Élménybeszámolók

Én tegnap jelen voltam Eplényben. Érzésre közel sem volt ennyire rossz a sorban állás, mint a képen látszik. Igaz én úgy mentem oda, hogy végre kicsit a levegőn vagyok, barátokkal, beszélgettünk, rég találkoztunk, szóval lazán fogtam fel a napot. Olyan 2 óra körül a sor feleződött kb, sokan elszivárogtak, utána gördülékenyebb volt a dolog.

A pálya nagyon jó volt, még délután 4 óra körül is, 1-2 jégfolt volt, de nem volt buckás, nem volt kemény, erre nem lehetett panasz.

Ami nekem felháborító lett volna, ha nem chill módban érkezem meg az a pályára, az a jegyértékesítés.
Előre megvettük a jegyeket pénteken, mondván limitálva van a befogadóképesség. 8 órás jegyet vettem, azt hiszem 9000Ft volt, és rá volt téve 300Ft "Kényelmi díj". Hm... mondom oké mindegy, de fura, pandémia idején az online értékesítést kényelmi szempontnak titulálni.
Nade... Megérkeztünk zsebünkben a QR kóddal majd kerestük a gyorskasszát(haha), ahol át tudjuk venni a már megvásárolt jegyünket. Nah... ilyen nem volt, egy kassza volt mindenkinek (2 pénztárral), ahol ugyanúgy kivártuk a sorunkat, mint aki ott vette a jegyét a helyszínen... Úgy gondolom, hogy a kényelmi díj nem engem szolgált, hanem a síterepet :)

A személyzet a síterepen érthetően feszült és frusztrált volt, indokolatlanul szóltak néha embereknek a szabályok betarthatatlansága miatt, de én ezért nem tudok rájuk haragudni, nem egyszerű nekik sem.

Visszatérő problémám a magyar síterepekkel, azaz átlagos tudásszínvonal. Nagyon alacsony és félelmetes kívülről nézni a csetlő-botló tömeget és néha a hozzá párosuló sebességet.

Összességében jól éreztem amúgy magam, ha több felvonó és több pálya lesz, akkor ez az emebrmennyiség is viselhető lesz, vannak "magyar" betegségei a rendszernek, de ez van, most nincs más :)

Az utazás Január 12-23-ig tartott Annupuri és Moiwa resortokban. Ez 8, a bátrabbaknak 8,5 csúszónapot tartalmazot magában. A BTS szervezésében mentem ki egymagam csatlakozva az úthoz, a szrvezés király volt, magyar, ott élő guideok, lavinaismereti beszélgetések, gyakorlatok, városnézés, onsen, ramen, sushi :)

Az út Bp-Helsinki-Nagoja-Szapporó útvonalon ment, majd Sapporo-Niseko 3órás buszút, szóval kellőképpen lefárasztott az út és erre rájött a 8óra időeltolódás.
Finnair gépekkel mentünk majdnem végig, ők nyitottak egy Japán "síjáratot", az alap repjegy tartalmazza a kézipodgyászt és 2db 23kilós bőröndöt, ami lehet boardbag is és kézipodgyásznak elfogadják a lavinazsákot, minden probléma nélkül.
Videókon már láttuk épp eleget Japánt, de ami kint fogadott az elképesztően ember feletti. A hegy lábánál 200-220cm hó... Nem bekamuzva, hanem konkrétan ebből lettek kimarva az utak, állt a hófal mindenhol. A hegyen nem ritka a 400-450cm vastag hótakaró, ez abból látszik, hogy a fák koronája bokroknak tűnnek.
Ahogy minden profi videóban elmondják a hó teljesen más, mint Európában, sokkal finomabb, apróbb szemű és sokkal gyorsabb. Nem nehéz felállni benne és ha elakadtál negyed annyi energiából jutsz ki belőle, mint amire számítasz.
A hegy, vagy is vulkán(ok) adottságai nagyon jók, az alacsony magasság ellenére. kb 900m szintkülönbséget lehet menni a tracker alapján, 4-5km line-okon.
A freeride részt piros kötél és kapuk választják el a sípályáktól, a kapukat patrolok figyelik és időjárástól függően nyitják ki vagy zárják le.
A hegy tetejétől lefelé haladva, először szép nagy, tagolatlan lejtőkkel találkozunk, 30-35fokos meredekséggel, szóval igazi élménycsúszás, majd egyre jobban jelennek meg a lombhullató fák, iszonyú élmény ezek között csúszni. Később, minden út valamilyen láva által kivályt, félcső szerű lankásabb kuluárban végződik és visz vissza a pályarendszerre, eltévedni nagyon nehéz ezen a terepen.
Pont annyi lehetőség van a terepen, hogy a hóminőség által okozott karzis miatt boldogan el tud tölteni az ember 8-10napot csak ebben az egy resortban.
Az időjárás elég hektikus, napos lencsét nem érdemes vinni, mert 10-15perc alatt lehet a napsütésből szakadó havazás orkánnal. Mi a 8 napból 7en kaptunk friss havat, átlag 30-40cm/nap. 2 nap kaptunk napsütést, mind a két nap meg is másztuk a Mount Nisekot-t, ott érdemes kivárni egy tiszta ablakot, mert lehet látni a Japán-tengert.
A terep szerintem egy közepes freeride tudással simán élvezhető, de nem árt a mélyhavas lap és kötésbeállítás, mert nagyon fárasztó jó tempóban kerülgetni a fákat egész nap.
Nekem egy életre szóló élmény volt és nagyon szeretnék még visszajutni egyszer az életben ide csúszni.

