jó hó adta lehetőséget. Meg a napos időt. Legfeljebb pihengetünk egy kicsit két csúszás közt.
A hütte úgyszintén teli van, a sor vége kint áll az ajtón kívűl. De gyorsan megy itt is minden. Jól esik a minusz 6-7 fokban a meleg kaja (vagy csak simán a forró csoki, de erről nem beszélünk majd anyának).
Szánkózni is sokan jöttek mindenféle eszközzel. Ki hason, ki fenéken. De szigorúan a pályán kívűl, egy ügyesen lekerített részen.
Aztán 4 óra után már szürkület kezdődik. Kapcsolják a lámpákat, a tömeg meg ritkul. Innen igazi. 4-5 perces pörgések, gyakorlatilag várakozás nélkül a felvonóhoz. A pálya meg még mindig kitart. Sehol egy jelentősebb bucka. És még vannak akik még csak most érkeznek. Nekünk lassan már lejár a bérletünk, még pár kör aztán már a sötétben haza. Majd elfelejtettem a végén, pecsét a Volvo útlevélbe.
Induláskor féltem a hidegtől, a széltől, a tömegtől. De nem bántuk meg, hogy kijöttünk. Ismét egy nagyon jó napot töltöttünk el itt. Amint lehet, jövünk megint.

Két fok. Ennyiben állapodtak meg a Párizsi klímacsúcs résztvevői. Mondhatni az egész világ kötelezte magát, hogy a század végére ennél jobban nem engedik a légkör felmelegedését. Szakértők szerint a másfél is sok. A politikusok 3-at akartak. Ez lett. 2 fok. Plusz 2 fok napok óta a minimális éjszakai lehűlés a Semmering környezetében. Hó sehol. Ha 2 fokkal lentebb lenne, akkor lenne reális esélye a havazásnak. De ez a jövőben inkább még fentebb lesz.
Apa! Mikor fogunk már térdig érő hóban gázolni?
Nem tudok mit mondani. Nézem a netet. Szlovákiában elkeserítő a helyzet. Mondom, kiugrunk 1 napra a Sthuleckre, megnézzük mit sikerül összehozni ebben a hóínséges időkben.
Mínuszban indulunk, elég későn, majdnem 8 óra felé. Ahogy közeledünk, egyre melegebb. Szélcsend és gyönyörű napsütés. A közeli hegyek komorak és sötétek. A barnaságban a fenyvesek nagyobb foltjai üdén zöldelnek. A Semmeringnél már plusz 11 fok. Messze nincs tele a parkoló, könnyen találunk helyett. Közelben elég sok magyar szó hangzik a nagy csendben. Pár szlovák. Az osztrákok meg indulnak haza. Nekik elég volt délig is. 11 órás jegyet terveztünk, de a késői kiérkezés miatt végül "csak" délutáni jegyet vettünk.
Mind később kiderült, nem bántuk meg. A körülményekhez képest a síterület kitett magáért. Tényleg megvolt a lenti 25 és a fenti 30 cm hóvastagság. Lent egész a kasszáig és a P1-P2 parkolóból működő ülőszékeshez is simán be lehetett csúszni. A havon viszont nagyon visszaköszönt a technikai jelleg. Egy 20-25 cm-es tömör jég alapon felkapart finom kristálycukorra emlékeztető jégdara. Amit aztán a meredekebb részekről délutánra már jól lesöpörtek, viszont ezzel komolyan felbuckásítva a lanyhább lejtőket.
Mi ez apa? Ez nem hó! - mondja csalódottan gyermekem, mikor már sokadjára elbuckázott és a kesztyűje alá bekerült jégkristályok felkaristolták a kézfejét. Azért el kell mondjam, derekasan helytállt. Nagyot küzdöttünk a buckákkal és jéggel, de neki frissen szervizelt léce volt, amivel azért hasított rendesen.
Fent a tetején és a déli oldalon lévő 11-es pályán viszont olvadt. Itt néhol már egy kis barnulás, föld elkoszolódás is volt. Tényleg ráférne már a területre egy kis hó.
Aki mostanában ide készülődik, jól gondolja meg. Élménysízésről nem nagyon beszélhetünk. Inkább a küzdés az, ami leginkább eszembe jut. Ennek ellenére, ha időm engedné, ilyen egynaposra bármikor visszamennék. De akkor már korábbi kiérkezésre. Gyönyörű volt az idő, jó levegőn voltunk és jól elfáradtunk. Ettől többet, ha majd esik a hó!

