Síoktatásról, síoktató képzésről másképpen

Rossz hírem van, meg fog győzni. Én is szkeptikus voltam mint te és győzött. Sípályán beszélgessetek erről mert így csak elbeszéltek egymás mellett. Hétfőn ott kellett volna lenned MSZI-n, más lenne a véleményed. Síelve tök logikus a tematika amit kitalált.

Megtisztelő az invitálás, valahogy összehozzuk, bár azt előrebocsátom nem lesz egyszerű meggyőznöd, mert elfogult vagyok.:-)
És már itt van egy kis különbség!
az osztrák azt mondaná: gyakorlatban megmutatom mire gondolok.
Ezt is tanítja :
amit hallasz abból 20%,
amit látsz abból 30%,
amit látsz és hallasz abból 40%
, amit magad kimondasz abból 75%,
de amit te magad meg is teszel abból 95% marad meg.
(Ez tényleg tananyag volt!)

Csak nem jönnek rá, hogy pont a turizmussal kapcsolatos szemléletük okozza a problémáikat.

Felesleges lenne arról vitatkozni, hogy melyik milyen kemény vizsga, mert ennél sokkal fontosabbak a rendszer hiányosságai és azok orvoslása. Mindenesetre nem a levegőbe beszélek, és ha gondolod, szívesen leülök és megvitatom veled részletesen, hogy mi a baj a tőlünk nyugatra uralkodó tematikával és módszertannal. Valószínűleg utána nagyon más szemmel fogod nézni... :-)

Ott is csak azt írták be ,hogy résztvett. de igazad van mert úgy harangozták be hogy vizsgázni kell belőle.
Ja igen ,én is ezért mentem máshová.
Az amit a technikáról írsz az nekem tök fura, mert én úgy tanultam ahogy te írod, hajlított hát, Fahrverhalten csak a megfelelő helyen, de egyébként a testengelyek párhuzamossága is egy viszonylagos állapot.... Ezt nagyon kihangsúlyozták.
Ja és a terep! hát igen itt kezdődik a sízés! nem hittem el mi a feladat, térdig érő szántáson , meredeken hosszú karcolt!
És meg lehet csinálni!
Szóval nekem fura amiket hallok az osztrák-oktatásról az más mint amit megélek, tapasztalok.
de hát ezért jó ,hogy leírjuk tapsztalatainkat.
ui. neked is elvették mindened és csak egy sít hagytak?állítólag így nem tudod rosszul csinálni:-)

Azt nem tagadom, hogy sok igen jó síelő van az osztrákok között, terepen biztosan jobbak a magyaroknál, azt a lécbiztonságot elég nehéz elérni innen: mi messze nem töltöttünk annyi napot havon gyerekkorunkban, mint ők, nagyon keveseknek van akárcsak gyerekként versenyzői múltja. (Nálunk is volt olyan lány, aki mogulon világbajnok volt és olyan is, aki az oktatás után a sziklák között jött le a szűzhóban.)

A problémánk az, hogy amit tanítanak síiskolákban - amivel találkoznak a vendégek - főleg kezdőként, az max. vargabetükkel vezet az ő általuk felmutatott sítudáshoz. Például az elvárt nagyterpeszes, kiterheléses hóeke a látványos erőlködésen kívül teljesen haszontalan és az oktatónak valójában csalnia kell valahol, hogy megtörténjen az, amit mond róla a tanítványnak - azaz hogy tényleg ívet húzzon a léccel. Most néztem videót osztrák oktatókról, ahogy jön a tempó vagy egyetlenebb terep, abban a pillanatban eltűnik az alaptartásként vagy az alpin fahrverhältnisben oktatott egyenes hátuk a rugalmasabb hajlítottabb hátra állnak át, de a párhuzamos térd, csípő és válltengely sem lesz igaz. Ez a "valamit megtanítunk, ami úgy néz ki, mintha jó lenne" módszertan, amit kritizálunk. Mondjuk ez némileg következik abból, hogy a síoktatást az egész síturizmus egy szolgáltatásának tekintik, amiben időnként fontosabb, hogy egy pingvin zenére táncoljon a gyerekekkel és az anyukákkal, mint magának a síoktatásnak a minősége - azt a vendég úgysem tudja megítélni -, de saját tapasztalat szerint beleférne ennél konzekvensebb módszertan is az időkeretbe - legalábbis többnapos oktatásoknál. (Persze ezekben a dolgokban azért hasznos volt a tanfolyam is és a kint töltött idő is: a vendégekhez való hozzáállás, gyerekcsoportok kezelése, stb. terén jó tapasztalatokat szereztem.)