Ezt a szelfi videót saját magamról készítettem:
https://vimeo.com/252768212

Chopok 18.03.15-18.

Az egész hosszúhétvégét kint töltöttük Chopokon.
Számomra az egész szezon Chopokon fantasztikus volt. Rengeteg hó, kiválló körülmények voltak amikor kint voltam, igaz igyekeztem csak is akkor menni, amikor kell :) 10napból 9et pályánkívül tölttem (illetve volt 8nap Japán, ha van igény oda is írok egy beszámolót).

Szóval, csütörtökön kezdett esni a hó, de a Deres oldalán találtunk elég jó minőségű havat, így azt a szekciót jártuk egész nap.
Ezen a vonalon a múltkor sikerült a köd miatt jobbra letérnünk a gerincről Crmne felé... Nem volt jó dolog délután 3kor sötétedés előtt bolyongani az erdőben, végül olyan 8órára ki is értünk a műútra a hegyimentők segítségével, kocsik északon, szóval emlékezetes kaland marad.

16. péntekre elég szép mennyiségű hó érkezett, viszont nagy volt a köd és egész nap havazott. Délen még a völgyben is állt a köd, így átmentünk északra és a Lukova-Otupné közötti erdőt jártuk kizárólag. Ami megdöbbentő volt, hogy nem voltak rajtunk kívül... Egész nap mi firkáltuk össze az erdőt, délután 1-2 körül láttunk pár sielőt. Fantasztikus nap volt, hogy csak a miénk az a rész.

17. szombat Elállt a hóesés és a csúcson kisütött a nap. Bemelegítő kör a Deres oldalán, egészen le majdnem Krupováig.
Utána irány a csúcs és a várva-várt északi kuluárok rengetege.
Egész nap olyan kuluárokban mentünk, amikben mi húztuk az első nyomokat. Egészen zenzációs élmény volt. Részben kellett a helyismeretünk és részben a szerencse is, hogy nap végén még találtunk ilyet :)
Két vonalat jártunk, kisétáltunk a Deresig a felvonó tetejéig, majd onnan le, illetve a piros 1-es pályáról balra kitérve kerestünk és találtunk nagyon jó helyeket.

18. szombaton délen nem ment semmi reggel az orkán miatt, így nem is csúsztunk, de az előző 3 nap minden igény kielégített.

Ez után a szezon után nem tudom nem megvenni jövőre is a szezonpasszt, ha van hó akkor elképesztő hely Chopok még úgy is, hogy az elmúlt 4évben 45-50napot töltöttem itt. A helyismeret, az ár/érték és a közelség alapján nem tudok lemondani róla :)

Tegap nagyon csalódottak voltunk mi is, de az északi erdőkben találtunk a körülményekhez képest élvezhető havat, így ez megmentette a kedvemet.

Na most, a mai nap... Nem, hogy tovább romlott volna, számomra a szezon napja volt...
Sűrű havazás fogadott biela put-on, majd az északi erdőben mentünk egy bemelegítést, 10centi friss hó volt a letömörödött összejárt havon, nehéz terep volt, de púderes.
Irány át délre... Hát ami ott fogadott, maga az álom... Chopokra kicsúszva, a régi 32-es fekete felé orientálódva a felvonó vonalában érintetlen 25-30centi friss hó, alatta kicsit sűrűbb de nem kemény réteg...Egész nap itt róttuk a köröket Kosodrevináig, ember magas hófelhőket húzva.
Szenzációs nap volt...

