Tiroli túránkat itt zártuk egy félnapos síeléssel (Söldenből hazafalé jövet). Mivel elkezdett szakadni a hó, jó választásnak bizonyult ez az alacsonyan fekvő terep. Látni általában lehetett + a fenyőerdőben kígyózó pályákon mindig volt támpont (fa) a tájékozódáshoz. Nem ment az összes pálya (6-osok le voltak zárva) és minden lift sem. 25 EU volt a délelőtti jegy, ami korrekt ár. Talán emiatt, talán a st-johanni oldal lenti kellemes széles kék pályái (1,2 variációk) miatt már most is voltak gyerekcsoportok, iskolás síelő csoportok. Sokan nem voltak, gyakran "egyedül" csúsztunk a pályákon. Egyszer a Harschbichl kabinosnál sikerült belefutni egy éppen érkező kb. 2-3 busznyi diákba, ez kb 10 perc sorban állást jelentett. A pályák vonalvezetése nagyon jó, általában szélesek egyenletes lejtéssel. A liftek viszont kicsit elavultak. Az egyetlen kivétel talán a Bauernpenzing kabinos, ami egy modern 8-as. A pályák elég kemények voltak nap elején, aztán szépen felpuhult a teteje. Annyi ember nem volt, hogy lesíelje őket. Nyugat-Tirol felé menet/jövet lehet egy megálló, esetleg gyerekeseknek is jó lehet. A környéken Brixental/Kitzbüchel hasonló fekvésű, de nagyobb rendszer. Steinplatte magasabban van és a liftpark is modernebb. Szóval pl. hetes síelésnél én biztos kombinálnám velük.

Nekem pont fordított volt az élményem és ez a terep jobban tetszett mint Fieberbrunn (igaz amikor ott voltunk nagyon rosszak voltak a körülmények).

Mi is az Eicenhof-i parkolónál álltunk meg,de átböngészve a térképet úgy döntöttünk,hogy átmegyünk a központi parkolóba,mivel onnét jobbnak látszott végigsíelni a terepet.

Igaz a parkolóba kellet menni 2 kört mire helyet találtunk,de a gondolás felvonónál már nem volt gond,nulla várakozás.

Külön tetszett,hogy volt egy átszálló állomás(cca.1200m-en),így előszörre nem kellett felmenni a csúcsra be lehetett melegíteni akár az általad leírt 1-es pályán akár balra indulva a (1c,2a,3b,2b,2c)pályán ,melynek volt egy jó lendületes (2b-piros) szakasza is.
Utána felmentünk teljesen a gondolával(cca 1700 m)onnét nagyon jókat lehetett döngetni az általad is leírt 6a ill. 7a pályákon,de nagyon tetszett az 5a,6a,5a és a 1z 5a,1b kombináció is,de ez sajnos csak a középső állomásig jó,mivel onnét az általad is említett kéken folytatódik.
Nagyon jó volt az 5a.1a,3a,4b vagy 4 a kombináció is,csak itt az a baj,hogy először egy nagyon hosszú csákányos felvonóval kell vissza jönni.

Összegezve nekünk tetszett ez a terep(a környékbeliek közül_Lofer,Steinplatte.Bucheinstein,Fieberbrunn,Kitzbühel mindenképp bent van az első kettőben.Ha legközelebb is el tudunk ide jutni,biztos, hogy több napot is áldozunk rá.

Ezt a környéket mindenkinek csak ajánlani tudom,mert itt mindenki talál magának megfelelő terepet és a távolságok is nagyon rövidek.

P

Lehet előbb ide kellett volnak menjek aztán Fieberbrunnba. Fieberbrunn után ezen a helyen jobbra számítottam de nem így volt. Sok a csákányos lift, a liftek felszereltsége mintha nem követné az időt. Ahhoz képest, hogy Tirolban van ami Ausztria leghegyesebb tartománya illetve egy város mellett fekszik ez a síterep a liftjei elégge elmaradottak. Mellette van Kitzbühel de azért ez nem jelentí azt, hogy itt nem kell haladni az idővel. Nem akarom lehúzni mert egy napra jó volt de ide csak akkor megyek vissza ha náhány felvonót felújítanak. Eichenhofból kezdtünk mert az van legközelebb Leoganghoz. Egyből két csákányos lifttel indítottunk. Utána pedig jött egy két személyes ülős lift,mire a tetejére értem azt hittem nyugdíjba vonulok pedig most akarják emelni a nyugdíj korhatárt. Utána lecsúsztunk egy hosszú kék pályán (1a,1b,1c,1d) amely az osztrák nyugdíjasoknak bejött mert nagyon dícsérték, nekem unalmas volt. A gyerekeknek sem tetszett. Utána átmentünk a piros 6a illetve fekete 7a pályákra. Na ezek nekem nagyon tetszettek. Szinte egész nap itt síeltünk. Egy nap alatt besíeltük az összes pályákat. Nem akarom lehúzni a terepet nekem csak nem jött be. Egy napra jó volt de ennyi. Mikor a gyerekektől megkérdeztem a két újonnan kipróbált síterep közül hova menjünk egyhangulag Fieberbrunn volt a válasz amivel én is egyetértettem. Teszek fel néhény képet.

