Túrázás Svájcban

Köszönöm a választ :) Nem ismerem azokat a síterepeket és a túrasízést is csak ebben az évben kezdtem el. Fantasztikus élmény :)

Szia, igen egyedül túráztam. Szerintem biztonságos (saját vélemény). Még februárban mentem fel Blattenből a Lötschen völgyből a Lötschenlückére ott is gleccseren a Langgleccseren. Onnan láttam közelről az Aletsch gleccsert. Akkor döntöttem el, hogy ezt az utat megcsinálom. Láttam olyanokat akik csoportban mennek, egymással össze kötve, volt aki külön, volt olyan csoport akik nem voltak össze kötve. Követem általában a nyomokat, gleccser szakadéhoz közel nem megyek. Persze ettől még be lehet esni gleccser szakadékba. A gleccser itt olyan mint egy jól "lebetonozott" sípálya. Saas-Feeben is pl.3000m felett gleccseren síelsz. Azért mentem egyedül mert abban az időben mikor túráztam senkinek nem volt ideje velem jönni, tökéletes idő volt ezt pedig ki kell használni.

Szia. Ha jól értem akkor egyedül túráztál. A kérdésem az lenne, hogy van annyira biztonságos a túra útvonal, hogy ne kelljen társat is vinned magaddal? Köszi a választ.

Múlt hétvégén ismét a Jungfraujochon sítúráztam. Érdekes volt azon a héten Ausztriában hullott a hó itt Svájcban magas légnyomás volt egész héten, kék éggel semmi csapadékkal. A fagyhatár is 3000 méter környékén volt, mivel kevés volt a hó ezért mentem a gleccserre sítúrázni. Mások is így gondolták, a márciusi túrához képest legalább 3-4x annyi sítúrázó volt az első vonaton felfele. Most az eredeti tervet csináltam meg vagyis felmentem a Jungfraujochra (kb. 3400m) majd leereszkedtem a Kondordiaplatztra az Aletschgleccseren (kb. 2700m) onnan sítúra a Lötschenlückéhez(3156m) majd lecsúszás Blattenbe(1500m).

Aznap nagyon szép idő volt a szél sem fújt, a Nap már nagyon erős ilyenkor áprilisban a hó mindent visszaver. Könnyű volt követni a nyomokat. A Konkordiaplaztot már láttam néhány kiálló követ a gleccseren. Napközben sok sítúrázót láttam. 13 óra körül érkeztem a Lötschenlückéhez onnan felmentem a Hollandiahüttéhez. Itt nyugat felé szépet látszott a Mont Blanc csúcs, légvonalban kb. 106km-re volt tőlem. A Hollandia hütténél árnyékban 3200 méter felett +6C volt. Onnan mentem tovább az Äbni Flue felé amely egy 3900-as csúcs a Jungfrau mellett Bern és Wallis kantonok határán. Nem mentem a csúcsig mert az idő gyorsan elfutott, 16 óra volt amire kb. 3500 méterig értem. Ott már nagyon lapos volt a hegy, olyan volt mint egy kisebb domb, úgy ítéltem, hogy kell még legalább 2 óra amíg felérek az Äbni Fluere. Majd legközelebb, ide biztosan visszatérek.

Ezután jött a lecsúszás több mint 2000 méter szintkülönbséggel: az eleje 3500-tól kb. 2800 méterig porhóban, alatta firnesedett itt nem volt vészes 2200 méterig lecsúszni a Langgleccseren. Majd 2200 méter alatt igazi vizisí volt, a Lötschen völgyben ugyanis 16C volt aznap. Ahogy a dal is mondja: "tavaszi szél vizet áraszt", olvadt a hó rendesen a völgyben. Nekem nagyon tetszett a túra, azért is szeretem ezt a helyet mert az Aletsch gleccser nem olyan vad, nem annyira meredek. Beszéljenek helyettem a képek.

Március 8-án megvolt az a túra amit előző kirándulásom után terveztem. Vonattal felmentem a Jungfraujochra onnan sítúra a Lötschenlücken át Blatten(Lötschen)-ig. Habár légvonalban tőlünk (közép Svájc) a Jungfraujoch 70-80km-re van az oda út háztól házig legalább 5h volt, mert közben hegyen, völgyen át kell menni. Ezt le lehetett volna rövidíteni ha a kocsit is használom, de mivel van GA-m(ez olyan bérlet amely Svájcban minden tömegközlekedésre érvényes) gondoltam inkább azt használom. Az 5 óra út oda úgy jön ki, hogy Interlakenig vonattal legalább 3h(autóval 1,5 a Brünig hágón keresztül) onnan pedig Jungfraujoch 2h. Grindelwald Termináltól jegyet kellett vennem mivel a GA nem érvényes a Jungfraujochra. Egy oda jegy 49CHF-be kerül. Az új felvonóval mentem (nekem új mert most voltam vele először amelyet 3-4 éve adtak át), amely Gridelwald Termináltól visz fel az Eiger Gleccser állomásra. Ez gyors út volt kb. 10-15 perc alatt 1000 méterről felvitt 2300 méterre. Ott átszálltam a gleccser vasútra amely a Jungfraujochra visz fel, ez Európa legmagasabban fekvő vonat állomása 3467m-en fekszik. A vonat elején plusz vagon volt a sítúrázós cuccoknak: legalább 60-80 sítúrázó ment fel aznap az első vonattal. 9:10 körül már fent is voltam. A Jungfrajoch az Alpok fő gerincén található, az északi oldalon van Bern kanton a déli oldalon van Wallis kanton. Én északról mentem fel, a déli oldalon sítúráztam majd vissza jöttem északra. Ezt a túrát nem én találtam ki, már több leírást olvastam az útvonalról. Eddig nem próbáltam ki, de mivel múlt héten láttam, hogy az Aletsch gleccser (szerintem) nem veszélyes ezért gondoltam nekivágok az útnak. Az időjárás tökéletes volt, szerencsére a szaharai homok sem kavart be. Mikor felértünk a Junfgfaujochra a wallisi oldalon ragyogó napsütés fogadott, felhőtlen kék éggel.