Valóban a mai napon jó sokan voltunk. Már a 11-es úton nagyobb volt a forgalom, mint Újévkor. Bicikliseket, kocogókat, kirándulókat csalt ki a nap és a plusz 6 fok a Dunakanyarba. A szerpentinen olvadt, de a hőmérséklet csökkent plusz 4-ig. A parkolóban legalább másfélszer annyi kocsi mint tegnap előtt. De aztán láttam, hogy ennek a tömegnek legfeljebb a fele síel. Sokan szánkóztak, snowtubingóztak vagy csak egyszerűen kijöttek a családtagokkal a jó levegőre. A büfé előtti padoknál nagyobb volt a tömeg, mint a sípályákon. Aztán látom, hogy az 1-esre vivő két lift közül csak az egyik működött. Itt jó hosszú sor állt. Mi inkább a 2-esnél kezdtünk, gyorsabban lehetett pörögni. Aztán lecsúsztunk a tányéroshoz, azzal fel a tetejére, le az 1-esen, vissza fel a 2-esnél. Igazi nagy köröket mentünk, míg aztán megjavították az 1-esnél a másik felvonót is. Akkor már pár perces várakozással fel lehetett jutni az 1-esre is.
A pályákra tényleg ráfér egy kis frissítés, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat! Köszönet a Nagyvillám Sípálya teljes csapatának! Ugyanúgy a felvonóknál segítőknek mint a büfében helyt álló kiszolgálóknak is. Ma egy kis pihenő időben a fasírozott savanyú ubival különösen jól esett. Szintén a végén a forró csoki habbal.

BUÉK mindenkinek!
Valóban, ma nagyon jó volt a pálya. Kissé borús idő, -3 fok, de nem nagyon lehetett érezni, mert a szél sem fújt. Viszont a hó annak ellenére, hogy technikai, kiváló volt. Jó sokan igyekeztek ki is használni a lehetőséget, de mindenki elfért a pályákon. Minden lehetséges felvonó működött, ki is próbáltuk mindet. Várakozás nem igen volt pár percnél több. Kezdtünk a 2-es pályán, aztán mentünk a nagyra, az 1-esre. Akkor fedeztük fel a új felvonót. A 2-es és 1-es pálya tetején megy keresztben egy tányéros felvonó. Sokkal kellemesebb, mint a karos húzósok. A hozzá tartozó pálya nem túl hosszú, de igen változatos. Sajnos nem lehetett a teljes hosszt kihasználni, mert a teteje még nem volt lehóágyúzva kellően. Így lankásan indul, aztán van egy letörés, ahol igazán lendületesen lehet a kezdéshez csúszni. Gratula a fejlesztéshez!

Megerősíteni tudom Rossi szavait.
Igaz régebben volt, azért pár kép, ami mutatja december elejét.
Az első a völgy a busz ablakából. A második pedig már a hágó. Szép, napsütéses időnk volt és minden pálya működött.
Aztán Vionéből fényképezve a legalacsonyabban fekvő pályák.
Lehet látni, hogy itt is a szállásnál minden zöld és barna, viszont a pálya szépen be van havazva.
Pár kép még Ponte di Legno-i részről. Itt is ugyanaz a helyzet. Pálya fehér, pályán kivül barna.
Tonale ezért jó, mert itt van minden. Gleccser örök hóval. Szemet gyönyörködtető sziklás rész a leghosszabb, 11 km-es pályával. Aztán meg hangulatos fenyős-erdős lejtők Ponte és Temu felé.
Jót síeltünk, a végén még két élménykép a gleccser felőli oldalról. Csak ne lenne olyan messze!