Második napunkat itt töltöttük, hárman, a teljesen kezdő társunk otthon maradt kipihenni az előző napi Steinplatte fáradalmait. Napsütésban a világ is teljesen más, ezen a napon pedig sütött! A Harschbichl kabinossal mentünk fel a teletéjére és bemelegítés után megindultunk a 6a piros pályán a 7a fekete felé. A már reggel is vizes, de szépen lekezelt és még szinte ratraknyomos pályán ismét csak gyermeki önfeledt örömmel siklottam! A 7a pályán aztán eltévesztettük az irányt és lezúgtunk a 6a piroson az aljáig. Frenetikus volt. Gyorsan fel a Penzing beülőssel a fekete tetejére és ismét nekivágtunk a 7a-nak, de most megtaláltuk a pályát és végig mentünk rajta egy szusszra. Egyszerűen szuper volt. Meg is álltunk egy almalére pótolni az elveszített folyadékot. A pálya aljában már délelött is tócsában állt a felvonó mellett a víz. Hiába, nagyon meleg volt. A Bauernpenzing buborékossal fel, 6a piroson le, csapattuk a vizes havat rendesen. Aztán haladtunk szépen fokozatosan egyre balra, besíelve az 5a piros, 1c kék pályákat. Ebéd előtt áttértünk a 1a és 3a pirosakhoz. Nagyon lentre már nem akartunk menni, mert fent is szakadt rólunk a víz. A 4-s pályákra megpróbáltunk átmenni, de arról már elég rendesen elfogyott a hó, így kihagytuk a dagonyát és visszacsúsztunk a 3a-ra.
A Jodalmbahn alsó állomása melletti hütte teraszán ebédeltünk, ahol többen rövidújúban napoztak. Szokásomat feladva ittam egy korsó Huber csapolt sört, amelyet - mint később kiderült - itt, St. Johann in Tirolban készítenek. Kellemes íze hívogatta volna a másika korsót, de síelés közben mégsem lehet inni, így a következő napra maradt a folytatása.
Nekem ez a terep nagyon tetszett, kiváló pályákkal, jó felvonókkal, ezért 5-ösre értékeltem! Ide jó hóviszonyok mellett mindenképpen szeretnék visszajönni! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

St. Johann in Tirol 2011,02,22.