A eredeti terv az volt, hogy a Jungfraujochtól(3467m) az Aletsch gleccseren lecsúszok a Konkordiaplatzig (kb. 2800m) majd onnan felmászok a Lötschenlückéig(3154m) majd onnan lecsúszok Blatteing. Utóbbi részt tettem meg egy hete ez ismerős volt nekem. Igen ám de a Jungfraujochon fényépezés közben beszélgettem egy német párral akik mondták ők a Louwihornra(3776m) mennek ha akarok csatlakozhatok hozzájuk. Mivel "könnyű Katit táncba vinni", illetve megmutatták merre van a Louwihorn és megbeszéltük, hogy nem veszélyes ezért hozzájuk csatlakoztam. Azt mondták az eredeti tervhez képest ez egy órával hosszabb út. Mondtam sebaj mert erről is olvastam már, valamikor a jövőben úgy is meg akartam mászni, szóval itt az ideje. A felfele menet egyszerű volt, nem fújt a szél 3300 méterről indultunk felfele. Nem tudom hány fok lehetett de olyan 0C-nak éreztem, izzadtam felfele mint egy ló, rövid nadrágban simán el lehetett lenni. Sokan jöttek ma erre fele. Mikor a Louwihornra felérkeztünk ott már volt egy kis szél, ott már a hőérzet -10C lehetett. A Louwihorn(3776m) ismét a határ Bern és Wallis kanton között. Felfele menet érződött, hogy ritkább a levegő. A Jungfraufirnen mentünk fel a Louwihornra. Ott rengeteget fotóztunk, a 4 ezres hegyek csak egy karnyújtásnyira voltak tőlem mint a Mönch(4110m), a Jungfrau(4158m) vagy a Finsteraarhorn(4275m). Onnan lecsúsztuk majdnem a Konkordiaplaztig majd a Grosser Aletschfirnen felmentünk a Lötschenlückeig. A kilátás az csodálatos volt, minden fele havas hegcsúcsok meg gleccser, teljesen más világban voltam. A Lötschenlückétől a leereszkedés Blatten(Lötschen)-ig már egyszerű volt. Hosszú volt az út de szerintem megérte: 27,8km volt a táv 750m szint felefele, 2680m szint lefele. A környéken rengeteg a sítúrázó út, sok variációval. Ide biztosan még visszamegyek. Ki merem azt mondani, hogy az eddigi legszebb sítúrám volt az Aletsch gleccseren való sítúrázás.

Március elején a Lötschen völgyben sítúráztam. Erre már jártam az elmúlt nyáron illetve egy éve februárban akkor hótalpal. Blattenből indultam, addig közlekedik télen a busz 1500 méterről. Onnann Flafleralpig (1763m) ratrakolt út vezet amit télen sífutóknak alakítanak ki. -9C volt a völgyben mikor indultam, amerre mentem kevesen sítúráztak aznap, a legtöbben Wiler(Lötschen) településre jöttek síeni. A terv az volt, hogy felmegyek a Lötschenlückeig (ha bírom) amely 3154m-en fekszik. Az út a Lonza völgyében vezetett, 2200 métertől a Lenggleccseren mentem felfele. A hó jó volt nem olvadt napközben sem. Előttem két sítúrázó ment aznap a völgyben max. 10 emberrel találkoztam. Az út tetszett habár hosszú volt, a gleccser nem olyan meredek. A Lötschenlückétől pedig a táj csodálatos: kelet felé az Aletsch gleccser látszik amely Aletschfirn, a Konkordiaplaztól balra felfele a Jungfraufirn.A Konkordiaplaztól jobbra(lefele) az Aletsch gleccser folytatódik az Eggishorn felé. Rengeteg sítúra útvonal van a környéken, ki is találtam egy következő sítúrát a jelenleginek egy könnyített verzióját: vonattal felmenni a Jungfraujohra(3467) onnan lecsúszni a Konkordiaplaztig, majd felmászni a Lötschenlückeig majd onnan lecsúszni Blattenig. A hó ma gleccseren nagyon jó volt, igazi porhó. Aznapra a Lötschenlückere -11-17C-t mondtak, ezért nem olvadt a hó. Nagyon jó túra volt.

Ezen a héten több helyen sítúráztam Svájcban mint pl. Saas-Fee, Oberalppass vagy Belalp. Sajnos a svájci hegyekben elég kevés a hó. Volt olyan, hogy 2200 méter környékén le kellett vegyem a lécet és kézben cipeljem mert nem volt hó. Pedig tél van és nem az Alföldről vagy Afrikáról beszélek. A tegnap Belalp síterep környékén sítúráztam. Ez a hely Wallis kantonban található Brig városától északra. Déli fekvésű a pályarendszer, hóbiztos síterep mivel magasan fekszik. Sokan járnak ide szánkózni Belalp (2050) és Blatten bei Naters között a faluba vezető utat behavazzák és ott jól lehet szánkózni. A sípályák igazából Belalpból kezdődnek 2000 méter felett és a felvonó teteje 3100 méter környékén van. Ha van elég hó akkor Blatten bei Natersig le lehet csúszni ami 1800 méter szintkülönbséget jelent.