Mi jóval később értünk le. Lévén Budapestről indultunk és az indulás előtt még két frissen beszerzett pontyot is elő kellett készítsek a karácsonyi ebédhez.
Akkor ahol Csabor abbahagyta, onnan folytatnám a beszámolót. Bocsi Csabor, hogy nem köszöntem oda, láttalak elmenni 3 óra körül egy 3 fős társaságban, jellegzetes sisakod félreérthetetlenül azonosít, de a gyerekkel éppen más irányba mentünk. Ha nem bánod és úgy alakul, azért legközelebb majd odaköszönök.
Szóval dél körül már jócskán tele volt a parkoló, a 4-es legvégén tudtunk megállni. Akkora volt a köd, hogy nem lehetett átlátni a másik részekre, úgyhogy sokan lementek, aztán vissza kellett hogy forduljanak, mert nem látták a teli parkolókat. A behajtónál a főúton nem sokkal előttünk volt egy összecsúszásos baleset is.
A köd egész nap változatosan hol nagyobb, hol kisebb volt, de a dombtetőn mindig szépen sütött a nap. Ez egy kicsit változatossá tette a pályát. Ahol olvadt, ott elég nehéz, tömör, olyan igazi bokafogó volt a hó. Délutánra már eléggé összekaristolták, majd naplemente körül visszafagyott. Akkor egy kicsit jegesedett, a karistolt részeken meg jó rázós lett. Tömeg igazából nem volt, a csúcsidőszakban kellett csak pár percet várni a Sólyomra. Jelentem a díszletmunkások estére végeztek az átnevezéssel. A húzós lifteknél semmi sorállás sem volt.
Estére érdekes időjárási jelenségeknek lehettünk tanúi. Ahogy felfelé haladtunk a ködös völgyből, félúton langyos szellőt lehetett az arcunkon érezni. Aztán feljebb megint fagyos volt. Mintha érezni lehetett volna a melegfront lassú, sunyi beáramlását. Este 7-ig maradtunk, kipróbáltuk a kivilágított pályákat is. Nagyon szuper, gratula mindenért!
A napközbeni képeket csak ismételni tudnám, ezért pár kép az estéről és az Eplényi naplementéről.

Ma megvolt a szuper sínap, azaz a szuper csütörtök. Ez a hír egyébként kellemes meglepetésként a pénztárnál ért el minket, nem számítottunk rá. 11 óra után érkezve viszont az fogadott amire számítani lehetett. Elég rendes tömeg, alsó parkolóban azért még éppen van egy hely. A csábító kedvezmények a tavaszi szünet első és valószínűleg a síelésre a legjobb napján meghozta a fiatalság kedvét az Eplényi síaréna meglátogatására. Tulajdonképpen én is a gyerekkel ezért jöttem most ide. Aztán az elsőre nagynak látszó emberáradat nem is volt olyan vészes. Március végén ritkaságszámba menő hófehér táj, napsütés, szép idő, jó pályák. Kisebb ebédszünettel (Holle anyó konyhája is le volt rohanva rendesen) pörögtünk késő délutánig. A nap derekán egy kicsit összetúrtuk a pályákat, de az sem volt vészes. Jópáran kipróbálták a kezeletlen pályákat is, kb 20 cm természetes hó mindenfelé, párszor azon is le lehetett menni, aztán kitúrták a földet. Estére aztán már hűvös kezdet lenni, mi befejeztük, de voltak, akik még 6 után jöttek.
Nagyon jó március végi síelős nap volt!

Ennek a rendkívüli időjárású márciusnak a mai, szombati napján nagyon jót síeltünk itt. Teljes szélcsend, kissé borús idő, -5 fok. Hó bőven, pályák keményre fagyottak, néhol elég jegesek.
Tömeg semmi. Még soha nem sikerült ilyen közel parkolnom a pénztárhoz és a bejárathoz. Ennek megfelelően a felvonóknál nulla várakozás. Ráadásul a teljes sípark nyitva, megy minden felvonó, az alsó rész is működésben. Ki is használtuk egészen zárásig, róttuk a köröket megállás nélkül. A nap végére még a nap is kisütött.
A 24-est és síparkhoz vezető utat nagyon megviselte a tél. Letakarított, szárazak, jól járhatóak, viszont néhol nagyon kátyús. Nagyon figyelni kell merre "lép az ember".