Elképzelhető, hogy tartományonként más színvonalúak a képzések, azért nem a Stájert választottam, mert emlékeim szerint annál kértek valamilyen külön elsősegély-tanfolyamot.

Azok az Anwerterek akikre te gondolsz, valószínű Tirolban vagy Voralbergben végeztek, érdekes , ott kell a legtöbb síoktató ,mégis ott a leglazább a képzés.elgondolkodtató.

szia, azért amikor a Richi Berger elmond valamit ,hogy azt hogy kéne csinálni, arra nem merném azt mondani ,hogy elavult meg gépies gyakorlatsor.
Az meg ,hogy egy Landes I. tanfolyam sem fizikailag sem Tecnikailag nincs a magyar komfortzónán belül, azt kimerem jelenteni, úgy ,hogy van rálátásom a magyar és az osztrák végtermékre is (=síoktató, tanuló).
De ekkora különbség lenne tartományok között?
Én is gondolkodtam azon, hogy Steier vagy egy másik tartomány vizsgáit teljesítsem.De én nem bánom így utólag, szerintem nagyon nehéz volt az a (könnyű)Anwerter szint amit elavultnak neveztek.(és ezt mindenki mondja aki itt végez)

Ezt nem tudtam, így tényleg nem tűnik nagy biznisznek... :-)

Szia, Pótvizsgadíj 40eu. egy magánóra is több, nem olyan nagy üzlet.

A salzburgiról én is azt hallottam, hogy nagy a bukási arány, de persze lehet az is, hogy csak a pótvizsgadíjra mennek, láttunk már ilyet a világban...

Én Karintiában csináltam, olyan nem kapta meg (egy ember), aki tényleg messze volt sítudásban bármiféle oktatói mozgástól. Két héttel későbbi táborba mehetett pótvizsgázni. Az elméletnél az elrontott kérdéseket átbeszélték velünk, az oktatási gyakorlatnál pedig annyira belénk volt már verve a gyakorlatsor, hogy szinte lehetetlen volt elrontani.

Ha nem is hétvégén, szabadnapnak lennie kell, ahol a szálláshelyek nagy része szombattól-szombatig turnusban, ott ehhez alkalmazkodnak a síiskolák, nálunk Katschbergen szombaton 1-2 síoktató ment be 1-2 magánórát megtartani. (Volt, hogy reggel hívtak, hogy 11-től kellene órát tartanom, akkor bementem, ed általában pihenhettem.) Másoknál, ahol már csütörtökön véget értek a gyerekcsoportoknak szánt tanfolyamok, ott pénteken nem voltak túl sokan bent.

Az osztrák rendszer sítechnikailag nem jobb a magyarnál (enyhe kifejezés, rengeteg hiba és hülyeség van az osztrákoknál), módszertanilag pedig egy teljesen gépies gyakorlatsort vernek az ember fejébe. Igen, ezzel egy gyors képzés után könnyebb elkezdeni dolgozni, de szakmailag nem magasabb szint.

Akik mindkét tanfolyamot elvégezték, inkább arról szoktam beszámolni, hogy itthon lényegesen nehezebb megszerezni, illetve hogy az osztrák síiskolában dolgozó kollégáik nagy részének nem sok esélye lenne a magyar vizsgán. Én is úgy látom, hogy a anwärterek egy jelentős részét nem engendtem volna át, de mások egy osztrák síiskola igényei, ők tudják milyen minőségű síoktató kell nekik és olyanokat képeznek. Én másként vezetnék egy ilyen üzletet, nálam egy anwärter tudása nagyon kevés lenne, de nekik jó így.