Svájcban van GA (General Abonament) amely az összes vonat, busz, hajó és néhány felvonóra érvényes. Belalp autóval nem megközelíthető hely, ezért a GA az alsó felvonóra érvényes. A tegnapi sítúrám Belalpból indult és a Tyndal téli útvonalon mentem fel a Sparrhorn mellé kb. 2900 méterig. Fent volt hó ugyanis előző nap hullott kb. 10 cm friss hó. Hideg volt, napközben a hó nem olvadt, igazi porhó volt. Felfelé menet jobbra láttam az Aletsch gleccser alját. Berntől egy idős bácsival utaztam a vonaton aki elmesélte, hogy ő hobbi fotós minden évben lefényképezi hogyan változik az Aletsch gleccser. Ő tegnap a mellette levő hegyre ment fel a Riederalpra és onnan fényképezi az Aletsch gleccsert. Azt mondta, hogy évente kb. 25m-t is huzódik vissza a gleccser. Mindig összehasonlítja a régi képeket a gleccserről a jelenlegi képekkel.

Belalpon sok hótalpas, gyalogos útvonal van. Sok családos megy ide síelni, a gyerekeknek itt tökéletes tanuló pályák vannak. A legjobb a tegnap a lecsúszás volt 2900-ról le lehetett csúszni egészen a völgyig 1300 méterig. Szerintem jó hely Belalp.

Tegnap Saas-Fee környékén sítúráztam. Azért ott mert a héten a 14-16C hőmérséklet a havat "leradírozta" a környékünkön. Pedig bő egy hete még havat lapátoltam és a hó a völogyben is megmaradt. Ez van hozzá kell szokni a meleg januárhoz.
Saas-Fee 1800 méteren fekszik, itt forgatták 1984-ben a Wham! a Last Christmas című klippet. Kedvenc helyem, voltam itt már többször. Tegnap volt a legszebb sítúrázós idő, képeslapot jellemző időjárással: kék ég, semmi felhővel vagy köddel. A faluból indultam a sípálya mellett és próbáltam minél feljebb menni. Nyáron eljutottam kb. 3000 méterig igaz akkor a másik oldalon(Spielboen-Längfue-Fee gleccser). Most követtem a sípályát és a mellette levő utakat. 2200 méter felett már a Fee gleccser alja van és bizony sok helyen a sípálya a gleccseren visz, vagy mondhatom úgy is a gleccserből csináltak sípályát. Az időjárás tökéletes volt, úgy voltam vele addig megyek amíg bírom, illetve a Nap engedi. 15 óra körül elértem a 3300 métert, közel voltam már a Mittelalalinhoz(3456m) akkor fordultam vissza. A Nap már nem sütött be, a 4 ezresek takarták. Majdnem hat órát mentem felfele, fél óra alatt pedig lejöttem. Nagyon szép túra volt.

A múlt hétvégén túl jó idő volt ahhoz, hogy otthon maradjak, ezért túrázni mentem. Már régebb óta terveztem felmenni a Plaine Morte gleccsere amely az Alpok főgerincén fekszik Bern illetve Wallis kantonok határán. Az Alpok főgerince van ahol 2000 méter magas, de van olyan hely ahol 4400 méter magas, egy hete én csak 2950 méteren voltam. Szeretem az ilyen helyeket ahol a határig lehet menni, igaz ez csak kanton határ itt nagyon jó a kilátás. Illetve az ilyen túrákban azt is szeretem, hogy egy nap alatt több évszakkal is találkozok: persze jelenleg nyár van, de a reggeli 5C-t nem nevezem annak, a völgyben kellemes tavasz volt reggel, fentebb 2500 méter felett pedig tél van.

Mivel hegyre mentem és eléggé meredek illetve hosszú túrát terveztem ezért korán kellett indulni. Ilyenkor szinte a leghosszabb a Nap már 4 óra körül virrad Svájcban. 4 órakor indultam, a túra indulási helyszíne Lenk falu déli részén található. Lenk Bern kantonban helyezkedik, tőlünk kb. 150 km-re, kb. 2,5 óra alatt lehet oda jutni. Lenktől délre már csak hegyek vannak és nagyon magasak. Kb. 1300 méterről indultam, reggel még fáztam is egy kicsit ugyanis indulánál 5C volt. Hihetetlen ezt leírni nyáron mikor napközben 30C körüli hőmérsékletet mérnek. Persze az első 100 méter emelkedő után már nem fáztam, de egy sapka megy kesztyű jól fogott volna az elején. Majd legközelebb:)

Az első látványosság útközben az iffigbachi vízesés volt, amelyen a víz több mint 100 métert esik, hatalmas volt a zúdulás még 500 méterről is lehetett hallanni. Mondani sem kellett reggel útközben senkivel nem találkoztam csak a természet meg én voltunk. Fél nyolc körül megérkeztem az Iffigenalpi völgybe, mellettem hatalmas hegyek vettek körül. Néztem is dél felé merre lehet az út mivel előttem egy kb. 700 méter magas sziklafal volt. Mivel erre még nem jártam, szinte biztos voltam benne, hogy itt út nincs mert a hegy olyan volt mint egy függőlges fal. Ez a rész nem volt veszélyes, de aki szédül annak nem ajánlom. Kb. 1m széles út volt, arról nem volt szabad lelépni, mert akkor ott a történet be is fejeződik. 1600 és 2200 méter között volt ilyen az út, a Nap már akkor fent volt az égen de engem még nem sütött mert a hatalmas hegyek takartak. Ezen az úton még ingyen lehetett zuhanyozni is a vízesések miatt, habár felfelé nem akartam vizes lenni de kikerülni nem lehetett. Persze lefelé jövet mikor nagyon meg voltam izzadva kihasználtam ezt a természeti lehetőséget.