Ma itt voltunk síelni.
Az idő egész kicsit felhős, jórészt napos volt. Hőmérséklet -1 körül. Hó nagyon jó, van bőven minden felé, pálya jól megcsinálva. Szél egyáltalán nem fújt, mondhatni ideális körülmények a síelésre. Meg egyszerűen csak arra, hogy kimozduljon a fáradt ember otthonról és egy kicsit töltődjön a zord hétköznapok után.
Ezt jó sokan gondolták így (nagyon helyesen, mert nem csalódtak a Mátrában). Már Mátrafüred és mindenhol ahol lehetőség volt rá, teljesen tele volt parkoló autókkal. A környező erdei utak meg kirándulókkal, hátizsákos túrázókkal, Nordic Walkingosokkal. Dél felé érkezve csak nagy szerencsével találtunk parkolási lehetőséget Mátraházán (A rendőr azt mondta az aggódásomra, hogy ma biztos senki nem fog jönni megbírságolni a tilosban parkolásra vagy a buszmegállóban való megállásra, csak arra vigyázzak, hogy ne akadályozzam a forgalmat, ebben maradtunk).
Aztán a sít zárásig nyomtuk, kihasználtuk az utolsó perceket is. Mentek a buszok telt házzal, ment a csákányos. Érdekes volt, hogy soha sem kellet pár percnél többet várni a csákányosnál, mert ha kicsit többen lettünk, akkor inkább a többiek lementek a buszig. Így teljesen kiegyenlítődött a terhelés. Meg nagyon fegyelmezett nép jött itt össze a mai nap, szinte nem is láttam egyszemélyes utast a csákányon.
Ebédidőben Kányai uram fogadójában kellemes kiszolgálásban volt részünk. Egész közel van a sípályához és a napi ajánlatból választva szinte azonnal hozták az ebédet, ezzel minimálisra csökkentettük a síelésből kieső időnket. A Kékestetői módra készített rántott jércét ajánlom mindenkinek, nagyon finoman csinálják.

A múlt héten síeltünk itt. Elég meleg volt, a lekezelt természetes hó a napsütéses részen olvadt, néhol egy kicsit kikopott, a meredekebb részeken letúrt volt. A parkolóban tényleg lehetett felcsatolni és már egyből csúszni. A jegyárusító fabódé a síházzal szemben, a pálya felénél van.
Elég kevesen voltak a pályán. Kétféle jegyet lehetett venni. Vagy egész naposat 4000-ért, vagy egy 30 pontos jegyet 1000-ért. A C felvonó ment, itt 1 menet 6 pontot ér, ezzel lehetett felmenni a legmagasabb részre, és innen körbe, vagy rövidebben le. A 30 pontos jeggyel így 5 kört lehet menni, és gondolom sokan ezt választották, mert folyamatosan cserélődtek a vendégek. Mintha mindenki csak 1,5-2 órára jött volna. Sajnos, gyerekeknek nincs külön jegy. Az érdekes az volt, hogy volt olyan menetem, amikor teljesen egyedül voltam a felvonón, és a kezelő rákapcsolta a sebességet. Ez egy automata adagolós tárcsás felvonó, ami kezdéskor már szinte kirepített, és gyorsított ütemben száguldoztam felfelé. Majdnem gyorsabban, mint a kék tapadós részen lefelé.

Végül is nagyon kellemes pár órát töltöttünk itt. Mindenkinek ajánlani tudom a helyet, aki kedveli a természetes viszonyokat és szeretné kerülni a tömeget.

Ami szerintem a látogatottságot korlátozza, az a síterep megközelíthetősége. Eger felől indulva Mályinkán keresztül mentünk fel. Jóval több mint egy órát, csak Egertől számolva. Az utolsó 20 km Mályinka után ráadásul keskeny, nagyon kanyargós hegyi út. Havas útviszonyok esetén kötelező a hólánc, tábla is jelzi. A leolvadt út viszont nagyon kellemetlenül rossz, sűrűn kátyús, hordalék köves volt. A másik megközelítés Miskolc-Lillafüred felől. Mi erre mentünk le. Ez valamivel jobb út, elég széles, talán nem annyira szerpentines. Viszont Budapestről indulva, ha el kell menni Miskolcig, jóval hosszabb. Nem tudom, hogy lehetne ezen javítani, kell-e, akarják-e egyáltalán. Szálláshelyekkel sem nagyon ellátott környék. Az biztos, hogy ha így marad, akkor ez a hely még sokáig a helyiek titkos síparadicsoma lesz.