Február 7-14ig voltunk Nassfelden, 6 csúszónapot töltöttünk ott. A szállásunk Gundersheimban volt, ez talán az egyik legmesszebb fekvő település a Millenium Exprestől, de ez az előzetes parákhoz képest egyáltalán nem volt zavaró. Minden reggel 7.53kor a szállás előtt felvett a busz és 8.20kor letett a Milleniumnál, így az első felvonóval mentünk minden nap, a buszon meg megreggeliztünk :) (az autót eszünk be sem jutott elővenni)
Nekem kb minden pálya ugyan olyan, nem zsongok be egyikre sem, de itt valami elképesztően jó adottságuk van. Nem találkoztam olyannal, ami ne tetszett volna, akármerre mentünk, nem volt olyan, hogy azt vártam volna, hogy csak érjünk már le ezen a szakaszon (ellenben 1-2 francia terep kék-zöld lankájával).
Minden nap kezdünk egy bemelegítőt a 40, 50 vagy 51-en, ezeken frissen ratrakolva elsőként elég komoly tempót lehetett menni, utána általában kerestük a napos oldalt, így átmentünk a 7-8-9re, ezek is nagyon jók voltak, különösen a 7es, a visszavezető úton az 1-4es is kiválló volt.
Ezen az oldalon sikerült 3-4nappal a havazás után még szűz terepet találni, igaz sétálni kellett kicsit. Itt jegyezném meg, hogy aki Nassfelden freeridezik vigyázzon a patakokra, mert sok van belőle :) Nekünk sikeresen beleesett az egyik társunk és elég nehéz volt kimenteni a térdig érő latyakból.
Nap végén átjártunk a 70-es pályákhoz, azoknak is nagyon jó egyenletes lejtése volt, ott is keresgéltük az érintetlen részeket, több kevesebb sikerrel.
Nekem bejött a 80-as 'hazacsúszós', bár napvégén, hulla fáradtan néha elég kínzás volt ez a 7,5 km, pláne amikor még sietni is kellett a síbuszhoz.
3 napot töltöttünk a snowparkban, nagyon jól össze volt rakva, pont a mi kezdő/félhaladó tudásunknak megfelelően, voltak kisugratók és nagyobbak, rácsúszos elemek és ráugrósak, nem volt tömegnyomor, nagy élmény volt.
Összegezve életem egyik legjobb csúszása volt, bármikor visszamennék.

Les 2 Alpes 2014.02.01-02.07.

Régi álmom vált valóra, hogy eljutottam Les 2 Alpes-ba. Skilines-al mentünk, minden flottul ment, az utaskísérők mindenben segítségünkre voltak.
Az út odafele simán ment, szerencsére még nem zárták le a hágót, nem úgy, mint hazafelé, így a 200km-es kitérő nekünk is meglett és a 22órás buszút is...

A szállásunk 1800-on volt, közel a Village felvonóhoz, szűkös volt kicsit, de nem ez volt a lényeg.
Az ott töltött 6 sínapunkban az időjárás mindent megmutatott magából, havazás, tejköd, szél, eső, napsütés... Sajnos két nap is akkora köd és havazás (utolsó reggelen eső, később havazás), hogy érdemlegesen nem tudtunk csúszni.
Első nap a Jandri1-el kezdtünk, visszacsúsztunk a faluba egy kellemes zöld pályán (nem a levezető zarándok úton, az gusztustalan). Majd fölmentünk a gleccserpályák tetejére, de ott tejköd, szél, hóvihar... Nekiindultunk a kéknek írt fee2-nek.
Na háth itt többet gyalogoltunk, mint bordoztunk, amit két, pályát eltorlaszoló frissnek tűnő lavina is tarkított.
Ezen a részen baromi jó freeride lehetőségek lettek volna, ha nincs köd és nem lett volna lavina, így ezt igencsak elengedtük... És ezt a részt el is kerültük a többi napon.
A következő napokon vegyesen volt napsütés és köd, de ha sütött is akkor is csak ilyen szűrt napfény volt elég rossz volt a kontraszt a pályákon, de azért még élvezhető volt.
Nekem kicsit kevés volt a 225km-ből azoknak a pályáknak a száma ami igazán élvezhető volt. De például ilyenek voltak a gleccserpályák, szélesek, egyenletesen lejtenek, nagyon éltük ezeket. Jó volt a Cetres, a Toura és a csúcsról induló Jandri is.
Nem tudom, hogy minek köszönhető, a méteres friss hónak vagy az eszméletlen sok sielőnek, bordosnak, de délután 1körül már minden pálya buckásodott, így hatványozottan figyelni kellett. (Ennyi sérülést, mint ott még életemben nem láttam).
Bementünk parkozni is, az easy parkot választottuk, de nagyon szét volt járva és eszméletlen forgalom is volt. Volt, hogy már telitalpon ment neki az ugratónak egy srác, és képesek voltak bemenni elé, ugratni...
Ugratóból találtunk kedvünkre valót, csúszóboxból már nem volt ilyen jó a felhozatal, rövidek votak, tényleg nagyon easy-k...
Talán a 4. nap reggel verőfényes napsütés, fél10kor tali a felvonónál, 1óra alatt értünk föl a gleccsertetőre... Ez már-már kiborító volt. Mire fölértünk ami szemmel belátható freeride rész volt, mind rommá volt járva, megkockáztatom, hogy az ilyen napokon több 5-600ember indul neki a szűzterepeknek. Ennek megfelelően nem is nagyon találtunk olyan részt ahol mi húzhatnánk az első vonalak egyikét.
Votak páran akiknek ez volt az első szűzhavas élményük, nekik nagyon bejött így is, nekem annyira nem adta. Ha igazán jó terepet akartunk volna, szerintem nagyon sokat kellett volna gyalogolni, mászni, keresni, erre nem volt mód.
Sajnos La Grave egyszer volt nyitva, de akkor nagyon ködös szeles idő volt, így azon a napon nem mentünk át, máskor meg már nem nyitott ki.