2200 méter után nem volt annyira meredek a hegy de akkor kezdtek megjelenni a hófoltok, ahogy emelkedtem egyre sűrübben, 2500 méter felett pedig összefüggő hóréteg volt. A havon jól lehetett menni mert itt a havat nem úgy kell elképzelni mint mikor frissen lehull és belesüllyedsz. Itt a hó olyan volt mint a jégpáncél, max. 1cm-t ha belesüllyedt a túra bakancsom. Itt már lehetett volna hótalpal felmenni, de ki cipeli még azt is magával.

A táj egyre csodálatosabb lett ahogy emelkedtem, a Nap nagyon sütött, a hó visszverte a napsugrakat. Habár hóban mentem felfelé de azért mégis nyár van. Tiszta kék ég, egy darab felhő nem volt az égen, a szél nem fújt. Csak azért nem vetkőztem le felfelé, mert tudtam, hogy leégek. 2950 méterig mentem fel itt van a kantonhatár északra Bern (ahonnan indultam) délre pedig Wallis. 12-re érkeztem a tetőre előttem kelet felé a Plain Morte gleccser volt látható. Igen francia neve van mert ez a rész már francia nyelvterület. Déli irányba az Alpok 4 ezres csúcsai tökéletes panoráma képet mutattak. Dél nyugat felé a Mont Blanc látszott, szemben velem a Matterhornt is láttam. Fennt a csúcson kb. egy órát töltöttem ettem, pihentem és csodáltam a tájat. 13 óra körül fordultam visszafelé, addig volt több mint 1600 méter szintkülönbség és 9km a lábamban.

Lefelé óvatosan kellett jönnöm, mert már a hó is jobban olvadt illetve a meredek sziklafalon nagyon oda kellett figyelni. Fent a hegyen kellemes idő volt, ahogy ereszkedtem lefelé egyre melegebb lett. Érdekesség képpen fent a hó elég jól meg volt fagyva, olvadni csak 2500 méter alatt olvadt. Visszafelé kihasználtam a vízeséseket, nagyon jól esett az izzadtságot lemosni. 16 óra után érkeztem az autóhoz, a völgyben a 26-28C szinte levert a lábamról, nem ehhez vagyok én szokva hegyen. Teszek fel pár képet.

A tegnap túráztam. Egy ideje a wallisi munkatársam beültette a bogarat a fülembe, hogy a Rhone gleccseren szoktak sítúrázni. Nyáron én láttam az Aletsch gleccsert amelyen hatalmas lyukak voltak, akkor azt mondtam én életemben nem fogok gleccserre lépni mert életveszélyes. Tegnaptól ez az állítás nem igaz.

Szóval többször szemezgettem a Rhone gleccserrel, februárban pl. felmentem a Kleine Furkahornra(3026m), ez a gleccser egyik oldala onnan szép kilátás van a gleccserre. Akkor láttam, kb. 500 méterre a gleccser felett voltam, hogy teljesen be van fagyva és nincsenek rajta lyukak. Két hete felmentem a Furka hágóra, majd a wallisi oldalon 2500 méterről lenéztem a gleccserre. Ekkor láttam síelőket rajta. A gelccser úgy nézett ki mint egy sípálya. Olvastam is róla az interneten, hogy sokan túráznak arra.

Mivel a gleccser nem alacsonyan fekszik a völgyben oda fel kell menni. A Furka hágóút télen autóval nem járható, mindkét oldala az Uri illetve Wallis kantonból le van zárva a hó miatt. Ha a gleccserhez el akarok érni korán kell indulni mert a gleccser bejáratáig kb. 900 méter szintkülönbséget meg kell mászni. Tegnap korán kezdtem Realpban(1550m), 5:05-kor már sílécen álltam. Normális ember ilyenkor még alszik, ha azt hiszitek, hogy csak én vagyok ilyen bolod akkor tévedtek már hajnalban sokan voltak a hegyen. Onnan tudom, mert mindenkinek világított a fejlámpája, bármerre néztem azt láttam itt ott 5-6-os csoportok mennek felfelé a sötétben. Illetve nem volt sötét mert a Hold világított, előző nap volt telihold. 5:40 körül kezdett virradni, 7:13-kor már besütött a Nap. Hihetetlen kevés hó van a hegyen, 2000 méter felett láttam teljesen korpár részeket, itt más években 3-4 méter hó szokott lenni. 9:30-ra már elértem a Furkapasst(2436m) amely Uri illetve Wallis kantonok határán fekszik. A Rhone gleccser Wallisban van a hegy másik oldalán. A hágóról leereszkedtem a Belvederehez(2260m), itt van a Rhone gleccser bejárata.