Ma kimozdultunk a bázisról. Igéretemhez híven közelítünk Kitzbühel felé.
Kimozdulásunkat a sok holland is okozta. Mint már jeleztem a holland nyelv dallamosságban alulmúlja a szerb nyelvet, viszont a hollandok helyi tapasztalataim szerint többet beszélnek, mint az olaszok. Ilyen tömegben kicsit zavarók. Én mindig tesztet futtatok le az idegenekkel. Rájuk mosolygok a 07-es ügynök mosolyommal, s ha köszön rendes fajzat. Ha nem köszön előre, de visszaköszön, lehet vele kezdeni valamit. Ha vissza sem köszön, holland.
Fieberbrunntól úticélunk mintegy 15 km-re volt. Azért írom ilyen körülményesen, mert pontosan nem tudom hol voltunk. Ez a kitzbüheli hegy másik oldala, de a térképek hol St. Johann in Tirolnak, hol Oberndorof in Tirol, hol Eichenhof-liftenek jelölik. Jelöléstől függetlenül egy 60 km-es pályarendszerről van szó.
Reggel kicsit kornyadozva indultunk, hisz esett a hó, s az már jelezte, hogy nem babazsúr lesz a nap. Rövid autókázás után megálltunk Eichenhof-liftenél.
Nagyon kevés ember volt. Holland is alig. Megnézve a térképet láttam, hogy innen csak csákányos felvonóval lehet feljutni a hegyre. El volt döntve, hogy ez az oldal felejtős. A csákányos és a tányéros felvonót az emberi törzsfejlődés egyik zsákutcájának tartom. A hegynek felfelé való síelés ellentétes a sí funkciójával, s ellentétes az emberi test mozgási lehetőségeivel is.
Már fogalmaztam, magamban a beszámoló ütős részét, a nézzük meg alaposan a térképet kezdetű mondatot, de ne szaladjunk előre.
Tovább autóztunk a P2 központi parkírozóig. A városka kedves, minden bevásárlásra hajlamos háziasszonynak ajánlom. A parkírozóban szépen gyülekezett a nép. A kabinos felvonó előtt az utóbbi időszak legnagyobb sorban állását éltem át. Selmec ehhez képest latintánc bemutató volt. A bejáratot három irányból lehet megközelíteni. Mindenhonnan szép számmal jöttek a síelni vágyók, csatlakoztak hozzájuk a valamilyen csoda folytán már egyszer lecsúszók, s újra feltörekvők, s a sort szinesítették a surranópályán jövő síiskolások. Ide csak korán, vagy későn érdemes jönni, 9 és 10 között nem.
Mikor az aurám egy foszladozó papirzsepihez volt már hasonlatos bejutottunk a liftbe. Feleségem unszolására kiszálltunk a középső állomáson. Innen indulnak az 1-es jelű kék pályák. Bár a pályákon látszott, hogy a tegnapi s a mai hó valamit javított állagukon, de már reggel tudni lehetett, hogy ez édeskevés. A hó nem állt össze. A friss és a mű hó sajátos elegyben, puhán kupacolódott, s előtűnt a kékes fényben játszó jég. Azért sikerült az első feleségem elhelyezni a terepen. Kijelentette, hogy neki ez jó, más pályára nem is vágyik, én mehetek amerre látok. No ezzel volt a probléma. Sokszor említettem a szemüveges szenvedését hóban, ködben. Most sem volt ez másként. szemüvegem párásodását fokozta a köd. A legfelső állomásról sem láttam a kitzbüheli térség szimbólumának számító tornyot. De ha már itt van az ember menni és szenvedni kell.
Azt már az elején tudtam, hogy az 7a jelű FIS pályát ebben az időben nem vállalom be. Az ember adja meg az élménynek a tiszteletet. Látni akarom, ahol megyek.
Az eicenhofi terület nagy része szintén kimaradt, hisz arra csak csákányos felvonók vannak.
A csúcsról indulva nekem a legnagyobb gondot a pályák jelölése jelentette. Soha életemben nem mentem még ennyit jeges erdei utakon, amik piros jelölést kaptak. Persze végül mindig kiderült, hogy ezek lényegében elkerülő utak, valahol van egy a jég ellenére is jobban járható rendes piros. Azt kell mondanom, hogy a pályák nyomvonala érdekes. Egy széles és meredek piros pánikszerűen egy keskeny erdei útba csap át és fordítva. A középső résztől már tisztább a kép. Nagyobb területen helyezkednek el a pályák, szélesebbek, követhetőbbek.
Az 1-es (d, c, g ) kék pályákat tudom ajánlani a kezdőknek gyakorlásra. Ugyanilyenre jó a 2-es (a,d,c) jelű kék pálya. Ez hosszan kanyarog, néha erdei útként, de kezdőknek való kellemes vonalvezetéssel, s lemegy egészen az alsó állomásig.
Az 1e piros mellett (ami nem egy nagy szám, néhány száz méter hosszú, csak én a kitáblázás hiányosságai miatt az autóútra tévedtem két lécen a négy kerék helyett) az a régi típusú beforgatható karos kétüléses felvonó van, amit már csak néhány helyen látni. Itt a P1-es parkírozó, ide kellett volna jönnöm, elkerülni a sorban állást.
Összességében elmondhatom, hogy ez a pályarendszer többet tud, mint amit ma mutatott. Ma a jég dominált, viszont egész nap, váltakozó intenzitással esett a hó, s ez szép reményekre jogosít. Szívesen csúsznék egyszer itt kellemes körülmények között.

Némi élelmiszert bevenni egy hüttébe tértünk be (Gasthof Almhof). Az ajtóból majd visszafordultam, mert párnás székek, s monarchiabeli hangulat fogadott. Ilyen hüttében még nem voltam. S itt ebédelt életem első néger síoktatója is. Ő bizonyára azért síoktató, mert könnyű megtalálni a hóban. Sőt zenét is rendelve a tanítványaival táncra is perdült. Mi lehet itt este?

Ezt a hüttét örök életemben megjegyzem. A ház előtt lévő síléctartó (fém szerkezet, kiálló csövekkel, reklámtáblával) vagy másfél méterrel alacsonyabban volt, mint az előtte lévő havas rész. Persze a nép ott fent állt meg a lécével. Én is. Induláskor felcsatoltam, de az egyik léc nem tetszett. Mintha még hó lett volna a kötésben. Leoldottam, hogy megigazítsam. A másik léc elindult alattam. Aki nem esik el síeléskor az nem síel rendesen (erről még oktatók is tudnának mesélni). Én viszonylag ritkán esem, de előfordul. Eséseim általában nem normál sítevékenység közben következnek be. A mostani is így történt. Simán lecsúsztam egy lécen a lejtőn, s mint Foxi Maxi fent akadtam a síléctároló kiálló csövein. Lassan lecsúszva még érzékeltem, hogy a hüttéből többen kijönnek megcsodálni a produkció előadóját, aki a földön fetrengve csak annyit tudott kinyögni, hogy OKÉ! Kicsit hazudós a srác!

A terepet mindenkinek ajánlom, biztos jobb, mint ma volt.

Csabor