Sziasztok!
Barátnőmmel 2013.01.26-29ig voltunk ezen a csodás helyen!
Vártam kb egy hónapot, hogy leülepedjenek az érzések, a gondolatok és szép letisztázott beszámolót tudjak írni, de akkora benyomást tett bennem a hely, hogy szerintem még most is lesznek benne olyan részek ahol csak úgy belecsapok a lecsóba :)
Rólunk:
Mindkettőnknek ez volt a második snowboardos utazása, én tavaly voltam Mariazellen egy céges telelés keretei közt, ő családdal Semmeringen járt pár éve. Összességében a tudásunk kb a nullával volt egyenlő, a nagyon alapokat tudtuk, de a kanyarodásnál voltak még problémák.
Egy forumtárs (Poisionka) ezt a síterepet. Mivel eddig még sosem voltunk komolyabb téli üdülésen, nagyon jól jött az idegenvezetése, valamint az az oktatás amit az első nap nyújtott nekünk :) Ezúton is köszönetem fejezném ki neki, hogy ilyen jó fej volt, ennyire segítőkész annak ellenére, hogy sosem találkoztunk előtte, mégis úgy kezelt minket mintha 1000éves barátok lennénk!
Az utazás:
Éjjel 3kor indultunk, ő melóból, én 2 óra alvás után. Nagy pakolászás éjjel, üdítő, kaja, bomba betárazva, nekivágtunk hát a cirka 669Kmnek! :)
Az első 5 kmen majdnem meg is állt az utunk, mert a 8ason egy kíváncsi őzike kilépett az út szélére és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem lett több egy kis ijedtségnél.
A pályán szépen lehetett haladni, csak az osztrák német határnál volt egy kisebb dugó.. kb 15 percig lépésben haladtunk, mert az egyik lehajtó sávnál cirka 3kmes sor állt és fogták a többi sávot is..
Mayrhofenben vettük fel Ákost aki az idegenvezetőnk/oktatónk volt, ráadásul annál a szállásnál melózott ahol mi megszálltunk és ezért elintézte nekünk a legfrankóbb kilátással rendelkező szobát.. (képek a galériában!)
Kb fél óra alatt beértünk Finkenbergbe, ahol egyből a felvonóhoz vezényelt minket Áki. Dél körül értünk oda, kocsiban átöltözés, a 3,5 napos bérleteket kiváltottuk és még észbe se kaptunk de már az Almbahnban ültünk és csapattunk fel a hegyre!
Fent egy gyors átszállás a 8 ülésesre és mentünk még feljebb a hegytetőre. Csodálatos látvány tárult elénk.
2100m magasban, ragyogó napsütés, -2, -3 fok. Ideális idő volt a tanuláshoz.
Egy gyors kávét gurítottunk Áki törzshelyén, majd rátértünk a bébi pályára. Gyakoroltuk a kanyarodást, jó kis instrukciókat, tanácsokat kaptunk Ákitól. Sokat segített a boardos tudás elsajátításában.. (A 4. nap végére elég jól ment már mindkettőnknek a történet)
Az oktatás után ő visszatért az iskolába melózni, mi pedig rátértünk a 15ös piros pályára. Elsőre eléggé goromba volt, főleg az S kanyar utáni jeges meredek rész.. ott csak falevelezni tudtunk. Miután leértünk a 15ös aljára a 6ülésessel felmentünk a 11esig, majd onnan le a 2/20 as páláyra. Ezt a kört jó párszor megtettük aznap, gyakoroltuk a kék pályákon a megszerzett tudást, mondhatni bontogattuk a szárnyainkat :)
A 2es elég rövidnek bizonyult így áttértünk a 20asra, azon vagy 10x végigmentünk a 4 nap alatt. Viszont rendkívül zavaró volt az, hogy minden síelő tanuló ott próbált meg gyakorolni és az összes "kinderschule" tag is ott kacsázott előttünk a viszonylag keskeny pályán a botjaikkal hadonászva. Így volt 1-2 rész ahol állóra kellett fékezni, mert az Sben cikázó kiskölkök elfoglalták az egész pályát és öröm volt kikerülni őket.
Nap végére hulla fáradtan, pozitív élményekkel mentünk le a hegyről a 13as piroson. Elsőre az is elég jeges és meredek volt, de a végére nem okozott gondot!
5 óra körül elfoglaltuk a szállást. Épphogy csak kipakoltuk a cuccokat, egy gyors relaxáló szunyóka következett, 8kor pedig már lent találtuk magunkat a hotel étkezőjében ahol Áki volt a felszolgáló fiú :)
Jól belakmároztunk, majd következett egy pihentető alvás.
Másnap a reggeli után ismét a hegyen kezdtük a napot. A terep már ismerős volt, 15ösön le, 6ossal fel a 11esig majd átcsapattunk a 20asra. Legalábbis ez volt az elképzelés.
Majd mikor kiszálltunk fent a hegyen, akkor tapasztaltuk meg, hogy a látóhatár kb 5m. Sűrű tejköd és apró hópelyhek hullottak le az égből. Sebaj, mi kemények vagyunk, 2 nap boardos tudással a hátunk mögött nekivágtunk a 15ösnek úgy, hogy kb a pálya első kanyarjában már a boardunkat nem láttuk. Itt egy szép manőver után ki is ment a térdem.. Azt hittem itt ért véget számomra a 4 napos telelés, de szerencsére egy 15perces ücsörgés után megmutattam, hogy keményebb fából faragtak és egy sima ficam nem vágja tönkre ezt a remek szórakozást. Felpattantam és folytattuk a napunkat az eltervezettek szerint.