Régebben 100-200 évvel ezelött itt még gleccser volt most sok helyen csak kövek vannak mert a jég elolvadt. A gleccser elején az emberek próbálják a gleccsert menteni, letakarták rongyokkal, hogy ne olvadjon annyira, szerintem kevés sikerrel. A globális felmelegedést sajnos naponta láthatjuk. A Rhone gleccser nem egy kis svájci gleccser, 7.7k hosszú 14,64km2 a felülete 2208-3620m között helyezkedik el. A felülete most olyan volt mint a jégpáncél, luykak nem voltak rajta. Csodálatos volt ahogy a természet alakította a környezetet az évszázadok folyamán. A kövek teljesen le voltak surolva ahogy a jég csúszott meg elolvad rajta. A gleccser nem olyan meredek, ezért is mentem ide, enyhe emelkedő. Mindössze kb. 2km-t mentem felfelé a gleccseren 2500 méter magasságig, mert vissza kellet forduljak. Ekkor volt dél volt, a Nap nagyon sütött és én már 7 órája túráztam. Az út csak oda 16km volt ez szintben 1300 méter szintkülönbséget jelentett. Ez volt eddigi leghosszab túrám 32 km sílécen, jól elfáradtam mire visszaértem a völgybe a kocsihoz.

Most megnéztem milyen a gleccser, ide biztos visszatérek május,júniusban sítúrázni, mikor a Furka hágón kevesebb lesz a hó és akkor feljebb lehet menni kocsival és nem kell annyi szintet mászni. A leglátványosabb rész a gleccser volt, azon fel lehet menni 3600 méterig. Teszek fel néhány képet.

Múlt szombaton Glarus kantonban sítúráztam. Engiből (821m) indultam és a Wissmeilenpassra(2420m) mentem fel. A hágó képezi a kanton határt Glarus illetve St. Gallen között. A helyet már ismertem, erre már többször jártam, az út bizonyos részét már előtte is megtettem. Az ötletet a következő két link adta:
https://www.skitourenguru.ch/track-view?area=ch&id=650
https://www.skitourenguru.ch/track-view?area=ch&id=649

Előző év decemberében már sítúráztam erre, akkor mikor elértem az 1514 méteres szintet a Müchlebach völgyben mentem tovább, akkor is meg akartam mászni ezt a hágót, csak előtte több napon át sítúráztam és már fáradt voltam, éreztem nem tudom megtenni. Azon a túrán a második link útján mentem de mikor elértem a völgy végét akkor egy fal volt előttem amin nem mertem felmenni, láttam sínyomokat de túl meredeknek tartottam. Nem volt helyismeretem, inkább előre mentem Mülibach Oberstafel (1949m) felé ott fordultam vissza. Akkor döntöttem el, hogy én egyszer ide még visszajövök. Decemberben egész nap egy emberrel találkoztam útközben, csodálatos volt a táj, hó mindenütt szinte érintetlen természet.

Egy hete korán indultam, még virradt mikor elkezdtem a túrát, három síelő volt rajtam kívül ebben a völgyben. A helyről annyit, hogy szép a környék de mivel elég alcsonyan van (800 méter az alja), itt volt már úgy, hogy februárban nem volt hó az aljában. Az írták 6 óra alatt fel lehet érni. Ez egy elég hosszú túra több mint 10 km egy irányba, illetve 1700 méter szintkülönbség. Jól haladtam, már dél környékén elértem az 1950 Mülibach Oberstafel helyet ameddig a múltkor is mentem. Ekkor tudtam, hogy ma ezt a hágót meg fogom tudni mászni. Útközben szinte senkivel nem találkoztam, fent a hágón volt néhány túrázó, azok valoszínüleg a hegy másik oldaláról Flumserberg felől jöttek fel.

A szél nem fújt, a Nap jól sütött képeslapot idéző időjárás volt. Kevéssel több mint 6 óra alatt értem fel a Wissmeilen hágóra. Visszafelé is az út kb. 2 órát tartott mivel sok egyenes rész volt. Nagyon szép túra volt. Ide nyáron is visszamegyek.

Ma Wallisban sítúráztam. Az ötletet a Tourenatlas appon találtam, illettve tippeket a helyi wallisi munkatársam adot: honnan induljak, melyik úton, merre menjek, stb. A túra autós, vontos sítúra volt, mivel Wallis az Alpok déli oldalán van én pedig az északi részen lakom. Ezért elmentem autóval Andermattig onnan pedig 30 perc alatt a vonat Oberwaldba vitt. Ez az első állomás miután a vonat északról átmegy az Alpok déli részére egy kb. 20 perces alagúton. Az idő több mint egy hete csodálatos Svájcban, jelenleg magas nyomású időjárás van, a hegyekben képeslapot idéző képekkel. Igazából itt most az "unten grau oben blau" idő van, amíg a völgyben szürke minden mert a ködtől nem lehet látni a Napot addig a hegyekben ragyogó napsütéses idő jellemző.