Ma délután itt síeltünk. A 11-esről az út száraz, jól járható. Kissé borús, de szélmentes, kellemes idő, nedves, tapadós hóval.
A felső, induló szakasz valóban elég meredek. Nem lenne ezzel semmi gond, elég széles ahhoz, hogy szerintem kezdők is le tudják gyűrni, azonban délutánra már nagyon csúnyán összetúrták. Így földdel keveredett havas buckák közti jeges gödrök alakultak ki, ami kezdő számára azért kihívás. Viszont a felvonón a 7-es tartó oszlop után ki lehet szállni még a meredek rész előtt, és így a lerövidített részen, ami lankás és széles, kezdőknek ideálisan is nagyon jól lehet pörögni.
Szerintem haladóknak viszont nagyon kellemes hely. Semmi tömeg, élvezetes pálya, kidőlésig lehet pörögni.
Az egésznek van egy hangulata. Nem tudom, hogy a Makovecz tervezte, nyárs sütős-kandallós Zsindelyes teszi-e, de nagyon hangulatos az egész hely. Biztos, hogy vissza fogunk ide menni, ha az időjárás nem tesz lehetővé több síelést ebben a szezonban, akkor tavasszal kirándulni.

Mi Budapestről indultunk a délelőtti órákban. Mogyoród után végig ködben mentünk, de aztán Gyöngyös után a 24-esen kiderült, és végül szép napsütés időbe érkeztünk.
Mátraházán a Kékesi bekötő út délben már le volt zárva, sőt, nagyparkoló, kisparkoló mindenféle parkoló megtelt és végül a szélesebb erdei ösvények mellett kialakított helyen tudtunk leparkolni. Innen egy kisbusz vitt fel a Veronika rétig, ami elég közel van, aztán itt át kellett szállni a normál síbuszra, ami felvitt a Kékestetőre. Mi a Déli pályán csúsztunk. Igazi lankás, kezdőknek jó gyakorló pálya. Egész nap gyönyörű napsütéses idő, kezelt pályán kissé tapadós hó, és elég nagy, de egyáltalán nem vészes tömeg volt. A csákányosnál azért összetorlódott a nép, 5-10 perces várakozás volt, mi inkább lementünk a Veronika rétig és aztán busszal vissza. Negyed 5-kor csinálta a busz az utolsó kört. Addigra azért pár letörésnél elég jól összebuckásodott a terep, a nap végére már itt-ott a föld is kilátszott. Gondolom az esti sízésre rendbe tették.
Kellemes napot töltöttünk itt, elegendő hó esetén nagyon jó családi síterep és szerintem a Kékestető a Budapestről érkezőknek egy jó alternatíva MSZI mellett.

Akkor ezek szerint éppen jókor érkeztünk a délutáni csúszásra.
Ha a nyitónapra nem is, de a másodikra csak sikerült eljutni a gyerekkel egy besíző délutánra. Borúra derű. Mikor elindultunk Budapestről, még napos idő volt, aztán borult meg valami esett, aztán Gyöngyös felé köd. Míg a Kékes környékén aztán gyönyörű napsütés.
A síparkban az eddig leírtaknak megfelelően mi is jól elvoltunk. A cél, hogy a gyerek megtanuljon önállóan felvonózni, mondhatni ideális körülmények között, teljesen sikerült. Gyakorlatilag nem akadályozott sem minket senki, sem mi sem okoztunk senkinek problémát.
A hüttéről vegyes benyomásaim vannak. A káposzta leves nagyon jó, a sült tarja a magyar szokásoknak megfelelően ehetetlenül kiszáradva és túlsütve, a mellé adott csalamádé viszont finom volt. Üdítőből gyakorlatilag nincs választék.
A hüttézés után, késő délután, már sötétedésben, záróráig gyakorlatilag megállás nélkül még nagyot pörögtünk a csákányossal. Sikerült jól elfáradni, és ez most nem a sorban állás, hanem a sízés következménye volt!

Csütörtökön egy elég jó napot töltöttünk itt a Mátraszentistváni Síparkban.
Összehasonlíthatnám a jobb adottságokkal rendelkező külföldi sípályákkal és köpködhetnék, de nem teszem. Örülök, hogy van, és örülök, hogy sikerült a szezon egyik legjobb napját eltöltenem itt.
Beszéljenek helyettem a képek.
Az utak hónedvesek, néhol jegesek voltak, de járhatóak.
Délelőtt még szerelték a nagy csákányos felvonót, még nem nyitották meg a hosszú pályát. A beharangozott nyitásra viszont elég sokan összegyűltünk. Ekkor a kis csákányos felvonónál elég nagy tumultus volt, de azért hamar le lehetett pörögni, nem volt sok várakozás. Az idő ekkor borús, ködös volt.
A hüttében csúcsforgalom volt. Szerintem a kaja jó volt, és az adagokhoz képest nem volt drága. Délben egy kicsit havazott, az idő kiderült és a nagypályát is megnyitották!
Volt pálya, amelyik nem volt még lekezelve, a snowboardosok nagy örömére. Viszont pár kezdő síelő is bemerészkedett, akik össze-vissza bukdácsoltak.
Ekkor a tömeg eloszlott, a kis csákányosnál sem kellett sorban állni.
A mai esőt elnézve sajnálom, hogy igazából csak pár nap itt a szezon. Véleményem szerint amikor nem tudják a nagy pályákat megnyitni, akkor a kis felvonókhoz tartozó pályák csak a kezdőknek ad igazi élményt. Ha a Sípark teljes egészében üzemel, akkor viszont a haladók is jól érezhetik itt magukat.