De a síoktató tudása a vizsga pillanatában csak egy tényező. Lehet a legjobban képzett, ha hülyeségeket oktat akármilyen okból. A síoktató*** oktatásmódszertan táborában kielemeztünk egy kiterheléses hóekívhez gyakran használt gyakorlatot, és éppen megállapítottuk, hogy csúnyán elrontja az alapmozgást, amikor az egyik srác azt mondta, hogy ha kihagyja ezt a gyakorlatot, akkor másnap fenyítést kaptat az értekezleten... De ugyanígy csinálhat hibákat a saját hiányosságai miatt is.

Szia, meglepett a 98%-os siker az Anwärter vizsgán, én egy párat láttam már , és nem ritka a 80%-os bukás.Igaz ez a bécsi szövetségi vizsga, de ugyanilyen a Salzburgi is.
A többi állítólag lazább. ????
Még egy dolog ami érdekes számomra: Melyik síoktatót engedik haza hétvégére?, mert a legtöbb munka ilyenkor van!
a két rendszert felesleges egymáshoz hasonlítani,mert gyakorlati képzésben fényévek vannak az osztrák javára ,ez a havon töltött napok számában is mutatkozik.
Ettől még lehetnek jó, itthon végzett síoktatók és lehetnek Ausztriában végzett kóklerek, bár ilyennel nem találkoztam, de olyannal igen akinek vagy nem volt sikeres vizsgálya, vagy
semmilyen képesítése mint síoktató, mégis Síiskolánál dolgozott.De azért nem olyan rossz ám kint dolgozni, de bár mennyit vagy kint, rövid a szezon, pik-pak vége van.

Szia, értem az álláspontodat,van is benne logika, ugyanakkor elég nagy különbségek vannak az osztrák (vagy szlovák) és a magyar lehetőségek és síoktatói életpálya között.

Nézzük, Ausztriában hogyan néz ki az egész:
- aki síoktató akar lenni, az elvégez egy Anwärter képzést, ez 10 nap (snowboarddal együtt 14 nap) és 1000 euro körül van (ezt 50-80%-ban téríti a munkaügyi központjuk munkanélkülieknek vagy bizonyos feltételek alapján). Itt kap mindenki egy gépies tematikát, valamennyit fejlődik a sítudása, úgy 98%, hogy átrugdossák a végén a vizsgán.
- ezután mindenki (_mindenki_) elhelyezkedik valamilyen síiskolában, de ez nem nagy gond, mert van belőlük dögivel: hegyen, havon, a többségnek lakhely közelében - ha valaki 100-150 kilométerre lakik, az is minimum hétvégén haza tud ugrani -, a többiek pedig 20 körüli fiatalok. Havonta 1000-1200 euro a fizetés plusz magánórákkkal fel lehet tornázni, nem helyieknek biztosítanak szállást, esetleg étkezést is.
- az Anwärterrel elvileg támasztott lendületig lehetne oktatni, ezt sokszor nem tartják be.
- nyáron ezek az emberek szintén helyben, szintén valami turisztikai területen tudnak dolgozni.

Ehhez képest magyar síoktatóként a következő történik (persze lehet itt is már máshogy, de ez a normál):
- 1-3 év alatt elvégzi az ember az OKJ-s képzést, ennek költsége az időtartamtól és szükséges táboroktól függően többszázezer forint, nem beszélve esetleg a sífelszerelés frissítéséről (széttaposott decathlonos középhaladó bakancsban például nem könnyű jól lehozni minden vizsgafeladatot).
- oktatóként Magyarországon síiskolánál elhelyezkedni vagy műanyagpályás helyen lehet illetve van kettő szinte teljes szezonban működő terepünk és több kicsi.
- ki lehet menni külföldre is síiskolához, ha az ember csak magyarokat oktat, akkor is tudni kell a helyi nyelvet (legalábbis Ausztriában), hogy kolégákkal, főnökkel, nem saját vendégekkel is szót értsen. A teljes szezonos - négy-öt hónapos kintlét nem túl ideális magánélet szempontjából, a nyári elfoglaltságot és pénzkeresetet pedig ezen kívül is meg kell oldani. Ezt az életvitelt kevesen viselik el hosszútávon.
- még van lehetőség valamilyen klubhoz, egyesülethez tartozni, akik folyamatosan táborokat szerveznek - ekkor legalább gyakrabban itthon van az ember, de ezek a társaságok csak a síelők töredékét érik el.