Szóval ma az első vonattal átmentem Wallisba, Andermattból indult a vonat Visp irányba. Andermattban az első megállóig még voltak gyerekek a vonaton, ugyanis ők akkor indultak suliba, utána Wallisig egyedül utaztam a vonaton. Mire átértem Wallisba már kezdett virradni, a 4 ezres hegyek tetejét már megsütötte a Nap. A völgyben még nem volt annyira világos. Az utam első része a gőzmozdonyos vasút vonalán vezetett, soha nem gondoltam volna, hogy én valaha vasúti síneken fogok túrázni. Most félni nem kellett itt a vonattól mert június közepéig itt nem fog vonat közlekedni, a nagy hó miatt. A túra útvonala itt vezetett, ezt ajánlotta a munaktársam. Utána az utam a Furka hágóúton vezetett ami le volt ratrakolva. A Rhonequelle vendéglőig ezen az úton mentem majd utána az erdei úton vezetett a sítúra útvonal. Ekkor már kezdett besütni a Nap 1500-1600 méter környékén lehettem. Az idő nagyon szép volt, 11 óráig senkivel nem találkoztam az út során. Akkor előzött meg egy sítúrázó. A wallisi munkatársam szerint ez az egyik legegszerübb és leglátogatottabb sítúra Oberwallisban amely a Sidelhoren csúcsra vezet. Ez a csúcs egy gerinc tetején van itt van a kanton határ Bern illetve Wallis között. A völgy ahonnan indultam 1350 méteren helyezkedik el, Sidelhoren pedig 2764 méteren. Nem volt nehéz a túra csak hosszú, 10 km-t mentem felfelé az App is ahol találtam azt írta ez a második legkönnyebb fokozatú túra, maximum 35% meredekséggel. A hegy tetején a kilátás csodálatos, keletre a Furka hágóút látszik, észak felé a Grimsel tó befagyva, mellette a Grimsel hágó, a Lauteraargleccser, a Scheckhorn, Lauteraarhorn hegyek négyezres csúcsai látszottak. A Rhone völgy közepén nyugat felé a Matterhorn is látszott. A hó tökéletes volt, olyan volt mintha ratrakolt sípályán síelnék, mert a hó többször megfagyott majd megolvadt jégpáncélt képezve.

A munkatársam azt mondta 3 óra alatt felérek, ebben igaz volt csak akkor ha azt az időt vesszük, hogy ez megállás nélkül jön ki Az 1400 méter szinkülönbséget kb. bruttó 7 óra akatt tettem meg, addig sokszor megálltam pihenni meg nézni a csodálatos tájat. Lefele 12 km-t csúsztam mert egy hosszabb úton jöttem le, mire a völgybe értem a Nap is kezdett lemenni. Ide még a héten visszatérek sítúrázni, Wallist nagyon szeretem nem is értem miért :)

Néhány napja Wallisban vagyunk a családdal az őszi szünetben túrázni jöttünk a Saas völgybe. Az időjárásról annyit, hogy míg észak Svájcban esik az eső, itt délen minden nap képeslap időjárás van: ez azt jelenti kék ég, ragyogó napsütés. Saas Grundon van a szállásunk de túráztunk már Saas Almagel, Hohsaas illetve Saas Fee környékén. Sílécet is hozhattam volna mert Saas Feeben a gleccseren a sípályák nyitva vannak, jelenleg sokan itt edzenek, sok síelős csapat van a környéken. A síterepen ott ahol a hőmérséklet engedi a hóágyuk már mennek ezerrel. Tegnap előtt felsétáltam Sielboden felett 2870 méterig, 2700 méter felett folyamatosan mentek a hóágyuk, de nyomatták a Felskinn felvonó pályáit is. Nagyon készülnek a szezonra, az időjárás tökéletes a hóágyukgyuzáshoz. A völgyben (Saas Tal) idén voltam először akkor bicajoztam a Mattmarkseeig, most alaposabban megnéztem a többi részt. Csodálatos a Saas völgye, szerintem Saas Fee benne van a Top3 svájci síterepekben. A gyerekek is nagyon élvezték, családbarát hely, lehet pl. mormotákat etetni. Nekem nagyon megtetszett a környék. Eddig is tudtam, hogy jó hely csak ahol mi lakunk Svájcban attól távol van, ide biztos visszajövök síelni. Nagyon sok 4 ezer feletti hegy van itt pl. a Dom 4545 méteres magassággal, vagy egy kicsit távolabb de maximum 15 km-es körben itt van a Dufourspizte (4634m), Svájc legmagasabb hegye. Hochsaasban ahol ma voltunk pl. 18 db. 4 ezer feletti csúcsot lehet látni. A hóhatár kb. 2800-2900 méter, ma itt jókat túráztunk, felmentem 3250 méterre. Ezen kívül (mindenki tudja), hogy 1984-ben a Wham! Saas-Feeben forgatta a Last Christmas című számot. A felvonós képek a Felskinn bahnnál fogatták. Érdekes volt látni a helyet ahol a szállás van: nekem az a kép van meg amit a klipben láttam az erdő mellet egy házikó. Azóta sokat változott a világ, nagyon beépült , megközelíteni nem lehet mert magánterület, már a klippen is látszott, hogy a mellette levő rész fel volt parcellázva, azóta azokat eladták és szinte minden hely beépült. Azért pár fotót sikerült készíteni, illetve felismertem a klipből a helyeket. Ide biztos visszajövök télen síelni.

Köszi, nyáron lehet hogy megnézem,egyszer az alaguttol már gurultam lefele a völgybe.A Via Malas leirasodat is olvastam,az is érdekel.
Üdv István

Szia,

Ez egy BIG csúcs (lásd. https://www.bigcycling.eu/ ), nem volt annyira meredek, a legnagyobb meredekség 13.4%.