A StAndra-i szállásokról nem tudok nyilatkozni, de nem emlékszem kabinoshoz közeli szállásra. A St Andra helység egy szétszórt település, bármelyik épület 100 méterekre van a platztól, meredek hegyoldalon.
Pályaszálláson a Park Hotelben voltam, ami a hegy hátsó felén van, az egyik ülőszékesnél, 1900 m-en. Itt van egy kis tanuló pálya is gyerekeknek, de összességében nem ajánlom se kisgyereknek, se kezdőnek.
A Val'Disarco völgy bérlete 3 pályarendszerre érvényes. A Jochtal a legkisebbnek mondott, de amikor meglátogattuk nekem egyáltalán nem tünt kicsinek, sőt véleményem szerint kimondottan jó pályák vannak ott, csak nem túlozzák el a km-jeiket.
Teszek fel pár képet. Van ott egy sísuli is gyerekeknek, ahol legalább 3 varázsszőnyeget láttam működni. Inkább ajánlom a Natz-i vagy Vals-i vagy Meransen-i appartmanokat, és akkor innen közelebb van a Gitschberg is és a Jochtal is, és legfeljebb el lehet menni 1 vagy 2 napra a Plose-re is.

Karácsony elötti napon kezeletlen, kemény, jeges pályák fogadtak minket, az előző napokon ott sielők nyomaival belefagyva a hóba. Ettől a carvingozás az teljesen élvezhetetlen volt, a felkérgesedett megfagyott nyomok szétverték a térdem.
Minden felvonó működött, de a kistemplom felé eső rész le volt zárva, pedig hó arra is volt. A parkolóig nem lehetett lecsúszni mert odáig meg nem volt hó, csak sár.
Annak érdemes menni, aki szereti a hosszú csákányos felvonókat a rövid meredek pályákkal. Kezdő kerülje el messzire. Tanuló pálya vagy tanuló rész egyáltalán nincs.

Múlt hétvégén voltam ott. A hóhatár 1500-1700 m között mozgott, de vasárnap esett a hó. Teszek fel pár képet. A Panoramica és az Olimpia3 pálya volt nyitva, meg az ezeket átkötő rész. Andaló központjából induló kabinossal lehetett csak felmenni, és a középső állomásig lehetett lesíelni, innen kabinnal le. A felső rész viszont nagyon jó volt.
De tettem fel képet további pályakészítésről is. Ez a rész még nem volt nyítva, de gőzerővel hóágyúztak, igaz csak a hóhatár felett.
Meg valamelyik, nem tudom melyik (tudja valaki, hogy a Garda tó irányába ez melyik siterület?) szomszédos síterületet is lefényképeztem.

Eddig kétszer voltam 1-1 napot sielni ott. Nagyon jó hely, a dolomitok egyik leghóbiztosabb helye, változatos, kezelt, jól karbantartott pályákkal. Két különálló, sibuszokkal összeköttetésben álló terület. Nekem eddig még csak a Falcade, San Pellegrino, Col Margherita(ide egy nagy kabin megy fel)-n sikerült sielném, a Bellamonte-Alpe di Lusia-n még nem. A terveim közt szerepel, hogy szeretnék még visszamenni egy teljes hétre is.