Ilyen lehetőségek mellett elég irreális elvárás azt mondani, hogy alapfokú síoktatói végzettséggel csak síiskolai keretek között oktathat bárki (pláne, hogy nagyrészt a határokon túl kellene ezt betartatni). Ha itt is egy 10 napos tábor adna végzettséget, a magyar síoktatás nagyobb része akkor is ilyen hobbi-síoktatókból állna. Egész egyszerűen itt sokkal nehezebb teljes életvitelt felépíteni síoktatásra, mint hegyekkel bőven ellátott országokban. Igen, a hobbi-síoktatók tapasztalatai elmaradnak az azt hivatásszerűen űzőkétől, de ahol dolgoztam, ott pl. snowboardos fiatalokból képzett síoktatók vittek haladó gyerekcsoportokat - na az sem a szakmai igényesség csúcsa a havon töltött hetek ellenére sem. A lelkiismeretes hozzáállás nem professzionális síoktatókat is alkalmassá tehet a feladat ellátására. (Speciel én pont ugyanúgy dolgoztam korábban az iskolai csoportommal, mint tavaly síiskolai oktatóként az osztrák/holland gyerekekkel - a tematika persze változott az évek során, de nem csak nálam nem volt meg az a tudás 3-4 éve, amit mondjuk idén használtam. ;-) ) Azt semilyen vizsgarendszer nem tudja szűrni, ki mennyire linkel aztán a munkájában.

Abba érdemes energiát fektetni, hogy az ügyfelek - leendő tanítványok - minél tájékozottabbak legyenek arról, ki is számít síoktatónak, mit várhatnak tőle.

Valahogy én is hasonlóan gondolom. Az hogy nehéz, meg nem szokott visszatartani... :-)

Szerintem ez nem ellentmondás. Olyan mint amikor anno a Philips szabványosította a CD-t és mivel jó volt és az embereknek ez kellett, a többiek is ezt kezdték gyártani. Persze mondhatnánk még egy csomó más példát.
Szóval semmiképp sem egyszerű, de nem lehetetlen!

A kezdőknél valóban így van. Az ő esetükben legalább annyit el kellene érni, hogy reálisan álljanak hozzá a kezdéshez, azaz pl. fogadják el, hogy egy kezdőpályán való közlekedéshez legalább három napot kell tanulni.

Aki már valamennyire tud, az valóban egyre jobban látja ezt. Sőt, azt veszem észre, hogy akit az elején nívósan oktattak, az már meglehetősen pontosan tudja, hogy milyen munkát végez az oktatója.

"Tehát marad a síelő, akit rá kell ébreszteni, hogy a saját érdekeinek védelmében ki kell kényszerítenie a minőségi oktatást."

Ez nehéz dió! A kezdő nem tudja megítélni, mi a minőségi oktatás, ki a jó oktató. Az egész dolog nagyon szubjektív. Ha valahogy mérhető lenne, hogy valaki mennyire tehetséges, és adott tehetségi szinten egy jó oktatóval ill. tematikával mennyi idő alatt kell eljutni valahová, akkor talán, esetleg. De ez megoldhatatlan. A tanuló azt sem tudja, hogy jól tanítják-e neki a hóekét vagy bármit, vagy nem. És azt sem tudhatja, hogy ha lassan halad, az az ő hibája, vagy az oktatóé...
Szóval ez nehéz dió!

Vagy rá kell ébreszteni a vevőket, hogy mit is kellene keresniük. Most a hétvégén megint csak gyűltek a rosszabbnál rosszabb tapasztalatok. De amíg a vevő nem jön rá, hogy semmiért (vagy még rosszabbért) adott ki pénzt, addig nehéz lesz változást elérni.

Nem látom esélyét az önszabályozásnak, mert az azt jelentené, hogy az oktatók belátják, hogy változtatniuk kellene. És mivel a többség azok közé tartozik, akinek a minőségét feltétlenül ellenőrizni kellene, nem lesznek ebben partnerek. Tehát marad a síelő, akit rá kell ébreszteni, hogy a saját érdekeinek védelmében ki kell kényszerítenie a minőségi oktatást.