Összességében kicsit csalódottan jöttem haza, többet vártam a helytől, nagyon sok volt az zöld átkötő pálya, amit sokszor nem sikerült átcsúszni a tömeg miatt.
Az isőjárás se volt túl kegyes és bár jólnéznek ki a freeride részek, ám a helyiek könyörtelenül lecsapanak ezekre (jól is teszik :)).
Jövőre valószínű valami kevésbé felkapott helyet keresek, ahol nincs ennyi ember, nincsenek ekkora távolságok, nem kell egy órát felvonózni, hogy csúszhassak.

Valloire - Az én szemszögemből

Viszonylag elég későre hagytuk az idei csúszásunkat, március 16-22-ig csúsztunk kint.
Az utat a skilines szervezte, korrektek voltak, fennakadás nélkül ment minden, sz összes kérésünknek eleget tettek.
Az utazás pik-pakk ment 16óra oda 14,5!! vissza, profi sofőrök, igaz a boardbag-be való pakolásból volt problémánk, de a végén elnézést kért a sofőr.
Szállásunk a Le Valmontban volt két négyágyas szobában aludt a társaság. Az épület infrastruktúrája több mint rossz a szobák nem nagy eresztések, de nem akadtunk fönt ezen, nem emiatt mentünk, meleg volt, a fürdő szép a többit meg belaktuk.
A pályákról. Nagyon szerencsések voltunk, mert az első két napon leesett 30-40centi friss hó, így az első napi ködös bemelegítős napot túlélve a második, harmadik napon alig mentünk pályákon, csak freerideloltunk.
A freeridehoz meg kell említeni, hogy nagyon komolyan veszik kint az előírásokat, több helyen álltak pályamunkások akik figyelték az embereket és reco-system nélkül ha elkaptak kint repült a bünti.
Nagyon sokat mentünk a Crate de la Brive kabinos felvonó alatti szűz részen, itt 2,5-3 kilóméteren keresztül jöttünk csak szűzhóban az első nyomokat karcolva. Leírhatatlan volt.
Nagyon jó terepek voltak a Setaz-on is illetve a Valmeinier felé vezető utakon is.
A pályák is tetszettek, igaz nyitás után 2órával már elkezdtek buckásodni viszont nagyon kényelmesek. A Crey du cart és a Setaz hegyeket maximálisan becsúsztuk Valmeinier-be nem jutottunk át, mert mire rávettük magunkat, hogy átmenjünk nem lett volna felvonónk visszafelé buszozni meg nem akartunk.
A Snowparkot is megemlíteném. Rendkívül szépen és precízen karban volt tartva, minden nap shapelték az íveket, voltak nagyon kreatív elemek, kezdő és haladó kickerek. Elég sok időt töltöttünk az Easy parkban a slide elemeken amik viszont hagytak némi kívánni valót maguk után. Tapadtak, rossz ráhajtás, kiálló csavarok a dobozokon, de azért találtunk kedvünkre való elemeket.
A hütték nagyon drágák így max egy kávét ittunk (volt ahol 6,5 euro volt a sültkrumpli), inkább szenyáztunk.
Külön ki kell emelni a két utaskísérőnket Tamarát és Rolandot, akikkel a társaságunknak egyből meglett a közös hang és nagyon sokat segítettek a kezdő boardosainknak és nekünk haladóknak is egyaránt, minden nap körbementek az apartmanban az összes magyaron, hogy egyben vannak e, minden rendben van e.
Összességében nagyon jól éreztem magam a hely magával ragadott, pár szezon múlva visszajönnék, ha úgy adódna.