Tavaly (azaz tavaly elött) még nem lehetett. Egy fabódéban a pénztáros adott egy buszbérlethez hasonló, csak jóval kisebb cetli. Ezt a felvonónál lévő jegykezelő egy lyukasztóval kilyukasztotta attól függően, hogy melyik felvonóhoz mentél 1 vagy 2 lyukkal. Ha rögtön az elején kiestél, akkor ujabb sorbaállás és újabb lyukak míg el nem fogyott a cetlin a hely. Persze aki reggel ment, annak jobban megérte napijegyet venni. De egyébként fél11-től a tömeg miatt alig tudtam 10-nél többet csúszni. Azt a végén meg már, az utolsó órában, senkit sem érdekelt, eltünt a lyukasztós ürge.

Szuper! Voltam ott, de csak megnézni. A ritka pályaszállások egyike. A Trametsch-hez képest a hegy másik oldalán van, egy elég kanyargós keskeny út vissz fel oda, a busznak párszor tolatni is kellet, hogy be tudja venni a kanyart. A bérlet valószinűleg jó lesz a Gitschbergre meg egy másik kisebb helyre is, de nem tudom, hogy pályaszállás révén érdemes lesz-e elmászkálni. Merano (vagy valami hasonló nevű, ahol a másik hegy van) legalább félóra, míg lejösz a hegyről az is egy negyedóra.
Busszal Villach felé 11 óra volt az út. Személygépkocsival ugyanerre valamivel rövidebb. Visszafelé mentő hozott a városi kórházból végig autópályán az Európa hídon Innsbruck felé aztán a Salzburg-Bécs-Budapest autópályán. Ők elég jó helyismerettel, két sofőrrel pihenő nélkül, néhol 140-150-nel, a határon is gyorsított eljárással lenyomták úgy 8 óra alatt.
Amira oda kell figyelni, az a kétnyelvűség. Minden két nyelven van, az összes helységnév is. Ez az elején egy kicsit megkevert.

A Val DIsarco völgye számomra az egyik legszebb sielés volt. Ez Dél-Tirol, itt mindenki németül (meg olaszul is) beszél. Hires a környék az almájáról, van egy csomó almáskert. Mi márciusban voltunk, gyönyörű idő, fent meg méteres hó. Hátránya, hogy a szállások mind odébb vannak vagy 15-20 km-mel. Nekünk olyan bérletünk volt, ami érvényes volt a Plose-ra meg a Gitschberg is. Érdemes mindkettőt felkeresni. Felteszek pár képet, de többet is láthatsz a https://www.freeweb.hu/amokacsi oldalon. Az olaszokkal vigyázni kell, úgy sielnek, mint ahogy vezetnek is. Vakmerően, szédületesen és veszélyesen. Sok a beleset is. Nem véletlenül van pályacsendőrség. Többször láttam intezkedni is őket a pályákon. Amúgy rendesek, segítőkészek, barátságosak (egy csomó almát kellett ennem, mert mindig kínáltak, meg habzó borral) csak ne kezdj el velük vitatkozni. Az út egyébként 11 óra volt Villach felé. Lehet menni még végig sztrádán Insbrucknak az Európa hidon.

Mi pár éve a másik oldalon, a LaBelle nevű, ujnak mondott részen voltunk. Ez a Valmorelli rész, mi is svájcon keresztül, Albertville felé mentünk. Itt modernebb minden mint a másik oldalon. A település részek között egy függővasút szerű járgány közlekedett, amit a síbérlettel lehetett igénybe venni. A szállások körül mindenféle ellátás (éttermek, boltok, péküzlet stb) található volt. A pályarendszer közepénél van egy szupergyors felvonó. A másik oldalon elég ósdi ülőszékesek vannak, a belépést is a fényképes (fénykép kell!) bérlet alapján kézzel ellenőrzik. Amúgy amikor mi voltunk nagyon szuper volt az egész! Egyébként nehogy azt hidd, hogy csak egy iroda szervez ide utakat, mi se a polarissal voltunk. De még mindig nem tudjuk, hogy melyik részen lesztek?

Jó hely. Egy hetes sieléshez lehet hogy kicsi terep, de itt más szlovákiai síterepekkel ellentétben egész európai a szolgáltatások szinvonala. Időben kezdenek,nem zár be fél vagy negyed négykor, hogy haza kell menni. A hangulata nagyon jó szokott lenni, éjjeli sielés is van. A felvonók korszerüek, az emberek a környéken rendesek , segítőkészek. Nem tudom most mi van Martinnal, működik-e már. Ha nem, akkor lehet hogy tömeg lesz, eddig egyébként nekünk még egyszer sem kellett sokat várakozni.