Délben megejtettünk egy a Penkenntenne étteremben. Nagyon finom házias ételek voltak, kb 20 euróból (főétel+üdítő) megebédeltünk mind a ketten.
Délután visszatértünk a pályákra, ismét a 20as volt terítéken. Igazából ez a nap arra volt jó, hogy az előző nap megszerzett tudást tovább gyakoroljuk, kicsit merjünk ereszteni a deszkán, sebességből forduljunk stb. Véleményem szerint egész jól belejöttünk a dologba.
Délután vissza a szállásra, vacsora majd megint egy kiadós alvás.
Hozzátenném elég sokat sportolok, heti 4-5 alkalommal mozgok, de ezek a 4-6 órás boardos napok annyira kivették belőlem is az energiát, hogy este úgy dőltünk be az ágyba mint egy zsák krumpli :)
Harmadnap ismét reggeli, majd irány a hegy. Erre a napra azt terveztük, hogy elsőre bemelegítés gyanánt megyünk egyet a megszokott 15ös-11es-20as pályán, majd kicsit jobban bejártjuk a hegyet elkalandozunk más pályákra is ha már a 3 hegyre érvényes a bérlet.
Sajnálatos módot itt a 11esig jutottunk el sérülés nélkül. Ugyan én már "meggyógyultam" a térdficamból amit előző nap szereztem, most a 11esen egy kisebb kanyar után a barátnőm térde mászott ki a helyéről. Ő nem viselte annyira jól a dolgokat mint én, jobban is fájt neki.. Nagy nehezen visszakászálódtunk a hegytetőre, majd lifttel lekísértem a hegyről, hazavittem a szállodába és én visszamentem a hegyre, csúsztam még pár órát..
Este kapott egy kis izomlazítót és jeges borogatást, éjjelre fáslit, majd reménykedtünk, hogy az utolsó napon fel tud jönni velem a hegyre.
Szerencsére nem a nyafogós fajtából való, kis fájdalmakkal, de nekivágtunk az utolsó napnak.
Reggeli a szállodában, majd 10körül kicsekkoltunk, megköszöntük a szívélyes fogadtatást, elbúcsúztunk Ákitól, megköszöntük neki azt a rengeteg dolgot amit értünk tett és felmentünk a hegyre.
Erre a napra kicsi változatosságot terveztünk. 15ös le majd fel Horberg csúcsra, ott le a 7a kéken, de végén áttértünk a 7 pirosra, mert nagyon lankásnak bizonyult a kék pálya és ennél már többre vágytunk. Majd a 7es alján rácsatlakoztunk a 8as tanuló kékre. Ezt mondta nekünk Áki is, hogy ez jó széles, lankás, jó rajta gyakorolni a kanyarodást.. a pálya tényleg jó volt, viszont annyian voltak rajta, hogy egyszerűen esélytelen volt úgy lemenni, hogy ne ütközz neki valakinek :) Ezután eldöntöttük, felmegyünk a 6ülésessel, le a 11essel, majd le a piros 5ösön. Utána ebédeltünk és ugyan én még menni akartam egy kört valamelyiken, (a 7a/7es nagyon bejött), de a barátnőm már teli pocival és kicsit kimerülve a 4. napra inkább az indulást választotta. Azért arra rá tudtam venni, hogy lefelé a 13ason menjünk le és ne a lifttel :)
Így hát 2-3 óra felé felkerekedtünk, átöltöztünk a kocsinál, majd egy utolsó pillantást vetettünk a hegyre és a völgyre aztán elindultunk.
Hazafelé még megálltunk egy Sparban vettünk némi kaját az útra és pár csokit az itthoniaknak.
A hazafelé úton is gyorsan haladtunk, jó volt a pálya, annak ellenére, hogy kb 500kmen keresztül szakadt az eső, de 110-zel lehetett jönni kényelmesen. 1-2 pisiszünet még volt Németországban, majd Mosonmagyaróváron a határ után.. Onnantól kezdve nem volt megállás, utolsó cél a lakás volt és éjjel fél1-1 körül már az ágyikóban voltunk.
Összegezve:
Mivel túl nagy viszonyítási alapom nincs ezért csak a pár kisebb pályához tudok hasonlítani. A távolság elég nagy a közelebbi helyekhez képest.. viszont azért a pénzért amit ott kifizetünk meg is kaptuk azt a színvonalat ami elvárható volt.
A kilátás és a látvány egyszerűen leírhatatlan. Főleg az amit éjjel láttunk a szobából. Alattunk Finkenberg és Mayrhoffen éjszakai fényei látszódtak a völgyben, a hegyekkel a háttérben.. ez egyszerűen valami fantasztikus látvány volt.. Sajnos a S2 nem tudott olyan szép éjszakai képeket megörökíteni mint egy jobbfajta digitális vagy tükörreflexes gép, de nálunk csak telefonok voltak, így a képek is azokkal készültek.
Az árak magyar viszonylatban drágák. Főleg a síbérlet. A 2 felnőtt 3,5 napos bérletért fizettem 2x144 eurot. De ha azt nézem, hogy ezért igazából kb 900kmnyi pályát kapok amit igazából egy hét alatt sem tudunk bejárni akkor azt hiszem megérte az árát. Sőt!!
A szállás semmivel sem több mint máshol, FPval volt 65euró/éj.. teljesen korrekt..
Jövőre mindenképp visszamennénk, ugyan akkor már a Gletschert is megnézzük és szívem szerint több napra is mennék 6 éjszaka minimum.. több fővel esetleg apartmanos megoldásba, talán akkor az ár sem annyira goromba.
Remélem mindenkinek kedvet adtam, hogy ellátogasson erre a helyre!
Üdv,
Kardi
Keresés
25 cm