Szia
Mennyi volt a legnagyobb meredek ség felfelé?
Köszi

A tegnap Wallisban bicajoztam. Most átváltottam sítúrázásból kerékpáros túrázásra, igaz februárban melegebb volt itt mint most májusban. Az időjárásról annyit, hogy egy viccet hallottam erről: nálunk hetente kétszer esik az eső, egyszer 4 napot másodszor meg három napot. Szóval az elmúlt időben sok csapadékunk volt. Pünkösd napjára szép időt ígértek a meteorológusok, azt mondták Wallisban 9 órát fog sütni a nap. Én hittem nekik, így vasárnap lementem Wallisba. Az út közép Svájcból Wallisig kb. 3 óra autóval, autópályán a leghosszabb de időben ott a legrövidebb. Van egy másik megoldás hágókon át majd Kanderstegnél az autót feltenni vonatra és átvinni Wallisba. Távolságra ez az út a rövidebb de időben nem sokat lehet nyerni. Én az autópálya mellett döntöttem.

Szombatról vasárnapra egy hidegfrontot jósoltak a meteorológusok esővel. Az út 3/4-nél voltam Martigny környékén(ez már Wallisban van) mikor még szakadt az eső. Gondoltam fölösleges volt ennyit autózni itt ma nem lesz semmi bicajozás. Fél órára rá Gampelben mintha varázsütésre kisütött a nap. Útközben a hegyeken láttam, hogy friss hó van a Rhone völgye hegycsúcsain olyan igazi fehér hó volt, nem az a piszkos.

Gampelben parkoltam a cél a Lötschental volt. A Rhone völgye itt 630 méteren helyezkedik el a cél pedig Fafleralp volt 1763 méteren. Az út hossza kb. 21 km. Az út főúton vezetett, az elején volt forgalom. Azért mert ezen az úton található Goppenstein (1216 méteren) ahol van az alagút egyik vége. Itt teszik a kocsikat vonatra és Wallisból Bern kantonba viszik át. A környéken 3-4000 méteres hegyek vannak. Az út eleje nem tetszett, főleg az alagutak, mert nekem abban végig kellett mennem, kerülő nem volt mert az egyik oldalon a hatalmas szakadék a másik oldalon pedig a magas hegyek. Volt egy 2.6km-es zárt alagút amelyben a levegő nem volt "buenos aires" (pedig Buenos Airesben sem jó a levegő). Itt valaki megkérdezheti, hogy miért zárt alagút, ezen az értem, hogy mindkét oldala zárva volt csak a vége volt nyitott. Útközben volt olyan alagút is amelynek egyik oldala nyitott volt(csak teteje volt), ez arra volt jó, hogy télen az utat védjék, illetve ha lavina van az nem az útra esik hanem mellé. Most is láttam sok jeges sárlavinát a nyitott alagutak mellett.

Szóval Goppenstein után volt jó a túra mert az autók eltűntek, igazából innen kezdődött a Lötschental. A hegyek csúcsa csodálatosak, rajtuk a friss hó igazi szép fehér színben. Minden hegycsúcs párás volt mert előtte sokat esett az eső, fent hó. A völgy egy zsák utca, a végén nem lehet tovább menni mert mindenhol hegyek veszik körül. Ilyen hegyek voltak közvetlenül mellettem mint a Balhorn(3698m), Breithorn(3780m), Mittaghorn(3892m), Bietschhorn(3934m). A völgyben már tavasz van, de fent a hegyen még tél. Wilerben (1419m) felvonó is van most már nem üzemelt mert vége a síszezonnak. 1700 méter környékén már folyamatos hó volt mellettem, az út le volt takarítva. Néhány helyen Grossglockner Hochalpenstrasse érzésem volt mert olyan 5 méteres hófalak vettek körül. Mikor felértem Fafleralpra a sírtúrázok akkor fejezték be a túrájukat. A környéken jó sítúra útvonalak vannak, velem szemben simán fel lehetett menni a Lötschenlückere(3158m). A Nap ragyogóan sütött, hiába május van már ereje van, főleg hó mellett nagyon le lehet égni. 1200 métertől mikor a Nap besütött a völgyben rövidnadrágban tekertem felfele, annyira meleg volt. A környéken sok túraútvonal van, már rég óta tervezem, hogy egyszer átmegyek az Alpok fő gerincén Bern kantonból Wallisba a Lötschenpasson(2690m). Kanderstégból indul az út a Lötschenpasson át majd ebbe a völgyben ér véget a túraútvonal. Mellette pedig 3-4000 méteres hegyek.

Jó volt a mai túra, lefele menet már az alagút is tetszett mert gyorsabb volt mint felfele, volt egy enyhe lejtése olyan 4-5%-os, autó nem jött mögöttem, ha nem fékeztem olyan 60km/h sebességgel mentem lefelé, gyorsabban nem mertem mert a fényviszonyok nem voltak ideálisak, és ha leesek akkor mondanák, hogy kicsi kanállal sem szednek ott össze. Mire a völgybe értem rengeteg bringást láttam, mivel 3 napos hosszú hétvége volt sokan jöttek ide észak Svájcból a napfényes Wallisba. Teszek fel pár képet.

Ma Oberalppass környéken túráztam. Oberalppass(2044m) Uri és Graubünden kanton határán helyezkedik el. A túra ötlet a hikr.org oldal alapján találtam, a terv az volt, hogy Andermattból vonattal felmegyek Oberlappassig ott felmegyek a környező csúcsra például a Pazolastock(2739m) majd onnan lecsúszok Andermattba. Pazolastock a gerincen helyezkedik, itt húzódik a kanton határ. Pazolastockról lehet Graubündenbe illetve Uri kantonba ereszkedni. A vonat Andermattból a hágóra óránként közlekedik, nem az első lehetséges vonattal indultam mert 7:27-es indulásnál még sötét volt. Kerékpároztam itt de részletesen nem ismertem a hegyeket. Nem akartam elsőnek nekivágni a hegynek, úgy hogy egy nyom sem volt mert előző nap havazott.

Ma 9 óra körül fent voltam az Oberalppasson. Igazi nagybetűs Tél fogadott az előző túrához képest, Andermattban reggel -8C volt a hágón -10C, napközben sem emelkedett feljebb a hőmérséklet. A második vonatból kb. 7-en indultak sítúrázni a többiek mind síeltek. Érdekes volt ez a vonat kb. az utasok 95% síelő volt, Uri kantonban most nincsenek nyitva a sípályák, Oberalppasson van két felvonó az egyik Uri kantonban(az nem működött) a másik Grubündenben az működött mert a kanton ott nem zárta be a sípályákat. A vonat teljesen kiürült Oberalppasson. Az idő a mai napon csodálatos volt, néhány ködfelhő még volt az égen de látszott, hogy egy tökéletes sítúrázó nap lesz. Mivel nem volt helyismeretem hagytam a többieket menjenek előre, én mentem a nyomukban. 12 körül érkeztem fel a Pazolastockra. Ott már több túrázó volt szinte mindenki Graubünden felé ment vissza. Megkérdeztem helyieket mennyire veszélyes Andermattba lemenni, mondták eléggé meredek, mivel nem volt helyismeretem inkább én is Graubünden felé mentem. Igen de az autó Andermattban volt ez pedig az ellentétes irány. Itt most két lehetőségen volt: lecsúszok a völgyig és vonattal jövök vissza Andermattba vagy ismét mászok hegyet. Az láttam kb. 300 méter szintkülönbség volt a hágóig, gondoltam az nem gond mászok még egyszer. Igen ám de a fókabőrt nem tudtam visszatenni a lécemre mivel állandóan esett le, nem akart odatapadni, valószínűleg a hó miatt. Próbáltam, úgy felmenni, hogy egyik lábamon fókabőr másikon meg nem de akkor mintha féllábú lettem volna állandóan visszacsúszott amelyiken nem volt fókabőr. 16 óra körül felértem végre az Oberalppassra, ott rengeteg síelő várta a vonatot. Nem akartam vonattal menni mert tömve lett volna és Covidos időben kerülöm az ilyen helyeket. Reggel vonattal utaztam de akkor még kevesen voltak a legközelebbi ember tőlem 5 m-re ült. Szóval Oberalppassról elindultam síléccel lefele. Az első 5 km-en alig van szintkülönbség ott olyan volt mintha sífútás lenne a főúton mentem ami ilyenkor le van zára mert 1-2m hó van rajta. Nätschentól pedig volt az igazi érdekesség: a sedruni sípálya Andermattba vezető része a főúton vezet. Ilyen helyen még nem síeltem, hogy főutat sípályának használjanak télen. Még alagútban is csúsztam gondoltam, itt nem lenne kedvem lecsatolni de a svájciak ezt is behavazták. Szóval a túra vége jól sikerült, 17:30-ra érkeztem Andermattba mikor már eléggé sötétedett, 10 km helyett ma 20 km-t túráztam. A végére teljesen lemerültem az erővel azt hiszem most 3 napig minimum nem megyek sítúrázni. Azért jó volt nagyon szép helyeket láttam.

Nagyon klassz!!

Egy ideje Svájcban nagyon enyhe idő van, a két héttel ezelőtt lehullott hóból nagyon sok elolvadt. Hétvégén Eigenthalban túráztam Luzern mellett, akkor 1000 méteren csak az északi részen volt valami hó a déli részen teljesen elolvadt a hó. Tegnap sítúrázni voltam, olyan helyet kellett választani amely magasan van a kevés hó miatt. Tegnaptól közép és kelet Svájc sípályái bezártak, ezért Andermattra esett a választás. Andermatt Uri kantonban található 1440 méteren, elég magasan fekszik ahhoz, hogy hóbiztos legyen. A terv az volt, hogy a sípályán indulok felfelé addig amíg bírom. Az idő nem volt annyira tökéletes, nem volt képeslapot idéző kék ég, ezen kívül a hó is olvadt, reggel 8-kor 5C volt Andermattban. A pályán nem voltak sokan mivel a síterep nem volt nyitva, összesen 10-12 sítúrázóval találkoztam egész nap. A hó eléggé olvadt 2000 méterig rendesen tapadt, 2400 méter felett lehetett tegnap a fagyhatár utána volt a porhó. Előző nap a völgyben esett az eső ezért is tapadt nagyon a hó. Érdekes volt úgy túrázni, hogy emberrel alig találkoztam, az utat eltéveszteni nem lehetett. Néha a Nap is próbálkozott kisütni de a felhők többségben voltak. Jó volt az út, bruttó 5 óra alatt Andermattból 1440 méterről felértem a Gemsstockra 2961m amely a síterep legmagasabb pontja. Érdekes volt látni milyen kevés a hó, 1400 méter alatt a Reuss völgyében barna volt minden, olyan érzésem volt mintha március vége lenne nem pedig a tél kezdete.
Hazafele jövet láttam, hogy Muotathal teljesen zöld pedig két hete még ott sítúráztam egészen a völgyig.
Jó volt a túra, kint voltam tiszta levegőn, élveztem a csendet meg a természetet.